„A csillagokkal és éggel szoros kapcsolatban álló rend, amelyet „Csillagőrzők" néven ismerünk, régóta a világ titkos védelmezője. E hűséges harcosok nem csupán az éjszakai égbolt ragyogását őrzik, hanem az égi energiák és a szél hatalmát is uralják. Feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék az égi eseményeket és megelőzzék azokat a katasztrófákat, amelyek a világot veszélyeztethetik. Különleges képességeik lehetővé teszik számukra, hogy követni tudják a csillagok mozgását és használják azokat a mágikus erőket, amelyek az égbolton rejlenek. A Csillagőrzők megjelenése méltóságteljes és titokzatos. Harci öltözetük sötétkék és éjkék árnyalatokban pompázik, amely az éjszakai égboltot idézik. A köpenyeket finom, ezüstszálakból készült csillagképek és égi motívumok díszítik. A köpenyek háta gyakran mélyen kivágott, lehetővé téve a szárnyaik szabad mozgását. Szárnyaik, amelyek az égbolt szépségét és a szél erejét reprezentálják, hosszúak és elegánsak, sötétkék színűek, finom csillámokkal díszítettek, amelyek a csillagok fényét tükrözik. A szárnyak között finom, áttetsző rétegek találhatók, amelyek lehetővé teszik a gyors és könnyed mozgást az égi térben.

A Csillagőrzők egyedi képességekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy manipulálják a csillagok és a szél energiáit. Ezek a képességek magukba foglalják az égi események előrejelzését, a mágikus viharok irányítását és az éjszakai égbolt hatásainak kezelést. Feladatuk, hogy biztosítsák a világ stabilitását és megakadályozzák azokat a veszélyeket, amelyek a csillagok és az égi rend megszakításával fenyegethetik az egyensúlyt. A Csillagőrzők Rendje élén a Parancsnok áll, aki a legerősebb és legképzettebb csillagőrző harcos. A Parancsnok feladata, hogy irányítsa a rendet, és vezesse a közvetlenül alárendelt katonákat. A Parancsnok személyében megtestesül a rend ereje és bölcsessége. Ő az, aki a legfontosabb döntéseket meghozza az égi eseményekkel, és a világ védelmével kapcsolatban. A rend tagjai a közvetlen katonái a Nocturnius családnak, amely az éjszaka urainak dinasztiáját képviseli. A Nocturnius család tagjai és a Csillagőrzők szoros kapcsolatban állnak egymással, és kölcsönösen támogatják egymást a világ védelmében."

- Az Égi Rend Krónikája - feljegyzés a csillagok őrzőiről, írta: Alistair Galeron királyi krónikás

„Flameria királysága:

I. Általános információk:

· Flameria, a Tűz Királysága, egy dinamikus és szenvedélyes nemzet, melynek lakói a tűz istennőjét, Flamát imádják. Flama, a tűz és a megújulás istennője, minden flameriai életében központi szerepet játszik. A királyság fővárosa, Emberis, egy virágzó, élénk város, amely a tűz szimbólumaival és templomaival büszkélkedhet.

II. Uralkodói család:

· Flameria királyságát jelenleg Aelric Flametide uralja, aki a Flametide dinasztia tagja. Az uralkodó család közvetlen leszármazottai a tűz istennőjének, és nagy becsben tartják az ősi hagyományokat és rituálékat. Aelric király képes a semmiből lángokat megidézni, valamint magát a tüzet az irányítása alá vonni. Felesége Evelyn Flametide királyné, a mágikus lángjaival képes alapvető sérüléseket gyógyítani. Egy gyermekük született, a királyság örököse, Adar Flametide herceg, aki feleségül vette a noxoriai Alizée Venti csillagőrző hercegnőt, ezzel megerősítve a két királyság közötti kapcsolatot.

III. Népi szokások és hagyományok:

· Flameriában számos színes és szenvedélyes szokás és ünnep van, amelyek mind Flama tiszteletére szolgálnak. Az egyik legjelentősebb ünnep a Lángok Tánca, amely során az emberek hatalmas máglyákat gyújtanak, tűztáncokat járnak és énekekkel dicsőítik az istennőjüket. Az esküvők és más fontos események is tűzszertartásokkal vannak összekötve, amelyek a megújulást és a szenvedélyt jelképezik."

„Frostheim Királysága:

I. Általános információk:

· Frostheim, a Jég Birodalma, egy hideg és zord föld, ahol az emberek kemények és kitartóak. Frostheim lakói a jég istenét, Eirnoszt imádják, aki a hideg és a túlélés istene. A főváros, Glaciaris, egy hatalmas jégből és kőből épült város, amely az északi hegységek védelmében található.

II. Az uralkodói család:

· Frostheimet jelenleg Igor Frost jarl uralja, a Frost dinasztia feje. A jarlok közvetlen kapcsolatban állnak Eirnosz istennel, egyenes ági leszármazottai. Az uralkodó család tagjai mélyen tisztelik a jég erejét és a természet kihívásait. Igor Frost képes uralni a jeget és a havat, amely lehetővé teszi számára, hogy jeges vihart keltsen vagy megfagyassza az ellenségeit. Feleségül vette a Nocturnius dinasztiából származó Esmeray holdhercegnőt, ezzel örök békét kötve a két nép között. Esmeray Nocturnius Frost a hold erejével rendelkezik, amely képessé teszi őt, hogy befolyásolja a víz áramlását és megvilágítsa a legsötétebb éjszakákat. Igor jarl az apjától, Baldrtól örökölte meg a trónját, aki maga is híres harcos volt.

III. Népi szokások és hagyományok

· A frostheimi emberek életét a túlélésért folytatott küzdelem, és a természet erejével való harmónia határozza meg. Az egyik legfontosabb ünnep a Jég Fesztiválja, amely során a lakosok jégszobrokat faragnak, és hagyományos énekekkel és táncokkal tisztelegnek Eirnosz előtt. Az esküvők és más fontos események szintén jégszertartásokkal zajlanak, amelyek a kitartást és az örök hűséget jelképezik."

„Marinus Népe:

I. Általános információk:

· A marinusok népe a tengerek és óceánok partvidékein él. Ők a víz és a tenger gyermekei, különleges kapcsolatban állnak a tengeri környezettel. A frostheimi emberekkel közös ősön osztoznak, de a vízi életmódjuk és különleges képességeik egyedivé teszik őket. A marinusok egy ősi tengeri istent tisztelnek, akit Thalassornak neveznek. Thalassor a tenger mélységeinek és a tengeri élőlényeknek az ura, és a marinusok hite szerint ő védi meg őket a viharoktól és a tengeri veszélyektől. A marinusok fő városa, Aquarion, egy nagy és pezsgő kikötőváros, amely egy festői öbölben fekszik. Az épületek korallokkal és tengeri motívumokkal díszítettek, és a városban mindenütt érezhető a tenger közelsége. Aquarion híres a hajóépítésről és a tengeri kereskedelemről, amely gazdaságuk alapját képezi.

II. Az uralkodói család:

· A marinusi trón csakis női ágon öröklődhet, azonban Thalassa hercegnő tragikus halála után nem maradt más várományosa a trónnak csak öccse, Aegir. Aegir Marinus képes irányítani a tengert és a viharokat, szövetségesei a tengeri lények és megérzi a tenger változásait. Képességei révén mindig tudja, milyen állapotban vannak a partvidéki vizek és a tenger lakói. Aegir Marinus anyja, Nerissa Marinus uralkodott előtte, aki szintén a tenger erejével bírt. Képességei között szerepelt a viharok irányítása és a tengeri lényekkel való kommunikáció. Ő azonban lemondott a titulusáról, miután lánya elhunyt és visszatért a családja ősi helyére, hogy ott imádkozzon a vízi istenhez.

III. Népi szokások és hagyományok:

· A Marinusok kultúrája mélyen gyökerezik a tengerben és annak misztikus erejében. Egyik legfontosabb ünnepük a Hullámok Ünnepe, amely során a város lakói összegyűlnek, hogy hálát adjanak a tengeri isteneknek és ünnepeljék az életüket a partvidéken. Ezen az ünnepen vízi táncokat járnak, énekeket zengenek, és különféle tengeri játékokat rendeznek. A marinusok különleges kapcsolatban állnak a tengeri lényekkel, például a delfinekkel és bálnákkal, akiket szövetségesként és barátként tisztelnek. A házassági szertartásaik során gyakran használnak kagylóhéjból készült díszeket és tengeri virágokat, amelyek a szerelmet és az összetartozást jelképezik."

„Arcanum Birodalma:

I. Általános információk:

· Arcanum, a független királyság, amely nem tartozik Lyrinthia területei közé, egy hatalmas, meleg éghajlatú szigetként emelkedik ki a déli tengerek végtelen kékjéből. E birodalmat gyakran nevezik a "Tudás Birodalmának," mivel a tudás és a bölcsesség szent helyének tartják. Arcanum lakói büszkék kultúrájukra, amely az oktatás, a mágia és a tudományok köré épül. Arcanum egy szubtrópusi éghajlatú sziget, melyet buja esőerdők, virágzó mezők és kristálytiszta folyók színesítenek. A sziget központi részén található a főváros, Eryndor, amelyet hatalmas könyvtárak, mágikus akadémiák és tudományos kutatóintézetek tesznek különlegessé. A partvidéken gyönyörű strandok és kikötők találhatók, ahol az arcanumiak élvezik a meleg napsütést és a tengeri élet nyugalmát.

· Arcanum lakói nem imádnak egyetlen istennőt vagy istent, hanem a tudás és a bölcsesség isteneit tisztelik. Az isteni pár, Kythara és Eldorin, a tudás őrzőiként ismertek, és templomaik az egész szigetet behálózzák. Az arcanumiak hisznek abban, hogy az istenek vezetik őket a felfedezések és a tanulás útján.

· Arcanum gazdasága elsősorban a tudományos és mágikus kutatásokra, valamint a kereskedelemre épül. A sziget számos ritka és értékes anyagot állít elő, amelyeket a tudományos kutatásokhoz használnak fel, és amelyeket exportálnak a világ minden tájára. Az arcanumiak kiváló kézművesek és alkotók, akik mágikus eszközöket, könyveket és más műtárgyakat készítenek.

II. Uralkodói család:

· Arcanumot jelenleg a Valandor dinasztia uralja. A király, Arin Valandor, a bölcsességéről és igazságosságáról híres, míg felesége, Elara Valandor királyné, a sziget egyik legnagyobb mágusa és tudósa. A királyné különösen híres arról, hogy képes összekapcsolni a mágia különböző ágait, és új tudományos felfedezéseket tenni.

· A királyi párnak három gyermeke van:

o Calyra hercegnő, aki az orvostudomány és a gyógyító mágia mestere.

o Nolan herceg, aki a mágikus művészetek és a történelmi kutatások iránt érdeklődik.

o Thalia hercegnő, aki a filozófia és a matematikai tudományok terén kiemelkedő.

III. Népi szokások és hagyományok:

· Arcanumban a tudás szent, és a lakók életük minden aspektusában nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra és a felfedezésre. Az oktatás kötelező minden gyermek részesül magas szintű képzésben, mely magába foglalja az alapvető tudományokat, a mágiát és a művészeteket. Az Arcanum Akadémia, a birodalom legnagyobb tanintézménye, a világ minden tájáról vonzza a diákokat és tudósokat. A sziget lakói békés emberek, akik tisztelik a természetet és az életet. Minden évben megrendezik a "Tudás Hetét," amely során a legújabb felfedezéseket és találmányokat mutatják be, és előadásokat tartanak a különböző tudományágak szakértői."

- Részlet a „Királyságok és Hagyományaik: Egy Tudományos Összefoglaló" című műből. Szerző: Elara Valtorin, Történész és Kulturális Antropológus, Királyi Akadémia

Amint az öccse berontott hozzá a dolgozószobájába, Claec herceg gondolkodás nélkül hívatta össze a nagytanácsot. A nagytanács nagyon ritkán került összeülésre, csak a legsúlyosabb esetekor tették meg ezt, akkor is a király volt az, aki az összes fontos nemest és titulusú embert a fővárosba kérette. Egy herceg, még akkor is, ha az a trónörökös volt, nem tehetett meg ekkora szabású cselekedetet. Claec azonban mégis megtette. Rohadtul nem érdekelte, hogy a szülei és a nemes urak és hölgyek, mit fognak gondolni. Nem volt idő ezen aggodalmaskodni. Claecnek nem volt ideje arra, hogy a főkastélyba menjen, előterjessze a Deneb által hozott információt a kistanács előtt, amit aztán a nagytanács elé tárhatnak. Nem! Most azonnal cselekedni kell!

Öccsével az oldalán a nagykastély márványlépcsőin kaptattak fel, mind a ketten hercegi ruházatban feszítve, amin a családi címer díszeleg, fejükön a koronájukkal. A királyi címer nem meglepő módon az éjszakai égboltot volt hivatott mintázni, központi eleme egy ragyogó félhold volt, amit körül ölelnek a csillagok. Az ég alatt pedig az éjszaka növényei terülnek el. Claec koronája sötétezüstből készült, ami már szinte feketének tetszik, a közepét egy zafír drágakő díszíti, míg a szélei az ég felé meredeznek, ezzel is azt szimbolizálva, hogy az éjszaka hercege. Deneb koronája ezzel szemben sokkal fényesebb volt. Fehéraranyból készült, ami a csillagok fényességét hivatott tükrözni, középen egy fehértopáz kőzettel. A szélei szintén felfelé ívelnek, akárcsak Claec koronája.

A nagytanács a legnagyobb teremben kapott helyet, ahol Claec utoljára akkor járt, amikor a feleségét és párját, az ő örökét, meggyilkolták. Thalassa ugyanis a kötelék okán nem csak egy egyszerű marinus hercegnő volt, hanem a birodalom leendő királynéja is. Így az ellene elkövetett merénylet Noxoria királysága ellen is szólt. Mintha azokat a vén kecskéket és asszonyokat egy kicsit is érdekelte volna, hogy Claec mennyire szenvedett, hogy a lelkéből kiszakadt egy darab, ami már sosem pótolható. Nem, ezeket az embereket csak az érdekelte, hogy milyen csorba esik majd a birodalom imázsán azzal, hogy még a hercegnéjüket sem képesek megvédeni. A koronaherceg gyomra összeszorult, ahogy a hatalmas tölgyfaajtó előtt megtorpantak. Bentről már zúgolódások és morajlások szűrődtek ki. Claec biztosra vette, hogy a legtöbben már megérkeztek, feleltek a hívásra. Deneb támogatóan a vállára tette a kezét, majd meg is szorította. Csillagszem tekintetét mélyen a bátyjáéba fúrta.

- Tudom, hogy nem szeretsz itt lenni, illetve, hogy aggódsz, mit fog szólni a nagytanács, hogy a te parancsodra kellett ide jönniük, de helyesen cselekedtél. - szólalt meg az öccse hangja az elméjében. Mások biztosan teljesen kiborultak volna, ha egy hang csak úgy megszólal a fejükben, de Claec és Deneb születésük óta képesek az elmekommunikációra, illetve az érzelmek olvasására. Anyjuk telepata génjének hála, ez a fiúknak olyan természetes volt, mint másoknak a lélegzés. - Köszönöm, amiért bízol bennem. - Claec arcára kiült egy halvány mosoly.

- Hiszen ez csak természetes. - válaszolt ugyan úgy, ahogy Deneb.

Az öccse volt mindig is a legnagyobb támasza. Csak egy év korkülönbség van közöttük, és bár a csillagherceg mindig szabadabb életet élt, mint a koronaherceg, sosem hánytorgatta fel neki, sőt. Deneb mindannak ellenére, hogy ő maga mennyivel tapasztaltabb volt az élet számos területén, felnézett Claecre és hitt abban, hogy a bátyja egy nap igazi és rendkívüli király lesz. Claecnek ez mindig is erőt adott, főleg a legkritikusabb időkben, mint például, amikor nem sikerült elnyernie a sötét katonák parancsoki címét, vagy amikor Thalassa meghalt és a koronaherceg gyászában teljesen kezelhetetlen lett. Deneb akkor ajánlotta fel, hogy költözzön oda hozzá, valamint végig mellette volt, amíg csak szükséges volt.

Úgyhogy a koronaherceg mély levegőt vett és egy határozott mozdulattal belökte az ajtót. Minden jelenlévő egyszerre dermedt mozdulatlanná és meredt rá a két hercegre, akik olyanok voltak, mint a legsötétebb és a legfényesebb éjszaka. Kinézetre ugyan nem igazán hasonlítottak egymásra, Claec az apja markáns és királyi vonásait örökölte, míg az öccse Deneb az anyja finom fizimiskáját. A húguk, Esmeray volt az, aki a két szülőjük egyvelege volt. Aki most szintén ott ült a hatalmas ovális asztalnál, a hercegnői trónusánál. Esme csak azért tudott ilyen hamar ideérni, mert a birodalmi portált használta, ami képes egyik helyről a másikra teleportálni az embereket. Minden birodalomban van egy pár ilyen portál, amit csak megfelelő őrizet alatt lehet használni. A nemesek is így tudtak ilyen gyorsan válaszolni a hívásra. Claec nem teketóriázott tovább. Behúzta maguk mögött az ajtót és egyenesen a neki fenntartott trón felé indult, ami közvetlen a király bal oldalán kapott helyet. Az ő széke mellett Denebé állt, míg a király jobb oldalán ült a királynő és mellette Esmeray hercegnő. A két herceg azonban nem ült le, csak egyenes testtartással megálltak az ülőalkalmatosságok előtt.

Lysander király szemei szikrát szórtak mérgében, indigókék szemei, akárcsak Claecé, a haragtól fénylettek. Ami nem is csoda, hiszen az örököse azzal, hogy őt megkerülve hívta össze a nagytanácsot, aláásta a tekintélyét. Claec tudta, hogy ezért még felelnie kell, de már nem volt kisgyerek. Muszáj volt ehhez a lépéshez folyamodnia és hamarosan majd mindenki megérti, hogy ez így volt helyes. Vespera királyné is hasonló viharos pillantással méregette a fiait, de az, hogy Deneb ott áll Claec mellett közvetlen azután, hogy hazaért a körútjáról, némi aggodalomra ad okot, ami vissza is tükröződött a királyné arcáról. Ahogy az is, hogy a királyi család székei közül egy üres volt. Allira Venti nem volt jelen, ugyanis még mindig azt a szerencsétlen lányt gyógyította, akit Deneb hazahozott.

A királynő mellett ülő Esmeray holdhercegnő kérdőn meresztette szemöldökét a bátyjaira. A szépsége mindig is lenyűgöző volt, megjelenése egyszerre sugároz nemességet és erőt. Haja most feltűzve púposodott koronája mögött, egyébként derékig érő holdezüst haja van, mintha maga a hold ragyogása szövődött volna bele a tincseibe. Szemei élénk fagykékek, akárcsak anyjáé, írisze alatt finom ezüst szálak táncolnak. Most egy éjkék színű bársonyruhát viselt, amin hold és hóminták futottak végig, amik arra a két királyságra voltak hivatottak utalni, amiket szolgál. Noxoriát és Frostheimet. A koronája ezüstből készült, amit holdkövek és fekete gyémántok díszítenek. Az eljegyzési gyűrűje is a koronája mintájára készült, mind a kettőbe jég és hópihe mintákat gravíroztak. Claec néha még mindig nehezen emészti meg, hogy húga már nem csak egyszerűen a húga, de már nem is csak egy hercegnő, hanem egy másik nép jarlesse. Egy olyan népé, amivel egy évvel ezelőtt még hadban álltak, Esme azonban feláldozta magát és hozzáment az ellenséges uralkodóhoz. A helyzetet javítja némiképp, hogy a frigy azóta szerelemmé nőtte ki magát.

A holdhercegnő melletti szék tehát üresen árválkodott Allirára várva, az üres szék mellett ült Thalira Venti hercegnő, a királyné nővére. Szinte ikrek is lehettek volna, Thalira azonban a sötétebb és komorabb kiadása volt a királyné aranyló vonásainak. Mellette a férje, a csillagőrzők parancsnoka foglalt helyet. Altair hatalmas éjkék tollas szárnyai oltalmazóan terültek el mögötte és felesége mögött. Altair mellett pedig a legidősebb lányuk ült, Alizée, a szél hercegnője. Aki most már Flameria hercegnéje is, a leendő királyné. Alizée magas és karcsú alkatú, izmos és erős, akárcsak egy igazi csillagőrző harcos. Olajbarna szemei határozottságot és elszántságot sugallnak, sötétbarna haja kiengedve omlott a vállára. A ruhája könnyed és testhez álló, ezzel segítve őt a levegőben való közlekedésben. Claec biztosra vette, hogy unokahúga repülve érkezett. A szélhercegnő sosem szalasztana el egyetlen pillanatot sem, hogy a levegőben legyen. A ruha színe égkék, amin vörös és arany hímzések futnak végig, amik a lángokat hivatottak szimbolizálni. Ujján egy aranykarika pihent, ami egy hatalmas rubint foglalt magába. A fején egy szárnyas aranykorona díszelgett, amit tűzopál drágakő ékesített.

Deneb mellett a keresztanyjuk Medora Umbrius hercegnő kapott helyet, aki idegesen dobolt az asztalon, tökéletesen manikűrözött körmeivel. Ő sem szerette, ha kellő ok nélkül rángatták gyűlésekre. Most még nem tudja, de ez igenis kellő ok volt. Claec végig simított éjfekete varkocsán, majd felszegte a fejét és egyesével végig tekintett az összegyűlteken.

- Hálásan köszönöm, amiért mindannyian ilyen gyorsan válaszoltatok a hívásomra. Tudom, hogy nem hétköznapi nagytanácsi gyűlést elrendelni, de ígérem, a feltételezéseim nem alaptalanok. - zengte be a koronaherceg hangja a hatalmas termet.

- Elnézést, hercegem! - szólalt fel az asztaltól egy öreg hang. Nem más volt, Lord Greystone, aki Noxoria élelmi ellátásért volt felelős. - Mind tisztelettel és hittel érkeztünk ide, de a nagytanácsot csak a király hívhatja össze, mint te is tudod. - Claec már várta, hogy valaki belekössön ebbe. Pedig most nem is ez a legégetőbb probléma.

- Pontosan tudom, lordom! - szólt keményen. - Csakhogy az öcsém olyan információkkal tért vissza, amikkel nem várhattunk. - Claec az apja, a királya felé fordult és némán megnyitotta az utat az elméje felé. - Sajnálom apám, de hidd el, nyomós okunk volt erre! - kérte őt. A király csak dühösen fújtatott, majd intett, jelezvén, hogy folytathatja. - Deneb herceg az elit alakulatával Noxoria déli határánál járőrözött, amikor belefutottak egy csapat árnyba. - a levegő azonnal megfagyott, mindenki arca kővé dermedt.

- Az meg mégis hogyan lehetséges? - nyikordult meg Altair alatt a szék.

- Fogalmunk sincs. - vette át a szót Deneb. - Egy kis csapatnyian voltak, könnyen leszámoltunk velük, ugyanakkor... - Claec érzékelte, hogy az öccse ingerült és haragos. Ehhez még az érzelmeibe sem kellett látnia, anélkül is tudta. - Találtunk ott egy fiatal nőt, akik az árnyak kínoztak és erőszakoltak.

- Hogy tessék?! - csendült a királyné ingerült hangja.

- Allira most is éppen őt gyógyítja. De az előzetes elmondásai alapján, nem pár napja kaphatták el. - a csillagherceg ujjai ökölbe szorultak. - Allira szerint igencsak régi és komoly sérülései is vannak, amik arra engednek következtetni, hogy talán már a flameriai égrepedés óta itt portyáznak.

- Lehetséges lenne? - fordult Thalira a lánya felé.

- Minden árnnyal leszámoltunk Flameriában. Egy sem maradt, a repedés is bezárult. Szinte lehetetlennek gondolom, azt meg pláne, hogy egészen onnan hurcoltak volna egy ártatlan nőt magukkal, és senkinek nem tűnt volna fel! - Alizée sem volt kevésbé ingerült, mint Deneb vagy Claec.

- Na és Frostheim? - vetette fel a király a lányára nézve.

- Allira minden árnyat elpusztított a csatában. - tárta szét a karjait a holdhercegnő. - Ha voltak is, akik megszöktek volna, ennyi idő alatt nem jutottak volna el Noxoria déli határáig, pláne nem egy nővel. A tengeren nem kelhettek volna át egy sebesült emberrel. - ez igaz volt. Képtelenek lettek volna az árnyak átkelni úgy a Noxoriát és Frostheimet elválasztó tengeren, hogy egy asszonyt hurcolnak magukkal. Ezt Claec is tudta jól, ahogy abban sem kételkedett, hogy Alizée és Adar leszámoltak minden förmedvénnyel Flameriában. Csupán csak megerősítést akart hallani, hogy még biztosabb lehessen abban a szörnyűségben, ami felötlött benne.

