Minho két héttel későbbi időpontot kért Jisungtól. A fiatalabb viszont rettentően boldog, hogy az idősebb igent mondott a randira.

Izgatottan készülődik, bár még van egy fél órája hatig, amikor is találkoznak majd. Egy fehér farmert vesz fel, egy kék pulóverrel, és fekete cipővel. Elgondolkozik azon, hogy tegyen e fel sminket vagy ne, de végül egy sóhajtás után lemond róla. Most tényleg, és teljesen önmagát akarja adni.

Időben elindul, de mielőtt a folyópartra menne, beugrik a virágboltba, hogy valamivel legalább meg tudja lepni a nagyobbat. De nem tudja, hogy mennyire adjon neki elegáns virágot. Fogalma sincs hogy fog erre reagálni a másik, így végül egy jó hosszú gondolkodás után megmarad a klasszikus vörös rózsánál.

Mire kilép a boltból, és megnézi az időt, majdhogynem homlokon csapja magát. Késésben van. Fürgén szedi lábait, viszont mikor hat óra lesz kereken, lassan elkezd kocogni is, hogy ne várassa meg túlságosan az idősebbet.

Végül tizenhárom perc késéssel érkezik meg a megbeszélt helyre, Minhot már távolról kiszúrja, amint az egyik padon ülve, kissé zavartan piszkálja ujjait.

- Sajnálom. Bocsánat, hogy késtem. Esküszöm, hogy elindultam időben, de-

- Semmi baj - mosolyog halványan Minho, majd feláll a padról.

Jisung arca pírba borul, mikor végignéz az idősebben. Fekete nadrág van rajta, egy sötét lila ing szerűséggel, és fekete bakancs. A fiú kissé elszégyelli magát, amiért nem öltözött fel kissé elegánsabban.

- Egyébként, szia, Minho - motyogja halkan a kisebb, majd hajába túr.

- Szia Jisung - köszön vissza a másik.

A fiatalabb sóhajt egy nagyot, majd bátorságot vesz, és előhúzza a háta mögül a rózsát. Minho arca lángolni kezd.

- Ezt neked hoztam.

Az idősebb zavartan veszi el a virágot, és nem mer a másik szemeibe nézni. Aranyosnak találja, hogy Jisung ezzel kedveskedik neki.

- Köszönöm.

Minho arca egyre pirosabb, de elmosolyodik. Eközben a fiatalabb ajak harapva, lassan nyúl a nagyobb szabad kezéhez, hogy azt megfoghassa. Viszont amint ezt az idősebb észre veszi, elhúzza kezét, és rögtön körülnéz.

- Bocsánat - kér azonnal elnézést Jisung, majd egyik lábáról a másikra támaszkodik, így próbálva elterelni figyelmét.

- Tudod, még nem érzem magam teljesen kényelmesen, főleg, hogy nem vagyunk egyedül - suttogja Minho lesütött szemekkel, utalva arra, hogy van rajtuk kívül pár ember a folyóparton.

- Nem baj. Én vagyok az, aki túl gyorsan akar mindent - rázza meg fejét sóhajtva Jisung - Akkor... Sétálunk?

Minho bólint egyet, majd lassan megindulnak egymás mellett. Az elején csend van, de aztán Jisung halkan feltesz egy-két kérdést a másiknak, így elkezdődik a beszélgetés. Bár van mikor percekig csak csönd van, nagyjából kellemes a hangulat kettőjük között.

Az idősebb egészen felenged, és élvezi a másik társaságát, és van mikor igazán nevetni tud, nem foglalkozva semmivel.

Han Jisung kedves, kicsit szétszórt, és mókás, de nagyon könnyű megkedvelni az energetikus személyiségét. Sokszor kezd random témákba, ebben hasonlít Minhora.

- Egyébként - kezd bele kissé feszengve Minho, mikor látja, hogy senki sincs a közelben, és végre bátorságot szerez, hogy megkérdezze - Te meleg vagy?

Jisung kicsit meglepődik, és zavarba jön. Tarkóját kezdi vakargatni, nem tudja, hogy erre mit mondjon.

- Bocsánat, nem akartam tapintatlan lenni...

- Nem baj - legyint Jisung, pedig egyértelműen látszik, mennyire is kényelmetlen neki a helyzet - De a válasz igen. Meleg vagyok.

Minho csak egy halk 'oh'-val válaszol, utánna nem tud mit mondani. Talán öt percig sétálnak egymás mellett, teljes csöndben. Az idősebb a rózsát vizsgálgatja, mint minden egyes alkalommal csinálta, mikor zavarba jött, míg Jisung a földet pásztázza.

- Hogyan fogadta ezt a családod? - kérdezi halkan Minho.

- Nem mondanám hogy rosszul, mert nem tagadtak ki, vagy dobtak ki az utcára, inkább csak azt mondanám, hogy elhidegültünk egymástól e miatt. Havonta hazajárok általában egy családi ebédre, vagy vacsorára, és idővel már megtanultam, hogy miről beszélhetek, és miről nem, ha nem akarom, hogy kínos legyen a helyzet - vallja be Jisung, mire Minho egy aprót bólint.

- Például? - kíváncsiskodik tovább, mire Jisung rá néz a nagyobbra, de az továbbra is a virágot bámulja.

- Ha arról kérdeznek, hogy van e valakim, vagy hogy mikor tervezek megházasodni, és talán még családot is alapítani, soha sem említhetem meg a szexualitásomat. Csupán el kell terelnem a témát azzal, hogy még nem találtam meg a megfelelő személyt, vagy hogy ha bármelyik állítás is be fog teljesedni, akkor mindenképpen szólok majd nekik.

Minho elgondolkozik a hallottakon. Igazából egy kicsit fél ettől az egésztől. Egy fiúval randizik, nyilvánosan, ami igencsak zavarba hozza.

- És ezt mióta tudod? - kérdezi Minho suttogva.

- Nagyjából tizenhárom éves korom óta - vallja be a fiú, mire Minhonak nagyot kell nyelnie.

Ő sohasem érzett vonzalmat a fiúk iránt, most mégis élvezi Jisung társaságát, és néha azon kapja magát, azt kívánja, bárcsak megfogná a kisebb a kezeit.