• 2 •
- Szaladj apucihoz kislány , szaladj amíg még vannak lábaid - Hallatszott a mély félelmet keltő hang a rémálmomban ami az utolsó napokban szünet nélkül kísértett . Mindig is azt akartam hinni , hogy ezek csak csupán véletlenek , nem én kergülök meg lassan lassan a tudattól , hogy lehet ezek életem utolsó napjai . Verejtékben kelek fel , és amennyire remegnek az ajkaim a félelemtől , annál inkább ráz meg a hajnali nap fénye amit az ablakomban látok meg felcsillanni . Nem tudom hány óra lehet , de azt feltételezem , hogy mindjárt hat .
Gyönyörű tavaszi reggel van , a madarak csicseregnek , ez az élet kegyetlen iróniája . Pont a mai nap festi ilyen csodálatosra az eget a felkelő nap . Azon a napon amikor ki kerülök a terepre .
Alig vagyok fent pár perce már is betörnek a szobámba , felkelteni jöttek , de már ébren voltam . Kik is ezek az 'ők' ? Fogalmam sincs , de nem tűntek túlságosan meglepettnek , szerintem senkit sem találtak alva , hisz ki is tud ilyenkor pihenni .
- Rose Marlie ? - Pipálgatott valamit az alacsony teltkarcsú nő , aki csupa fehérbe öltözött . Ha nem tudnám , hogy ez lehetetlen , azt mondanám úgy fest mint azok a nővérek akik ellátják a sebesülteket a kórház falain belül . Persze ilyenhez nekem szerencsém nem lesz . Mellette egy szintén alacsony hölgy állt , aki ugyan úgy csak fehéret viselt .
- Rendben - Nézett fel az idősebb akinek a kezében egy furcsa szerkezet volt , mintha csak inekciós tűre emlékeztetett volna , csupán egy nagyobb változatban . Az ősz tincseit a füle mögé gyömöszölte majd át adta a furcsa szerkezetet a fiatalabbnak , csak csöndben figyeltem , nem mintha értettem volna valamit az egészből , nem igazán tudtam mire vélni ezt az egészet . Nem erre voltam felkészítve . Miközben az inekcióstűt sterilizálta egy monotoj betanult szöveget mormolt az orra alatt , valószínüleg a szabályzatból amit minden "gyilkos" kívülről tudott, hisz alig volt valamennyi . " Akasztás után a holttestet köteles az emberölő leszedni amennyiben marad ideje rá , a szándékos hosszadalmasabb ideig tartó kínzás illetve fogva tartás szabály ellenes , kanibalizmus nem megengedett szükség esetén sem , a csapatok nem kötelesek együtt maradni amennyiben úgy látják de adott helyzetben egymást védniük kötelező amennyiben rendelkezésükre áll . "
Mentem át a szabályokon fejben csak hogy magam is telljesen biztos lehessek benne , hogy amit az idegen nő mond eddig nem tartozott közéjük .
- Jó reggelt kedves Rose . - Olvasta le nevem a papírjáról , tudtam , hogy a kedvesség csak formalitás , annyi együttérzés nincs bennük felém mint egy patkány iránt . - A szabályzat ötödik szabálya szerint .. - Kezdett bele mire hirtelen belém hasított , hogy nincs ötödik szabály eddig sosem volt .
- Még is mi a jóisten az az ötödik szabály ? - Csattantam fel , nem akartam még nehezebb helyzetbe kerülni mint amiben így is voltam .
- Toldalék , az igazgatók úgy vélték szükséges hozzá adni a játékhoz egy bőr alá ültethető nyomkövetőt , hogy később a holttesteket vissza szolgálltathassuk a családoknak. - Magyarázta higgadtan .
- Nincs családom . - Mondtam egyszerűséggel , mivel nekem nagyon nem tűnt őszintének ez az egész . Az igazgató kiküld fiatal gyermekeket csapatban , hogy harcoljanak egymás ellen , hogy gyilkoljanak és utánna azzal jönnek , hogy végkielégítésként eltemetik a holtesteket .
- Ezesetben köztemetőbe fogják temetni . - A hangja még mindig hivatalosan csengett de ott volt benne a kis üzenet , hogy ő úgy véli így is úgy is meghalok . Nem volt mire ellenkeznem , időm sem lett volna a hideg vasat egy fájdalmas mozdulattal a bőröm alá juttatta.
- Fáradjon Trissa után . - Biccentett fejével az idősebb nőre akitől nem rég vette azt át ami a bőröm alatt van mostanra . Nem tetszésem kimutatva arckifejezéseimbe de fel álltam .
- Jó reggelt Rose , én fogom elkísérni önt a vonatig ahol is majd megismeri jövőbeli csapat társait . - Magyarázta mire elintult én pedig követtem őt minden lépéssel közelebb kerülve a halálomhoz .
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro