,, Az az információ nem hagyott nyugodni, hogy a harmadik hétben járt. Azért, mert mi 3 hete feküdtünk le. De az nem lehet...Nem lehetek apa...Vagy mégis?"

Amint odaértünk a kórházhoz felkaptam Sophiát az ölembe és elindultam az épület felé. Szerencsére Sarah vette az adást és leparkolt helyettem.

Amint beértünk egy nővérért kiáltoztam, hogy segítsen. Abban a pillanatban, amikor odajött hozzánk egy Jessica nevű nő mutatta merre kell menni. Bevittem egy kórterembe, ahol egy 30-as éveiben járó pasas fogadott minket.

-Kérem tegye le az ágyra.

-Mi a baja?-kérdeztem, miközben óvatosan lehelyeztem az ágyra.

-Menjen ki kérem, amíg megvizsgálom-alig mondta ki a mondatot, én máris közbevágtam.

-Muszáj?-válasz képpen bólintott.

-Majd kiszólok ha jöhet. Ígérem-láttam az arcán, hogy igazat mond, így ott hagytam a volt barátnőmet és kimentem a mostanihoz.

-Hogy van?-pattant fel a helyéről Harry, aki gondolom nemrég érkezett.

-Még nincs magánál, de az orvos most vizsgálja. Megígérte, hogy majd szól, ha végzett.

-Te vagy a hibás!-kezdett nekem esni-Ha te nem törted volna össze a szívét, akkor most nem tartanánk itt.

-Terhes-vágtam közbe-3 hetes terhes. Nem tudtad véletlenül ezt? Vagy ha igen, akkor kitől terhes?

-Terhes?-nézett maga elé meglepődötten. Látszott rajta, hogy most hallja ezt először-Nem tudtam. Ha Sophi tudta is volna, akkor elmondta volna nekem. Mindent el szokott mondani.

-Nem tudta-szólalt meg Sarah nagy meglepődésünkre-Akkor ájult el, amikor megnézte a terhességi tesztet, amin 2 csík volt, és az, hogy 3 hetes várandós. Ott voltam, mikor először látta.

-Akkor is, kitől...-nem fejeztem be a mondatot, mert letaglózott a felismerés. Tőlem terhes. 3 hete feküdtünk le. Pontosan, és nem védekeztünk. Apa leszek. Ezt nem hiszem el. Amikor elájult, akkor már bennnem volt a felismerés, denmost már biztos vagyok benne.

Mi az?-kérdezte aggódva Sarah. Nem mondhattam el, hogy mit gondolok, így muszáj volt hazudnom.

-Semmi, csak eszembe jutott egy jelentéktelen dolog-hazudtam egyenesen a szemébe.

-Biztos?-bólintottam-Akkor oké.

-Jöhetnek-jött ki a kórteremből az orvos.

-Hogy van?-támadta le a dokit Harry.

-Jól. A vizsgálattal még nem végeztem, de a hölgy felébredt és azt mondta, hogy jöjjenek be. Már csak egy dolgot kell megnéznem. Az ultrahangot.

Amint kimondta, elfogott egy furcsa érzés. Sophia terhes. És nagy eséllyel tőlem. Ezt még mindig nem akartam elhinni. Majd beszélnem kell vele erről.

-Sziasztok-köszönt nekünk az ágyon fekve.

-Szia-köszöntünk egyszerre-Hogy vagy?-szaladt oda Harry.

-Megvagyok, de le vagyok taglózva. Nem tudom elhinni, hogy anya leszek.

-Ne aggódj. Ketten megoldjuk-nézett rá Harry érzelemmel teli arccal.

-Köszönöm-nézett hálásan vissza rá Soph.

-Na, akkor nézzük is az ultrahangot-vetett véget a pillanatuknak az orvos-most lássuk a picit-és csak most vettem észre a kezében az ultrahangos felszerelést.

Odament Sophihoz, rákent valami zselét a hasára és azt a műszert a hasán mozgatta. Egyszer csak a monitoron megjelent egy kis paca, ami egy még kifejletlen baba volt. Azon kaptam magam, hogy mindjárt sírni fogok. Nagyon megható volt, de láttam, hogy Sophia sem tudta visszafogni magát. Ő konkrétan bőgött. Szegény, de most vettem észre, hogy Hazza ott van mellette, fogja a kezét és ő is el van érzékenyülve.

Lehet, hogy Harry az apa? Lehet, hogy ezért viselkedik ilyen furán? Akkor megcsalhatott vele Sophia?