A homokos vízparton megpakolt táskákkal és plédekkel szenvedtünk erősen, hiszen Leila és Ian nem tudtak megegyezni, a hatodik vagy a kilencedik pálma tövében szeretnének-e letáborozni. Amikor ráuntam a civakodásra, egyszerűen a hetedik fa felé indultam, ledobtam a hátizsákom, majd azonnal megszabadultam a felsőtestemet takaró pólótól. Bőröm lángolt a tűző napsugaraktól, szinte éreztem, ahogy ég az összes négyzetcentiméterem.

— Valaki jöhetne segíteni — vacakoltam a leteríteni kívánt pléddel, ami túl nagy volt ahhoz, hogy egyedül megküzdjek vele. Jeongin nyújtotta a tenyerét, így nekiadtam az anyag két sarkát, ketten pedig egyszerűen megoldottuk a problémát. — Köszi — biccentettem, mire ő talán elmotyogott valami választ, de nem teljesen értettem a minket övező zajban.

Lassan mindenki körénk gyűlt, Felixék leterítettek még egy takarót, Mike pedig előhalászott egy flakon naptejet, hogy még véletlenül se pirosodjon le senki. Changbin kezébe nyomott a krémből, hogy bekenje barátja vállát, majd tovább ment, Ian, Heather és Leila is kaptak belőle, én meg megkértem Mike-ot, hogy legyen szíves tenni az én hátamra is, mert az könnyen leég a napon; így indult be az össznépi naptejkenegetés kilencünk között.

Amikor mindenki kellő védőréteget tudott magán, előkerültek a felfújásra váró csíkos strandlabdák, meg az a szerencsétlen emberméretű gumidelfin, amit mindenki magának szeretett volna. Én csak letelepedve figyeltem a körülöttem zajló eseményeket, és jókat kuncogtam az érveken, miszerint ki birtokolhatja majd először a lebegő játékot. Ekkor tűnt fel, hogy társaságunk új és legfiatalabb tagja továbbra is pólóban ücsörgött feszengve, a másik pléd tőlem távolabbi sarkán, ám ebben a pillanatban ez a rangidősünknek is szemet szúrt, és mivel apai ösztönei azonnal előtörtek belőle, gyorsan levettette Jeonginnal a felsőjét, hogy ő is megkapja a magas faktorszámú krémből a saját adagját. A fiú térdeit felhúzva igyekezett mellkasát takarni, szemeivel persze azért gondosan követve minden mellettünk zajló eseményt, miközben engem a gyermeki civakodás egyre kevésbé kötött le — halvány mosoly bujkált ajkain, arcára pici gödröcske ült ki, közben kisrókáéhoz hasonló tekintetét folyton kapkodta oda-vissza az épp felszólaló barátaim közt, homlokába izzadtságtól kissé nedves tincsek hullottak kuszán.

— Na, ki jön? — keltem fel, pillantásomat elszakítva arcának tanulmányozásáról.

— Én mentem, hozzátok majd a delfint — ragadta meg Avriel Heather csuklóját, majd húzni kezdte a végtelen kékség felé.

— Lix? — fordultam feléjük, mire Changbin felkapott egy strandlabdát, és ők is elindultak, velem együtt.

— Inie, gyere te is — mosolygott biztatóan Felix a fiúra, majd megvárta, hogy lassan ő is beérjen minket.

Sietősen kapkodtuk talpainkat a forró homokon, egészen addig, amíg a lábujjainkat a hűvös tengervíz nem nyaldosta. Én jól tűrtem a simogató hideget, ahogy Felix is, de Jeongin és Changbin nehezebben birkózott meg a feladattal. Néhány méterrel beljebb nyakig merültem az egyébként csípőig érő vízben, majd az egyre forrósodó fejemet is gyorsan benedvesítettem, így pedig egyből elviselhetőbbé vált az igen erős meleg.

— Támadááás! — ordította el magát Ian, közben háton spriccelte a vízben lassan közlekedőket; egyikük száját érdekesebb hang hagyta el reakcióként, mint a másikét.

Heatheréket is elérte a lövészmester, egy nyugodt puszit szakított félbe a vízsugarával szó szerint. Gyors iramban indultam meg ki a tengerből, vissza a cuccainkhoz, és felkaptam két további puskát. Futva tettem meg a távot visszafelé, majd az egyik játékot Jeonginnak passzoltam, aki kissé értetlenül nézett rám ezután.

— Ne félj itt senkitől, csak lődd őket nyugodtan — kiáltottam oda neki, miközben megtöltöttem sós vízzel a táramat.

Egyenesen az éppen befelé igyekvő Mike-ra céloztam, akit Leilával folytatott beszélgetéséből rántottam ki ezzel. Újoncunk is próbálkozott, Changbinék irányába lövöldözött, én a delfinen evickélő Iant támadtam, aki meglepettségében lefordult a játékról. Ezt a helyzetet kihasználva, Leila megindult, hogy megkaparintsa a lebegő állatfigurát, de a fiú gyorsabb volt, így hamar visszafoglalta eredeti helyét. Eközben Avrielék is csatlakoztak a csatához, labdát használtak pajzsnak, és a jó öreg kétkezes módszerrel igyekeztek a lehető legtöbb vizet barátainkra fröcskölni. Felix a delfin farokuszonyát elkapva kezdte el azt rángatni, Iannek ezzel érdekes pillanatokat okozva annak tetején. Changbin gyorsan szerelme segítségére sietett, elölről emelte meg az állatot, ezzel a fent ücsörgő fiút egyensúlyából teljesen kibillentve, aki így ismét a víz alatt landolt. Lix diadalittas mosollyal kerekedett a játék hátára, élvezve a pillanatnyi győzelem ízét, ám Mike ekkor úgy döntött, beszáll a háborúba, és fejbe dobja a fiút egy kék-fehér strandlabdával. Binnie bosszúból megszerezte Ian puskáját, és egyenesen arcon spriccelte a barátját támadó legidősebbet, aki mellé úgy tűnt, Jeongin is beállt, mivel Felixet kezdte vízsugárral ostromolni. Heather és Leila összefogtak Ian ellen, labdával és fröcsköléssel indultak neki, miközben Avriel és én a delfin tetején kiskirályként ücsörgőt hanyatt rántottuk a vízbe.