Padmé egy veszett ügy volt. Megközelíthetetlen. Úgy érezte magát, mint kicsi korában, amikor az anyját látta esőért imádkozni, ami felfrissítené a sivatag homokját. Hiábavaló. Noha igyekezett, Padmétól alig tudott valami figyelmet kicsikarni, felszínes volt minden interakciójuk. Inkább egy ábránd volt, úgy kisfiús szemmel nézve. Ahogyan Aine is egyszer megjegyezte hogy a városában megnézte a nőket. Tudta, hogy ez kicsit a gyengéje. De valamilyen szinten mindig vonzotta a hatalom. És ebből a szempontból Padmé találó ábránd. De az ábrándjai sosem tartottak sokáig.

Nem tudta kiverni a fejéből Aine-t. De a kis tolvaja is ugyanannyira tiltott kellene legyen... Egész héten meghúzta magát, nem akarta nagyon magára hívni a figyelmét a mesterének. Nehogy ne tudjon lelépni a bolygóra. Obi Wan úgy kezelte, mint egy gyereket. Szüksége volt arra, hogy elmenjen néha. Egyre kevésbé tűrte a fáradtságot, egyre többet álmodozott arról, amikor reggel a holdbogyólét iszogatták. Aine menedék volt, ő pedig nem akarta ezt feladni.

Nem tudta, hogy mennyi ideig titkolhatja még előtte. A világ végére megy egy lányért és ezt nem nézné jó szemmel. Noha a múltkor kissé paprikás volt Aine, a dolgokat nem akarta annyiban hagyni. Ha már akarta volna, sem tudta volna.

Izgult. Szinte tartott visszamenni a bolygóra. Az Erő miatti vitájuk voltán kicsit ridegebbnek érezte a búcsújukat a múltkor. Ő csak feltételezni merte, hogy Aine még mindig visszavárja. Néha megmakacsolta magát és azt mondta, hogy a nő kénytelen őt fogadni, hiszen tartozik neki. Nagy mértékben hazugság volt ez. Hiszen már hidegen hagyta a pénz, nem érdekelte a fém keze. Semmi, csak az, hogy leszálljon a gyom benőtte bolygóra és elvesszen a rengetegben.

Egész nap farkas szemet nézett Obi Wannal. Azon gondolkodott, a mestere mennyire sejti, hogy ma újra szökni fog. Aine-hoz lelépni előre megfontolt bűncselekmény volt. És ő nem rettent vissza a bűnözéstől. Hiába igyekezett időben elindulni hozzá, nem sikerült. Újra későn ért hozzá, már délután volt. De most azzal a céllal jött, hogy visszautasítja, ha úgy esik az ott éjszakázás lehetőséget. A fiúk a nyakába borultak, ám Aine kedvetlen volt. Megviseltnek tűnt, az arca sápadt és fáradt. Anakin egyből észrevette a változást. Nem kísérelte meg a gyerekektől megkérdezni.

Várt egész estig, hogy megkérdezze. A nő ment lefektetni aludni a gyerekeket. Anakin a konyhában várta, a rozoga széken üldögélt. Elég kényelmetlen volt egy idő után, de nem merészelt máshol helyet foglalni.A szobából Aine csitító hangja szűrődött ki. Egyszer csak nyikorgott az ajtó, ám csak Hes dugta ki a fejét és nagy szemekkel a jedire bámult.

''Még itt van..'' hallottszott Aine hangja, mire a fiú megnyugodott.

Anakin megilletődött a jelenet láttán. Sosem gondolkodott el azon, hogy mit jelenthet ezeknek a gyerekeknek. Úgy tartotta nem jelenthet többet egy érdekességnél, ami az elszigeteltségüket megszínezi. A kisfiúk arca mégis mindig annyira ragyogott, ahogyan ránéztek.

A szék kényelmetlen volt és az olajlámpa gyér fénye elálmosította. Az arcán ennek ellenére mosoly terült el. A viszontagságok, szerencsésnek tartotta magát, hogy itt lehet velük most. Fáradt volt az út miatt és gondterhelt, ám semmi sem tudta a kedvét szegni. Volt itt valami, ami nagyon tetszett neki. Talán a kisgyerekek hálája, talán Aine közelsége.. de tudta, hogy a szíve ide fogja húzni még egy jó ideig. 

Egy kis idő múlva újra nyílt az ajtó, de most már a nő lépett ki rajta. A haját próbálta befonni, de a kezei elég ügyetlenül bántak a tincsekkel, a mozdulatai darabosak. Anakin próbálta elkapni a tekintetét, sikertelenül.

- Aine, van valami baj?

Megállt és legyőzötten kiengedte a haját. Az arca sápadt volt, olyan érzéstelenül és bágyadt, mintha a gondolataiban nem is lenne itt. Nem rá vallt, egész végig nem sokat beszélgettek, ám Anakin kételkedett abban, hogy a haragja felé irányult volna.

- Kicsit fáradt vagyok.- felelte szűkszavúan.

- Kicsit? Majdnem elalszol a lábadon. - jegyezte meg Anakin. 

Aine megvonta a vállát. Nem szokott hozzá ahhoz, hogy valaki is érte aggódjon. Anakin hangja furcsán hangzott, a törődés annyira idegen árnyalat volt benne. Nem, az ő terheit senki sem akarta sosem enyhíteni.  A fiúk túl kicsik, ahhoz, hogy felfogják, mi történik velük. Ő a tartóoszlopa ennek a fellegvárnak, amit épített, tudta, hogy másra nem számíthat.  Amikor ma meglátta Anakint egy keserű zokogás érlelődött benne. Egész nap ezt fojtotta vissza magában, nem mert hosszabb beszélgetésekbe elegyedni, mert félt, hogy megtörne. Nem akart panaszkodni és segítségért esedezni, de úgy érezte egyre jobban elsüllyed a mocsárban és magával rántja azokat is, akiket legjobban szeret a földön.

Úgy érezte az utolsó idegszála készül elpattanni. Az utóbbi napok az idegkimerülésbe hajszolták. Mindent megtett, hogy fenntartsa magukat és eleget tegyen a megrendelőinek. A lopás egyre kevésbé bizonyult opciónak, mert egy listányi ember, aki elől rejtőzni kell, mert rájöttek a cselre. Rászokott a holdbogyólére, ami reggel feltölti vitalitással, de estére teljesen lemerül, mint egy vacak akkumulátor, amit úgy tűnik lehetetlen újra felpumpálni energiával. A napokig tartó csillapíthatatlan fáradtság sem segített a helyzeten, hogy derüsebben lássa a jövőt.

Anakin hosszasan figyelte a mozdulatait, ahogyan kerüli a tekintetét és vonakodva látott neki rendet rakni a konyhában. Hiányzott az egészből a tűz, hiszen a nő vörös haja a természetéhez dukált. Valami megváltozhatott, amíg távolt voltam., állapította meg a jedi. Ám az olajlámpák szegényes fényében a haja színe is csupán parázsra emlékeztett vagy félig kihült lávára.

A konyhában terhes csönd volt, Aine a dolgát végezte, szinte pluszban érezte magát, hogy ő csak nézi némán.

- A kicsik alszanak?- törte meg a csendet a jedi.

Aine-nak nem volt kedve beszélgetni, csak az járt a fejében, hogyha nem lenne itt a férfi már rég a műhelyben lenne és dolgozna. A keze gépiesen mosogatott, az agya lomha volt. Úgy érezte, csak húzzák az idejét és az energiáját, hiszen neki dolgoznia kell.

Anakin ezt nem értheti meg, hiszen mindene megvan, gondolta keserűen. Megtapintotta már a ruhája finom anyagát, olyasmi volt ez, amit ő magának sosem tudott volna megengedni.

- Igen. - vágta rá szűken Aine, lesütotte a tekintetét, a vörös hajtincsei keretezték az arcát, de még mindig távolságtartó volt. 

Olyan szűkszavú volt, olyan rideg. , gondolta Anakin. Nem akarja, hogy itt legyek. Megtűr. Ez a gondolat sebet ejtett az egóján. Hiszen annyira lelkesen jött újra el, azt hitte Aine megfontolja a padawan-ságot. Nem gondolta volna, hogy őt ennyire képes lesz valaki megbántani szavak nélkül. Nem azért jött ide, hogy semmibe vegyék. Ráncolta a szemöldökét és egy mély sóhajt adott ki. A nő a szeme sarkából figyelte, néma türelemjátékot játszottak. Néhány percnyi feszült csend. Amikor Anakin felpattant az asztaltól és a tekintetével az ajtót kereste a félhomályban, valami elpattant benne. Nem akarta, hogy a férfi távozzon. Nem akart újra vakulásig a műhelyben dolgozni. El akarta engedni magát, egyszer. Szüksége volt valamire, ám maga sem tudta megfogalmazni, hogy mire.

