Zayn karba tett kézzel dőlt hátra a tárgyalóterem egyik bőrszékén, miközben unott tekintettel bámult ki a hatalmas ablaküvegen. Gondolatai messze jártak már, valahol London környékén, ott, ahol Niall is volt. Szerelmét lassan három hete nem látta és egyre nehezebben viselte a fiú hiányát. Néha amikor egyedül volt hallottam a Niall édes hangját, ahogy szólongatja őt. De aztán minden egyes alkalommal kiderült, hogy csupán a képzelete játszik vele, mert az ő szerelme a világ másik oldalán van. Alig várta, hogy végre hazajusson mielőtt a kicsi megszületik. Bár jól tudta, hogy Niallnek nincs sok hátra mégis vele akart lenni az utolsó napokban.
-Malik!-csattant Richard ideges hangja, mire a fiú feleszmélt. Zayn sóhajtva fordította vissza tekintetét a szemüveges kövér férfira. Richard villámokat szóró szemekkel nézett a pakisztánira, elfehéredő ujjakkal szorongatva az egyik mappáját. Jobbján Aaron ült, aki szokásához híven higgadtan, mégis izzadságtól gyöngyöző homlokkal tanulmányozta a laptopját.
-Igen?-vonta fel szemöldökét a fiatal.-Most már mehetek? Este koncertünk lesz és szeretnék előtte pihe...-mielőtt a fiú befejezhette volna a momdandóját, Richard hirtelen rácsapott öklével az asztalra, mire a pakisztáni elhallgatott. Nem ijedt meg. Már rég elmúlt az az idő, amikor megijedt Richardtól és az ő ostoba játékaitól. Annak már vége.
-Pofa be, Malik! Itt le van szarva, hogy te mit szeretnél! Én diktálok, te pedig hallgatsz!-förmedt rá a férfi. A mellette ülő, Aaron ijedten rázta a fejét Zayn felé jelezve, hogy ne tegyen semmi meggondolatlanságot.
Zayn felhúzta szemöldökeit, majd előre dőlt, könyökeivel megtámasztva állát az üveg asztallapon.
-Ugyan miért kéne nekem hallgatnom és tűrnöm? Tulajdonképpen miért is hívattál ide? Mert ha szar a kedved, akkor ne rajtam vezesd le mert kurvára leszarom a nyomorod-morogta a fiú, majd negédes mosollyal arcán, nyugodtan vissza dőlt a székébe, szemeit egy pillanatra sem véve le a férfi arcéról. Richard nyakán veszélyesen dadadtak ki az erek és aki pontosan olyan jól ismerte őt, mint Zayn tudta, hogy hamarosan robbani fog. De Zaynt nem érdekelte, sosem érdekelt, inkább rátett még egy lapáttal.
-Zayn...-sziszegte Richard, összeszorított fogai között.-Ne szórakozz velem fiam, különben..
-Különben, mi?-hajolt közelebb a fiú. -Kirúgsz? Ismét megfenyegetsz, hogy egy senkit csinálsz belőlem. Rajta, csak szívességet tennél vele, öreg.
Aaron remegő ujjakkal csukta le laptopját, félve pillantva Richardra mielőtt az ablakon kibámuló fiatal énekesre szegezte volna kérlelő tekintetét.
-Zayn, kérlek. Nyugodj meg egy pillanatra és hallgass végig minket. Előbb tudod meg miért hívattunk ide, és előbb is szabadulhatsz-szólt a férfi, hangjában meglepő nyugodtsággal. Testbeszéde viszont másról árulkodott. Aaron, Richard közelében mindig ideges volt.
A pakisztáni szemeit forgatva emelte tekintetét a plafonra, száját gondterheltnek tűnő sóhaj hagyta el.
-Ki vele, nincs sok időm-morogta a fiú.
Megígérte Niallnek, hogy az egész délutánt végig beszélgetik nem foglalkozva az aprócska időeltolodással. Látni akarta az ő kis szerelmát, muszáj volt hallania a hangját, mert az adott neki erőt az egészhez, hogy végig csinálja. A cél már az orra előtt lebegett, már csak pár lépés volt hátra és Zayn a vártnál előbb hazautazhat. Háta mögött hagyhat mindent és csak a családjára, a jövőjére koncentrálhat. Csak még egy kicsit tartson ki.
-Nem fogunk kertelni, Zayn..-kezdte Aaron sóhajtva pillantva a fiúra, majd az idegességtől teljesen elvörösödött Richardra. -Tudod jól, hogy amikor aláírtad a szerződést, akkor bizonyos dolgokat elkellett fogadnod. Az évek során jó párat megszegtetek, jó párat elnéztünk csak azért, hogy könnyebben menjen a közös munka. Célzok itt a Harry, Louis, vagy Liam, Harry mit tudom én ki milyen viszonyban áll a másikkal..de..érted..
-Értem, én. Nagy nehezen, elfogadtátok, hogy meleg vagyok és, hogy gyerekem lesz. Bár, ez még mindig nincs ínyetekre, ugye? De itt szeretnétek tartani, mert jó sok pénzt hoz a pofikám a konyhára, igaz? Folytasd, Aaron. Hallani szeretném, hol lyukadsz ki és kérem az okot, miért ne borítsam rátok ezt az egész szar asztalt-mondta a fiú, vészjóslóan mosolyogva. Zaynnek, muszáj volt ökölbe szorítania a kezét, hogy ne tegyen olyat, amit később biztosan megbán majd. Csak olyan nehéz volt az egész, amikor róla, a barátairól, és a családjáról beszéltek így.
-Tehát..-kezdte volna a fiatalabbik férfi, de Richard megelégelve a tulajdon szótlanságát félbeszakította őt.
-Mit tervezel, kölyök?-csapott az asztalra a férfi.
-Honnan veszed, hogy tervezek valamit?-húzta fel szemöldökét a pakisztáni.
-Mert te mindig tervezel valamit, Malik. Maga a megtestesült, gonosz vagy. -ingatta a fejét Richard, zakója ujját idegesen igazgatva.-Ne hidd, azt hogy nem ismertelek ki az évek során, fiam. Mindig teszel valamit, hogy elérd a célod, csak most nem fog sikerülni! Azt hiszed nincsenek beépített embereink? Szerinted, honnan tudom, hogy találkozgatsz egy újságíróval?! Egyáltalán, hogy merészeled, az engedélyem nélkül felkeresni bárkit?
-Úgy, hogy szabad ember vagyok, szabad akarattal-felelte a fiú, miközben kilökte maga alól a széket. -És csak, hogy tudd. Sosem kellett az engedélyed, most sem fog. Ahogy, mondtad így vagy úgy, de elérem a célom. Fenyegethetsz, rám küldhetsz bárkit, de nélkülünk egy kis senki vagy-mondta, majd lassan az ajtóhoz lépett. Mielőtt lenyomta volna a kilincset, szélesen mosolyogva visszafordult.-Imádkozz, Richard, nehogy én csináljak belőled egy kis senkit. Lehet, hogy vannak embereid, de nekem vannak rajongóim.
*
-És, nézd! Nézd, Zaynie! Anyukád kötötte a kicsinek ezeket a cuki kis ruhákat! Bárcsak megfoghatnád őket, olyan puhák!
Zayn fülig érő mosollyal nézte a webkamerán keresztül, ahogy szerelme, hatalmas pocakjával rohangál a baba szobában és egyesével mutatja meg a fiúnak az aznap beszerzett kis cuccokat. A pakisztáni imádta nézni az ő kis gyönyörűségét, és a boldogságot az arcán, ahogy mesél. Niall mindennap elmesélte, hogy mi történt vele. Még azt is, amikor nem csinált semmi hasznosat. Zayn peddig itta a fiú szavait, és nem érdekelte, hogy legapróbb dolgot is elmeséli neki. Már nagyon hiányzott Zaynnek. Niall hiánya elviselhetetlen volt. Fizikai fájdalomként élt meg minden egyes pillanatot, amit a fiú nélkül kellett töltenie.
-Hamarosan a kisbabánkon is láthatom, Kincsem-mosolyodott el halványan a pakisztáni. Niall derekát támasztó kezével, lassan helyet foglalt az ablak alá helyezetr széken. -Mi a baj, édesem?
A kékszemű fiú lebiggyesztett ajkakkal pillantott le az ölébe terített, aprócska színes rugdalózóra. Zayn látta szerelme arcán a semmivel össze nem téveszthető szomorúságot és legszívesebben kitépte volna mellkasából a szívét. Gyűlölte őt így látni.
-Amióta Harry is elment, azóta senki nem tudja elterelni a figyelmem-rázta a fejét.-Csak arra tudok gondolni, hogy nem vagy itt és nagyon hiányzol. Borzalmas nélküled, Zaynie. Kérlek, gyere haza.
Zayn hatalmas gombóccal a torkában hajtotta le a fejét. Arcán forró könnyek folytak végig, amint meghallotta szerelme halk szipogását. A mellkasa rettenetesen fájt, elviselhetetlen volt a hiány.
-Kicsim, kérlek, nézz ide-suttogta az idősebb, könnyes szemekkel figyelve, ahogyan Niall remegve öleli át magát.-Nézz rám, gyönyörű.. Tudom, hogy nehéz, hidd el Niall nekem a legnehezebb, mert én mentem el és hagytalak ott titeket. De megígérem, hogy pár nap, pár rohadt nap és otthon leszek veled! Hazamegyek hozzád, kicsikém és soha a büdös életben nem foglak magadra hagyni. Ott leszek veled, amikor a baba születik és mi leszünk a legboldogabb pár! Még el kell intéznem valamit, ami eltart egy ideig..de hamarosan otthon leszek. Csak légy erős, tarts még ki egy picit!

Zayn remélte, hogy minden rendben lesz, mert mindennek rendben kell lennie...