A boldogság az arcunkra volt írva, amikor a GPS géphangja kijelentette, megérkeztünk az úti célunkhoz. Két hétre nyaralóházat béreltünk magunknak, száz lépésnyire a vízparttól, a hátsó kertjében tűzrakó hellyel, két- és háromszemélyes szobákkal.

– Stip-stop az egyik kettes háló Heathernek és nekem – kiáltott fel Avriel abban a pillanatban, ahogy a kocsi fülledt légteréből kipattant az erősen tűző napra.

– Hallod, tesó, remélem, van elég gumid, nem akarok még keresztapa lenni – verte hátba az erősen fekete hajú fiút Ian röhögve, mire a lány csak elegánsan megemelte színes műkörömben végződő középső ujját.

Izgatottságunk a hangerőnkön érződött igazán, ismét egymás szavába vágva igyekeztünk mindent kiadni magunkból, miközben kipakoltunk a csomagtartóból és a bejárat felé indultunk csordástól. Az egyedüli csendes megfigyelő Jeongin volt, aki azt sem tudta, merre pislogjon, helyzetét pedig teljes mértékben megértettem; nyolc – illetve, csak hat – megfejthetetlen, és túl zajos idegen vette körbe már órák óta, a sokkhatást pedig talán még nem sikerült feldolgoznia.

– Gyerekek, csak olyan vállaljon be emeleti hálót, aki részegen nem fog hanyatt esni felfelé menet a lépcsőn – nyitotta ki kulccsal a bejárati ajtót Mike, aki hiába volt csak egy évvel idősebb nálam, és kettővel a többieknél, mindig úgy viselkedett, mintha az apánk lenne, mi pedig előszeretettel tekintettünk rá valóban így.

– Igen, anyu – sóhajtott Ian, mire mind hangos nevetésben törtünk ki. Ezt a kijelentést Jeongin is megmosolyogta.

– Értékelhetnéd, hogy figyel ránk – oltotta le Leila a felszólaló izompacsirtát. Folytonos civakodásuk szórakozásunk konstans tárgyát képezte.

– Na, nyugi hárpiáim, nem kell felkapni a vizet rögtön – lépett közéjük Felix, kezében egy láda sörrel. – Ha ennyire ráértek, van még cucc a kocsiban, segíthetnétek – hagyott ott minket, hogy helyet keressen az italoknak.

– Tényleg, be kell hűteni a piát, tuti megmelegedett az autóban – eszmélt fel Avriel, majd mielőtt elindult volna, gyorsan visszafordult barátnőjéhez. – Szívem, addig keress egy szobát, ami tetszik – nyomott csókot Heather szájára, majd a lehető legrövidebb úton viharzott el.

Az ottmaradt társaság persze rögtön a ki-kivel-alszik témát szerette volna megvitatni több-kevesebb sikerrel. Nagyjából hét percnyi egyezkedés után megszületett a döntés: Heather Avriellel, Lix Changbinnal, én Mike-kal kerültem egy szobába, Ian, Leila és Jeongin pedig a háromágyas hálón osztoztak – szegény fiút nem irigyeltem a folyton-szívjuk-egymás-vérét-páros mellett.

Ezután igyekeztünk hasznossá tenni magunkat, a temérdek sós rágcsát és számtalan üvegnyi töményitalt több fordulóba került, mire be tudtuk hordani. Lassan megindult a házacska felfedezése is, mindenki a neki megfelelő helyre tette a csomagjait, és körbejárta a szomszédos szobákat, egyesek végigpattogták mások ágyait, én meg csak benyitogattam mindenhova, hogy meg tudjam örökíteni a beköltözésünk utáni első, hangos és izgatott perceket.