Valami előtört belőle, vadul és megmagyarázhatatlanul átvette az irányítást a tudata fölött és ő képtelen volt uralni ezt a lényét. Az agya tompa volt, az arca égett, nem tudta eldönteni, hogy a férfi égető tekintete miatt.

- Ne menj még el. - szólalt meg halkan - Olyan ritkán látlak.

Mielőtt megszólalt volna, a férfi arca egy pillanatra bosszúsnak tűnt, Aine csak akkor vette észre, hogy a jedit talán megbántotta. Anakin megfagyott. A nő előtte állt, végre szemtől látták egymást. Nem látott bántó szándékot a szemében, ahogyan azt a hangjában érezte. A smaragd szemei elsötétültnek tűntek, az arcára titokzatos árnyék vetült. A hangja olyan erőtlennek tűnt, és elég bűnbánónak. Akármennyire is haragudott egy pillanatra, mégsem tudta rávenni magát arra, hogy most felálljon és itt hagyja. Nem akarta megbántani, ismerte, hogy dühében képes ilyesmikre. Csak tudni akarta, miért kezelték így.

- Nem megyek, Aine.- felelte, a hangja újra lágy volt.

Csodálkozott azon, hogy tudta most fékezni a haragját. Az az ember, aki a testvéreivel annyira kedvesen bánt, képes kegyetlen hidegségre is. Mégis, Anakin szeme nem volt gyilkosan jeges. Nem is tudatosult benne, hogy mennyire hiányzott neki a jedi. A harcaik, a beszélgetéseik, azok a véletlen, lopott pillantások. Idegen terület volt számára, egy felfedezetlen paradicsom, amit egy pillanatra majdnem alutasított.  Az olajlámpák fényében a fém keze tündökölt, azon kapta magát, hogy a kezéhez nyúl. A hideg anyag érintésétől libabőrös lett, gyönyörködött Anakin tökéletlenségében. Olyan jól esett a hidegség.

- Helyes. - motyogta elégedetten.

Anakin elkerekedett szemmel nézte, ahogyan a fém kezét cirógatta és nem vetette volna meg azt, hogyha a másik kezével tenné ezt. Hogy érezze is az érintését. Nem szólt semmit, inkább csak élvezte egy kicsit, hogy végre rá is figyel.

- Megígértem a fiúknak, hogy nem mész el. - nevetett a lány, úgy, mintha nem ő maga beszélne. - Azt hiszem ma este itt ragadsz. Velem.

Anakin az ajkába harapott, éppen ezt szerette volna elkerülni. Nem tudta mennyit ért volna már, ha most hevesen ellenkezne, nem is akart egy újabb vitát szítani közöttük. Aine elengedte a kezét és elfújta az olajlámpát. A sötétség minkettejüket bekebelezte, a jedi úgy érezte az érzékei egyre jobban kiéleződnek tőle. A nő kezét érezte újra a sajátján, ami vezetni kezdte. Bukdácsolni kezdtek a korom feketeségben, ő pedig az irányból ítélve a hálószobát tippelte meg úticélként. Egy másik olajlámpa égett bent, meleg fénnyel töltve meg a helységet. Egy ponton már nem érezte a nő kezét, saját önszántából tette a lépéket a hipnotikus erejű szobába.

Ebben a szobában aludt a múltkor, egyedül. Méregető szemekkel nézett Aine-ra, aki leült az ágy szélére. Az ép keze idegesen ökölbe szorult. Egyedül voltak, csak ketten. Anakint felcsigázta a gondolat. Noha nem az első alkalom lenne, hogy itt töltené az éjszakát, ez mégis más. Mintha arra invitálná, hogy vele töltse az éjszakát.  Anakin megrázta a fejét, olyan terület volt számára, ahova ő nem kapott belépést. Megszídta magát a gondolatért is. Hiszen Aine sosem utalt ilyesmire, ez biztosan csak egy félreértés. Biztos a fiúknál már nem volt hely, a múltkor sem aludhatott valami kényelmesen. Próbálta eltemetni az oda nem illő gondolatait, amíg a másik meg nem szólalt:

- Nem akarsz lefeküdni?