- Akkor viszont csak egy opció maradt... - dörgölte meg a szemét a koronaherceg. - Nyílt egy másik repedés is, amiről mi nem tudtunk. Valószínűleg még évekkel ezelőtt. Méghozzá innen tőlünk nem messze. Akár itt, Noxoriában.

- A csillagőrzők védik az eget! - csattant fel Altair. - Ha Noxoriában bárhol ilyesmi történt volna, arról tudtunk volna!

- Akkor valahol a közelünkben nyílt repedés. Muszáj lesz utána járnunk! Ki tudja, talán azóta is szöknek át rajta ezek a bestiák. Meg kell akadályoznunk! - magyarázta Claec.

- Előbb ki kellene kérdezni azt a lányt. - tanakodott a király. - Ő biztosan tudja, hogy honnan rabolták el és mikor. Be tud számolni az árnyak szokásairól.

- Nem biztos, hogy lesz olyan állapotban, apám. - mondta Claec. Ő maga ugyan még nem látta a nőt, de ha Allira ilyen súlyos diagnózist állított fel, az nem kecsegtet túl sokat.

- Allira kezei közt a legjobb helyen van. - mondta a király határozottan. - Ő a legjobb gyógyító, mindent megtesz majd, hogy a lány felépüljön. - a következő hang, ami betöltötte a teret egy éles csattanás volt. Deneb tenyere az asztalon. A szemeiben valósággal izzott a legragyogóbb csillag fénye.

- Mit szeretnél, apám? Részletes beszámolót, hogyan erőszakolták és kínozták meg? Én hoztam el őt idáig! Még csak meg sem szólalt, azóta eszméletlen, hogy kimenekítettük onnan! Van róla bármilyen fogalmad, hogy min mehetett keresztül? Szerinted az a legjobb ötlet, hogy amint magához tér, faggassuk arról, hogy mit tettek vele? - Claec soha nem hallotta az öccsét még így beszélni, főleg nem az apjukkal. Csakhogy Lysander nemcsak az apjuk volt, hanem a királyuk is. És jelenleg ebben a minősítésben ült itt. A király tekintetében is fellángoltak az éjszakai fényei, ahogy a kisebbik fiát vizslatta.

- Apád is tökéletesen tisztában van azzal, hogy milyen árat kérne ezzel, attól a lánytól, és nem szívesen teszi. Egyikünk sem. - vette át a szót a királyné. - De nincs más megoldás. Meg szeretnénk oldani ezt a problémát, ahhoz pedig szükségünk van a lány beszámolójára. Mindenre, amit tud. - tudta Claec is, hogy ez így van, de nem ő akart lenni az, aki ezt kimondja. Nem ő akarta ezt összetörni a fivérében. Amikor berontott hozzá, fekete vérben ázva és elmesélt mindent, szinte majd felrobbant a tehetetlenségtől. Claec tudta, milyen érzés ez. Találkozni egy ilyen megtört, mégis erős személlyel. Ő maga is pontosan ezt érezte, amikor hét évvel ezelőtt meglátta az összevert és megerőszakolt Delaney Umbriust Umbrafellben. Csakhogy ő tudott tenni ellene és meg is tette. Deneb sem fogja ezt ennyiben hagyni.

- Allira mágikus blokkokat vélt felfedezni a lányban. - törte meg a csendet Claec. - Az árnyak mióta képesek bánni a mágiával?

- Semmióta, hercegem. - szólt Thaliron Silvian, Noxoria mágiamestere. - Az árnyak testetlen és lelketlen szörnyetegek, nem többek. Egy letűnt kor után maradt foszlányok. Nem képesek az uralmuk alá vonni a mágiát.

- Talán nem is az árnyak voltak. Hiszen Frostheimben is Scarde apja volt az, aki irányította őket. - Mi van, ha most is ez történt? Mi van, ha van egy nagyhatalmú személy, aki összegyűjtötte az árnyakat, hogy a gonosz hatalmának hódolhasson? - vetette fel Esmeray.

Scarde Thunderborn, a villámból született volt Frostheim legrettegettebb harcosa, Igor Frost jarl jobbkeze. Amikor egy évvel ezelőtt megnyílt az ég Frostheimben, Igor elrabolta Esmerayt, követelve, hogy segítsen neki megoldani ezt a problémát. Allira akkor teljes kétségbeesésében a fényszinergianővére után ment, hogy kiszabadítsa. Csakhogy ez nem sikerült, ugyanis Allira Scarde kezei közé került, Noxoria pedig így két hercegnőjét is elveszítette. A két férfinak azonban eszébe sem jutott, hogy bántsák, vagy megszégyenítsék a lányokat. Igor és Esme hamar szerelmesek lettek és úgy látták jónak, ha összeházasodnak, ezzel próbálva megszűntetni a két nép közötti ellenségeskedést. Allirának azonban voltak titkai, mint például az, hogy tökéletesen tisztában volt vele, hogy Scarde fivére volt az a személy, aki megölte Thalassát, Allira pedig ezért megölte Kjellt akkor éjjel, amikor Claec szabadjára engedte a benne lakozó sötétséget. Azt a szörnyű erőt, amit még Umbrafellben sem volt hajlandó kiereszteni magából. De aznap éjjel, hogy bosszút álljon az ő örökén, megtette. Szabad utat biztosított Allirának a mészárlásban.

Csakhogy Allirának nem ez volt az egyetlen titka. Az ereje hanyatlóban volt, haldoklott. Mégis visszahozott embereket a halálból. Amikor Scarde megtudta, égtelen haragra gerjedt és megpróbált megtenni mindent, hogy a csillagőrzők hercegnője visszanyerje az erejét. Szerelmes lett belé. Lira viszont nem volt hajlandó a halál energiáit használni és amúgy is lényegtelen lett volna. Az energiáinak egyensúlya csak akkor billenhetett volna vissza, ha egy hozzá hasonló nagyhatalmú személy életét veszi el. Így hát Scarde szabadon engedte Allirát, vissza a családjához, ahol biztonságban lehet. Scarde pedig Igorral és Esmerayel az oldalán csatába szállt, hogy legyőzze az apját és az általa felsorakoztatott árnyakat. Noxoria és Frostheim együtt harcoltak, Claec is ott küzdött, annak ellenére, hogy mit tettek Thalassával. A húgáért tette és egy jobb jövőért, meg talán azért is, hogy vezekelhessen a szörnyűségért, amit korábban tett. Scarde halálos sebet kapott, mire Allira megérkezett a harc helyszínére. Ha megmentette volna Scardeot, ott helyben meghalt volna, de a lány gondolkodás nélkül megtette volna a szerelméért. Csakhogy a villámharcosnak még volt egy ütőkártyája. Misztikus egyességet kötöttek, amit Scarde fel tudott használni és megparancsolta Allirának, hogy végezze be a sorsát. Allira elvette Scarde életét és ezzel az energiáit is, majd leigázta az árnyakat Frostheimben, valamint Scarde apját is.

- Természetesen ez is lehetséges, úrnőm! - vette vissza a szót Thaliron. - Az árnyakat könnyű az irányításunk alá vonni, mint mondtam, testetlenek és lelketlenek. Miféle mágikus blokádokat említett a gyógyulás pásztora? - kérdezte. Claec mindig meglepődött rajta, hogy az unokatestvérét így hívják. Eléggé egy eltúlzott megnevezés, bár sokkal jobb, mint a korábbi titulusa, ami a kaszás volt...

- Ezek a blokádok gátolják a lányt abban, hogy egészségesen gyógyulhasson. Arra szolgálnak, hogy sokkal intenzívebbé tegyék a szenvedést és elnyújtsák azt. - magyarázta Deneb összeszorított állkapoccsal.

- Az árnyak erre semmiképp nem lehetnek képesek! - erősítette meg a mágiamester. - Biztosan egy újabb gonosztevő áll a dolog mögött.

- Azonnal ki kell deríteni és meg kell szüntetni a fenyegetést, még mielőtt elhatalmasodna! Felségek, mindenben segédkezem és minden erőforrásomat a rendelkezésetekre bocsátom, ha ezzel segíthetek. - állt fel az asztal végéről a fiatal bárónő, Lyra Hearthwood, aki Noxoria fatermeléséért és erdeinek karbantartásáért felelős. Igazi tűzről pattant hölgy, aki még csak nemrég örökölte meg apja címét, de elszánt és készséges alattvalója Noxoriának.

- Köszönjük a támogatásodat bárónő! - biccentett felé a király. - Altair, kérlek küldj ki annyi csillagőrzőt, amennyit csak tudsz. Vizsgálják át egész Noxoriát! A legjobbjaid vegyék fel a kapcsolatot Deneb embereivel és menjenek vissza oda, ahol az árnytábort találták. Fésüljék át az egész terepet, minden nyomot, ami arra utalhat, hogy egy nagymágiájú ember áll emögött a cécó mögött. - kezdte el kiosztani a király a parancsokat. - Én levelet írok minden lyrinthiai birodalom uralkodójának, hogy felhívjam a figyelmüket az esetleges veszélyre. Esmeray, Alizée, kérlek titeket, hogy biztosítsátok Frostheimet és Flameriát, valamint vizsgálódjatok, nem valóban onnan szöktek-e idáig azok a bestiák. - a két uralkodónő bólintott. - Claec, te írj levelet Aegirnek! Fésülje át az egész rohadt tengert, nyomokat keresve! Ha valaki, akkor a marinus herceg képes erre. - Thalassa halála után Aegir lett az örökös a tenger és a marinusok felett, annak ellenére, hogy ő maga fele annyi erővel sem rendelkezik, mint a nővére. A marinusok ereje női ágon öröklődik, bár vannak fiaik, a lányaik az igazi erők.

- Természetesen! - Aegir válaszolni fog Claec hívására, végtére is, a tragédia ellenére, egy családhoz tartoznak. Valamint Allira kevesebb, mint egy évvel ezelőtt visszahozta őt a halálból. Az adósa, a nocturn családnak.

- Allira kapjon meg minden eszközt, minden erőforrást és segítséget ahhoz, hogy az a szerencsétlen lány mihamarabb felépülhessen! - osztotta tovább a parancsokat a király. - Az a lány hivatalosan is a védelmünket élvezi. Deneb, mivel te találtad meg őt, ezt a feladatot rád bízom. - a csillagherceg csak egyöntetűen biccentett. - A határokra őröket akarok, senki nem teheti be a lábát a királyságomba az engedélyem nélkül! - dördült a király hangja, ami olyan volt, mint a legveszedelmesebb éjszaka. - Napokon belül eredményeket akarok!

- Felséges királyom, ha megbocsátasz! - szólalt fel Lord Brennen Marlowe, a kikötők és a vízi forgalom felügyelője.

- Csak tessék! - intett felé a király.

- Ha már arról van szó, hogy ki teheti be a lábát Noxoriába és ki nem, tudomásomra jutott, hogy két napon belül Delaney Umbrius és a sötét légió kikötnek Nyx Harbourban. - jelentette ki a lord.

Claec egyízben sápadt és döbbent le teljesen. A sötét dac és a katonái hét hosszú éve nem tértek haza Noxoriába. Azóta nem, hogy Delaney elnyerte a parancsnoki címet és a hozzá hűséges sötét katonákkal hajóra nem szállt, és el nem hagyták a kontinenst. Semmit nem tudtak róluk, egészen addig, amíg Claec segítséget nem kért tőlük és Nyren Valaris eljött hozzá. Nyren akkor sem mondott túl sokat, hogy miért választották Arcanum királyságát jelenlegi székhelyük gyanánt, mit keresnek ott hét hosszú éve és miért nem tértek még vissza. Ezáltal arra sem tudták a választ, hogy miért most akarnak hazatérni. Ami a jelenlegi helyzetben nem sok jót sejtetett. Delaney nem a legmegfelelőbb időpontot választotta, hogy visszatérjen a hazájába.

- Hát ez remek! - fújtatott a királyné. - Jön még valami? Medora! Te sem tudsz semmit?

- Castorral azóta nem kommunikálunk, hogy elhagyták Noxoria parjait. Fogalmam sem volt róla, hogy most jönnek vissza... - sóhajtotta az umbryx hercegnő. - Természetesen felkeresem és válaszokat követelek, felség! - Lysander idegesen bólintott.

