- Már megint arra a bolygóra mész?

Anakin készült már az ülésre zuttyanni, amikor ez a szemrehányással teli hang érte el a fülét. A kulcs a helyen, a motor indulásra kész. Innen már semmi sem fordíthatja vissza. A mestere szavai sem értek el igazán a füléhez, inkább csak egy halk duruzsolást hallott helyettük, egy gyenge visszatartó szándékot. Mintha egy hurrikánnak akarná valaki megmondani, hogy merre fújjon. Anakin nem ült le az ülésre, felhúzott tetejű volt az űrhajó pilótafülkéje, onnan nézett le a mesterére.

- Igen, tudod, hogy tartozik nekem. - válaszolta kurtán.

Kerülte az idősebb jedi tekintetét, mintha az igazsággal nem akarna szembe nézni. Nincsenek kétes szándékai, ezt tisztázta le magában. Nem akar semmit sem, csak a pénzét. Ezt próbálta összpontosítani magában. De érezte, hogy ez már rég nem erről szól. Ha még a múltkor úgy indult, hogy erőszakkal is elveszi, ami neki jár, most viszont ellentmond önmagának. A Maridun bolygó nem egy olaj szagú roncstelep volt, hanem egy meleg kuckó, ahol gyerekzsivaly lengi be a teret. És ott van ő. Anakin erre a gondolatra mindig magára parancsolt. Aine sosem lehet neki senkije, hiszen a jediknek nem szabad szerelmesnek lennie...

Ki mondta, hogy szerelmes? Förmedt magára és elhesegette a gondolatot. Hiszen az a lány pimaszul meglopta, áverte és folyamatosan hazugságokkal etette. De nem tudta nem elfelejteni azt a pillanatnyi ádáz küzdelmet amit a fiúkért vívott volna ellene. Kiérdemelt akkor valamit a szemében és attól kezdve másképpen nézett rá. Észrevéve, hogy elkalandozott, egy határozott pillantást küldött a mesterének, miszerint ő már nem tágít attól, hogy most hajóba száll.

Már megint, mintha a levegőbe beszélne, megrázva a fejét, Obi Wan keresztbe fonta a karját és hitetlenül járt a jelenet előtt. Ez lesz a második alkalom, amikor az ifjú jedi kisajátítja magának az egyik gépet és szó nélkül útnak indul. Éppen egy küldetésről jöttek vissza, a jedi mester remélte mély meditációban találja és nem útra készen. Látta a testén a fáradtság jeleit, de a szelleme mégis izzó parázs volt, megfékezhetetlen.

- Csak erről lenne szó? - kérdezte gyanakodva Obi Wan

Először, mikor a lány után kutatott égő haraggal indult útnak és ezt egyáltalán nem tartotta furcsának. Amikor aztán visszatért egy furcsa csillogás volt a szemében. A lány elkaphatta a tekintetét, csak remélni merte, hogy nem úgy, ahogyan a korában lévő fiatalembereknek szokta az ilyesmi. Féltette, hogy olyan útra lépne, ami a vesztét okozza. Anakin, a maga makacsságával azért sem tágított.

- Igen.

Obi Wan sóhajtott és rosszat sejtve rázta a fejét.

- Anakin, érzem, hogy valami változás történt. Más vagy.

Gyakran látta azt, mintha a falnak beszélne. Itt már nem csak csökönyösség volt, hanem az információ nem jutott el az agyáig, figyelembe sem vette, amit neki mondott. Gondterhelten figyelte néha Anakint, aki gyakran a távolba réved. Nem tudja mi járhat az ifjú padawan fejében. Ám akárhányszor ezt próbálta megtudakolni, üres válaszokat és felháborodást kapott.

- Semmi sem változott. - vágta rá hevesen Anakin - Most pedig ha megbocsájt, Mester.

X

- Ani!

Jóformán még ki sem szállt rendesen az űrhajóból, a két gyerek máris lerohanta. Kint játszhattak az udvaron, hogyha meghallották a közeledését. Anakin minden fáradtsága ellenére is elmosolyodott. Szégyelli elismerni, de úgy a szívéhez nőttek. Hes és Tai a talárjába csimpaszkodtak és egyszerre kezdtek beszélni, nem lehetett kivenni a szavaik. És máris húzni-nyúzni kezdték. Egy jóleső sóhaj hagyta el az ajkát. Ezekkel a fiúkkal áldás és nagy áldozat minden nap, újra elismerés érlelődött benne Aine iránt.

- Mi ez a nagy zaj? -lépett elő a házból hirtelen lendülettel Aine, majd amikor megpillantotta a férfit megnyugodott - Szia, Anakin. Nem számítottam ilyen  késői látogatásra.

Még maga is kissé vacillált, hogy eljöjjön-e aznap este, vagy várjon Holnap reggelig. De így érezte egy parázs van a talpán és nem engedi nyugton ülni. A tekintetük találkozott, egy vibráló tér alakult ki, egy pillanatig tartották a szemkontaktust majd Anakin megeresztett vonakodva egy félmosolyt. Aine megenyhülve visszamosolygott és a férfi érezte, hogy ez merőben különbözik az előző alkalomtól, amikor itt járt. Akkor úgy tűnt a nő a torkának esik, ám most megtűri.

- Vége volt a küldetésemnek és jöttem. - magyarázkodott végül.

Aine bólintott. Inkább ezt érezte kellően jó kifejezésnek: megtűrni. Hogy ő valójában csak megtűri Anakint. Száraz érzésnek tartotta ezt, ami kevés, hogy azt megmagyarázza miért dobbant a szíve hirtelen nagyobbat, amikor meglátta az ismerős piszkos szőke árnyalatú haját. Anakin a két "kolonccal" a nyakán. A kép annyira nem riasztotta meg, hogy az már félelmetes is lehetne.
Hónapokkal ezelőtt az a férfi kergette a műhelyben, aki most a testvéreivel ilyen gyengéden viselkedik. Az a kéz árthat is,  aki a fiúk fejét simitotta végig. Igazából a férfi akkorát váltott a szerepét illetően, hogy azt megszokni nem egyszerű dolog. Habár ez a második alkalom, hogy ezzel az arcával látja, mégis szokatlan, hogy nem az ellensége.

Hozzájuk lépett és most már ő is tetőtől talpig bemérte a férfit.

- Valóban fáradtnak tűnsz. - jelentette ki együttérzéssel - Hagyjátok egy picit, kicsik. Már úgyis mentetek lefeküdni, igaz?

Anakin mindig ámulattal figyelte, hogy mennyire maga köré tudja csavarni a fiait. Használja azokat a szavakat, hogy kicsik, picit... Nem jön, hogy elhiggye, ez a törvénynek tűnő nő mennyire agresszív is tud lenni. Nem igazán tudja összeegyeztetni a két képet. Aine őt is meg tudná talán venni ilyen beszéddel, hisz a gyereket is olyan könnyen manipulálja. Édes hanggal. A jedi tekintete megmaradt Aine-en. Vajon az ajka is ugyanolyan?

Ahogyan a lány hozzálépett és próbálta leszedni a gyerekeket róla azt érezte, hogy: Igen, a nő az ujja köré tudná csavarni.

- Ó, neeeem. - nyöszörögtek a fiúcskák.

Együtt a ház felé indultak, csak így lehetett rávenni őket, hogy mogogjanak, ám nem tágítottak a jedi mellől. Amikor beértek, még mindig nem voltak hajlandóak megválni tőle. Aine szinte nevetve rázta a fejét. De belül úgy gondolta ez nem egy vicces dolog. A testvéreinek nem kellene ennyire kötődniük ehhez a férfihez, akit most látnak másodjára. Noha Anakin nem adott nekik okot arra, hogy féljenek, volt egy erős természetes naivitás bennük.

- De Anakin nagyon fáradt és hagyni kell pihenni. - győzködte őket -Majd beszélgettek vele máskor..

Hes felemelte a fejét és makacskodott. Megrángatta Anakin ruha ujját és fényes szemmel nézett fel rá:

- Itt maradsz reggelig?

Anakin válaszra nyitotta a száját, de Aine megelőzte:

- Persze, hogy itt marad, nem engedem el ilyen fáradtan. Na, most pedig nyomás aludni. - jelentette ki erélyesen, majd szavait Anakinnak címezte -  Mindjárt jövök, ha éhes vagy, szolgáld ki magad.

