Jisung törökülésben helyezkedik el a széken, míg Chan mellette a laptopját bámulja. Changbin az ausztrál ágyán ül, ölében a dalszöveges füzetével.

- Hyungok - szólal meg halkan Jisung, mire mindketten a kicsire irányítják figyelmüket - Már rég óta el akartam nektek ezt mondani, de azt hiszem ha most nem mondom, később sem fogom.

- Jiji, tudod, hogy bármit elmondhatsz nekünk - simít a fiú lábára a legidősebb.

- Nem ítélkezünk, bármi is legyen - áll fel Changbin, majd Jisung széke mögé megy, és kezeit a fiú vállára rakja.

A kisebb nagy levegőt vesz, és ujjaival játszik. Zavarban van, de úgy érzi, most vagy soha.

- Én meleg vagyok - vallja be az igazat a fiú halkan, mire a nagyobbakból kuncogás szakad fel.

- Mondj valami újat - vigyorog Changbin miközben a kicsi fürtjeibe túr.

- Huh?

- Már rég tudjuk, kicsi fiú - mosolyog Chan, miközben a fiatalabb combját simogatja - Tudjuk azt is hogy randiztál már két fiúval is. Illetve azt is tudod, hogy mi biszexuálisak vagyunk Changbinnal. Ezért igazán nem kellett volna izgulnod.

- De van más is - nyel egy hatalmasat a kisebb, mire a két idősebb kíváncsian néz rá - Beszélgetek egy sráccal már lassan másfél hónapja, és nagyon kedvelem Őt.

- Ez szuper, Jisung - mosolyog Chris, mire Changbin is egyet értve bólint.

- Cs-csak az a baj, hogy... - Jisung hangja elcsuklik, mire a fekete hajú simogatni kezdi a kisebb vállát - Úgy tudja, h-hogy lány vagyok - a fiú arcát tenyereibe temeti.

A két idősebb idegesen néz egymásra, azonnal a fiatal fiút kezdik vígasztalóan simogatni, Changbin leguggol a fiú mellé, és egyik kezét saját markába veszi, pont úgy mint az ausztrál aki a kicsi másik kezét szorongatja.

Jisung nem sír, csupán szégyenteljesen lesüti szemeit. A két nagyobb aggódva vizsgálja Őt.

- És az egész az én hibám - rázza fejét csalódottan - Mert én mutatkoztam be neki lányként. De csak azért mert tudtam, hogy akkor nem is érdeklődne irántam, ha megmondom az igazat.

- Jiji - sóhajt a legidősebb, majd a fiú kézfejét kezdi cirógatni - Valamikor úgy is el kell neki mondanod.

- Tudom, de annyira félek, hogy örökre meg fog utálni.

- De mégis csak jobb lenne, ha tőled tudná meg, nem igaz? - kérdezi Changbin - Nem pedig mondjuk valaki mástól. Akkor lehet rosszabbul reagálna rá.

- Még nem állok készen elmondani neki - rázza fejét a fiú.

- Semmi baj, Jiji - vígyasztalja Chris - De ne hallogasd örökké.

Jisung csak bólint majd köszönetet mond a két idősebbnek. Chan az órára pillant majd sóhajt egyet.

- Ahj, el kell még mennem venni valami kaját holnapra. Teljesen kifogytam. Ti maradjatok itt - állna fel, mikor Jisungnak fergeteges ötlete támad.

- Majd én elmegyek Hyung - mosolyodik el, és kihámozza magát a kezekből.

- Igen, mi majd megcsináljuk, már így is annyit dolgoztál ma - áll fel Changbin is, viszont Jisung megrázza fejét.

- Nem, Hyung, te is itt maradsz - néz az alacsonyra - Egyedül is menni fog. Úgy is ki kellene kicsit szellőztetnem a fejem.

Chan a kisebb felé nyújtja bankkártyáját, mire az elteszi azt zsebébe. Tudja miket szeret az idősebb, nem lesz nehéz feladat.

- Tudod a kódot, ugye? - kérdez rá az ausztrál mire vigyorogva bólint a kicsi.

- Persze, nulla nyolc, tizenegy, Changbin szülinapja - árulja be az ausztrált, mire annak arca pirosodni kezd.

- Komoly? - kérdezi az alacsony, mire Jisung szépen lassan kihátrál a szobából.

- A részletekért kérdezd Chan Hyungot. Úgyis van miről beszélnetek, kettesben - vigyorog, majd otthagyja a kettő idősebbet.

Changbin értetlenül néz Chrisre, míg Chan vörös arccal és hatalmas szemekkel néz a kuncogó fiú után, miközben ujjaival elkezdi szorítani a szék karfáját.

Jisung nevetve szalad le a lépcsőn a lépcsőházban, ezzel biztos zavarva a többi lakót, de mosolyogva megy el a boltba hogy vegyen valami ételt a barátjának.

Főként leveseket dobál kosarába, tudja hogy a nagyobb legtöbbször csak erre ér rá. Azért néhány zöldséget is vásárol, illetve pár tojást is.

Tizenöt perccel később ér vissza Chan lakásába. Halkan közlekedik, lehet hogy most mély beszélgetésben vannak legjobb barátjai, nem akarja megzavarni a lehetséges hangulatot.

Lerakja az asztalra a szatyrokat, amit hűtőbe kell raknia, azt be is helyezi oda, majd a háló felé veszi útját. Az ajtó résnyire van nyitva, így be tud kukucskálni. Elvigyorodik.

A két idősebb éppen szorosan egymást öleli a szoba közepén. Ez megnyugtatja a fiút. Biztos hogy minden rendben van köztük, még ha Changbin el is utasította a nagyobbat.

Viszont amikor elhúzódnak, a fiú be akarna lépni a szobába, de meghátrál, mikor Changbin az idősebb ajkai után kap. Jisung kuncogva megy vissza a konyhába.

Lerakja az ausztrál kártyáját a szatyrok mellé, majd egy apró cetlire írni kezd.

" Láttam ám :)
Majd holnap találkozunk, jó éjt, Hyungok<3
~Jiji "

Azzal felveszi cipőjét és táskáját, majd halkan kilép a lakásból, nem bírja megállni a vigyorgást, mikor egy apró nyöszörgés jelzi neki, hogy a két idősebb mennyire is egymásba feledkezett.