Tessék? Még mindig megszeppenve  állt az ajtóban, mint akinek inába szállt a bátorsága. Az ajtó már zárva volt, ő pedig nem akart menekülni. Sűrűn pislogott és bemérte a terepet. Aine az ágyon feküdt, elterülve. Úgy tűnt nem zavartatta magát. Az ágy elég kényelmes volt egy embernek, de kettőnek már inkább összebújós. Nem értette a szándékot az ártatlan, egyszerű kérdés mögött. Sosem volt még nővel, és a jedi szabályok gondoskodnának róla, hogy ez így is maradjon. De nem tagadta, hogy a dolog nem hagyná hidegen.

- Melléd? - kérdezett vissza bambán, azt sem zárta ki magában, hogy csak elképzelte a kérdést magát.

Aine fáradtan elmosolyodott és feltápaszkodott, hogy elé üljön. Farkasszemet nézett a férfival, csalafinta csillogás volt benne. Anakin úgy érezte éppen megbűvölik. Megdermedve állt a helyzet előtt. A nő a két kezét a háta mögött megtámasztotta és felvonta a szemöldökét. El akarsz csábítani?, Anakin tanácstalanul állt a helyzet előtt. Érezte, hogy ez most őt minden szempontból próbára teszi.

- Fekhetsz a földre is, ha az jobban tetszik. - felelte furcsa hanglejtéssel - De nem vetnék meg egy kis meleget most. 

Annyira nem rá vall, állapította meg gyanakodva, Mintha részeg lenne. De ahogyan közelebb hajolt nem érezte az alkohol illatát rajta. Nem is Aine-ra vallott volna. A nő kihasználta a helyzetet és megragadt a tunikáját. Lerántotta magával, Anakint egy pillanatra elkapta a hév. Hagyta, hogy a nő magával együtt lehúzza az ágyra. Az utolsó pillanatban támaszkodott meg, így a teste nem ütközött az övéhez. Édes lett volna egy röpke időre is.

Az ítélőképessége egyre homályosabb volt, egyre jobban uralni kezdte az érzéseit a vágy.  A lábai között térdepelt, Aine pedig előtte feküdt, égető pillantással a szemében. A nő lebiggyesztette az ajkát, amikor látta, hogy a férfi mégsem simul hozzá, és szinte kérette magát. Behunyta a szemét, mintha megadná magát. Ahogyan a fészkelődött az ingje nyakánál a vágás is helyet változtatott ízelítőt adva a nőies dombjairól. Anakin megszégyellte magát, hogy képtelen volt néha parancsolni a szemeinek.

Anakin nehezen nyelt, tűrtőztette magát attól, hogy mellé feküdjön.. Tisztában volt azzal, hogy valamennyire vonzódik hozzá. De azt nem gondolta volna, hogy kis híján elveszíti a fejét. És arra sem számított, hogy Aine ennyire felizgatja majd. Hezitált mégis bármit tenni, nem tudta mi tévő legyen. 

- Itt jó lesz?

Hogy eleget tegyen a kérésének, mégis az ágyon kötött ki. Nem érdekelte, a teste önként engedelmeskedett és lefeküdt mellé. Egy kis helyet szorított magának az ágyon és próbálta elkerülni még azt is, hogy a válluk egymáshoz érjen. Soha nem kerülgette ennyire erős a kísértés, hogy csókot lopjon. Szinte biztos volt, hogy Aine is ugyanannyira kívánja őt most. Erre a gondolatra csak még jobban feszült mindene. Nem tudta, hogy milyen következményekkel járna az, ha most engedne ennek a kísértésnek. Ez a nő örökké magához láncolná.

A torkában gombóc volt. Az a folyamatos feszültség, ami hevíti a bőrét és csak akkor csillapodik, amikor Aine megérinti. De most úgy érezte, ha a nő megérinti a feszültség csak felerősödik. A vágy erős hulláma járja majd át a testét és felemészti, ha nem tesz valamit.Nem, ezt nem teheti most meg, győzködte magát.

- Nem. - lihegte kisvártatva, makacsul Aine.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Fölé hajolt és az ajka már szinte kereste a nőét, mármár a keze a combjára futott. Anakin megrázta a fejét, úgy érezte nem tudja ezt a csatát megvívni, ha ő az egyetlen, aki harcol. Csak egy csókot, csak egyet, suttogta magának és elgyengült egy pillanatra.  Aine ajkai hívogatták és a tejfehér bőre csábító fényt kapott. A védtelenség, amivel alatta feküdt csak olaj volt a tűzre. A fejét leengedte és a matracba fúrta, szándékosan vétett célt. Hevesen fújtatott és a kezei inkább az ágyba martak. Most azonnal magáévá tehetné, nem ellenkezne.

Akármennyire is hívogatta az élvezet, tudta, hogy ez nem helyes. Most azonnal ki kellene mennie a szobából, beszállni az űrhajóba és egy darabig vissza se jönni. Jobban tisztelte, minthogy kihasználja egy gyenge pillanatában. Aine nem volt önmaga, ezt nem teheti vele. Nem akarta bántani, nem akarta meglopni. Amikor végre szeretni akar majd valakit ilyen módon, akkor azt nem egy védtelen helyzetben, féreg módjára kihasználni a másikat.

A testüket néhány centi választotta el, a férfi minden önuralmát bevetette, hogy ez így is maradjon. Aine magához húzta, megölelte.

- Aine... nem. 

Nem is tudta, hogy honnan kapargatott össze még ennyi önuralmat, hogy végre hangosan is nemet mondjon. Inkább kiakasztotta az ujjait a ruhája nyakából és az ajkaihoz emelte a kezét. Ezt a helyet még biztonságosnak tartotta. Ez a legintimebb dolog, amivel most szolgálni tud. Megcsókolta a dolgos, olajfoltos fehér kezét. Amivel lop és csal, és megsimogatja Hes feje búbját. Aine becsukta a szemét és nehezen lélegzett. 

Olyan erős volt a kísértés... hogy csak egy pillanatra az ajkával a nőét érezze. Az ajkába harapott, inkább beleremegett, de nem csókolta meg.. Inkább rácsodálkozott arra, hogy Aine keze mennyire tűzforró.

- Te forró vagy.

Szóval a láz ittasította meg, azért fordult ki annyira magából. Bizonyára a fáradtság számlájára is írható volt, Anakin szinte megkönnyebbült. Örült, hogy jól döntött. Közel hajolt újra és a kezével a homlokát vizsgálta, ami hasonlóképpen tüzelt.

- Csss. - szólt rá mogorván Aine Nem tudok aludni.

A következő pillanatban lehámozta Anakin kezét a homlokáról és a másik irányba fordult az ágyban. Meredek fordulat. Összekucorodott, felhúzva a lábait. A nő remegett. Anakin először azt hitte, hogy sír. Ám egy könnycsepp sem jött ki a szeméből, az egész teste égett a láztól.

A jedi felállt és magával vitte az olajlámpát is. A konyhában sejtette, hogy talál majd vizet és valamilyen edényt. Mire visszatért Aine már aludt,  Jobb híján levette a tunikáját és bevizezte a sarkát, azt pakolta a homlokára. Eszébe jutott, hogy az anyja is mindig így csillapította a lázát.

Aine lázát vajon ki csillapítaná, ha ő most nem lenne itt? Anakin szomorúan nézett végig az alvó alakon. Kitartóan borogatta, egy idő után lement a láza, aminek örült. Szótlanul figyelte, kezdett már kitisztulni a feje, végre. Belátta, hogy Aine-nak igazából törődésre volt szüksége, félreértelmezte. Szégyellte magát a pillanatnyi gyengeség miatt, ami majdnem hibára kényszerítette. Mi lett volna, ha félig tudatos állapotában a magáévá teszi és Aine másnap számon kéri?

Anakin összerezzent a gondolatra. Őt felemésztette volna a bűntudat, és még csak mentsége sem lett volna. A nő bizonyára undorodva elzavarná, soha többé nem akarná látni. Ez az eset viszont leleplezte magát saját maga előtt. Most már előtte is nyilvánvalóvá vált, hogy az érzései  Aine iránt időzített bomba. Nem tudta, mikor törhetnek elő és billentik ki az egyensúlyból.. mikor veszi észre Obi Wan...? A gondok a vállára nehezedtek. Késő lenne már itt hagyni őket? Fáradtság tört rá, nem akart tovább gondolkodni.

Egy pokrócot terített Aine-ra és a másik oldalra fordult. A saját tunikáját terítette magára, ám kételkedett, hogy egy szemhunyásnyit is képes lesz aludni ma éjszaka.