Jisung kissé feszengve áll a tükör előtt. Egy nagy fehér pólót visel, fekete farmerral. Mögötte Chan és Changbin mosolyognak rá.

- Nem lenne jobb, ha felöltöznék rendesen?

- Nem kell - rázza fejét Chris - Az a lényeg, hogy megtudd az igazságot, nem pedig az, hogy megbámulja az ingedet.

Jisung ajakharapva néz bele a tükörbe. Még mindig kicsit megviselten néz ki, pedig már lassan másfél hete történt, hogy Minho lemondta a randit.

- De mégis mit mondjak neki? Ha nem kedvel engem, akkor úgy sincs esélyem - vonja meg vállát, minthogyha nem is érdekelné az egész, pedig ez egyértelműen nem igaz.

- Jiji, amit meséltél a randiról, egyértelműen megmutatja, hogy kedvel téged - bíztatja Changbin majd a fiú telefonját, pénztárcáját és az iratait a legkisebb felé nyújtja - Most pedig indulás.

Jisung feszengve engedelmeskedik. Bár nem tudja, hogy ez tényleg jó ötlet e vagy sem, mégis megindul. Betér a virágboltba, viszont most azonnal tudja mit fog venni. Egy vörös rózsát.

Lassan megy a járdán. Még mindig nem szedte össze gondolatait. Nagyon fél, hogy Minho tényleg komolyan gondolta amit írt neki.

Chan és Changbin szerint ezt nem szabad ennyiben hagynia, hiszen ha a randi után azt mondta jól érezte magát, akkor valaminek biztos történnie kellett, hogy így megváltozzon a véleménye.

Jisung pedig nem akarja elveszíteni Minhot, bár nehezen, hiszen fél a visszautasítástól, de az útját Minhoék háza felé veszi.

Amint megérkezik a kapu elé, ott még ácsorog egy pár percig. Majd mikor elég bátorságot szerez, megnyomja a csengőt.

Minho lép ki az ajtón, egy laza melegítőben, kissé összevissza álló hajjal, és egy egyszerű felsőben, de mikor meglátja Jisunggot, egyből megfagy mozdulataiban. Megfordul, de amint ráteszi kezét a kilincsre, elbizonytalanodik.

Szíve azt súgja, szaladjon oda a kisebbhez, és jó szorosan ölelje magához, esze pedig azt, hogy menjen vissza a házba, és fogadja el apja szavait.

De mégis, szíve akarata győz, így lassan, bizonytalan lépésekkel közelíti meg a másikat. Kinyitja a kaput, majd a fiú elé áll.

- Jisung, mit csinálsz itt? - kérdezi halkan, mire a másik halványan elmosolyodik.

- Ez a tiéd - nyújtja a nagyobb felé a virágot Jisung, mire Minho arca, csak úgy mint múltkor, pírba borul.

- Köszönöm, de Jisung, kérlek menj el - rázza fejét az idősebb, miután átveszi a virágot.

- De miért akarod hogy elmenjek? - kérdezi a kisebb.

Próbál a magasabb szemeibe nézni, de az tekintetét csak a rózsán tartja, ujjaival simogatja a virágot. Minho eszére hallgat most.

- Mert nem lehet köztünk semmi.

Jisung kicsit lentebb hajol, hogy lássa Minho arcát. Szemei kikerekednek, miután látja hogy a nagyobb a sírás szélén áll.

- Tényleg nem élvezted a randit? - a kérdésre a nagyobb lassan megrázza fejét - Akkor tényleg nem vonzódsz hozzám, egy kicsit sem? - újabb fejrázás következik - Pedig pont azért jöttem, hogy elmondjam, hogy mennyire kedvellek, és hogy szívesen elvinnélek még egyszer randizni. Először pizzázni mennénk, mert tudom hogy mennyire szereted a pizzát. Utánna kivinnélek csillagokat nézni, majd pedig felmennénk hozzám, megmutatnám neked az összes eddig elkészült festményem. Utánna marasztalnálak, hogy aludj nálam, hiszen akkorra már késő este lenne, majd éjszaka hozzád bújnék, hogy könnyebben tudjunk osztozni a takarómon.

A szavak hallatán Minhonak egyre jobban ott volt a kényszer, hogy sírnia kell. Az utolsó mondatnál viszont feladja a küzdelmet, és zokogni kezd.

Jisung kikerekedett szemekkel néz a nagyobbra, aki szinte beledől a kisebb karjaiba. A fiatalabb óvatosan cirógatni kezdi a másik fejbőrét, és annak hátát.

- Sajnálom - kér elnézést a nagyobb, miközben belezokog kisebb vállába - Csak annyira nagy a nyomás, hogy mások mit fognak szólni ehhez.

Jisung szemöldökei össze szaladnak. Értetlenül néz maga elé.

- Minho, húsz éves vagy. Azt csinálsz amit akarsz.

Az idősebb csak jobban kezdi magához szorítani a kisebbet, aki sóhajt egy nagyot, mikor nem szól semmit a nagyobb. Nyugtatóan simogatja a másik hátát.

- Figyelj - sóhajt Jisung - Nem azt kérem, hogy most azonnal jegyezzük el egymást. Csak annyit kérek, hogy adj nekem egy esélyt.

Minho lassan megnyugszik a fiú karjaiban. Egyre jobban összeszedi magát, így lassan felemeli arcát a kisebb pulóveréből.

- Az apám meglátott minket - vallja be halkan, mire Jisung kíváncsian néz a nagyobbra, várva a folytatást - Szerinte nem vonzódok hozzád.

Jisung halvány mosolyt villant. Minho tarkójára fog, így arra készteti a nagyobbat, hogy a szemeibe nézzen.

- És te mit gondolsz erről, hm? Ha akár gyengéden is, de vonzódsz hozzám?

Az idősebb ajkába harap. Ujjaival a rózsát simogatja, alig bírja állni a szemkontaktust. Vörös arca már elmondja a választ, de Jisung hallani akarja a másik szájából.

Minho tudja a választ a kérdésre. Persze hogy vonzódik a kisebbhez. De vajon be tudja e vallani neki, és magának is?

Pár pillanatig még habozik. Feszeng a másik tekintete miatt, de tudja, nem húzhatja örökké. Nagy levegőt vesz, majd lehunyja szemeit. Amint kinyitja azokat, remegő kézzel simít Jisung arcára, majd egy gyors mozdulattal előre hajol, és egy apró csókot nyom a fiatalabb szája sarkába. Fél másodpercig sem tart az egész, de Jisung ajkain hatalmas vigyor keletkezik.

Minho olyan halkan szólal meg ez után, ha a kisebb nem fülelne rendesen, biztos nem hallaná meg a szavakat.

- Vonzódok hozzád, Jisung.