,,Remélem nem sérül nagyon. Addig elmélkedtem ezen, míg kicsöngettek. Ne tudtam mi tévő legyek. Remélem valahogy sikerül majd megtennem."

A folyosóra menet találkozott a tekintetem Aaronéval. A szemével azt üzente, hogy jobb, ha minél előbb megteszem azt, amit akar, különben bántani fogja. Megijedtem tőle. Nem is kicsit. Amikor a fizika teremhez értem valaki megérintette a vállamat. Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy majdnem elestem. Amikor megfordultam azzal kellett szembesülnöm, hogy Louis volt a hátam mögött.

-Bocsi, hogy rád hoztam a frászt.-ölelt magához.

-Semmi baj, csak legközelebb jobban figyelj oda. Figyelj, Lou. Beszélnünk kell. Most.

-Valami baj van?-változott meg hirtelen az arckifejezése.

-Igen.-muszáj lesz hazudnom bármennyire is fájni fog neki vagy nekem-Már nem szeretlek.-mondtam ki azt a mondatot amitől a szívem ezer darabra tört szét, és szerintem nem csak az enyém.

$Louis Tomlinson szemszöge$

-Már nem szeretlek.-amint ezt kimondta egy világ omlott össze bennem. Nem akartam elhininniBiztos voltam benne, hogy hazudik. Látszott a szemén.

-Ez hazugság. Szeretsz! Érzem. Tudom. Légyszi ne próbálj meg hazudni.

-Nem hazudok. Nem szeretlek. Én...én mást szeretek.-hajtotta le a fejét. Még mindig nem akartam hinni neki.

-Kit? Kit szeretsz, ha nem engem?-vontam kérdőre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mond.

-H...Harryt. Sajnálom Louis. Még mindig szeretem. Nemrég jöttem rá. Ne haragudj.-nézett bűnbánóan a szemembe.

-Baszd meg! Ezért csináltam az egészet???-ordítottam-Segítettem neked. Az a paraszt megcsalt! Nem érdemelt meg téged! Egész végig hazudtál nekem??? Akkor legyél a Harrykéddel. Engem pedig örökre hagyjál békén. Soha többet ne merj a közelembe se jönni! Értetted?-ordítottam tovább.

-Igen.-még mindig le volt hajtva a feje és a cipőjét szugerálta.

Amikor felnéztem azt vettem észre, hogy az egész iskola a folyosón állt és minket figyelt. Elkönyveltem magamban, hogy remek. Inkább elindultam ki az uskolából. Nem érdekelt, hogy még voltak óráim, nem érdekelt, hogy ennek mi lesz a következménye, mert biztos voltam benne, hogy lesz, csak mentem.

Amint kiértem beszálltam a kocsimba, és elhajtottam. Hogy hova? Hát haza. És ha már haza megyek kell egy kis elfoglaltság is.

~~~

Egész nap otthon lustálkodtam és filmet, sorozatot néztem. Egyáltalán nem érdekelt semmi. Ha Sophia Harryt választja helyettem, akkor csak rajta. Én nem állok az útjába, de azt megígérem, hogy amikor legközelebb megbántja, akkor nem fogok rajta segíteni. Az ő baja lántja

$Harry Styles szemszöge$

Sophi elmondta, hogy mi van. Nem volt más választása, mert kifaggattam a nagy balhé után. Elmesélte, hogy Aaron megfenyegette, hogy ha nem szakít Louisszal, akkor bántani fogja a haveromat. Ezért ő hazudott Lounak, hogy ne essen bántódása. Nagy szart kavart. Valahogy ezt meg kéne oldani.

Már nagyon sajnálom, hogy megcsaltam. Nem érdemelte meg. En voltam a vadbarom, hogy megtettem. Most már csak azért is segítek neki visszaszerezni. Bármibe kerüljön is.

-Beszélni fogok azzal a hülye gyerekkel, aki megfenyegetett, mert ehhez nincs semmi köze. Aztán pedig laposra verem.-ecseteltem Sophiának, miközben hazafelé mentünk suli után.

-Kérlek ne!-kezdett el könyörögni-Ne csináld, mert abból Lounak lesz baja. Kérlek...-nézett rám kiskutya szemekkel.

Rájöttem, hogy tényleg nem olyan egyszerű ez az egész szituáció. Találnom kell egy kiskapút. Valahogyan csapdába kell csalnom azt a gyökeret.

-Valamit kitalálunk-próbáltam valamennyire megnyugtatni.

-Remélem- suttogta alig hallhatóan.

Az út további részén nem beszéltünk. Végig csendben ballagtunk egymás mellett. Amikor a bejárati ajtóhoz értünk gyorsan előkaptam a kulcsomat és ki akartam nyitni az ajtót, de ekkor vettem észre, hogy nyitva van az ajtó. Nem értettem, hogy hogyan lehetséges, de inkább hagytam. Amint beléptünk rumli fogadott minket és hangok szűrődtek az emelet felől. Nagyon kíváncsi lettem, hogy ki lehet az vagy mi lehet az, de nem kellett sok idő, hogy rájöjjek arra, hogy ki felel ezért a rumliért és a furcsa hangokért.

-Maradj itt. Mindjárt jövök, csak megnézek valamit-mondtam neki és elindultam az emelet felé.

Amint egyre közelebb értem a lépcső tetejéhez, annál hangosabbak lettek a nyögéshez hasonló hangok. Nem lepődtem meg akkor amikor rádöbbentem, hogy abból a szobából szűrődnek ki a nyögések, ami az enyém mellett van. Gondoltam okozok egy kis meglepetést nekik. Így hát se szó, se beszéd benyitottam. Az ami a szemem elé tárult nem volt váratlan, viszont a csaj, akit Louis éppen dugott nagyon ismerős volt és nem is láttam ma a fizika órán. Se a többin. Persze, hogy Sarah, a suli ribanca feküdt az ágyban a legjobb barátommal.

-Sziasztok.-köszöntem nekik, mire ránéztek és gyorsan magukra húzták a takarót-Bocsi, hogy csak így rátok törtem, de hazajöttünk és nem nagyon szeretnénk hallani, amit ti itt csináltok, úgyhogy légyszíves halkabban, ha kérhetem. Csá-ezzel gyorsan kiléptem a folyosóra és be is csuktam magam mögött az ajtót.

Elindultam lefele Sophihoz. A kanapén találtam rá, majdnem zokogott. Tudtam mi miatt. Ő is rájött, hogy mi történik az emeleten. Sajnáltam nagyon, főleg az ő kis lelkét, ami most tört darabokra ebben a pillanatban. Nem tudtam mi tévő legyek, így csak magamhoz húztam és szorosan öleltem, míg ő ahogy tudott hozzám bújt. Egyszer csak lépteket hallottunk a lépcső felől és nem várt vendégek bukkantak fel.

************************************
Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek! Sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel, de remélem azért tetszik nektek. Légyszi jelezzétek kommentben, hogy mit gondoltbena történésekről. Előre is várom a válaszokat.