Anakin Skywalker egykedvűen tört át a tömegen és rendületlenül követte egy kicsivel előrébb menetelő mesterét. Nem szerette a tömeget, sem ezt a vásári zsúfoltságot, de nem volt mit tenniük, fárasztó kerülő lett volna nem átmenni a város központján. Már nem zavarta, ha a vállát nekidönti valakinek, tolakodnia kellett a lehangolóan tolongó tömegben. Hiába nézte mennyi van még míg a középső gyűrűből a külsőbe érnek, nem látta vége-hosszát a vánszorgásnak. Sóhajtott és húzta a száját, nem így képzelte el ezt a Maridun bolygót, amikor azt mondták egy népes, természetközpontú bolygót emlegettek. Anakin nem számított egy három gyűrűre strukturált, ennyire népes helyre. A fővárosban voltak és hivatalos ügyeket intéztek, ezért kellett a legmodernebb és egyben legnépesebb részeken átmenniük. A belső gyűrűben magas tornyok voltak, a tanácsosok helyei és gyárhelyek, ahol viszont gépek helyett emberek dolgoztak, mégis, ez volt a legfontosabb tűnő gyűrű, mert itt függött az emberek és a város megélhetése. Árusok voltak egymás hegyén-hátán és kínálták a portékájukat, de a fiú érdektelenül nézett át rajtuk, mintha ott sem lennének. Utat akart törni valahogy, de tudta a mestere nem nézné jó szemmel, ha egy fénykarddal hadonászna, hogy utat engedjenek neki.

Fentről nézve olyan más volt a bolygó, zöldebb és szebb, vonzotta a tekinteteket az űrből. Ám lennebb szállva Anakin is észrevette, hogy ez nem maga a megszelídíthetetlen természet, hiszen az egész bolygó fel volt osztva, a városokat koncentrikus körök vették körül, aminek szerepét csak később tudta meg. Körzeteket oszt fel, a legbelsőnek társadalmi és kereskedelmi szerepe van, a másodikban laknak legtöbben és a külső pedig félig lakott, félig lakott, félig pedig a természeté. De mégis, a tudatos felosztás arra engedett a jedinek következtetni, hogy itt már nem a természet volt az úr, hanem az emberek. Ez a makacsság mutatkozott meg a hivatalos rétegben is, akiknek üzenetet hoztak a Köztársaságtól. Anakin figyelte az emberek arcát és gesztusait, amint a mestere intézte a hivatalos ügyeik, látta a büszkeséget és önfejűségét, amivel beszéltek és a hideg szemeik, amikkel rájuk néztek. Nem tetszett neki a jellemük, felszólalt volna már önfejűen, de mint sokadszorra, inkább megharapta a szája belsejét és hagyta a mesterét beszélni.

Obi Wan megállíthatatlanul rohant előre és a türelmetlen padawan-ja követte őt át a nyomorgó tömegen. Hiába jártak gyors léptekkel, úgy tűnt vége nincs ennek a gyűrűnek és már soha sem érnek már el a középső a gyűrűbe. Felhúzta a csuklyáját, hogy legalább a nap ne süssön a szemébe és morogva menetelt tovább. Már délután volt, a nap ereje mégsem fogyatkozott. Anakin előre nézett, a mestere haja csillogott az erős napfényben, de szótlanul ment előre, figyelembe sem véve a kényelmetlenségeket.

Végre kiértek a tömegből és Anakin fellélegzett, ám Obi Wan egy pillanatnyi időt sem szánt pihenésre, már ment is tovább előre. A fehér jedi ruhája lobogott maga után, ahogyan gyakorlatiasan cikázott a most már ritkább embertömegben. Egy sóhajtás, majd a lábai tették a dolgukat és vitték tovább a mestere után. Ahogyan értek kifelé, úgy több levegője lett és már nem nyomták annyira az orra alá az árusok az árujuk. Felnézett és próbálta kivenni merre felé tart az útjuk, úgy látta egy kevesebb ember lett és még több zöld. Egy magas, fehér fal felé tartottak, ami a középső gyűrűt jelezte. Kissé megkönnyebbült, mert ez a hely már barátságosabb volt, személyesebb és zöldebb, néhol hatalmas fák nőttek ki a macskakövezett utcákból és árnyékot nyújtott. Még talán tetszhetne is neki ez a bolygó, ha nem lenne ilyen zsúfolt és büszke.

Még egy utolsó adag áruson kellett átverekedniük maguk mielőtt elértek volna a középső gyűrűhöz. Belefáradt a tolakodásba és elege volt az árusokból, a büszke hivatalnokokból, a tűző napból, mindenből. Anakin türelmetlenül és figyelmetlenül rontott át az emberek között, nem is figyelve egyebet, mint Obi Wan üstökét, ami jelző volt neki a tömegben. Bíztatta magát és csak arra koncentrált, hogy kivergődik maguk innen, aztán le fog menni a nap, majd megszállnak egy fogadóban és már mennek is innen másnap... Ám a figyelmetlensége következménye lett, hogy egy olyasvalakinek ment neki, aki már nem intézte el egy morgolódással.

Anakin figyelmetlenül nekiment egy sötétzöld inges, fonott hajú lánynak, aki az ellenkező irányból jött. A helyzet mégsem volt annyira véletlen, mint az tűnt, a lány már figyelte őket egy ideje, mielőtt cselekedett. Az idősebb férfi nem felelt meg, a szemei éberek voltak és átláttak volna rajta, mielőtt még cselekedhetett volna. A fiatalabb férfi, aki legtöbb húsznak tűnt már jobb falat volt, az unottsága és darabos mozdulatai remek teret nyújtottak a tervének, ami már szinte rutinnak számított neki. A közelébe lopakodott és lehúzott csuklyával könnyedén suhant feléje a tömegben. Észrevétlenül érte el és sikeresen hozzá tudott jutni a fiú pénzéhez, majd áttért a rutin másik részéhez, az eltűnéshez, ám ekkor hiba esett a tervbe: a lépéseit rosszul számította ki és a fiú éppen rálépett a lábára, aminek aztán következménye lett, hogy ő meg a saját lábába botlott meg. Szitkozódott egy sort, amivel sikeresen a fiú figyelmét vonta magára. A földön landolt a hátán, felnyögött, rosszul esett neki, de tudta nem sérült. Az emberek már elkezdték kikerülni a földön lévő lányt. A lába sajgott, a fiú súlya megnyomta rendesen, de a lüktetés remélte nem fogja majd akadályozni a következő ilyen lopási kísérleteiben. Az ajakaiba harapott és felemelte a fejét, hogy lássa miként állnak a dolgok. Annyira még volt élelmes, hogy a lopott pénzt a bő ingébe rejtse, és aztán játssza el a sérülése komolyságát. Anakin megtorpant egy pillanatra, érezte, hogy most is fellökött valakit, de míg meg nem fordult és a földre nem nézett, nem is gondolta volna, hogy egy lány az.

- Semmi gond, én az azon járok. – hallatszott egy éles hang.

A lábára értette, de fiúnak addig nem esett le, míg nem követte a szeme a lány kezeit és a fájó ponthoz. A lábát dörzsölte és bosszúsan nézett az őt rendesen megbámuló Anakinra. Nem figyelt eddig még ennyire a járókelőkre, főleg nem azokra, akiket maga után hagyott, most mégis úgy érezte nem mehet tovább csak úgy. A szemei a földön felülő alakot nézték, aki annak ellenére, hogy feldöntötték gyorsan felpattan, mintha semmi baja nem lenne. Ez kissé összezavarta, ráncolta a szemöldökét és a szemei megtalálták a lányét.

- Megütöttelek?

A válasz egy gúnyos szájhúzás volt és egy dühös fújtatás. Anakin felhúzta a szemöldökét és egyre gondolt: ez a lány bizonyosan idevalósi, a viselkedése és hevessége azt mutatta határozottan. A lány leseperte magát a portól, ám a barna nadrágja még mindig világosabb volt kicsit a kosztól, a zöld ingje meglibbent a fehér vállán. A szemeit fékezni kezdte és inkább visszatért a lány zöld szemeihez és a vörös hajjal keretezett arcához. Miután úgy tűnt rendbe szedte magát, felvont szemöldökkel Anakinra nézett, aki szótlanul állt előtte, mintha csak várna valamit. Nem tudta miért állt meg, már fel kellett volna zárkóznia a mesterével, de valamiért most elvárásokkal nézte azt az első nem hivatalnoki Maridun bolygóbelit. A lányra hirtelen idegesség tört rá, nem így tervezte, még azt sem akarta, hogy a férfi meglássa az arcát, most már viszont tudta, hogy meg is jegyezte. A lebukás és veszteség érzése kerülgette. A tenyere izzadni kezdett, azt hitte lebukott, hogy a fiatal férfi máris rájött arra, hogy meglopta és most azt várja, hogy visszaszolgáltassa a pénzét. Úgy gondolta akkor szüksége van egy kis elterelésre, a szeme véletlenszerűen a jedi fémkezére esett és elmosolyodott, elvégre, ő szerelő is és nem csak tolvaj.

- Hé, fiatal úr, a fém kezed javításra szorul. – mutatott rá segítőkészen és máris közelebb lépett, mintha meg szeretné vizsgálni azt.

Anakint hirtelen érte a kimondatlan ajánlat és egy lépést hátra tett, a kezét gyorsan elrántva. Nem szerette ha a kezéről beszélnek és nem tudott hogyan reagálni arra, hogy ezt egy idegen jöttment teszi, akármilyen szándékkal is legyen az. A kezei ökölbe szorultak, hiába kacagtak rá a tengerzöld szemek. Szerette ezt a szerepét, még jobban, mint a tolvajét, sokkal inkább tartja magát szerelőnek, gépekkel imád babrálni, de a szükség az szükség. A szemei szakértelemmel méregették Anakin kezét, amit aztán sajnálattal látta, hogy elhúzza a látóteréből. Habár csak elterelésnek szánta, újfent érdeklődni kezdett a felépítése és szerkezete iránt, ha nem lett volna a férfi kezéhez erősítve, talán még azt is elcsente volna örömmel. A fiú arcát, hogy ki tudja találni a gondolatait, hogy megállapítsa, meggyőzhető-e. Nézte a csuklya árnyékában lapuló kék szemeket és a furán görbült ajkait, a felvont vékony szemöldökét... nem csalódott magában, talán mégis csak nyerhet valamit a pénzen kívül.

- Tessék?

A zavarodottság, amivel kérdezte, arra engedte következtetni, hogy nem sokszor járnak a kezével és főleg nem szerelők. Bizalmatlanság csillogott a kék szemekben és a lánynak valamiért kedve lett nem inkább eltűnni, hanem rávenni, hogy engedje meg, hogy csak egy pillanatra nézhessen rá... Mielőtt még megszólalhatott volna, Obi Wan jelent meg Anakin mellett és szigorúan nézett végig mindkettőjükön.

- Hagyd, Anakin, csak ki akarja csalni a pénzünk.

Anakin ránézett, majd az égő hajú lányra, akinek eltűnt hirtelen a segítőkész mosolya. Valóban, gondolta, ezen a bolygón nem is lehet más várni. Így még sosem akarták átverni, ez egy bosszantó újdonság volt. A mester megrázta a fejét, nem volt nehéz elhinnie, hogy a padawan-ja leáll civilekkel vitatkozni, de az már meglepte, hogy ilyen könnyen átverés áldozata lehetne. Végignézett a lányon, aki nem is tűnt annyira lánynak, egy fiatal nő volt számára, egy tűz hajú, ravasz szemű és amint látta, roppant talpraesett nőt látott, aki elég merész megkísérelni átverni egy jedit. Ellenséges pillantást váltottak, majd a tekintete Anakinra esett, aki az imént még bizonytalan volt, most már határozottabban lépett el. Zavarni kezdte, hogy mindenki őket nézi és az emberek lökdösődve kerülik ki.

- A kezemnek semmi baja. – jelentette ki Anakin.

Mintha édességet vettek volna el tőle, elégedetlenül húzta a száját és úgy érezte lekeverne mindkettőnek egyet, mert itt van előtte ez a csábító újdonság és még csak hozzá sem érhet. A fekete fémkéz felcsigázta és tudni akarta hogyan és miért van, ki tervezte, mikor volt utoljára felbontva... mindent. Ennyi még sosem volt elég neki, hogy eltántorítsák valamitől, csak egy pillantást akar vetni rá és kész, utána elmegy és soha többé nem fog a jedire nézni, névtelen arc lesz a tömegben. Kihúzta magát és válaszra nyitott a száját, de akkor Obi Wan újra megszólalt, most már lényegre törőbben:

- Menj innen! – szólt rá durván és összeráncolt szemöldökkel.

Az idősebb férfi szemébe nézett, amik hidegek és számítók voltak. Vele semmire sem megyek, gondolta keserűen. Tudta, hogy hiába a szép szavak, ő befolyásolhatatlan marad. Az ajkait egyenes vonalba húzta és nem engedte le az állát, kiállva akár két jedi ellen is ha kell, de ő nem adja meg magát szó nélkül. Anakin egy fanyar mosollyal nézte az ellenségeskedő jelenetet az idegen lány és a mestere között jól ítélte, a lány vérbeli lakos, mert nagyon büszke.

- Én szóltam. – jelentette ki megvont vállakkal.

Aztán megfordult és pillanatok alatt eltűnt a tömegben. Obi Wan rögtön azután elfordult és elégedett kezdett újra előre vágni a tömegben, folytatva az útjuk. Anakin viszont még nézett egy darabig maga elé, nem értette hogyan szívódhatott fel ilyen gyorsan valaki, aki ilyen feltűnő. Mert a harciasság, merészség egyet tanúsított számára, ez a lány sem szokott megbújni egy sarokban. Most viszont pillanatok alatt eltűnt és egy lesz a névtelen büszke alaknak ezen a bolygón. A mestere előről kiáltott neki. Talán a meleg miatt túlgondolom, állapította meg és levette a csuklyáját, érezve egy hűvösebb szellőt, ám nem annyira hűvöset, mint a fémkeze érintését. Csak ki akarta csalni a pénzem, húzta a száját. Mintha sikerélménye lett volna, a lábai újult erővel megindultak. Megvonta a vállát és keserű szájjal ment előre, a fém kezét még mindig mintha rejtegette volna.

Author's note: amikor megint olyanba vágok bele, aminek nem lesz olvasótábora... :D