A NEVEM CLARISSA JOHNSON ÉS FELFEDEM AZ IGAZSÁGOT!

Üdvözöllek kedves olvasó, aki a blogomra tévedt és megnyitottad ezt a bejegyzést! Örülök, hogy engem választottál, hidd el most sem fogom csalódást okozni ezt garantálom. Mielőtt belekezdenél, szeretném felhívni a kedves kritikus figyelmét, aki minden héten jelenti a blogom, hogy feleslegesen teszi. Én itt maradok, akkor is ha szúrom a szemed.
Jó olvasást!

Néhány nappal ezelőtt, régi jó barátom, a One Direction oszlopos tagja felvette velem a kapcsolatot és legnagyobb örömömre találkozhattunk is jó pár hónap után. Zayn Malik megkért, hogy hozzam nyilvánosságra a velem leíratott szavait és ne kiméljek vele senkit, mert ő sem fog. Tehát, ideje megtörni a csendet, amely az énekes feje fölött lebeg.

,, A rajongóim pontosan tudják, hogy nem szeretem használni a közösségi oldalaim. A személyesség híve voltam mindig is, távol állt tőlem az, hogy naponta feltöltsek magamról egy képet, ahogy éppen dolgozom egy gitárral a kezemben és eljátszani, hogy mennyire élvezem ezt az egészet. Ez nem én voltam.
Nem szokásom a hazudozás, nem szoktam megjátszani magam, abban mégis mi a jó? Legyek egy olyan ember, aki a büdös életben nem voltam csak, azért, hogy megfeleljek másoknak? A fönökeimnek? A menedzsmentnek? A lemezkiadónak? És magammal mi van? Önmagamnak meg se kell már feleljek, csupán azért, mert egy jól eladott énekes vagyok? Nos, ez a legnagyobb baromság, amit életemben hallottam és így három év után kimondva, életem legnagyobb baklövése, amiért részese lehettem.
Három-majdnem négy- évvel ezelőtt csak egy garázsban zenélgető kis banda voltunk, akik arra vártak, hogy végre felvigyeljenek ránk és elismerjék a zenénket. Elismerjék azt, akik vagyunk, amiért születtünk és szeressék, amit csinálunk. Aaron úgy lépett be az életünkbe, mint egy hurrikán. Hirtelen jött és mindent felkavart, onnantól pedig tudtuk, hogy nincs megállás. Valami elkezdödött, mi pedig kis pöcsök nem látva semmit beleegyeztünk. Először persze jól hangzott minden. Kinek ne tetszett volna az a rengeteg utazás? Éneklés? Túlbuzgó stúdiózás éjjel-nappal? Partizgattunk 19 éves fejjel a legnagyobbakkal és azt hittük, hogy ilyen lesz az egész életünk. Minden csak egyszerűen a markunkba esik egy kis munkával és máris milliomosok leszünk. De lassan rákellett jönnünk, hogy nem ennyiből áll az egész.
Emlékszem behívtak négyönket egy tárgyalóterembe és megkérdezték, hogy mit akarunk. Liam volt az, aki rávágta először, hogy csapjunk bele írjuk alá azt a szerződést, mert erre szükségünk van! Sztárok leszünk basszus. Én sem haboztam, ahogy Louis sem. Miért utasítottunk volna vissza egy ilyen ajánlatot? A világ legnagyobb ostobái lettünk volna.
Egyedül Harry volt az, aki kért volna néhány napot, hogy átgondoljuk ezt az egészet, mert ez több évre szól, ez hatalmas dolog, nem dobhatunk el mindent csak azért, hogy karriert építsünk. Természetesen lehurrogtuk, aláírtuk.
Így visszagondolva, talán hallgatnom kellett az én kis göndör barátomra, aki bár jóval fiatalabb, mint mi sokkal megfontoltabb. Ha visszatudnám pörgetni az időt, akkor biztosan kérek még legalább két hetet és talán akkor alá sem írom és talán soha sem kellett volna megismernem Richardot.
Amikor először megláttam őt, szó szerint égnek állt a hajam. Egy olyan alak, mint ő biztosan nincs az egész földön, és nem is szeretnék összetalálkozni még egy ilyen emberrel. Richard, egy hangos, pökhendi, zsugori, idegesítő, kopaszodó, idegbajos, nagyképű törpe, akit csak a saját érdeke és a pénz élteti. Más körülötte levan ejte a szó legszorosabb értelmében. Négy év alatt nem egy alkalommal fordult elő, hogy kinyilvánítottam felé a nem tetszésem és meglettem fenyegetve, hogy kirúgnak a bandából.
Ha úgy vesszük én a bandával, a fiúkkal és a zenekarral nőttem fel. A nyomomban volt mindenhol a média, és ha valami rosszat tettem azt a sajtó másnapra biztosan közölte a hírekben. Azt, hogy Zayn Malik a 20. Születésnapján berúgjon? Huhh, kizárt. Nem lehettem rendes tinédzser, nem csinálhattam azt, amit akartam. Nem lehettem önmagam, és ez fájt a legjobban. Szép lassan mindenkinek feltűnt, hogy megakarnak változtatni minket, elakarnak minket nyomni. Richard az évek során elérte, hogy a lelkesedésünkből semmi ne maradjon, csupán éneklő robotok lettünk, akik járták a világot, a boldogság legapróbb szikrája nélkül.
Mind a négyen nehezen bírtuk, hogy elszakítottak minket több hónapra a szeretteinktől, felraktak minket egy buszra és csak mentünk. Nem egy alkalommal találtuk igazságtalannak az egészet, nem egy alkalommal próbáltuk megtörni a csendet, de nem tehettük. A szánk beragasztva, a kezünk megkötve. Így ment ez hosszú hónapokon keresztül. Tűrtük, csak azt csináltuk, amit akarták, hogy csináljuk, de már egyáltalán nem ment. Amikor már a héten a tizenkettedik műsorba volt meghívásom, úgy, hogy az Államokból jöttem, nulla alvással, nulla életkedvvel, úgy, hogy édesanyám születésnapját is ki kellett hagyjam, mert nem kaptam szabadnapot. Sok volt. Nagyon, nagyon sok.
Mikor sokalltam be igazán? Jó kérdés. Talán akkor, amikor kiderült, hogy a Larry páros nem csak fikció, hanem a valóságban is létezik. A két legjobb barátom felvállalta önmagát és büszkén vállalták a szerelmüket. Hogy boldog voltam-e? Nem is kérdés! Ki ne lett volna az. Louis évekig próbálta elnyomni magában a lehetetlent, és próbálta lekoptatni Harryt, végül nem sikerült. Csak a baj az volt, hogy Richard rossz szemmel nézte az egészet. A szemében, a melegség a legnagyobb bűn. Tönkretette a két legjobb barátomat, azzal, hogy a szerelmüket próbálta a legértelmetlenebb módokon kiiktatni. Harry nem ülhetett Louis mellé. Nem foghatták egymás kezét, nem énekelhettek egymás mellett, többé nem lehettek egy szobába. Louis-nak mással kellett randiznia, Harryt pedig egy utálatos kis kamasz csajozó gépnek állította be a média előtt. Nem egy éjszakát töltöttem azzal, hogy vigasztaltam a vállamon zokogó, ittas Louis-t. Öntöttük beléjük a lelket, a leglehetetlenebbnek tűnő pillanatban is. És tudod mi a vicces? Hogy bár Richard bármit megpróbált, nem tudta szétszedni őket. Végül nem tudott mit tenni, hagyta őket. És büszke voltam, mert ha hagyom Louis-t elsüllyedni, akkor nem lép fel és nem harcol Harryért.
Ekkor én úgy döntöttem, hogy egy kicsit elengedem magam. Hagytam, hogy az, aki vagyok felszínre törjön és élvezze az életet, akkor is, ha egy olyan énekes életét éli, ami távol van tőle.
Buliztam orrba-szájba, hallattam a hangom, megjelentem eseményeken, azzal kavartam, akivel jól esett...és tudod..végre éltem. Lehet, hogy a sajtó tőlem volt a hangos, de nem érdekelt. Amikor Richard, már a sokadik alkalomnál tartott, hogy kirúg egyszerűen csak belenevettem a képébe, mert tudtam, hogy csak blöfföl.
Akkor ismertem meg az igaz szerelmemet. Az én kis gyönyörű babámat, aki azokkal a szépséges szemeivel, ártatlanságával elcsábított.
Akkor összezavarodtam. Felépítettem valamit, amit egy pillanat alatt elronthatok, ha felvállalom, ezt az egészet. Ez nem lehettem én. Vagy mégis? Én nem szerethetem a fiúkat. Vagy talán mégis?
Összezavarodásom eredménye az lett, hogy akit mindennél jobban szeretek tönkre tettem. Bántottam őt, megaláztam, ahol csak tudtam, és megkeserítettem az életét. Muszáj volt valamit tennem. Én nem lehetek meleg! Nos, kiderült, hogy kurvára az vagyok és ezen nincs mit letagadni. Ne találgasson többé senki, felesleges, eddig sem kellett. Hahó, én magam mondom ki, hogy az vagyok!
Sokáig nehéz volt. Amit eddig csináltam, durvábban csináltam. Vittem a csajt, hoztam, aztán egy másikkal ugyanezt. Drogoztam, ittam, és eközben magamat gyötörtem, csak azért, mert Richard és a kibaszott menedzsment nem ezt akarja látni tőlem.
Egészen addig nem tudtam leállni, ameddig meg nem történt a baj.
A sztori, miszerint Niall-t megtámadták a lakásomon, és véresre verték...ez egy nagy hatugság, amit röhejesnek tartok. Ennél jobb nem ment?
Az igazság az, hogy, amikor Niall három és fél hónapos terhes volt, majdnem elveszítette a kisbabánkat, akiről nem tudhattam. Azon az éjszakán megváltozott minden, úgy öt óra leforgása alatt.
A szerelmem, akit mindennél jobban szerettem, majdnem meghalt a karjaimban, az én hibámból. Ha nem bántom őt, és nem kell félelelmben élnie ez meg sem történt volna. A kórházban közölték, hogy apa leszek. Hogy kaptam egy kisebb sokkot? Az biztos. Sosem felejtem el azt az éjszakát, és nem is akarom, az volt életem legmeghatározóbb pillanata.
Attól fogva már nem érdekeltek a bulik, nem érdekelt a pia, a nők, Richard, az, hogy letagadjam magam..az pláne nem.
Többé nem akarok megrekedni az árnyékba és hagyni, hogy az életem magát hozza rendbe. Nekem kell megtenni a lépéseket. Az első lépésem az volt, hogy felléptem Richard ellen és megmondtam neki a véleményem, miszerint nem vagyok vásári majom. A második lépésem, hogy közlöm a világgal, hogy nem érzem jól magam a bandában. Utálok benne lenni, úgy, ahogy a három banda társam is. Lépni szeretnénk, mert ez jár nekünk. A rajongóim pontosan tudják, hogyha szeretnek minket, akkor nem hagyják, hogy benne rekedjünk egy olyan világba, amit utálunk.
Kiszeretnék lépni, és tudod Clarisse ki is fogok. Eleget hazudtam, eleget tettem a szépet, és már betelt a pohár. Halmoztam fel magam után elég botrányt, leénekeltem a csillagokat az égről, most már megpihennék így majdnem huszonhat éves fejjel.
Haza akarok menni a szerelmemhez, aki hamarosan megszüli s kisfiunkat...igen, elárultam magam. Lesz egy csodálatos kisfiam, akinek a születésénél ott kell lennem, mert én szeretném legelőször a karjaimban tartani.
Átakarom ölelni az én kis szerelmemet és megnyugtatni, hogy soha többé nem hagyom magára, és ne féljen, én itt leszek mellette. A családomat akarok, nyugalmat akarok. Úgy, ahogy Liam, Louis, és a szintén állapotos Harry is szeretné.
Többet nem szeretnék mondani, úgy hiszem, amit lehetett megosztottam a világgal, most már hagyom, hogy alakuljon, minden, ahogy annak lennie kell..."

Ezzel a résszel kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket💖
Nem tudom, hogy lesz-e még egy meglepi rész, amit tervezek régóta...hiszen dolgozni fogok s két ünnep között.
Addig is vigyázzatok magatokra, sok puszi annak, aki még mindig itt van velem💖💖