,,-Sziasztok-köszöntem valamivel halkabban mint szoktam. Egyszer csak Harry jelent meg előttem sírástól feldagadt szemekkel és ramaty állapotban. 

-Szia-köszönt erőtlen hangon, de valahogy így se tudott meghatni. Valahogy a szemembe mindig is szörnyeteg marad."

Nem tudtam nem haragudni rá. Nagyon megbántott. Alig mert rám nézni. Tudtam, hogy rosszul van,de nem érdekelt. Gyorsan kikerültem és felfutottam a lépcsőn a szobám felé. Nem foglalkoztam azzal se, hogy a többi fiú megbámul csak megfogtam a gitáromat és újra elhagytam a házat. Az erdő felé vettem az irányt. Leültem egy fa tövébe és csak gitározni és énekelni kezdtem. Észre se vettem, de valaki figyelt engem. Hirtelen kaptam fel a fejem. Nagy meglepetésemre Louis állt előttem. 

-Te mit keresel itt?-kérdeztem tőle meglepődötten.                                          

 -Téged. Niall nagyon aggódott érted, ahogy mindenki más is. Megértem, hogy nagyon fájt, de Harry nem direkt csinálta. Ő is nagyon kibukott. Nem tudta, hogyan mondja el neked.           

 -De jobban éreztem volna, ha tőle tudom meg. Érted? Nem, egy idegentől tudom meg. Tudod mennyire szar érzés ez? Hogy akivel együtt vagy megcsal és még arra sem képes, hogy a szemembe mondja-kezdtem el sírni mire Lou a karjaiba zárt. Én természetesen visszaöleltem.     

-Nyugi. Elhiszem. Lehet nem tudom teljesen átérezni, de talán meg tudom érteni.

Nagyon aranyos volt tőle, hogy próbált nyugtatni. Biztonságban éreztem magam mellette. Próbáltam csak rá koncentrálni ami sikerült is. Lenyugtatott. Ő volt az egyetlen aki négy nap után végre meg tudott nyugtatni. Nem foglalkoztam semmivel csak hozzábújtam és élveztem nyugtató ölelését.

-Na gyere elviszlek fagyizni.-miután látta értetlen tekintetem megmagyarázta-Asszem a lányok azt szokták enni ha valami problémájuk van ami fiúval kapcsolatos. Nem?        

 -De. Akkor mennyünk-kezdtem én siettetni őt.

Igazából nagyon jól megvoltunk. Mellette elfelejtettem egy jó időre a bajaimat. Lehet azért is mert mindig viccelődött. Amikor azt mondta induljunk haza, mert mindenki aggódhat értünk legfőképp értem, nem akartam hazamenni. De hát muszáj volt. Rájöttem, hogy nem maradhatok örökre távol, akkor is ha ez kb. 4 nap volt. 

Út közben is nagyon viccesen beszélt. Talán azért, hogy oldja egy kicsit a bennem levő feszültséget. Valamennyire sikerült. Elterelte a bejárati ajtóig a figyelmemet. Együtt léptünk be. Amint a nappalihoz értünk a srácok mind felénk fordultak.

-Sziasztok-köszöntem halkan. El akartam indulni a szobám felé az emeletre, de Lou visszatartott.               

-Hello-köszöntek kórusban.                     

 -Beszélhetnénk?-kérdezte Niall.            

 -Persze.-feleltem félve és követtem Niall-t az emeletre az ő szobájába. 

Leült az ágyra és kérdő tekintettel fordult felém. Nem tudtam mást tenni, így neki kezdtem. Elmondtam neki. Hogy mit? Mindent. Megérdemelte, hogy elmagyarázzam neki azt ami az elmúlt kb. 5 napban történt. Csöndben hallgatta végig a mondókámat. Amikor végeztem felpattant és szorosan magához húzott.

-Miért nem mondtad ez el nekem előbb? Tudtam volna segíteni valamennyire. Na mindegy. A múlt az a múlt. Most pihenj le egy kicsit, de előtte kérdezek még valamit. Louis-szal mi van? Van köztetek valami vagy mi?                                                                 

-Nem. Dehogy is. Csak ő jött utánam és nyugtatott meg. Amúgy miért kérdezted? Nem örülsz neki vagy mi?   

-Nem csak kérdeztem. Na menj pihenni.-miután észrevette, hogy kimennék a szobámból egyből hozzátette-Nyugodtan aludhatsz itt is. Itt legalább nem zavarna talán. 

Amint kiment a szobából elfeküdtem az ágyon és lehet Niall-nek igaza volt. Jó ötlet volt lefeküdnöm mert fáradt voltam. Ezt onnan tudom, hogy egyből elnyomott az álom.

$Harry Styles szemszöge$ 

Nagyon rosszul éreztem magam az elmúlt napokban. Beszélni akartam Sophi-val, de ő került. Még el is ment három napra. Miután megjött utána is elment és Louis-szal jött vissza. Hiányzik nekem az, hogy a közelembe legyen. Hiányzik az, hogy hozzábújik és az édes csókjai. Őt semmi és senki nem tudja utánozni. Amikor hozzám vágta a telefonját és elviharzott akkor nem csak benne zuhant össze egy világ, hanem bennem is. Tudom, hogy én csaltam meg, de én egy vadbaromnak érzem magam emiatt. Bármit megtennék azért, hogy megbocsásson, vagy ne haragudjon annyira rám. Nagyon rosszul esik így látni. Főleg az, hogy Lou-val. Nem az a bajom, hogy boldog, hanem az aki miatt boldog. Féltékeny vagyok nagyon is. Remélem egyszer újra az enyém lehet.

$Niall Horan szemszöge$

Nem tudtam elhinni amit mond a húgom. Nagyon dühös voltam Harry-re. Még meg is akartam verni, de a többiek lefogtak. Tudtam, hogy részeg volt amikor megtörtént, de attól még bűnös. Ő itta le magát ahhoz, hogy ez megtörténjen. Eleinte ezért féltem bemutatni a fiúknak Sophia-t. Megértem, hogy boldog volt eleinte, de csak eleinte. 

Most meg Louis-szal van. Valahogy kiegyensúlyozottabb Loui közelében. Nem tudom, hogy hagyjam összejönni őket, ha odajutnánk. Szerintem össze fognak jönni. Mind a ketten törődnének a másikkal. Tudom, hogy összeillenek. Mind a kettőt nagyon jól ismerem. Csak az a kérdés, hogy egymásra találnak-e. Lehet ez csak egy téveszmém, de én attól még hiszek benne. 

$Louis Tomlinson szemszöge$ 

Nem tudtam mit cselekszek amikor Niall húga után indultam, csak mentem. Egy erdőben találtam rá egy fa odvába ülve. Gitározott és énekelt. Angyali hangja van. Imádom hallani. Olyan szomorú volt. Harry miatt. Nem értettem, hogy volt képes megcsalni Sophi-t. Én soha se tudnám megtenni. 

A kezdetektől fogva bele vagyok esve. Csak ő ezt nem tudja. Az, hogy most nagyon közeledek felé az nagyrészt nem ez miatt van. Próbálom visszahozni azt a lányt aki nagyon sokszor szokott mosolyogni és élettel teli. Ennyire erős lányt még életembe nem láttam, aki az életének egyik legfontosabb emberének a halála után talpra tud állni és meg tud őszintén mosolyogni. Nagyon bírom ezt a tulajdonságát ahogy a többit is. Remélem egyszer az enyém lehet.