doɹp ɥʇɥƃᴉǝ
A tűző napon ücsörögtünk a strandon, és épp a rituális naptejezésünk közepén tartottunk, amikor Mike újabb adagnyi krémet nyomott a tenyerembe, majd fejével Jeongin felé biccentett – ha szemmel ölni lehetne, ő abban a pillanatban meghalt volna.
– Bekenhetlek? – léptem oda a fiúhoz, aki csak zavartan bólogatott. Igyekeztem gyorsan végezni, hogy minél rövidebb ideig tartson ez a mindkettőnk számára kellemetlen, közben talán legbelül mégis kellemes szituáció.
– Köszi – hebegte, amikor befejeztem.
– Inie, várj – nyúltam utána, amikor felkelni készült. – Itt fehér maradtál – húztam végig hüvelykujjamat arcán, a végén szándékosan hozzáérve szájsarkához. Szó nélkül indult Felixék után, akik a forró homokban a víz felé igyekeztek. Én még bevártam Mike-ot, aki utoljára maradt a táskáinknál. – Látod, már hozzám sem akar szólni – csaptam hónom alá egy strandlabdát.
– Ugyan, gondold már át, valószínűleg nem egy zsúfolt strandon, hét másik ismerőse előtt akarja megbeszélni, mi van köztetek. Ha visszamegyünk a házba, hívd be a szobánkba, én úgyis a kaját fogom csinálni, szóval nem foglak titeket zavarni.
– Igen, azt hiszem, az... jó ötlet lenne – közeledtünk a tengerben viháncoló társaság felé.
– Chris, gyertek már, többen érdekesebb – kiáltott Avriel, miközben Lixnek Changbin vállára segített felülni, majd megvárta, amíg Heather felmászik az ő nyakába. Kicsivel arrébb Ian könnyedén kapta fel Leilát, nekem pedig kezdett összeállni a kép.
– Jeongin, van kedved velük játszani? Jössz a nyakamba? – fordultam a fiú felé, aki nem igazán értette, mi folyik körülöttünk. – Felveszlek, és az a lényeg, hogy lelökjétek egymást fentről. Kicsit barbár módja a szórakozásnak, de szerintem érdemes kipróbálni – végül megvonta a vállát, és felém közelített.
– Hallod, Ian, ha nem fogsz rendesen, és belefulladok a tengerbe, esküszöm neked, hogy a szellemem egész hátralevő életedben kísérteni fog – egyensúlyozott Leila karjait széttárva, mi meg mind jól szórakoztunk a szokásossá vált drámázáson.
A víz alá buktam, hogy könnyen fel tudjon mászni, majd Mike indítására kezdetét vette a közelharc. Karjaimmal erősen fonódtam lábszáraira, hogy olyan stabilan tartsam őt, amennyire egy ilyen helyzetben lehetséges. A ChangLix párosra támadtunk, Jeongin ügyesen kapta el Felix vállát, akit így könnyen a sós vízbe tudott rántani, de nem élvezhettük sokáig a dicsőséget, mivel Avék hátulról rontottak ránk, a fiú pedig hamar a vízbe zuhant a nem várt események következtében. Az éjjeli kis incidensünk azonnal eszembe ötlött, és gondolkodás nélkül nyúltam utána, mert bár viszonylag sekély részen játszottunk, féltem, mi lesz, ha bepánikol. Derekánál fogva segítettem neki felszínre jutni, és aggódva kémleltem arcát, de ő csak nevetve túrta össze csepegő haját.
– Inie, párcsere? – ajánlotta fel Changbin, a fiú pedig vállát vonogatva indult meg felé.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro