Gyönyörrel lenézett az eperszőke hajú ikerpárra, a gyerekek a túrták a lapáttal a kiásott homokot. A bolygó a fűves felszín alatt masszív homok réteg volt. A fiú várat építettek belőle és integettek a műhelybe igyekező Aine-nek. A lány nem bírta ki és odament hozzájuk és gyengéden megsimogatta a fejüket. A zavaros és veszélyes életében ők voltak a lényeg, a nemes cél, az egyetlen menedék. Az értelem volt a káoszban. Ezért a két fiúcskáért felkelni és küzdeni minden nap megérte, mert ők a legkedvesebb lények neki a világon. A szülei hagyta űrt ez az érzés töltötte ki.  Imádta őket, teljes szívéből. Éppen ezért védelmezte őket vadul Anakin előtt. Mert a fiúknak sem volt más, mint ő. Így Aine játszotta az anyát. Akár az anyjuk is lehetett volna, hiszen már régen húsz elmúlt, és a fiúcskák pedig elég kicsik ahhoz, hogy a fiainak tűnjenek. Néha már maga is ugyanazt érezte, hogy többet érez testvéri szeretetnél, inkább  gyermekeiként szereti őket. Úgy tartotta, neki amúgy sem lesz gyermeke, mert egyetlen férfiban sem fog annyira megbízni, hogy gyereket szüljön neki. Hirtelen, az a fiatal férfi kúszott be a gondolataiba, a jedi, akinek pénzzel tartozik. Megrázta a fejét és bement a műhelybe, hogy görnyedve megjavítson valamit. Két hónap telt el azóta, hogy a férfi itt járt és Aine remélte, hogy nem is fog visszatérni, mert nincs pénze.

Belemerült a javításba, amikor az egyik iker, Hes, hangját hallotta:

- Anya jött valaki!

Leállította a fúrót és felhúzta a védőszemüvegét. Felpattant a székből és gyanakodva indult ki a műhelyből. Nem számított senkire, sőt, nem kellene senkinek sem a gyerekek közelében lennie, azért van a ház a műhely mögött. Rejtve maradt mindig is a világ előtt és ezért összerezzent, amikor azt hallotta, hogy valaki a gyerekeknél van. Felkapott egy csavarkulcsot és kilépett a műhelyből. Egy fekete tunikás, sötétszőke hajú férfi állt neki háttal és a gyerekek előtt állt. Egyből felismerte benne a két hónappal ezelőtti férfit, akit meglopott.

- Hogy találtál ide? - kérdezte hevesen,  fékezte a kitörőben lévő dühét.

Anakin megfordult és látta a majdnem felrobbanó vörös hajú nőt. A kezében megpillantotta a csavarkulcsot, amit annyira szorongatott, hogy az ujjai kifehéredtek. Az álla remegett a dühtől és szinte neki ment a férfinek. A jedi kihúzta magát és állt elébe a harcnak. Egymást gyilkolták le a szemeikkel. De mielőtt valamelyikük is szólhatott volna, szintén Hes, megszólalt:

- Anya, ki ez a férfi?

Aine habozott válaszolni, nem tudta, hogyan fogalmazzon. A kisfiúk még ártatlanok voltak az igazsághoz, ragyogó szemekkel nézték rá és még a számukra idegen férfira is, talán azért, mert ez volt az első férfi, akit itt láttak a házukban. Anakin felvonta a szemöldökét és úgy pillantott a nőre, mintha azt mondaná: gyerünk, most mit találsz ki.

- Ő.. - Aine zavarba jött és megjátszotta magát a fiúcskák előtt - Neki meg szoktam javítani a kezét, tudod.

A fiúk beszaladtak a házba, hogy hozzanak egy vedret a homok kupacuknak. Aine gondterhelten nézett utánuk és egy pillantra meg is feledkezett a háta mögött szigorúan álló Anakinnal. A férfi újra tetőtől talpig bemérte, egy fölényes gúnymosoly jelent meg az arcán. Amikor először meglátta őket nem arra gondolt, hogy a fiai, csupán azt, hogy közeli rokonok. De aztán a kisfiúk az anyjukat hajtogatták és ő azt hitte, hogy megértette a helyzetet. Mikor meglátta őket hármukat, felismerte bennük a közeli rokonságot és a hasonló vonásokat. Nem gondolta volna, hogy a kis tolvaja egy két gyerekes anya.

