Lassan mart az ajkaira a fiúnak, miközben a lépcsőre döntötte. Végre nem volt senki, aki megzavarja őket. Szinte egyszerre mosolyogtak bele a csókba, miközben egymás pólója alatt matattak.
- Nem sokára itthon lesz... - szakította meg hirtelen a csókot az, amelyik a lépcsőn feküdt. - Talán fel kéne menni a szobába...
- Azt mondtad, hogy Valentin nap alkalmából azt csinálok veled, amit akarok. - mormogta a párja, majd a nyakára csókolt. - Ha a lépcsőn akarlak megrakni akkor itt foglak.
- Igazán romantikus vagy. - tolta el magától a másik, majd felkelt a lépcsőről és elindult a konyhába. - Most elvetted a kedvem...
- Akkor keresek olyat, akinek van kedve. - gondolta egy pillanatra a magára hagyott, de el is vetette az ötletet és a párja után sietett. - Tae, szeretlek... de tudod, hogy nem tudok valami jól fogalmazni.
- Ezt mindig is tudtam. - motyogta a megszólított, miközben elkezdte befőzni a levest. Hoseok Taehyunghoz simult hátulról és mosolyogva kezdte magát a gyanútlan társához dörzsölni. - Hobi!
- Nyugalom... itt nem láthat meg minket, ha bejön, hisz itt van a pult és nem jön be mögé úgysem. - magyarázta élénken a férfi, mielőtt szívni kezdte volna a párja nyakát.
- De-eh... - nyögött fel Tae, mivel a párja a tagját is kezelésbe vette.
- Cssst! - motyogta Hoseok, miközben elkezdte letolni a nadrágot is a levessel már kicsit sem foglalkozó fiúnak. - Eunwoo ma szerelmet akar vallani egy lánynak... nem jön haza egy hamar. Most pedig zárd el a gázt és hajolj le.
- De mi van, ha rosszul sikerül valami és hazajön? - kételkedett Tae, de közben tette, amit Hoseok kért tőle.
- Akkor nem jön a konyhába, hisz úgysem vagy az a csöndes fajta. - harapott a fülcimpájára, majd miután benyálazta az ujjait tágítani kezdte a társát.
- Fáhjj... - nyöszörögte Tae, miközben próbált nyugton maradni.
- Ez még csak az első ujjam volt. - motyogta Hoseok.
- 18 éve az első ujjad... - morgolódott Taehyung, miközben Hobi a második ujját is belé vezette és nem sokkal később a harmadikat is. - Nem lassíthatnánk?
- Az az igazság, hogy Eunwoo bármikor hazaérhet, szóval... - mosolygott Hoseok, mire Tae rögtön sürgetni kezdte. Sírt és nagyon fájt neki... de nem sokáig, hisz élvezet vette át a helyét. Hobi készült és mindkettőjükön volt gumi, hisz nem akartak takarítani, vagy egy újabb gyereket. Épp mikor Tae ismét főzni kezdett akkor lépett be az ajtón Eunwoo.
- Szia Omma! - ölelte magához Taet a fia. - Képzeld ma szerelmet vallottak nekem.
- Ez nagyszerű... és hogy hívják a lányt? - kérdezte Tae, mire a fia közelebb hajolt hozzá.
- Egy srácról van szó és gyönyörű... persze nem annyira mint te. - mondta, miközben egy puszit nyomott az anyukája arcára és poénból a fenekére csapott, amit nem díjazott túlzottan Taehyung és ezt a fia is észrevette. - Mi a baj?
- Semmi. - nyekeregte Tae, miközben neki dőlt a pultnak.
- Ne mondd, hogy amíg nem voltam itthon... - mormogta Eunwoo. - Ha hamarabb érek haza...
- Eunwoo... kérlek, bocsáss meg neki. - simogatta meg a fiú hátát Tae. - Én is megbocsátottam már...
- Ahhoz, hogy én megbocsássak legalább 20 év kell. - mormogta a fiú, majd az apja keresésére indult.

Elnézést kérek a sok késésért, de nem volt igazán ihletem és ma szállt meg a szentlélek, pont Valentin napon...