A gyerekeket a szobájuk felé terelte. Anakin a gyertyával megvilágított konyhában maradt. Utánuk nézett, amíg Aine sziluettje eltűnt a sötétben. Csak akkor érezte milyen fáradt, mikor leült a székbe. Mélyen sóhajtott. Behunyta egy pillanatra a szemét. Úgy érezte egy szent helyen van. Egy menedékben.
Olyan régóta nem érzett hasonlót. Ide menekült a küldetés fáradtsága elől. Mert itt nem tud igazán fáradt lenni. Menedék. Otthon is érezte magát. Nem tudta mit főzött Aine, de olyan mennyei volt az illata. A meleg étel az édesanyja főztjére emlékeztette. Aine egyáltalán nem úgy főz, mint ő. Tehát ez egy másféle otthon, gondolta Anakin. Akkor döbbent csak rá mennyire is mélyen belesüllyedt az érzések mocsarába. És innen, Aine-tól, már nem tud szabadulni.
Ebbe a gondolatba kis híján beleroskadt, nem hitte, hogy hónapok alatt ennyire megváltozott a véleménye és az érzései.

Egyszer csak lépések hangjára lett figyelmes és látta közeledni Aine-t. Felkapta a fejét, amit eddig az öklének támasztott.

- Elaludtak? - érdeklődött Anakin.

Aine keresztbe fonta a karját és egy mélyet sóhajtott. Néha teljesen kihívás ez az élet, de nem adná semmi pénzért. A gyerekek folyton a jedi után kérdezgettek és nem szívesen akartak lefeküdni. De végül győzedelmeskedett az anyai szigor.

-Igen. - bólintott, majd már főnökösen kijelentette - Menjünk is a műhelybe.

Anakin felhúzta a szemöldökét és meglepte a kérdés. Nem gondolta azt, hogy a lány még próbálja fenntartani a formalitásokat, és vissza akarja fizetni a tartozását. A férfi úgy jött ide, hogy erre már nem is gondolt. Lemondott az érmékről, amikkel megvásárolta azt, hogy az életükbe bejusson.

- Nem arról volt szó, hogy pihenés van? - szusszant Anakin.

Aine főnökösen megállt előtte és mintha csak a fiaira nézne. A férfi is néha úgy érezte, nem tesz köztük különbséget, ugyanúgy hatalmat gyakorol rá. 

- Nekem az nem is munka, ha a kezed javítom. Te meg addig pihensz. 

Nem füllödt a foga az olaj szagú műhelybe menni most és semmittevés közepette nézni, ahogyan Aine szétbontja a kezét. A sötétség és a ház melege bekebelezte. Tökéletesen jól ült a konyhaszéken.

- Nincs most baja a kezemnek. - hazudta a férfi.

Inkább nincs akkora baja. De a javítás ráér majd akkor, mikor még egyszer jön. Nem volt sietség, igazán, úgy tűnt neki, hogy a székhez ragasztották. Azt látta, mindketten ugyanannyira fáradtak.

- Akkor minek köszönhetem a látogatást?- kérdezte gyanakodva Aine.

Felismerte benne a klasszikus féltést és elővigyázatosságot. A nő nem ismerte és ezt nem bízta a véletlenre.

- Nem jöhetek csak úgy? - kérdezte Anakin kötekedve.

Úgy érezve, hogy a tény előtt tétlen, Aine megvonta a vállát és halkan válaszolt:

- Nem állítalak meg.

Valóban, nem állt hatalmában megállítani a jedit semmiféle módon.  Nem mondhatja azt, hogy ne tegye ide be többet a lábát és ha ellenkezne, megállítani sem tudná, nincs abban a fizikai kondícióban. Így nincs más választása, mint elviselni. Elviselni? Attól félt, hogy egy idő után, ha már sokat járt ide talán már nem kell erőltetnie magát, hogy rá mosolyogjon. Hogy nem kell majd a rosszat keresnie benne. De félt, nagyon is. Félt beengedni őt, az első férfit, akit esetleg megpróbált beengedni. A házába és a szívébe. Nem is tudta melyikbe lesz nehezebb.

Kihívta magát arra, hogy adjon egy esélyt ennek a férfinek. Adjon Anakinnak egyáltalán esélyt. Félt ugyan, hogy csalatkozni fog benne is. De mindig szeretett kockáztatni, így most már nem maradt más. Hiszen lázasan felajánlotta, hogy a férfi itt aludhat.

- Akkor gyere, megmutatom a szobád.

Úgy döntött akkor már ne húzzák egymás idejét és inkább csapjanak a lovak közé. Csak azt nem tudta felfogni mégis miért jött megint ide a férfi. Nem kért javításit, sőt, mivel olyan késő van még a gyerekekre sem tudja ezt fogni.  Feltételezett  valami rejtett hátsószándékot, amire rá kell jönnie.

- Nem, nem kell, alszom az űrhajóban. - jelentette ki Anakin.

Nem akart teher lenni, noha csalogatta a kuckó melege, inkább választotta a kényelmetlen ülést. Tényleg nem akart erőszakkal betörni a családi fészekbe, vagy hogy Aine ezt érezze. Instabilnak érezte a kapcsolatát a nővel. De úgy tűnt, itt nem számít ő mit akar, az nem az ő döntése.

- És aztán még ki sem pihened magad, mi? - vágta rá katonásan - Erre gyere és ne halljak még egy szót.

A hangja lejtéséből úgy érezte, hogy annyira parancsol neki, mintha a gyereke lenne. Erre felhúzta a szemöldökét. Még a mesterétől is alig fogadja el a kritikát és a parancsot, nemhogy tőle.

- Nem vagyok a fiad, Aine.

A dologban az volt a vicc, hogy így keresztbe tett karral pont hogy úgy nézett ki, mintha egy hisztis kisfiú lenne. Aine erre csak nevetni akart, de tudta azzal nem fog semmit sem elérni. Így hát teljesen komolyra fogta a szót.

- Rendben, ha így állunk, akkor tessék, mehetsz, ahova fúj a szél.

A férfi csak pislogott. Ennyi kellett a nőnek, hogy kitegye őt a házából. Az ereje tetszett neki, a hevessége a sajátjára emlékeztette.

- Nem, nem, megfelel így. - vágta rá hevesen Anakin.

Maga sem gondolta ezt meg, csak kijött a szájából. Aine elkerekedett szemekkel bámult rá, majd bólintott. Intett neki, hogy kövesse. A nő elfújta a gyertyát. Elindultak befelé jobban a házban, sötétben is úgy ismerte a teret, mint a tenyerét. Anakin nem tévedett,ez a hely valóban szűkös a kis családnak.

- Te hol alszol majd?

Aine kinyitotta az ajtót és beléptek rajta, Anakin majdnem elesett a küszöbben. Megkapaszkodott az ajtófélfában és stabilizálta magát, úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Így a nő is egy kis kuncogást megejtett és inkább hagyta az egészet.

- A fiúknál. - válaszolta kurtán.

Majd az ágyon seper magának egy kis helyet és meghúzza magát. Egy estét így is túl lehet vészelni. Anakin rázta a fejét, sejtette, hogy ott sem bővelkednek szabad hellyel, tehernek érezte magát.

- Ott van még hely neked?

Nem tartotta magát ennyire nagy darabnak, hogy ne férjen meg akárhol. Szinte megsértve érezte magát. Meggyújtotta a gyertyát sietve, mielőtt a jedi a lézerkardjával próbálna világítani a szobában.

- Megférek. - vonta meg a vállát, majd pimaszul hozzátette - Mi az, talán nem aludnál nyugodtan abban a tudatban, hogy én kényelmetlenül fekszem?

Habár csak viccnek szánta ezt, a jedi ezt igenis komolyan vette. A gyertya fényében egymásra néztek. Aine ellépett a fényforrástól és a férfit megkerülve az ajtónak dőlt. A szobában valóban csak a minimális dolgokat vélte felfedezni, ahogyan ezt a többi helységben is látta. Per pillanat úgy érezte egy széken is el tudna aludni, nemhogy egy valódi ágyon. Hívogatta a pihenés, ám ugyanakkor bűntudata is volt.

- Nem aludnék, ha te a földön kuporognál. - jelentette ki halkan Anakin.

Még mindig nem érezve a komolyságot, forrófejűen odavetette:

- És akkor hol aludjak, az ágyban veled?

Egy forró csend ült közéjük, amire egyikük sem számított. Aine szeme elkerekedett és rájött mi szaladt ki a száján. A dologban az is volt a "rossz", hogy Anakin először nem is vetette meg az ötletet, még be is mérte az ágy hosszúságát, hogy elférnének-e tisztes távolságban.. Aztán rájött, hogy a tisztes távolság nem éppen választási lehetőség. Az ajkába mart és már értette miért harapta el a mondat véget a lány. Vagy úgy. Érezte, hogy a tenyere izzadni kezd, és a bőre hevül.

Aine szakította félbe a csendet, nyugalmat sugározva kilépett az ajtón és sietve elköszönt, mintha csak nem adna időt maguknak, hogy ezt megfontolják.

- Jó éjt, Anakin.

A jedi tekintete megmaradt Aine-en és úgy érezte ha akarná sem tudná levenni róla. Az arca hevesen égett, rázta a fejét, mintha ezzel ki tudná rázni a fejéből a csúnya gondolatokat.

- Jó éjt. - motyogta a jedi.