•8. rész A kéthangulatú nap•
Amint hazaértünk Niall egyből elkezdett kiabálni...
-Hogy képzeltétek ezt?-szaladt az égig a szemöldöke.
-Saj...-kezdte Harry de Niall félbeszakította.
-Ne sajnáld! Hogy képzeltétek ezt?-szaladt egekig a szemöldöke.-Nem azt mondtam nektek fiúknak-fordult Harry felé-hogy nem jöhet össze semelyikőtök a hugommal?
-De, de mi szeretjük egymást. Mikor érted ezt meg?
-Soha. Sophia nem találkozhat veled soha többé.
-Miért baj az, hogy együtt vagyunk?-most én néztem felhúzott szemöldökkel őt.
-Azért mert ő egy barom. Minden éjszaka más nő van az ágyában. Nem akarom, hogy te legyél a következő.
-Nem érdekelsz Niall. Attól még, hogy a bátyám vagy rohadtul nem fogod nekem megmondani mit csináljak és mit nem-üvöltöttem a képébe-ha meg nem fogod fel, hogy bármit mondasz együtt leszünk Harryvel akkor elmegyek innen. Jó messze tőled. Megértetted?
-Nem te döntöd el, hogy mi lesz hanem én mert rajtam kívül nincs senkid. Menny fel a szobádba-üvöltött már ő is.
-Akadj le rólam-ezzel a mondattal felvettem a csizmám, a kabátom és kirohantam.
Út közben kikapcsoltam a telómat, hogy ne tudjon hivogatni. Csak sétáltam és sétáltam. Egyszer csak egy tónál találtam magam. Volt előtte egy pad ezért leültem rá.
Nem sokáig ülhettem a semmibe meredve mert egy kedves, lágy hang megzavart.
-Miért ücsörögsz itt egyedül itt?
-Szar napom van. Te, hogy-hogy itt vagy?
-Nekem is szar napom van. Amúgy Luke Higgins-nek hívnak. Téged?
-Sophia Horan a nevem.
-Akkor gondolom te vagy Niall Horan húga.
-Ja, sajnos.-az utolsó szót suttogtam.
-Mi történt, ha szabad megkérdeznem?
-Szerelmesek lettünk egymásba Harry-vel és Niall ezt nem díjjazza. És veled mi a helyzet?
-Hát tudod szerelmes vagyok valakibe, de ő rajta csak csüngenek a csajok.
-Várjunk csak akkor te...-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Igen meleg vagyok. De ne mondd el senkinek se.
-Megígérem.
Egy kicsit furcsa dolog volt, de nem érdekelt mivel ő is ember ugyan úgy mint én. Nagyon sokáig beszélgettünk. Sötétedéskor felajánlotta, hogy hazakísér. Nagyon jól éreztem magam a társaságába. Ezt meg is mondtam neki amior a házhoz értünk.
-Köszi, hogy hazakísértél. Nagyon jól éreztem magam veled.
-Szivesen és én is jól éreztem magam veled.
-Talizhatnánk még.
-Itt a telefonszámom majd hívj ha ráérsz.
-Oké. Szia.
Búcsúzásképpen megöleltem. Szerencsére visszaölelt. Amikor elindult haza nagyon nem mertem bemenni Niall miatt, de muszály volt. Bent hangzavar fogadott. Hallottam, hogy focit néznek a Tv-ben. Elindultam a nappaliba és amint beléptem mindenki felém kapta a fejét. Harry szaladt hozzám és amint odaért hozam karjaiba zárt és ezt suttogta nekem:
-Annyira féltettelek. Hol voltál?
-Nem esett semmi bajom legyen ennyi elég.
-Hol voltál?-kérdezte Niall most meglepően nyugodtan.
-Csak kiszellőztettem a fejem. Nem esett semmi bajom nyugi. Most pedig felmegyek a szobámba mivel hulla fáradt vagyok.
Harry követett és amint felértünk magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor elváltunk egymástól kézenfogva sétáltunk az én szobám fele. Mivel este volt egymás után elmentünk fürdeni utána pedig lefeküdtünk aludni. Majdnem elaludtam amikor megéreztem a derakamon Harry kezeit. Így aludtunk el.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro