Előkerültek a féltve őrzött pillecukros-zacskók, a nyársak, meg Avriel hőn szeretett gitárja, amiről váltig állítja, hogy annak a segítségével hódította meg Heather szívét annak idején. A hangszórókat elcsomagoltuk már, és az italaink is szinte teljesen elfogytak, csak egy-egy üveg sör kallódott a hűtőben. Éreztük mindannyian annak az estének a súlyát, egyszerűbben oldódott meg a tűzgyújtás, Leila sem kötött bele kivételesen Ianbe, nem vesztek össze, ki hány darab cukrot kap majd, és ki melyik padon ül.

– Dobd már nekünk ide az egyik zacskóval – szólt nekem Lix, mire egy csomagot egyenesen az ölébe hajítottam, a sajátunkat meg kinyitottam.

– Kérsz egyet? – szúrtam fel egy cukrot a nyársamra, és Inie-nek is nyújtottam.

– Téged kérlek – bújt mellkasomhoz, mire derekára szorítottam ölelő karomat, puszit nyomtam tincsei közé. Fájt a gondolat, hogy három nap, és hazarepül.

– Na, felejtsétek el, hogy ilyen hullaházi hangulat lesz itt egész éjjel! – szólalt fel Changbin, ezzel félbeszakítva a halk beszélgetést. – Nem világvége lesz holnap, csak hazamegyünk.

– Igaza van – csatlakozott Avriel. – Életem legjobb két hete volt, nem ronthatjuk el pár óra alatt. Mit szóltok egy kis Best day of my life-hoz? – vette kézbe gitárját.

Kollektív beleegyezést követően rögtön lefogta az első akkordot, majd hamar dallam lett a különálló hangokból. Combomon doboltam a pörgő ritmust, és halkan dúdoltam magamban a dalszöveget. Avriel énekelni kezdte, először Heather csatlakozott, majd a refrénbe már mindannyian beszálltunk, és jót nevettünk, amikor valaki elrontott egy szót, vagy Av rossz húrt fogott le figyelmetlenségből. Az utolsó fél percet filmre vettem, de aztán kikapcsoltam a kamerát – át akartam magam adni minden pillanatnak, így utoljára.

– „This is gonna be, this is gonna be, this is gonna be the best day of my life."

Hangos tapsolással fejeződött be a dallikázásunk. Lehúztam a nyársról a megolvasztott párnácskát, majd Jeongin ajkaihoz tettem, hátha kéri, de csak felét harapta le. Kuncogva vettem számba a másik darabot, majd új cukrot kezdtem melegíteni.

– Binnie – fordult a másik pad felé Jeongin hirtelen, engem elengedve. – Köszönöm, hogy elrángattál. És igazából mindenkinek köszönöm, hogy eljöhettem. Nem lett volna muszáj felkarolnotok egy ilyen szerencsétlent, mint én. De nagyon jól éreztem magam veletek, annak ellenére is, hogy teljesen elveszett voltam köztetek eleinte. Életem nyaralása volt – nézett végig Inie mindenkin mosolyogva, én padon pihenő ujjaira kulcsoltam enyémeket.

– Ugyan már, örülünk, hogy itt vagy velünk, és sikerült ilyen rövid idő alatt is elég jól beilleszkedned – intézte felé szavait Mike. – Apropó, kinek melyik volt a kedvenc pillanata? Binnie, kezded?

– Persze. A kertben focizás jó volt, szépen elvertünk titeket – pacsizott le Lixszel. – De egyébként talán a ma este. Biztosan nem fogom elfelejteni. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehettem veletek. Felix?

– Amikor először voltunk lent a tengernél a delfinnel meg a puskákkal. Azt hiszem, az elég maradandó volt – mondta rövid merengés után a fiú.

– Hű, igen, az tényleg nem volt semmi – nevetett Heather, aki utána következett. – De nekem egyértelműen az esőben fogócskázás a legkiemelkedőbb.

– Gondoljon ki mit akar, az első itteni ivásunk elég király volt. Akkor is, ha nem emlékszem rá – nevetett fel Avriel, majd barátnője arcára nyomott egy puszit.

– Amikor összevesztem ezzel a hülyével, hogy lehet-e sültkrumplit enni reggelire vagy sem – bokszolt Leila a mellette ülő Ian vállába. – Viccet félretéve, az imádtam minden pillanatot veletek, hihetetlen volt az egész.

– Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezt a hajókázós dolgot nagyon adtam – bólogatott a fiú kijelentése közben. – Meg kell ismételnünk. – Erre a mondatára mi kezdtünk heves fejingatásba. – Mike?

– Az összes olyan perc, amikor nyugtom volt tőletek valamennyire – nevetett. – Jó, nem, ez nem így van. Nagyon szeretlek titeket, és örülök, hogy vigyázhatok rátok, akkor is, ha ilyen nagy szamarak vagytok már. A kedvencem egyébként az volt, mikor Chris teljes kétségbeeséssel felébresztett reggel, hogy megcsókolta Jeongint, és most nem tudja, mit csináljon – mindenki hangos nevetésben tört ki, én meg arcomat takarva kuncogtam kínomban.

– Én is szeretlek – nyújtottam ki rá nyelvemet.

– Te jössz, egyébként – biccentett Mike.

– Azt hiszem, nekem nem kell részleteznem – nyomtam puszit a hozzám simuló fiú arcára.

– Én őszintén nem tudnék dönteni – szólalt meg Jeongin utánam. – Annyi hihetetlen dolog történt velem tizennégy nap alatt, hogy átgondolni is sok; itt van Chris, az a rengeteg hülyeség, amit veletek csináltam, hogy befogadtatok, és hogy életemben először tartozhattam valahová, még ha csak rövid időre is. Szóval, nem nagyon tudnék külön kiemelni semmit, az egész egyben egy hatalmas élmény volt – mosolygott.

– Egy helyen belekötnék – szólalt fel Ian. – A valahova tartozást használd nyugodtan jelen időben. Nem tudom pontosan, milyen messze van Korea innen, de én azt mondom, és remélem, beszélhetek mindenki nevében, ha bármi kell, a távolság ellenére is számíthatsz ránk. Ez nem csak erre a két hétre szólt.

Jeongin mellőlem hirtelen felállt, és az eddig beszélő fiú felé indult; a ropogó tüzet megkerülve ment, hogy megölelje őt, bár egy pillanatra megijedtem, hogy az izompacsirtánk összeroppantja az én Kicsimet. Végül Leila úgy döntött, beszáll a nyilvános szeretetkimutatásba, utána pedig hamar csatlakozott Mike, Av, Heather, majd Felixék is – és bár úgy döntöttem, nem dokumentálok már semmit azon az estén, végül egy képet lőttem róluk, mielőtt még én is rájuk vetettem magam.

Amikor kellően kiveséztük az elmúlt kettő hetet, Avriel gitárja ismét a kezébe került, majd ezúttal kérdés nélkül kezdett zenélni. Már az első hangnál biztosan tudtam, mit játszik, és alig vártam, hogy belekezdjünk a dalszövegbe.

– „But someday I will find my way back to where your name is written in the sand" – néztem ekkor mélyen a mellettem ülő szemeibe, hiszen pontosan igaznak éreztem ezt a sort arról a napról, amikor azokban a vattacukorszerű felhőkben kerestünk alakzatokat, amiket a lenyugvó Nap sugarai narancssárgásra maszatoltak, közben roppant nyálas módon a homokba firkálgatva egymás nevét.

– „I remember where we first kissed – énekeltem, közben Jeongint már az ölembe húzva, és szorosan ölelve – and how I didin't wanna leave your lips, and how I never ever felt so high" – suttogtam nyakába.

– „Singin' la la ta ta ta" – csatlakozott az ismétlődő, dallamos részhez mindenki.

//A dőlt betűkkel/idézőjelekkel jelzett részek American Authors Best Day of My Life és Simple Plan Summer Paradise c. zenéiből való részletek.//