Szia!-mosolygott rám. Elvigyorodtam, majd kezét fogva bementünk az épületbe.
-Milyen órád lesz?-néztem le a barátnőmre. Néhány másodpercig gondolkodott, majd egy unott grimasz jelent meg az arcán.
-Matek.-sóhajtott.
-Nekem tesim lesz, úgyhogy megyek öltözni!-mosolyogtam rá.
-Okés.. Szia!-mondta majd eltűnt a folyosón.
Lementem a tesicsarnokba, azon belül a férfi öltözőbe. Besunnyogtam a fürdőrészbe, majd gyorsan átvettem a ruháim. Visszalopóztam a fiúkhoz és ledobtam a táskám egy padra.
Kisiettem ez öltözőből és csendben vártam a tanár érkezését.

Egy éles sípszó zavarta meg a zavartalan csendet (hát ez értelmes volt..xD szerk.), ami azt jelentette, hogy a tanár megérkezett. Tornasorba álltunk, majd vártuk a tanár instrukcióit.
-Jó reggelt mindenkiek!-mondta derűsen a tanár. Néhányan morogtak egy unott 'reggel'-et, és a tanár folytatta.-Mint tudjátok, ma kötelet másztunk volna.-mondta mire a fél osztály elégedetlenül felnyögött.-Na de, a 12/B-sek testnevelés tanára beteget jelentett, összevont óránk lesz!-csapta össze két tenyerét.-Természetesen a kötélmászás elmarad!-vigyorgott. Nagyon megkönnyebbültem, mint ahogyan mindenki.-Rendezzétek be a termet kidobóshoz, amíg én értesítem őket!-nézett végig rajtunk. Az osztályom lelkesen rendezgette a padokat.
Miután kész lettünk megjelentek a 12-esek, vagy, ahogy én hívom őket világítótornyok. Mert oltári magasak..
-Rendben, akkor osztály az osztály ellen. Három labdával fogtok játszani. A 10-esek kezdenek.-mondta a tanár, majd bedobta a szivacs labdákat. Az egyik a kezemben landolt, én meg bedobtam valahova középre, és szerencsémre eltalált egy lányt. Kaptam tőle egy csúnya pillantást, majd levágódott a padra. Megrántottam a vállam, majd újra a játékra koncentráltam.
Már vagy tíz perce ment a játék, és én még mindig bent voltam, tehát ezt tekinthetjük rekordnak.
Egyszer csak megpillantottam Tomot labdával a kezében.
Heh? Mióta jár ebbe a suliba?!
Pillanatnyi csodálkozásomból egy felém repülő labda szsakított ki, minek nem tudtam kitérni az útjából, ezért homlokon talált.
A váratlan érzéstől hátrahőköltem, de megbotlottak ezért hanyatt vágódtam.

Sajgó fejjel keltem az iskolaorvosnál. Tom ott ült mellettem bűnbánó fejjel.
-Mark, ma nem vagy túl stabil..-kuncogott a reggeli esetemre utalva. Megforgattam a szemem majd visszadőltem az ágyra. Az orvos belépett az ajtón egy pohár vízzel a kezében.
-Ezt vedd be!-nyomott a kezembe egy fájdalom csillapítót. Felültem, majd ügyetlenül kicsomagoltam. Elvettem a vizet, majd gyorsan bevettem a gyógyszert. Fintorogva megráztam a fejem, a keserű íz miatt. Tom halkan felkuncogott.
-Állj fel kérlek!-mosolygott a nénike. Kicsit szédelegve és esetlenül tápászkodtam fel.-Rendben. Most lépj előre egyet!-eleget téve a kérésnek, imbolyogva megtettem egy lépést.-Szédülsz?-nézett fel rám.
-Hát eléggé.-mondtam és visszaültem az ágyra.
-Jó, akkor a hétre kiírlak. Van otthon valaki? Anyukád, apukád?-érdeklődött.
-Senki sincs otthon. Jövőhét hétvégéig egyedül leszek itthon.
-Oh.. Akkor Tom, gond lenne ha a héten neked kéne rá ügyelni?-mosolygott. Kikerekedett szemmel figyeltem Tomra, mire ő elvigyorodott.
-Természetesen lehet nálam.. De ugye kitetszik írni akkor?-meresztett bociszemet. A néni halkan kuncogott majd bólintott.
-Rendben, akkor Tom, szedd össze Mark és a saját cuccaid. Kérdezd meg egy osztálytársát, melyik az ő táskája. Siess!-utasította az orvos. Tom bólintott majd kisietett az ajtón. Az orvos leült az asztalához és megírta az igazolásokat.
Tom öt perc múlva ott állt az ajtóban a táskámmal a kezében. Elvettem a papírokat az asztalról, majd szédelegve mentem Tomhoz.
-Köszönjük szépen. Viszlát!mondtam. A Világítótornyom (mostantól így hívom Tomot)csak intett egyet.
Lassan sétálva hagytuk el az épületet..

Tudom rövid.. Nameg szar, ájm szorriii...
Remélem tetszett♥