- Ha most még az umbryxok is fenyegetést jelentenek, akkor nagyon nagy bajban vagyunk! - szólalt fel Thalira. - Ráadásul az időzítésük is megegyezik azzal, hogy Deneb miért pont most futott bele egy árnyseregbe. Mi van, ha a sötét dac áll az egész mögött?

- Delaney elküldte a serege egy részét Frostheimbe, holott nem lett volna köteles. Nyren Valaris az életét adta, harcolt az árnyakkal. Ez a gonosz erő őket is érinti, Delaney pedig nem tűri meg. Biztosan nem ő irányítja az árnyakat, nem ő áll a fenyegetés mögött. Ő csak a népét akarja megóvni. - vette védelmébe Claec a harcos hercegnőt. Igaz volt, amit állított. Delaney nem tűrte a zsarnokságot és a kegyetlenséget. Eleget volt benne része az életében és eltökélte, hogy leszámol ezzel, hogy felszabadítja a górcső alól az umbrafellieket. Ezért is választotta a parancsoki címet hét évvel ezelőtt Claec helyett.

- Meglátjuk. - dünnyögte a király. - Tudni akarok mindenről, ami a sötét katonákkal kapcsolatos. A pontos időpontot, amikor megérkeznek, mit hoznak magukkal, hányan vannak, hova mennek tovább. Ha bármi gyanúsat tapasztaltok, állítsátok meg őket. Medora, ezt rád bíznám.

- Intézkedem! - felelte elszántan a követhercegnő.

- Rendben, akkor mindenki dologra! - csapta össze a tenyerét a király.

Delaney Umbrius már érezte, hogy közelednek. A csillagok sokkal fényesebben ragyogtak, mint másutt, a hold is sokkal tovább díszítette az eget és a nappalok kevésbé voltak olyan fényűzőek, mint Arcanumban, a tudás birodalmában. Igenis közel járnak már Noxoria határához. Végre ismét hazatér! Egyszerre öntötte el ez megkönnyebbüléssel és aggodalommal. Azért tér haza, hogy végre megszabadítsa az umbryxokat a kínjaiktól, hogy lehetőséget kínáljon nekik. Ő nem akar uralkodni, csupán azt akarja, hogy a népének legyen választása. Most már pedig meg van hozzá minden eszköze, hogy ezt lehetővé tegye. Azonban tudta, hogy az apja nem fog csak úgy lemondani a trónjáról. Erről áhítozott azóta, hogy feleségül vette az anyját, az pedig már igencsak régen volt. Valószínűleg harcra is sor kerül, de az éjféllány erre is felkészült. Ez az ő célja, az ő küldetése és bármire hajlandó ezért. Megígérte Nyrennek, mielőtt az elment, hogy Claec mellett harcoljon. Megígérte neki, hogy véghez visz mindent, amiről együtt álmodtak. „Te vagy a mi igazságunk, Laney. A mi egyetlen esélyünk." - mondogatta neki mindig. Most, hogy Nyren már nem él, nincs, aki mondogassa e fájó szavakat.

Hónapok teltek már el azóta, hogy a harcosai visszatértek Arcanumba a vezérük nélkül, csak annak kardjával és egy királyi pecsétű levéllel, ami Claec hercegtől származott. Ennyi maradt neki Nyrenből. Az sem biztos, hogy valaha láthatja majd a sírját, hogy meggyászolhatja, hogy még egyszer utoljára elmondhatja neki, hogy tudja, Nyren mekkora áldozatokat hozott őérte és mennyire hálás értük, még akkor is, ha nem érdemelte meg ezeket. Nyren szerette őt, és bár Delaney szívének is kedves volt a fiú, sosem viszonozta úgy az érzéseit. Képtelen lett volna rá, arra, hogy ennyire közel engedjen magához valakit, hogy hagyja, valaki ennyire a bőre alá másszon és ott is maradjon. Egyszer már megtette és le kellett mondania erről az érzésről, az pedig rosszabb volt bárminél. Soha többé nem volt hajlandó így meggyengítenie magát, mikor neki nagyobb célokért kell küzdenie. Nyren tudta ezt és ennek ellenére szerette őt.

Delaney ráfogott a derekán lógó kard markolatára, ami Nyren kedvenc fegyvere volt. Most már csak ennyi vigasza maradt, amivel egy kicsit enyhítheti a harcos utáni hiányát. Illetve az az átkozott levél, amit hónapokkal ezelőtt kapott Claec koronahercegtől, Nyren eleste után. Az éjféllány mindig magánál tartotta ezt a levelet, nem akarta, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön, viszont csak úgy tűzre vetni, vagy a tengerbe hajítani sem volt szíve. Akkor sem, ha dühös volt Claecre. Vagyis tulajdonképpen nem kifejezetten őrá volt, hanem önmagára, amiért hagyta, hogy Nyren hősködni térjen vissza Noxoriába. Nyrenre is kibaszott dühös volt, amiért a becsülete mindennél fontosabbnak bizonyult. Azt mondta, neki semmi sem fontosabb Delaneynál, abban a pillanatban mégis volt, ami fontosabb volt nála, amiért úgy döntött, hogy a koronaherceg mellett száll harcba. És egy kicsit mérges volt Claecre is, amiért hagyta, hogy Nyren elessen a harcmezőn.

Az éjszaka már jócskán maga mögött tudhatott pár órát, a hajó néma volt, mindenki aludt, Delaneyt, valamint azt a néhány matrózt leszámítva, akik a hajót irányították. Csakhogy Delaney sosem aludt éjszaka, vagy ha igen, akkor is nagyon keveset. A hét év ellenére is, az éjszaka még mindig az ereiben folyt. Akkor volt igazán önmaga, amikor sötét volt, az árnyékok megnőttek és csak a csillagok, valamint a hold tejszerű fénye adott némi világosságot. Bár Delaneynak arra sem lett volna szüksége, az umbryxok ugyanis tökéletesen látnak a legsötétebb mélységekben is. Úgyhogy még egyszer körbe nézett, hogy nincs-e a közelben illetéktelen személy, majd egy sötét zugba húzódva elővette a levelét, gondosan kihajtogatta és olvasni kezdte, annak ellenére, hogy már kívülről tudja minden egyes sorát.

Delaney Umbrius hercegnő, a Sötét Légió parancsnoka!

