Reggel mocorgás közben észrevettem, hogy fekszik mellettem valaki. Kipattintottam gyorsan a szemem. Cameron félmeztelen, Mellettem? Mi történhetett az éjjel? Oh, ne... Jó most fogok elsüllyedni szégyenemben. Atya Isten! Anyámék meg, meg fognak ölni! Felszökkenek az ágyból és amilyen fürgén csak tudtam, leküzdöm magam az atom durva szédülés mellett a földszintre.

Keresem, de nem találom semerre Redet. Ne már... Tényleg itt hagyott? Kösz Red... Kit is kérjek, oh megvan. Nate biztos elvisz. Lábujjhegyen odalépdelek a nappaliban lévő tévéhez, ami mellett ott fekszik félmeztelenül Nate egy rózsaszín masnis hajpánttal a fején. Á biztos nem volt berúgva az éjjel, csak nála ez a divat. Ha nem tudnám, hogy nem meleh, azt mondanám az. Na, jó van ám ennek is volt értelme tapsot Saynek.

Megbököm Nate oldalát, de még egy kis mocorgás sem. Megpaskolom a mellkasát, na erre már felébred, méghozzá elég ijesztően. Hirtelen kinyitja a szemeit és felül. Én egy lépést hátrálok, majdnem szívrohamot kaptam tőle.

- Mi? Mi? Fenn vagyok ám. – nézz beszívottan az ég felé.

-Gondolom. – kuncogok.

- Ja, csak te vagy Say. – vigyorog. – Milyen volt az estéd?

- Hogy érted? – nem vágom, mire céloz, de nem számítok jóra.

- Semmire, csak gondoltam lefeküdtél Cameronnal – röhög fel.

- Mi? – visítom és kiakadok. – Lefeküdtem Cameronnal??

- Hát eléggé úgy tűnt. – tarjta a szája elé a kezét, hogy ne halljam kinevetését. – De nem tudom igazából.

- Ne ijesztegess már! – csapom le. – Haza tudnál vinni?

- Persze, mikor? – ásít, azt hiszi, ráérek. Hát téved!

- Most! – sürgetem és segítek neki felállni.

- Jó, de Grayt és Ethant is vinnünk kell. – kutatja a két ikret a szemével.

- Ott vannak! – mutatok az udvar felé.

Nate összeszedte a két fiút + helyes Jack-et, mert ő is velünk jön haza. Kimegyünk a kocsihoz.

- Te Say. – dől rám Grayson és nekinyom a kocsinak.

- Héj, héj haver! – kiáltok rá. – Eszednél legyél! – pofozom meg gyöngén az arcát.

- Azt hiszem én még részeg vagyok – mondja magas spicces hangon.

Hu, de jó... Nekem kell háttul ülnöm a kettő részeg iker közt. És mi van, ha lehánynak? Persze akkor mindenki csak röhögni fog.

- Nate, nem ülhetnék inkább melletted? – próbálom győzködni, de hiábavaló.

- Nem. Mondtam, hogy te vagy a legkisebb neked kell középen ülnöd! – tol be a kocsi ajtaján.

Gray jobb oldalról ül mellém, Ethan baloldalról. Ott szorongtam középen az oldalamon két félig alvó félig részeg fiúval. Tömény pia szag áradt belőlük. Egyszer csak azt veszem észre, hogy Grayson elő vesz egy cigit, és rá akar gyújtani.

- Nem, nem Gray! – veszem ki a kezéből. – Ha meggyújtod, akkor én hányok be!

- Jaj Say. – nevet fel és a nyakam köré tekeri a kezeit tejbe tök vigyorral. Én csak ilyen "Mi a fasz" fejjel bámulom, de semmi. Lecsukja a szemét.

- Gray!

- Jaj, de jó illatod van! – nyög fel és nevet egyet. – Nyugi már!

- Hogyan legyek nyugodt, ha két illuminált állapotú fasz van mellettem? – akadok ki.

- Nem kell ilyen rosszul felfogni a dolgokat. – mondja magas hangon és az ölembe temeti a fejét, de úgy, hogy az arca a nőiességem felé néz.

- Gray, ne! – próbálom felhúzni onnan a fejét, de nem bírom nagyon nehéz.

Csak nyög egyet és érzem, hogy megharapja ruhán keresztül az intim szervem.

- Grayson, hagyd már abba! Vedd ki a fejed a lábaim közül, mert begorombulok! – ordítom.

- Jézus, Gray! – fogja meg helyes Jack a hajánál fogva a fiút és felhúzza. – Mi a szart csinálsz? Nem akarunk élő pornót a kocsiban! Vagy lehet, hogy igen, de nem erőszakkal! – nevet.

Bakker, milyen őrültek közé kevert a sors. Végre sikerül kiszedni Gray fejét a lábaim közül és felültetni az ülésben.

Helyes Jack hátra fordul.

- Bocsi Say, hogy ilyen Gray, csak még nincs eszénél szegény. – kér bocsánatot.

- Á nem baj, tudom milyen. – nevetek. – Csak ez már kicsit sok volt.

- Az biztos! – mondja Nate. – Ilyet csak én csinálhatok veled! – röhög.

- Na, ja álmodban esetleg barátocskám. – szólok közbe.

- Naaaaa! – nyafog. – Pssztt! Legalább ne rontsd el a képzeletem. – kacsint a visszapillantóba.

- Jól van szívem jól van, csönd van! – küldök a levegőbe egy puszit.

- Nagyon bírom ezt a csajt! – nevet fel helyes Jack.

- Hát még én. – mondja Nate.

- Itt vagyok ám fiúk, de ne zavarjon. – integetek, hogy ne ilyenkor firtassák meg a rólam szóló képzetüket.

Nate kirakott a házunknál. Csodálkoztam, hogy nincs se rendőrautó, se mentő előtte. Ha egy napig nem megyek haza már rég hívták volna mindkettőt. Már csak azért is, mert anyám szívrohamot kapott volna, hogy akkor mi lesz a sok Gucci cipővel, amit megvett?

Intettem a fiúknak és bementem a házba. Még egy darabig lesték a „csodaszép" házunkat, mert nem hittek a szemüknek.

Hát, ha tudnák milyen szar itt élni, nem is a hely az oka, inkább a szüleim.

Betipegtem halkan a kapun, és kinyitottam az ujjlenyomatolvasóval az ajtót. Síri csendben zártam be, hogy ne vegyenek észre, de nem volt szerencsém. Anyám egyből előttem termett.

- Hol voltál? – kapkodta idegbetegen a levegőt. – Azt hittük, hogy elvesztél! – ordított.

- Dehogy vesztem! – intettem le. – Csak lett egy barátnőm és elhívott magához, aztán ott aludtam és lemerült a telefonom, hogy szóljak. – kamuztam szemrebbenés nélkül.

- Akkor elkérhetném az édesanyja telefonszámát? – mérgeskedett. – Miért nem hívtál fel az ő telefonjukról?

- Nem tudom. – rántottam meg a vállam. – Nincs meg az anyukája telefonszáma.

- Kisasszony még nem végeztünk! – kapta el a vállam, mert meg akartam lépni már, hogy hagyjon békén.

- Igen?

- Egy hét szobafogság! Vettem neked szoknyákat az iskolába. – tért át másik szörnyű témára.

- Mi? – kerekedett ki a szemem. – Mondtam, hogy szoknyát soha!

- De, de kislányom! Menjünk is, fel kell próbálnod őket! – mutat az emelet felé.

- Nem! – ellenkezek.

- Akkor nincs, deszka, se kocsi, se bankkártya fél évig! – zsarol.

Manapság csak zsarolással tud jönni? Kezd kínossá válni, hogy a saját anyám egyfolytában megmodja mit csináljak, pedig már nem vagyok ovodás.

- Jó, felpróbálom őket... - halkulok el.

- Én is így gondoltam! Na, menj!

Felmentünk a szobámba, és kivette a gardróbomból a khhm.. undormányokat. Rózsaszín, rózsaszín hátán. Meg volt egy olyan hologram árnyalatú is... fújj, de csúnya atya ég.

Először ezt vedd fel. – mutat a legcsúnyább fényvisszaverősre. Hozzá egy szörnyű macskás toppot adott, alapból ki nem állhatom a macskákat, de azért vegyem fel... Kösz szépen!
- Gyönyörű! – bólogat, de szerintem ocsmány.

- Na, levethetem már? – sürgök-forgok, annyira irritál, hogy rajtam van.

- Igen, most jön a következő! – mondja, és rámutat a babarózsaszín borzalmas rövid szoknyára.

Ez ment még legalább egy órán keresztül, mert kb. 50 szoknyát megvett. Miért adott nekem az Isten ilyen szörnyű anyát?