A házunktól is jó messze van a táncház, itt a külvárosban. Nem akartam a szüleimet hívni, akkor biztos nem tudok eljutni abba a buliba. Megkerestem a telefonomban a srác számát, aki elhívott.

Felhívom.

Beszélek vele, pár percet, elmagyarázza, hogy hol a jó életben lesz az a házibuli. Remek. Jó messze lesz, pontosabban egy órára innen. Elmegyek taxival. Hogy eddig miért nem taxiztam? Mert akkor nem maradt volna elég pénzem, a bulira. A bankkártyáimat is elvette az apám, miszerint „Nem lesz szükséged rá, mert csak suliba jársz" Ja, persze... majd ingyen járok vagy mi? Jaj... sújtás.

De a legrosszabb, hogy nem ismerek senkit, nincs közlekedő eszközöm és egymagam vagyok. Az öltözőből kijövet megállítom Redet.

- Bocsi, nincs kedved összeismerkedni? – kérdezem halvány mosollyal.

- Fú, az király lenne! – nevet fel. – Mivel vagy?

- Gyalog... - suttogom, hogy meg ne hagyják a többiek.

- Elvigyelek? – kérdezi, mikor kiérünk a parkolóba.

- Megtennéd? Köszi. – hálás vagyok neki, hogy ilyen rendes.

- Persze. – bólint. – Tényleg hisz péntek van. Ma buli nap van!

- Te is szoktál? – lepődök meg. Nem nézem ki az ilyen „jó kislány balettesekből a bulizást" .

- Aha, a tesóm sokat jár. – vonja meg a vállát.

- Én is épp egy buliba tartok, ha gondolod, gyere velem. – szerencsém van, hogy nem egyedül kell mennem. Így is csak Redet fogom ismerni.

- Oké, induljunk – kuncog.

Beülünk a fekete BMW-be, ami elég kupis belülről. Látszik, hogy egy igazi csaj kocsi. Tele cigi csikkekkel, szétdobált ruhákkal a hátsó ülés. Bírom ezt a csajt.

- Bocs a rendetlenség miatt. – kapja le a pólóját és átveszi egy fehér topra, fekete bőrdzsekivel. Jó az ízlése. - Nem szeretek a többiek előtt öltözni.

- Miért? – ráncolom a szemöldököm nem értve az ellenvetését.

- Mert mindig fikáznak. – mondja, és rámutat a hátára. – Ez miatt!

Egy atom király tetkó díszeleg a tarkójától felelé. Igen, most már biztos vagyok benne, Red a barátom lett.

- Nekem nagyon tetszik. – fogom meg a puha bőrt.

- Hát nekik nem. – forgatja a szemét. – Bunkó pénzes picsa az összes! – gyújt rá és lehúzza az ablakot.

- Nem tudtam, hogy a táncosok cigiznek. – nevetek egyet. – Bocs, amúgy én is szívom.

- A nagyanyám egy világhírű táncos, és azt akarja, hogy én is ilyen sikeres legyek – meséli, közben én a kesztyűtartó tartalmát kutatom. – Engem viszont nem nagyon izgat a tánc, inkább az éneklés vagy a basszus gitár.

- Értem. – mondom, ő meg átadja nekem a cigit, és beleszívok. Köhögök egy kicsit, mert már rég nem szívtam. A szüleim nem engedik a tánc miatt sem, de most azért is fogok. – Nálam is hasonló a helyzet.

- Miért? Nálad is erőltetik? – röhög gúnyosan.

- Igen, most költöztünk Kaliforniába és anyám egyből beíratott, mondván, muszáj folytatnom a táncot, különben eltilt a gördeszkától. – ideges lettem kicsit.

- Ja, az szar – néz rám. – Akkor mi nagyon hasonlítunk.

Csak mosolygok egyet, utalva az igen szócskára.

- Vigyünk piát? – kérdezi Red. – Van belépő?

- Nem tudom. Vigyünk. – fogalmam sincs, csak annyit tudok, hol van.

- Oké. – parkol le.

Bemegyünk a legközelebbi boltba.

- Neked kiadják? – kérdezem felhúzva a szemöldököm a döbbenettől.

- Ilyen személyivel igen. – mutat rá, hamis.

- Ja, vágom – bólogatok.

Red egy igazi rosszlány. Tudok tőle tanulni. Eddig azt hittem én leszek, a kivétel a tánccsapatba kiderül, hogy ketten vagyunk. Megvettük az italokat, visszaegyensúlyoztunk velük Red kocsijához és tovább mentünk.

******

Már az utca elejéről hallottuk a nagy zenebonát. Nem mondom, hogy nagy az utca, mert kb. három-négy ház állt ott. Egy nagyon gazdag negyedbe érkeztünk. Olyan, mint ahol én lakok, csak ez pont a másik irányba.

- Szívem nem kérsz valami rendes ruhát? – néz rá az egyenruhámra Red. Rám erőltette az igazgató, mert az a szemét Brianna szólt neki.

- De, kösz. – leesett a kő a szívemről, hogy nem kell hülyét csinálnom magamból mindenki előtt.

Hátra hajol és kotorászni kezd a ruhahalmokban.

- Ez jó lesz! – húz elő egy fekete egybe ruhát, amibe eléggé látszik a dekoltázs. (alulról-felülről) 

Felhúzom és a kocsi üvegébe megnézem magam.

- Nem lehetne más? – utalok, hogy nem tetszik.

- Nem! Ennél szexibbet úgysem találunk. – mondja és megtol a bejárat felé.

- De, Red. – próbálok mégis kiszabadulni, de nem engedi.

Ebben a ruhában még a postás bácsi is meg akarna erőszakolni.

- Gyere már! – ránt meg Red, mert a gondolataimba merültem.

Utána iramodok, elég félénken. Belépek a zsúfolt terembe, tömény fű és cigi szag üti meg az orrom. (Itt aztán keményen tolják) Red mellett maradok, mert ő nem az én iskolámba tanul, így nem ismer nagyon senkit. (Igazából én se, már nem azért)

Körbe nézek, és elég sok srácnak rajtam van a tekintete, jobban mondva a melleimen. Nem igaz, hogy nem lehet eljönni egy buliba úgy, hogy ne mindenki a mellemet stírölje...Az a srác, aki a bulit szervezte oda jön hozzám.