- Anya? - szólt gúnyosan, utánozva a gyerekeket.

Aine megpördült és szembe találta magát egy ellenséges szemű és gúnyolódó Anakinnal. Látta a vörösséget a nő arcában, de nem tudta, mi okozta. Azt hitte, hogy a szégyen okozta, mert lelepleződött előtte az, hogy milyen felé nő is. Semmi férfi a közelben, Anakin pedig megkérdezte volna a gyerekektől, hol az apjuk, ha nem jött volna Aine.

- Férjed látom, hogy nincs. - jegyezte meg.

Anakin önelégült arcára nézett és a vére forrt a dühtől. A keze ökölbe szorult és nem gondolkodott tovább, szíve szerint már mozdult is az ökle, hogy bemosson egyet a férfinek.

- Azt hiszed könnyű nő vagyok?!

A jedi könnyű szerrel kitért az ütés elől és elkapta a lány csuklóját. Aine, ahelyett, hogy kihúzni próbálta volna inkább rájátszott és közelebb lépett a férfihez, aki erre meghökkenve állt. A kék szemekbe meredt és Aine nem tágított, közel hajolt, mert olyan dolgot fog közölni, amit csak suttogni lehet. Gondolt egyet és Anakin ráérzésből húzta magához a nőt, nem is figyelve arra, hogy így csökkentette az arcuk között a távolságot.
 
- Nem a gyerekeim, hanem a testvéreim. Azért alakult így a helyzet, mert a szüleink elhagytak minket és… - suttogta  hevesen - Könnyebb volt nekik csak azt hinni, hogy az apjuk meghalt és legalább van egy anyjuk. Pedig valójában egyik sincs.

Maga is meglepődött azon, hogy mennyire őszintén kitálalt a férfinek. Anakin arcán tiszta meglepődés volt. Azon is ledöbbent, hogy mennyire könnyen elhitte az egészet, Aine érzékenysége is azt mutatta, hogy ez nem színjátszás, egy olcsó tréfa, hogy ne kelljen szembenéznie az igazsággal. Aine sóhajtott és észre sem vette mennyire közel van a férfihez. Keményen összeszorította az állkapcsát és szinte a foga között szűrte ki a szavakat:

- Ne merd nekik elmondani.

Anakin összeszedte magát a pillanatnyi zavarán és elért a füléhez a fenyegetése. Pedig Aine-nek megfélemlítő szemei voltak abban a pillanatban. Annyira hevesen védelmezte őket, ez megfogta és egy kezdetleges elismerés, tisztelet fogalmazódott meg benne a fiatal nő iránt. Neki mindig is hiányzott az életéből az anyja és ez az űr meghatározó volt, pótolhatatlan személy volt. Furcsán melengető volt látni azt, hogy a kis tolvaja tölti be az anya szerepet. Védelmező volt és minden veszélytől meg akarta óvni a fiúkat. Azt feltételezte róla, hogy bántaná kisfiúkat. Anakinnak meg sem fordult a fejében, hogy kezét emeljen rájuk. 

- Nem szándékoztam.

Aine kirántotta a csuklóját és továbbra is mereven nézett a férfi szemébe. Anakin ellépett tőle és zordan nézett rá, elrejtve a pillanatnyi szimpátiaját is a vörös iránt. Aine a csípőjére tette a kezét és komolyan nézett rá, az, hogy mindent szorosan a kezében tartott nagyon is anyás tulajdonság volt.

- Helyes.

Anakin vegyes érzésekkel nézett rá. Ez a jelenet valamiért új pezsgést hozott a vérébe és úgy állt az érzés előtt, hogy szinte imádta. Aine-el harcolt és egy izgalmas csatának bizonyult. A nő szenvedélyesen dalolt vele, a szemeik felfalták egymást, lenyúzták egymásról a bőrt, amikor találkoztak. Aine zöld  szeme izzott és fékezhetetlennek tetszett. A jedi nem látta ugyanezt azt a szenvedélyt, amikor legutóbb találkoztak, csak a dac szikráját. De már akkor is látta, hogy a vörös hajú tolvaj egy erős nő, még akkor is, ha pillanatnyilag akkor védtelennek tűnt. De akkor is, csak a gyerekeket védte magában. Szemben álltak egymással és a levegő kihűlt közöttük a csata után. Aine leporolta magát és kerülte a férfi tekintetét, tudta, hogy most jön a fekete leves. Nem tudta betartani az ígeretét. Egy része nem is akarta, mert felelőtlenül azt hitte, hogy Anakin nem fog visszatérni.

