:ɐʌʇípɹoɟ ɐɹʎloɯoʞ 'ɐu ˙˙˙pɐʇʇɐᴉɯ ʞɐsɔ ʇsoɯ ʇzǝ 'ɐɔn˥ ¡ʞoʇzsɐᴉzS

Sziasztok!

Június hatodikát jelez a telefonom, amikor ezeket a sorokat pötyögöm Nektek – meglepő lehet, hiszen a történet publikálásának valós ideje ugyebár augusztus. Erre semmi egyéb magyarázatom nincs, minthogy jóval a közzététel előtt fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy megírjam ezt a nyaralást, és annak néhány pillanatát. Megközelítőleg kettő hónap intenzív munkáját jelentette megalkotni az első betűtől az utolsóig, folytonos tervezés és szervezés zajlott ezalatt, mindig abba a jelenetbe kezdtem bele, amelyikhez aktuálisan kedvem volt – így alakult, hogy az utolsó fejezet már a legelején készen állt, de az is megesett, hogy tizenöt befejezett részem volt, én mégis a tizenegyeset írtam épp. Utólag visszatekintve pedig inkább nevezném összefüggő novellák sorozatának, mint regénynek, és talán pontosan emiatt szeretem igazán nagyon.

Őszinte leszek. Itt vagyok, hónapokkal a megírás után, és újraolvasva az elejétől a végéig, nem tetszett. Kicsit mintha kidolgozatlan volna, elhamarkodott, akár az összecsapott szóval is jellemezhetném a történetszál megvalósítását, de aztán visszagondoltam akkorra, amikor a fejemben megszületett az ötlet, és rájöttem, végül pontosan az lett belőle, amit eredetileg szerettem volna. Valójában soha nem akartam teljesen részletezni, percről-percre megírni minden mozzanatot, hiszen felesleges volna – ezzel az olvasónak is szabadságot adtam, hogy saját maga azt kombináljon a két részként megírt jelenet közé, amit ő saját maga odaillőnek gondol.

És akkor most időutazás, augusztus harmincegyedikét írunk, hivatalosan is a nyár utolsó napjához érkeztünk, holnap visszaköltözök a kollégiumba, hétfőn iskolakezdés, szeptember, ősz, tanulás, miegymás, ezennel pedig ez a történet is véget ér. Megmondom őszintén, remegő kézzel nyomtam rá a publikálás gombra az utolsó fejezetnél, hiszen borzasztóan a szívemhez nőtt a könyv. És bármennyire is így érzek, szomorúan kell közölnöm mindenkivel, aki esetleg reménykedett, nem tervezek folytatást. Ennek mindössze egyetlen oka, hogy már a legelejétől kezdve tudtam, a nyaramat szeretném lezárni a befejező résszel, pontot tenni valami szépnek a végére, hogy aztán új kalandokba kezdve induljak neki valami másnak; a varázs pedig elveszne, ha tovább bonyolítanám a szálakat. Ezenfelül viszont, bármilyen kérdést és esetleges tisztázatlan gondolatot, egyértelműtlenséget szívesen várok, és képességeimhez mérten igyekszem megválaszolni.

A Nyári cuccot tehát ma, 2019. augusztus harmincegyedikén 690 megtekintéssel és 209 csillaggal az első befejezett könyvemnek nyilvánítom.

Hálás köszönet mindenkinek, aki az írás folyamán tartotta bennem a lelket, aki végigkísérte olvasóként a történetet, aki szavazott, kommentelt, vagy akár csak egyetlen fejezetbe belenézett! Remélem, sikerült élményt adnom, és nem okoztam csalódást sem a történetszállal, sem pedig a befejezéssel.

Sikeres iskolakezdést és jó tanévet kívánok Mindenkinek, aki ebben érintett, valamint a nyárhoz hasonlóan szép és eseményekkel teli őszt! Szeretlek Titeket.

VÉGE – Sós cseppek,190831