-Fiúk ő itt Alexander Pepe Ferrero az öcsém.

-Mi?-kérdezték mind a négyen lefagyva.

-Az, hogy lehet?-kérdezte Louis.

-Ő csak a féltestvérem, de édes testvérként tekintek rá.

-És, hogy-hogy itt van?-kérdezte Niall.

-Volt egy kis ügye és én vagyok a felelős érte mivel nincs más rokona rajtam kívül. Amúgy ő egy évvel fiatalabb nálam mert 16 éves.

-Milyen ügye?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Ni.

-Az nem fontos nektek. Bátyus lakhat itt nálunk egy darabig?

-Igen-adta meg magát az ír manó.

-Oké, köszi. Na gyere Alex körbevezetlek-indultam el Alex meg követett.

Miután körbevezettem. Megmutattam a szobáját. Éppen indult volna vissza a nappaliba amikor megállítottam.

-Alex várj! Miért tetted?

-Mert...Sarah...szakított...velem-mondta szakadozottan, majdnem sírva.

-Úr isten! Sajnálom-odamentem hozzá és megöleltem-De mit csináltál?

-Lerészegedtem és amikor már az ezredik sört akartam kérni akkor már nem akart adni, ezért dühösen a pultra csaptam és az lett a vége, hogy összeverekedtem a csapossal és úgy lett tömegverekedés.

-Hogy mi?-szaladt egekig a Szemöldököm-TE NORMÁLIS VAGY? HOGY JUTOTT EZ ESZEDBE? TUDOD, HOGY MIT CSINÁLTAL? NAGYOBB BAJBA IS KERÜLHETTÉL VOLNA!-tőlem zengett az egész ház.

-Mi történt?-futott felénk Harry ijedten.

-Tudod mit? SOHA TÖBBET NEM SEGÍTEK NEKED! MEGPRÓBÁLTAM, DE TE LESZARTAD. INNENTŐL KEZDVE HAGYJÁL ENGEM BÉKEN ÖRÖKRE! MEGÉRTETTED?-az utolsó szót már telitorokból üvöltöttem.

Nem érdekelt, hogy ki szól utánam, fogtam magam és a telefonomat felvéve kirohantam a házból kabát nélkül. Gyorsan írtam Luke-nak, hogy ráér-e és szerencsére nem volt programja ezért megbeszéltem vele egy talit a parkban. Amikor odaértem, és megláttam sírva szaladtam hozzá, ő pedig csak ölelve nyugtatott. Amikor már valamennyire megnyugodtam megkérdezte tőlem mi a bajom.

-Mi a baj Soph. Mi történt?

-Alex...a...féltestvérem...kiborított... nagyon és siettem ide, hogy talalkozni tudjunk, hogy tudjak veled lelkizni. Nem baj?-az elején kicsit szaggatottan beszéltem, a vén hadartam és az utolsó kérdést szipogva tettem fel.

-Nyugi. El tudod mondani mi történt pontosan?-így hát elmeséltem neki az egészet.

-Figyi megértem mind a kettőtöket, de ez úgy nem volt jó ahogy volt ez az egész.

Amúgy azért sírtam mivel, ha dühös vagyok az előbb-utóbb átvált sírásba. Utána másról kezdtünk el beszélgetni. Nagyon megnyugodtam, hogy nem firtatta tovább a témát. Nagyon jól elvoltunk. Megint sötétedésig beszélgettünk. Kezdtem nagyon fázni és ezt ő is észrevette ezért odaadta a dzsekiét közben pedig le is szidott engem amiért nem hoztam magammal kabátot. Lassan elindultunk hozzám mivel megint megígérte, hogy hazakísér. Az ajtó előtt állva gyorsan megöleltem amit nagy örömmel fogadott mivel viszaölelt. Visszaadtam neki a dzsekit és még gyorsan nyomtam az arcára egy apró puszit. Miután bementem szerencsére csönd volt ezért gondolom aludtak. Lassan felsettenkedtem a szobámhoz. Gyorsan lefürödtem és amikor feküdtem volna be az ágyba észrevettem egy embert feküdni benne. Egy szempillantás alatt megfordult és akkor jöttem rá, hogy az nem más mint Harry. Először egy picit megijedtem, de utána megnyugodtam.

-Hogy-hogy itt vagy az én szobamban?-kérdeztem meglepődötten.

-Én is kérdezhetnék tőled pl. Hol voltál? Ki volt az aki hazakísért? És, hogy múltkor is vele voltál?

-Harry...

-Csak az igazat Sophia.

-Ő csak...