Mérhetetlenül hálás vagyok, amiért egy egyész századnyi embert küldtél el Nyrennel, hogy a rendelkezésemre álljanak. Őszintén megvallva, több embert küldtél, mint amiben reménykedni mertem. Az ő erejüknek hála, sikerült elegendő időt nyernünk, amíg az unokahúgom le nem számolt az árnyakkal. Elszánt és ádáz harcosok, ugyanakkor engedelmesek és tisztelettudóak, jó emberek. Látszik, hogy a te katonáid, minden nemes értéket képviselnek, amit te is. Büszke lehetsz rájuk, ahogy magadra is!

Delaney, fogalmam sincs, hogy hol kezdjem! Nyren olyan bátran és hűségesen harcolt, veszettül és tökéletesen elszánt eleganciával. Egyáltalán nem álltunk vesztésre és mégis... Egy pillanatig voltam figyelmetlen, amit majdnem az életemmel fizettem meg. Nyren azonban nem volt az. Ő sosem. Elém ugrott, hogy őt érje a nyíl, ne engem. Megmentett engem, én azonban már nem tudtam megmenteni őt. Fogalmad sincs, mennyire sajnálom az egészet! Ha tehetném, visszatekerném az időt és megakadályoznám! Nem érdemeltem meg Nyren áldozatát. Ő jó volt és hűséges, a legnagyszerűbb barát. Rajta kívül nem volt egy igaz barátom sem és az elvesztése olyan űrt hagyott bennem, ami sosem pótolható. És bár nem érdemeltem meg az áldozatát, megpróbálok méltó lenni rá. Akkor is, ha egy életbe kerül.

Bocsáss meg nekem, amiért nem tudtam garantálni a biztonságát! Ez a bűntudat örökre bennem lesz. Mesélt nekem arról, hogy ti ketten... Szóval, hogy ő fontos volt neked, vagyis még mindig az. Őszinte részvétem! Nyrent itt temetettem el Noctarában egy csodaszép helyen, ahol a csillagok és a hold fénye sosem alszik ki, és ahol szabadon nőnek a vadvirágok. Szerintem nagyon illik a hely Nyrenhez és remélem, hogy az áldásodat adod rá. Ha bármikor visszatérnétek Noxoriába, egyenes bejárásotok van Nyren sírjához, ahányszor csak akarjátok. Senki nem fog titeket számon kérni, vagy megállítani, erre koronahercegi szavamat adom! Tudom milyen elveszíteni egy olyan személyt, aki ilyen közel állt hozzád, ezért, ha bármikor a segítségedre lehetek, kérlek ne habozz szólni, vagy ha bármilyen kívánságod van tudd, hogy a rendelkezésedre állok.

Éjféllány, nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire sajnálom ezt az egész kibaszott helyzetet, de remélem tudod és megérted. Ha pedig mégsem, azt is teljesen elfogadom! Örömmel vállalom, hogy a haragod és megvetésed tárgya legyek, ha ezzel könnyebbé teszem a számodra. Nyren végig érted harcolt, ezt szeretném, ha tudnád. Neked akarta visszavinni a győzelmét. Szeretett téged, mindennél jobban. Bízom benne, hogy hamarosan személyesen is találkozhatunk és szemtől szemben is kifejezhetem a részvétemet.

Addig is maradok teljes tisztelettel: Claec Nocturnius, Noxoria koronahercege

Delaney torka vasmarokkal szorított. Írásos engedélyt kaptak, hogy meglátogassák Nyren nyughelyét annyiszor és akkor, ahányszor és amikor csak akarják. Claec a szavát adta rá. Az éjféllány azonban tudta, hogy a szó nem sok mindent ér már a mai világban. És bár Claec az engedélyét adta erre, azt azért erősen kétli, hogy a király és a királyné megtűrné őket, de még csak őt egyedül sem, a fővárosukban.

A levél tökéletes bizonyítéka annak, hogy Claec mennyire rosszul érzi magát a történtek miatt, ez pedig csak még jobban bosszantotta a harcos hercegnőt. Nem volt miért haragudnia Claecre, nem tehette őt a haragja középpontjába, főleg azok után nem, hogy a koronaherceg nyíltan felvállalná, hogy ő felelős mindenért. De hát mindig is ez volt Claec. Önfeláldozó, a mások kényelmét a sajátja elé helyezi és vállalja a tettei következményeit. Mint egy igazi uralkodó.

Delaney ugyan olyan gondossággal hajtogatta vissza a levelet a zsebébe, mint ahogyan elő is vette. Mély lélegzetett vett, a sós levegő tisztította a parancsnok gondolatait és segített neki megnyugodni. A levél melegítette a combját, ahol lapult, Nyren kardja a derekán olyan volt, mintha a harcos szeretőjének ereje még mindig vele lenne. Gondosan megszorongatta a markolatát, ismét, majd utána az ujjai a nyakában csüngő ékszerre vándoroltak. A lánc sötétezüstből készült, a szemek rajta egy-egy holdfázist szimbolizálnak, a teliholdtól egészen az újholdig. Az ékkő, ami a nyaklánc központi eleme, több színben pompázik, mintha a kőben maga az éjszaka ege örvénylene. A lila árnyalatok az ékkő mélyebb rétegeiben tükröződnek, mint a hajnal előtti égbolt. A kék színek finoman csillognak az ékkő felületén, mint a tiszta éjszakai égbolt, melyen a csillagok ragyognak. A fekete szín az ékkő alapját adja, sötét és mély, mintha a sötétség maga lenne bezárva az ékkőbe. A fehér csillanások és szikrák az ékkő belsejében a csillagfény ragyogását idézik, kontrasztot és fényt hozva a sötétségbe.

Ez a nyaklánc volt Delaney Umbrius legféltettebb kincse. Az elmúlt hét évben soha, egyetlen pillanatra sem vette le a nyakából ezt az ékszert. A nyaklánc minden volt a számára, az érzések, amiket nem érezhetett volna és az érzések, amiket iránta éreztek. A jövője, amiről egyszer álmodozott, a szerelemtől megrészegülve, azon az éjszakán, amikor mindent olyan könnyű volt elengedni és hátra hagyni. De csak arra az egy estére, utána már ő is tudta, hogy mindez hiba volt. Hogy az ábrándjai és a vágyai mit sem érnek, míg az umbryxok szenvednek. Mit sem ér addig, amíg sikerrel nem jár.