Nodt

Félálomban, hallottam a halk motoszkálást, de annyira kifárasztott a napokban az ellenállás, utána pedig amit leműveltünk egymással, hogy képtelen voltam felkelni. Nem akartam megbántani, de bántani sem... és a doki a lelkemre kötötte, hogy hagyjam meggyógyulni, de ahányszor csak rámnézett, képes lettem volna azonnal rámászni, így aztán nem kellett sok, hogy elcsábuljak, mikor végül nekem esett. Az apja viszont totál kiakasztott. Látszott, hogy nagyjából semmilyen a kapcsolatuk, amikor pedig beszólt neki, azonnal éreztem, hogy szét tudnám csapni az öreget és képtelen lettem volna ott maradni, annak ellenére, hogy haza is nagyjából annyira vágytam, mint maradni. De biztonságban volt mellettem... a matracon tapogatózva próbáltam megtalálni, de valahogy nem sikerült. Lassan tudatosult bennem, hogy kiszökött a szobából. Azonnal talpra ugrottam és minden álmosságom elszállt... idegesen téptem fel az ajtót és rohantam körbe végig a folyosón.

Az egyik, ott ácsorgó őr mélyen meghajolt.
- Mr. Nakamoto a konyhában van uram. - közölte, meg sem várva a kérdésemet.
- Köszönöm - morrantam rá és szép komótosan folytattam utam az említett helyiségig, fortyogva a dühtől. Ahogy odaértem, megfagyott bennem a levegő.
- Nagyon édes fiú vagy... - közölte épp Bible... nekem pedig még a talpam is ökölbe szorult, de hallani akartam, hogy reagál...
- Hagyj légyszi, csak kajáért jöttem, és Nodt is nemsokára jön utánam, szóval... - hallottam a hangjában valamot, amit korábban nem. Félt. Beléptem, hogy megmentsem...
Yuta a hűtőbe tolatva állt, Bible pedig beszorította őt oda. Félreérthetetlen szándékkal közeledett felé.
- Hé... mit művelsz? - dörrentem rá a pokol urára. El akartam kerülni az ilyesmit, de Yuta a hűtőbe épülve reszketett én pedig rohadt dühös lettem.
Bible öntelt képpel hátrébb lépett, felemelve kezeit, hamis békét hirdetve és kihátrált a konyhából maga után hagyva a rohadt keserűséget...

Yuta halkan becsukta a hűtőajtót, ahogy kiszabadult onnan és lehajtott fejjel állt.
- Mondd csak... nem érthető, ahogy beszélek? - dörrentem rá. Nagyon sajnáltam, ami történt, de az ő engedetlenségének következménye volt.
- Sa... sajnálom... - szipogta. Komolyan sír? Döbbenten álltam vele szemben és néztem, ahogy remegnek a vállai.
- Nem hiszem, hogy érted... nem haragszom rád. Azért haragszom, amit művelhetett volna. Ebben a világban, nem mindenki áll egy szinten. Bible megszerzi amit akar és kevesen tudják megállítani ebben...
Közelebb léptem és a kezembe fogtam a kezeit, mire lassan rám emelte könnyes szemeit.
- Yuta... én komolyan mondtam, hogy szeretlek, semmi más nem érdekel. Ha kell szembe megyek bárkivel érted...
- De nem akarom, hogy bajod legyen... miattam.
Naív öszintesége meghatott, a homlokára nyomtam egy puszit, hogy megnyugodjon kicsit.
- Akkor fogadj szót nekem... kérlek!
- Rendben. Soha többet nem fordul elő... - ígérte meg.
- Éhes vagy?
- Már nem... elment az étvágyam, csak el akarok bújni. - dünnyögte maga elé szó szerint a nyakamba temetve az arcát... olyan nagyon megváltozott pár hét alatt, most olyannak tűnt mint aki rettentő törékeny és bármennyire is betegesen perverznek tűnik, azonnal beindultam tőle.
Mekkora egy állat vagyok néha.
Addig jutottunk, hogy a pultra ültettem és vártam, hátha mégis megéhezik pár pillanat alatt, de nem szólalt meg, csak laposakat pislogva nézett, ahogy megtöröltem az arcát.
- Sunyulsz.
- Igazából... felizgultam, de nevezd aminek akarod.

Nem mosolygott, csak bámult rám, aztán lassan belemélyesztette a fogait az alsó ajkába. Levert a víz, az apró mozdulattól. Megtámaszkodtam a pulton és csak meredtem a szemeibe, fogva tartva a tekintetét.
- Mit csi... - szólalt meg halkan, de félbeszakítva végigcirógattam a száját a sajátommal. Elködösült tekintettel mered maga elé ahogy áthaladtam a nyakára, az oldalamra csúsztatta kezeit és ujjai a bőrömbe martak.
- Nodt... - motyogta maga elé a nevemet, mint egy kicseszett imát.
- Hmm? - húztam az agyát, apró csókokat hagyva az állán, át a nyaka másik oldalára.
- Menjünk a szobádba... - kérte, miközben teljesen nekem simulva átkarolta a nyakam, közelebb húzva a csábító szájához.

