Nagyon gyorsan eltelt a nyár is. Végre most azt érzem, hogy boldog vagyok. Minden rendbe jött, de mint megszokhattam, amikor minden jó, akkor jön valami rossz.

Reggel szokásosan készülődtem, a suliba. Boldogan öltöztem, sminkeltem és siettem is le a konyhába reggelizni. A fiúk már lent voltak. Ezt furcsálltam is, mivel Niall és Louis sem említette, hogy lenne próbájuk vagy valami ilyesmi.

-Sziasztok. Hogy-hogy ilyen korán fent vagytok? Próbátok lenne vagy mi?

-Szia-üdvözölt Louis egy csókkal-Nincs próbánk se semmi ilyesmi, hanem suliba megyünk. Van egy év szünetünk, így be tudjuk fejezni a sulit normálisan. Meglepetésnek akartam szánni.

-És hova fogtok járni?-kérdeztem kíváncsian.

-Oda ahova te is jársz, mivel az zene suli és nekünk se árt, ha ott tanulunk.-Egy kicsit megijedtem, hogyha egy osztályba fogunk járni, akkor Lou ki fogja nyírni, Aaron-t.

-Mi ez az ijedt arc?-kérdezte a barátom-Nem örülsz neki, hogy mostantól több időt is tudunk együtt tölteni?-lett hirtelen szomorú.

-Nem erről van szó. Nagyon szeretlek és nagyon is örülök annak, hogy több időt tölthetünk el együtt,-kezdtem el nyugtatni-de ez bonyolultabb, annál amit hiszel.

-Nekem elmondhatsz mindent. Vagy nem bízol bennem?-és most rajta volt a sor, hogy, rémült arcot vágjon.

-De bízok benned csak kiborulnál, féltékeny lennél és már az első napon verekednél. Ezért nem nagyon akarom elmondani neked ezt az egészet. Mondjuk ott így is úgy is kiderülne, de jobb később mint előbb.-láttam rajta, hogy most nagyon rossz kedvű, mert én titkolózok előtte. Ezért megszántam végül-Van egy Aaron nevű fiú aki a volt barátom. Együtt jártunk, de ő megcsalt és szakítottunk. Féltem,amint megtudod laposra vered, de most beláttam, hogy attól, hogy titkolózok előtted vagy mástól hallod attól a reakciódtól jobban félek. Bocsáss meg nekem légyszíves! Sajnálom.-sütöttem le a szemem.

-Semmi baj.-emelte fel a fejem és nyomott egy puszit a homlokomra-Köszönöm, hogy elmondtad. Fogadok, hogy én is ezt tettem volna a te helyedben. Szégyenemre. Na, de mindegy. Szeretjük egymást és ez a fontos.-nézett rám szerelmesen és szenvedélyesen megcsókolt.

-Na, elég legyen gyerekek. Suliba kell menni-szólalt meg Niall-Gyertek menjünk.

Így hát elindultunk a suliba. Egész út közben végig röhögcséltünk minden hülyeségen. Amikor az iskola elé értünk mindenki furcsán nézett ránk, mert mindegyikünk a a hasát fogva nevetett. Nem is foglalkoztunk senkivel, csak simán besétáltunk a suli épületébe. Bent, az aulában nagyon sok ember ücsörgött a földön, padokon, székeken és fel volt állítva egy színpad is. Nem értettük, hogy miért van ez, de hamar rá is jöttünk, mert nem sokkal az érkezésünk után az igazgató nő jelent meg a felállított színpadon.

-Minden diákot köszöntök itt az aulában. Nagy bejelentésem van számotokra. Ebben az évben év végén lesz egy verseny, ahol a mi iskolánk is rész vesz. Év vége felé ki fogjuk választani, én és a tanárok a legjobbakat akik képviselhetik iskolánkat ezen a versenyen. Azért most jelentem be, hogy mindenkinek ez a cél lebegjen a szeme előtt ha be akar kerülni, hogy nagyon hajtani kell és a legjobbat nyújtani. A nyertes meg lemezszerződést kap a verseny szponzorálta lemezkiadótól. További szép napot mindenkinek és jó készülést a versenyre.

Azt hittem ott ájulok el. Ez nagy lehetőség lehet mindenkinek, főleg akkor ha valaki meg is nyeri, mert akkor nagy esélye van híressé válni. Mindenki erről álmodik, aki ide jár és zenét tanul. Nekem kis korom óta ez az álmom.

-Látom nagyon örülsz neki, hogy van egy kiugrási lehetőség. Gondolom akarsz menni a versenyre és megnyerni.-találja ki Louis a gondolataimat gyorsan.

-Ennyire természetes?-fordulok felé.

-Tudom, hogy te mindig is erről álmodtál, így nem nehéz kitalálni. Segíthetek neked felkészülni ha akarod-ajánlja fel a segítségét.

-Imádlak!-ugrottam a a nyakába-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.

-Nincs mit.-mondta nekem Lou.-Na, de menjünk órára. Mi lesz az első óra?-kérdezte tőlem.

-Zene óra, amin hangszereken tanulunk meg játszani.

Amikor beértünk a terembe minden szempár ránk szegeződött. Nem foglalkoztunk vele, hanem leültünk a szabad helyekre. Én természetesen a barátom mellé ültem, míg Niall Liam mellé és Harry pedig egyedül ült. Egyszer csak csipogott a telefonom.

A💣: Beszélhetünk kint a folyosón? Fontos lenne.
S👑: Hát. Nem tudom.
A💣: Légyszi! Fontos lenne nagyon! Csak pár perc az egész ígérem.
S👑: Oké, de csak pár perc.

-Mi az? Baj van?-kérdezte Louis.

-Nem. Semmi baj sincs. Mindjárt jövök, csak kimegyek mosdóba.

-Oké szívem.-adott egy csókot és én egyből indultam ki a teremből.

Nagyon bántam, hogy hazudnom kellett Lou-nak, de nem volt más választásom. Nem akartam, hogy egyből rosszra gondoljon vagy kombinálni kezdjen, ezért inkább hazudtam neki. Amint kiléptem a teremből még nem tudtam mi fog történni. Mert erre nem lehetett számítani.