- Nincs pénzem. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.

Úgy gondolta megspórolja a macska-egér játék idejét és a kergetőzést. Anakin felvonta a szemöldökét, de nem a kijelentéstől, hanem amiatt, mert Aine ennyire vakmerően szólt hozzá, szemtől szemben álltak és nem ő elbújva. A lénye egy része nagyon is tudta, hogy pénz nélkül fog maradni, de a másik része csak be akart menni abba a romos műhelybe és látni a vörös üstököt. Maga sem értette miért. Hiányzott neki a lány nyújtotta kihívás. A furcsasága, a vedtelensége, a felvágott nyelve.

- Azt tudom. - válaszolta kurtán Anakin - Hozd a szerszámokat, a kezemre ráfér a karban tartás.

Aine-t meglepte a válasz, a beletörődés foka, nem hitt a fülének. Mintha a férfit nem is érdekelné a pénz. Ő viszont tudta, hogy érdekli, annyira képes álltatni magát érte. A felvetett ötlet nem tűnt viccnek. A sötét szőke szemek alatt viszont egy őszinte szempárt talált. Nem habozott tovább, mert még Anakin meggondolja magát. Intett neki, hogy kövesse és leültek egy üres asztalhoz. Aine felhúzta a védőszemüvegét és nekilátott a munkának. A férfi most már több bizalommal nyújtotta neki a kezét.
Anakin próbálta elfoglalni magát, míg vár, de az, hogy egész végig a nőt nézze nem egy opció volt.  A műhelyben ugyanolyan rumli volt, mint két hónappal ezelőtt. Átható gépolaj szag volt, ami facsarta az orrát. Mivel nem talált semmi arra érdemlegeset, hogy azzal foglalkozzon mégis csak Aine felé fordult. A nő nagyon rákoncentrált a csavarozásra. Anakin úgy döntött jobb híján beszélni kezd vele valamiről. A műhelybe behallattszott a gyermekek nevetése és játéka. Tudta, hogy Aine nagyon koncentrál a javításra, mert ez igazán elterelés.

- Egyedül neveled őket. - kezdett bele - Mióta?

Aine sóhajtott és kétkedő pillantást küldött a férfinek. Nem tudta, hogy milyen szándékkal tették fel a kérdést. Gondolva, már amúgy is eleget látott a titkából, nem volt már mit féltenie, beadta a derekát és sóhajtott. Arra a hosszú időre gondolt, amit egyedül töltött a öccseivel. Azt az éjszakát, amikor a szüleik ott hagyták őket végleg. Az árvaság fájdalma a szívébe markolt.

- Hat éve. - válaszolta kisvártatva  - Minden, amit megszerzek, nekik van rá szükségük.

Aine nem dicsekedett azzal, hogy egyedül is boldogul vagy panaszkodott, hogy nem bírja egyedül, volt benne annyi, hogy ne kérjen segítséget. Anakin kérdésekkel a lelkében nézett rá. Meglepte a mély aggódása és gondoskodása és végtelenül szerencsésnek tartotta a kis ikerpárt. Elgondolkodva nézett a munkájába merült nőre és összeszedte a gondolatait. Valóban úgy érezte, hogy ő tiszteli Aine-t mindenért, amit tesz. A lopást leszámítva persze.

- Legyen a következőképpen, én akármikor jövök, te fogadsz, a többit pedig, hagyd. - jelentette ki Anakin.

Aine elvörösödött és nem találta a szavakat. Nem akart a kegyelme alatt állni, noha így eléggé előnyös az egyesség. Anakin még magát is meglepte ezzel, habár az első pillanattól kezdve megfogalmazódott benne a gondolat, hogy segítsen rajtuk. Annyira árvák, mint ő. A védtelenségét
Aine nem akart ennyire tartozni neki, de a racionális stratégiája azt súgta neki, hogy menjen bele. De tudta, hogy ez azt feltételezi, hogy a jedi akármelyik pillanatban betoppanhat hozzájuk. Vegyes érzésekkel nézett a férfi szemébe, végül megvonta a vállát. Anakin túl bőkezű volt, nem tudott másra gondolni, minthogy mit akarhat ezért cserébe.

- Nem is vagy olyan rossz. - mondta beleegyezéssel, egy halvány mosollyal -  A nevem amúgy Aine.

Anakin gondolatban próbálta a nevét, furcsa és idegen lejtésű volt a kihangsúlyozott "á" miatt, de mégis kellemes. Végre kicserélheti a gondolataiban a " lányka" és " kis tolvaj " nevet erre. Egy ravasz mosoly jelent meg az arcán.

  - Nekem mindig is kis tolvaj leszel. - jelentette ki csipkelődve - Én Anakin vagyok.

Aine megrázta a fejét egy fél mosollyal és folytatta a munkáját, már majdnem befejezte, szemmel láthatóan gyorsabban kész volt, mint a múltkor. Ismerte már a terepet. Mivel szinte tiszta lapokkal kezdtek, Aine úgy gondolta egy őrült ötletet valósít meg és próbálja elérni azt, hogy Anakin még el is engedje a tartozását. Fel sem nézve a munkájából, szólalt meg:

- Ha ezt befejeztem nem maradsz vacsorára?

Anakin felvonta a szemöldökét és habozott válaszolni, meglepte a kérdés. Az egyik pillanatban még szinte megölné a gyerekek miatt, a másikban meghívja vacsorára. A Maridun-bolygóbeliek nagyon furcsa emberek, gondolta. Szkeptikus maradt, az is eszébe jutott, hogy talán meg akarják mérgezni. De a gyomra megválaszolta helyette a feltett kérdést. Vezettül éhes volt. Az ajkába harapott, amikor meglátta Aine önelégült mosolyát. Visszahegesztette a kezét és a férfi türelmetlenül kipróbálta, tökéletesen működött. Kimentek a műhelyből és a jedi kerülgetette a homok építményeket.

Anakin azt figyelte, hogy túlzásba esés nélkül kijelentheti, Aine "fiainak" vele született érzéke van az építészethez. Észre letett venni, hogy rendelkeznek a térlátással és technikai érzékkel, ami csupán ráérzésből jött. Ezen meglepődött, de nem tette szóvá. A kisfiúk hozzá szaladtak és szinte körülugrálták. Látta, hogy annak ellenére, hogy ikrek, az egyikük hangosabb és magabiztosabb, mint a másik.

- Anya megjavítja a kezed? - kérdezte Hes, a hangosabb iker.

Anakin nem számított egyből egy vakmerő kérdésre, de úgy tűnt a fiúk a naivitásuk miatt nem szégyellősek. A következő kérdés már a csendesebb ikertől jött.

- Mit csináltál vele, hogy ilyen rossz? - kerdezteTai.

Anakin lenézett a két ragyogó szemű kisfiúra és nem tudta hogyan reagáljon erre hirtelen. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy gyerekek közelében lennie. Zavarba hozták a kérdések és a kíváncsiság. Nem számított ennyi reflektor fényre és figyelemre. Aine csendesen figyelte a jelenetet és nem szólt közben, kicsit túlzásnak érezte a kezdetleges rajongást, amit a "fiaitól" kapott, de a férfi szerény reakciója miatt vissza kellett tartson egy nevetést. A férfi elvörösödött és kihúzta magát.

- Harcoltam. - jelentette ki nemes egyszerűséggel Anakin.

Tai és Hes álla majdnem leesett. Egymásra néztek, majd a jedire. Anakin felvonta a szemöldökét, úgy néztek rá, mint egy hősre. Ettől gombóc lett a torkában, hiszen két hónappal ezelőtt még a nővérüket hajszolta dühösen a  műhelyben. Nem érdemelt kedvességet éppen a gyerekektől.

- Óóóóó. - közös ováció jött tőlük és Anakin egy félmosolyt küldött nekik.

Életében nem hozták még ilyen módon zavarba. A fém kezét eldugta a zsebébe és zavartan nézett le a gyerekekre.

- Megnézhetem a kezed? - kérdezte Hes.

Anakin egy segélykérő pillantást küldött Aine felé, aki erre elkapta a kezét a szája elől és mosolyogva lépett közéjük és már kezébe fogta a gyeplőt.

- Anakin nem szeretné megmutatni, mert még nincs kész, de majd máskor, oké, kicsik?

Gyengéden irányítgatta őket és Anakin nem tudta levenni a szemét róla, a mozdulatairól, a hangja bársonyos lejtéséről és a kedves mosolyáról. Mintha egy teljesen más ember állna előtte, nem a pimasz tolvaj. Aine-nak jól állt az anyaság, állapította meg. Nehéz volt valóban azt állítani, hogy nem az anyjuk. Az anyjuk,csak nem a vérszerinti. Az aki ennyit ad a gyermekeknek nem lehet más.

De Anakin nem tudott szabadulni az ikrektől, a nyakán csüngtek majdnem szó szerint. Aine még el kellett készítse a vacsorát, zöldséget hámozott és az ablakból nézett ki rájuk. Az ikrek fel voltak dobva a váratlan vendégtől. Megfogták a ruhája szélét és hurcolták maguk után. Ami a nőt meglepte, hogy Anakin hagyta magát rángatni, hagyta magát körberajongani és türelmesen végighallgatta a fiúk ricsaját. A nő nem hitt a szemének,mintha nem is ugyanaz az ember lenne, a forrófejű jedi. Egy meleg érzés járta át a testét, amint azt látta, hogy a jedi lehajol hozzájuk, hogy megnézze a homok várukat. Aztán kész lett a vacsora és leültek az asztalhoz. Akkor már a fiúk is lecsendesedtek. Körbeülték az asztalt és Anakin kissé vonakodva, de megkóstolta a számára idegen levest. Kellemes meglepetésben részesült, most már értette a kicsik miért vannak olyan jó színben.

Aine küldte lefeküdni a gyerekeket és megígérte, hogy jön melléjük aludni, csak kikíséri a vendégüket. Hes és Tai szomorúan integetett a jedinek és nehezen mentek a szobájukba. Aine leszedte az faedényeket az asztalról és elkapta a jedi pillantását. Mindent a helyére tett és keresztbe tett karral megállt előtte. Az ajkába harapott és nem tudta mit mondjon neki, vegyes érzésekkel nézett rá. Anakin is pontosan így érzett, nem számított arra, hogy a kis tolvaja új oldalát lássa. Még arra sem számított, hogy a kis testvéreivel kell majd időt töltenie. De egyiket sem bánta, habár egy konstans meleg érzése volt, akárhányszor találkozott a tekintetük.

- Köszönöm, hogy foglalkoztál velük, nem kellett volna. - suttogta Aine.

A jedi bólintott és úgy érezte ez a végszó, a nő most már szívesen kitenné a házából. Pedig úgy érezte annyira mégsem siet, de tudta, hogy itt az ideje, hogy útnak induljon. Úgy érezte, hogy Aine számon fogja tartani neki ezt, ahogyan a "fiaival" bánt, mert az a fajta lény, aki az ilyet megtartja a fejében. Úgy érezte, hogy ő maga sem tudja egyhamar elfelejteni a furcsán melengető érzést.

- Nincs mit megköszönnöd. - válaszolta csendesen Anakin.

A férfi gépiesen az ajtó felé vette az irányt és csak akkor torpant meg, amikor hallotta Aine bizonytalan, csendes hangját:

- Visszavárunk.

Rájött, hogy ez sokkal többet jelent. Vissza várják, ők magukhoz és nem a műhelybe. Ez meglepte, de a szíve hevesen lüktetett, nem tudott csak habozva reagálni. Lassan megfordult és az ugyanott álló Aine-ra nézett. Rájött, hogy egy mosoly bújt meg az arcán, gyorsan összeszedte magát, hogy Anakin ne értsen semmit sem félre, noha már maga sem tudta mit akart ezzel, amit mondott.

- Elég sok javításba fog kerülni, amennyit elloptál tőlem. - leplezte Anakin is a gondolatait.

Úgy döntött, hogy inkább gúnyosra veszi a figurát, mert nem érezte a konkrét érzéseit. Zavarodottan néztek egymásra egy darabig, de "a kis tolvaj" oldott egyet a feszültségen.

- Tudom. - bólogatott Aine, majd rákacsintott - Majd gyere, ha nem akarsz anélkül maradni.

A jedi rázta a fejét és a hajója felé indult. Leült az ülésre és az ajkát harapdálta. Anakin azon vette észre magát, hogy mosolyog. Maga sem tudta miért. Összeszedte magát és az előtte álló útra koncentrált.

Author's note: Mennyire lett Anakin OC? Nem bírtam ki, ez a rész túl aranyos.