Korábban soha nem szerettem csókolózni senkivel, de ő más volt. Birtokolni akartam minden porcikáját. Imádtam, ahogy reagált rám és szinte beleolvadt a karjaimba.
Ugyanakkor úgy éreztem minden csókjában elhamvadok. Mintha egész életemben rá vártam volna.
Csodálattal néztem újra a szemébe, miután alaposan meggyötörtem a száját. Elmosolyodtam, az arca kipirult a vágytól és izgatottan lesett, hogy mi a következő lépes. Imádtam, hogy ennyire nyitott könyv.
Nem tudta egyetlen érzését sem elrejteni, pontosan ezért szerettem bele az első pillanatban.
- Menjünk... - léptem hátrébb, hogy lesegíthessem a pultról. Kissé zavarban megigazította nadrágját, hogy elrejtse izgalmát és kelletlenül mordult egyet.
Ó szépségem, ne aggódj... hamarosan megkapod amire vágysz... szerettem, ahogy méltatlankodott. Kicsit csoszogva indult neki, miután összefűztem az ujjainkat, de amint a folyosóra értünk megszaporázta lépteit a szobám felé.

Tudtam, hogy megijesztette Bible, de nem akartam, hogy félnie kelljen a közelében így aztán az volt a terv, hogy másnap elkapom az pszicho kuzint, bár igazából semmiféle rokoni kapcsolat nem volt köztünk, és szépen tisztázom vele a kialakult helyzetet... Bible a maga pszichopata módján tökéletes vezetője volt a maga kis klánjának a saját körzeteikben, de gyűlöltem minden pillanatát, mikor nálunk töltötték az időt...
Akkor is vigyorogva állt az ablakban és csak fújta kifelé a füstöt. Yuta rá sem pillantva rohant tovább, aranyosan maga után húzva.

Ahogy a szoba ajtaja becsukódott, a hátam csattant a falapon és szerelmem aljas támadásba lendült. Tudtam, hogy kikészült és azt is, hogy olyan mint bármelyik másik srác.. két dolog segít, ha verekedhet, vagy ha dughat egy jót és ki vagyok én hogy az útjába álljak...
A farkam rándult egyet, ahogy lerántotta a gatyám... előttem guggolt éa nem húzta az időt, végignyalt a neki tisztelgő tagomon.
- baszdmeg... - sziszegtem, ahogy erőteljesen rámszívta magát... akaratlanul is a hajába túrtam, próbáltam fékezni magam, de olyat tett... amitől majdnem elsültem. A kezemre szorított és jelezte, hogy irányíthatom. Vad tekintete fogvatartott, ahogy mozgani kezdtem a csípőm, a haját markolva.
- ... hogy lehetsz ilyen kibaszott tökéletes?! - hörögtem, mélyebbre lökve magam, a szemei bekönnyeztek, de tűrte, sőt, olyan élvezettel szopott, mintha legalabb neki is olyan jó lenne, mint nekem.
Nem bírtam tovább, hátra rántottam a fejét, mire vigyorogva nézett rám, lassan szemmagasságba kerülve.
- Szóval tökélétes lennék..? - hajolt a nyakamhoz, végigcirógatva a bőrömet ajkaival, majd hátatfordított és otthagyott az ajtóba kapaszkodva.

Végigkövettem, ahogy az ágyamhoz lépkedve ledobált magáról minden ruhadarabot, aztán, mint aki jól végezte dolgát, a matracra mászott és vigyorgott egy széleset.
Az agyam elszállt, mikor hanyatt vágva magát és a farkára szorítva hangosan felnyögött. Nem tudom mi ütőtt belé, de az agyamban semmi vér nem maradt, az tuti.
- Holnap nem fogsz tudni ülni... - mordultam rá és már másztam is fölé.
Rohadtul benne akartam lenni, ő pedig könyörgően nézett rám. Ismertem már ezt az arcát, ilyen volt, mikor fájdalomra vágyott. Kellett néhány alkalom, de rájöttem, hogy ilyenkor nem akar finomkodást.

A hajamba marva húzott magához egy csókra, míg bepozícionáltam magam és löktem egyet a csípőmön. Nyöszörgött egyet és láttam, hogy kapkodva letöröl egy könnycseppett. Frusztráltan mozogni kezdett, mikor nem mozdultam. Kergette a kielégüléshez vezető fájdalmas felvezetést. De nem érte be ennyivel.
Szabályosan lelökött magáról és fölém mászva, úgy engedte magába a farkamat, hogy csillagokat láttam miatta. A fülem csengett, és biztos voltam benne, hogy ő is így érez. Kipirult arcára csapzottan tapadt a haja, ahogy vonaglott rajtam. Pusztán a látvanya is kikészített. Élesen kifújta a levegőt, fáradni kezdett, így elérkezett az én időm.

Egy pillanattal később már felrérdelve löktem a hátára és kapcsoltam erőteljes tempóra. Elképesztő hangokat sikerült kicsalnom belőle és már bizsergett a gerincemben az orgazmus előtti érzés, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Yuta megremegett...
- ... basszameg... - mordultam fel.
- Abba ne hagyd! - parancsolt rám, olyan tekintettel, hogy majdnem porrá égtem. A dörömbölés nem szűnt, én mégis alányúlva fordítottam rajta egyet és hátulról belévágódva döngettem tovább. Nyögései folyamatossá váltak, egyértelművé téve a kint várakozónak, hogy kurva rosszkor zavarna, így a kopogás nem ismétlődött meg.

Végigsimítottam a gerincén, az arcát a párnába fúrta, tompítva a hangjait. Tartotta magát, de nekem ez nem tetszett. A hajába markolva húztam közel magamhoz, a sarkamra ülve.
- ahh, de egy állat vagy. - vigyorgott vadul, ahogy a gerince megfeszült és a mellkasomnak döntve a hátát mozgásba lendült. Ebben a pózban, bár égett az összes izom a lábaimban, úgy szorított, hogy már attól majd elsültem. A kezemra markolt és az alhasára húzta, éreztem, ahogy kitöltöm.
- ...baszdmeg. - nyögtem a fülébe. Egyre inkább tartanom kellett. A kezemet a hasáról a farkára vezettem. Ahogy végigsimítottam, szinte azonnal megfeszült. Egy hangosabbra sikerült nyögésbe fulladva próbálta a nevemet kántálni, miközben minden lökésemnél az ágyneműre lőtt egy adagot. Elképesző módon tudott elélvezni tőlem, amire igazán büszke voltam. Yutat pontosan az én farkamra találták ki.
Az izmai összerandultak, puddingként folyt szét a karjaimban, én pedig a pulzáló szorításától azonnal követtem őt a gyönyörbe. Alig bírtam megtartani, ahogy a gerincem mentén végigcikázó érzés kirobbant belőlem, a lábaim remegtek, ő viszont szabályosan ledőlt rólam, végignyúlva az ágyon.
Elájult.

A szívem így is majd kiugrott, de szó szerint kihagyott egy ütemet, mígnem vigyorogva rám emelte bágyadt tekintetét.
- Azthitted, mi? - nyelve kissé összeakadt és vontatottak voltak a szavai, mégis édesen kuncogott egyet, mintha csak részeg lenne, majd elkomorodott. - vigyél el fürdeni légyszi... szerintem nem tudok felállni. - morogta.

Muszáj volt nevetnem rajta. Hangos örömködésemet egy lesújtó pillantással jutalmazta, de közben erőt vettem magamon, felnyaláboltam és vittem is a fürdőbe.
- Hercegnőm! - vicsorogtam rá, mert tudtam, hogy böjtölni fogok a kijelentésemért, ami meg is érkezett egy tarkóncsapás formájában, illetve megpróbalt kiugrani a karjaimból de csak azt érte el, hogy jobban szorítottam magamhoz, míg elhelyezkedtem vele a kádban.
- Csak vicceltem...
- Ne vigyorogj, tudod, hogy utálom, amikor ezt csinálod.
- Tudom, de... - nem tudtam végigmondani mert valaki újra dörömbölni kezdett az ajtón... - ... remélem valaki haldoklik. - morogtam egyet, miközben kimásztam Yuta mögül a kádból és egy törölközőt magam köré csavarva kicsattogtam az ajtóhoz.

Az ajtóban Jeff állt, olyan arckifejezéssel, mintha épp megölte volna a kiskutyámat.
- Haver, nagyon sajnálom... - nyögte a szavakat, majd a kezembe nyomott egy papírt - ... tudod a faterom utánanézett a dolgoknak és az emberei nagyon hamar választ találtak a kérdésünkre. Ha minden igaz, Yuta a féltestvered... elég volt egy pillantást vetnem a papírra, láttam, hogy miről beszél. Az iratok szerint ugyanaz az anyánk...
- Ez... nem.lehet igaz... - hallottam az meggyötört hangot a hátam mögül, de ezúttal képtelen voltam ránézni...