doɹp ɥʇuǝʌǝs
– Mike, ugye ébren vagy már? – szólaltam meg halkan, amikor tudatosult bennem reggel, mi történt ez éjjel.
– Fogjuk rá, igen – jött a rekedtes válasz a másik ágyról.
– Én nem vagyok normális – temettem tenyerembe arcomat.
– Már álmodban is hülyeségeket csinálsz?
– A legrosszabb benne, hogy nagyon is ébren voltam, Mike, én megcsókoltam Yang Jeongint éjszaka fél kettőkor, a tengerben! – ültem fel hirtelen fekvő helyzetemből, hiszen kimondva duplán éreztem a tettem súlyát.
– Bár, nem értem, mit kerestetek éjszaka fél kettőkor a tengerben, mégsem lep meg igazán a dolog. A vak is látja, ahogy egymásra néztek.
– Igen, baszki, tudom, annyira aranyos fiú, hogy te jó ég... És pont itt a gond, nem érdemli meg, hogy ha vége a nyaralásnak összetörjön a szíve, mert valószínűleg soha többet nem találkozhatnánk – hadartam minden gondolatomat el, ami megfogalmazódott a fejemben.
– Na, lassíts, Rómeó, meséld el, mi történt, először is – fordult bal oldalára, hogy rám lásson.
– Egy körül, amikor zenét hallgattam, írt nekem, hogy nem tud aludni, én meg mondtam neki, hogy akkor menjünk el sétálni. Kézen fogva mentünk le a partra, nem hiszem el, mi ütött belém? – akadtam ki megint. – Szóval, aztán fürödtünk egy kicsit, meg csesztettem az úszásával, és a végén ott kötöttünk ki, hogy megcsókoltam őt – sóhajtottam hatalmasat az emlékek hatására. – Viszonozta, tehát nem gondolnám, hogy ő ne szerette volna, de aztán nem beszéltünk egyáltalán, amíg vissza nem jöttünk, és akkor is csak egy jó éjt volt, mielőtt belépett a szobájukba.
– Azért írt neked, mert nem tud aludni, hát, Chris, a'sszem, te elrendezted, hogy biztosan legyen is oka rá – nevetett, de én cseppet sem tartottam ezt viccesnek. – Valószínűleg nem azért nem szólalt meg, mert ne tetszett volna neki, vagy mert elrontottál valamit, csak gondolom, nem tudta akkor rögtön hová tenni a dolgot. Ne parázz ezen, meg fogjátok tudni beszélni, biztos vagyok benne.
– Attól én sem félek, hogy nem tudjuk megbeszélni, de ezután vagy megállunk, vagy nagyon fog fájni mindkettőnknek. És pontosan tisztában vagyok vele, hogy a második lesz a végeredmény – túrtam bele gondterhelten szőke hajamba.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro