Jaser Malik nem volt túl szigorú ember. Sőt, Niall nem emlékezett egy olyan pillanatra sem, amikor a mindig mosolygó, örök jó kedélyű férfi valaha mérges lett volna. Már a kezdetektől fogva úgy kezelte Niallt, mintha a család és nem a személyzet tagja lenne. Mindig gondoskodott arról, hogy a házában élőknek meglegyen mindenük, jól érezzék és otthon érezzék magukat. Niall szerette a férfit, úgy tekintett rá, mintha az édesapja lenne, akinek nem igazán szeretett volna csalódást okozni, épp ezért dolgozott úgy, mint egy mániákus szünetet nem ismerve. És három éven keresztük egyszer sem okozott neki csalódást. Az aznapi közös családi vacsoráig..
Trisha és Jaser pár hét ígérgetés után, a hétvégén végre megérkeztek Londonba. Hajnalban szállt le a gépük, és mivel túl messze van a házuk a reptértől, ezért egy hotelben szálltak meg a belvárosban. A Malik-házban dolgozók egész nap sürögtek-forogtak, csak azért, hogy a rég nem látott Jaser Malikot megfelelő körülmények között fogadhassák. Michelle órákon keresztül ki sem mozdult a konyhából, az egész házat mennyei illatok lepték el köszönhetően a különleges receptjeinek, amiket ilyen alkalmakkor vett elő. A két lány, Perrie és Leigh-Annie az összes sarkot, apró repedéseket, sőt a hallban logó hatalmas kristály csillárt is megpucolták. Niall legszívesebben mindenkinek segített volna egy kicsit, ahelyett, hogy Zayn ágyában feküdt egésznap és jégkrémet evett. De, hiába a sok hisztinek, a könnyeknek, ha a fekete hajú nem engedte, hogy még kisujját is megmozdítsa egy fél pillanatra. Zayn igen komolyan veszi, Niall tüneteit, és azonnal próbálja orvosolni őket, legyen szó egy aprócska fejfájásról. De valóban, Niall képtelen lett volna felkelni, így kénytelen kelletlen hallgatott a pakisztánira és ágyban maradt. Amióta a kisbabája elkezdett rúgni,-természetesen a két apuka nem úszta meg néhány könnycsepp nélkül,- és egyre erősebben, azóta Niallnek egyre többet fáj a háta, az alvás pedig kényelmetlen a pocakja miatt. Három hónapja pedig hátra volt még.
Később a két fiatal apuka lázas készülődésbe kezdett, hiszen este nyolc órára jöttek a házhoz Zayn szülei a megbeszélt vacsorára. Természetesen Niall egy kész káosz volt. Váratlanul érte, hogy Zayn őt is leskarja ültetni egy asztalhoz a családdal és elmondani Jasernek, hogy hamarosan nagypapa lesz. És bár a pakisztáni fiú egész délután igyekezett megnyugtatni kékszemű szerelmét, Niall legbelül jól tudta, hogy felesleges, mert semmi sem úgy fog elsülni, ahogy tervezték. Milyen igaza is lett..
Amíg Trisha melegen üdvözölte őt és a fiát, addig Jaser szigorú tekintettel illette a szokásos mosoly helyett.
-Ne törődj vele, édes. Ma egésznap ilyen-simogatta meg a vállát a nő, nyugtató mosollyal az arcán. Ettől a kékszemű egyáltalán nem tudott megnyugodni. Sőt, már az egész testében remegett.
Zayn segítségével helyet foglalt a megterített asztalnál, közvetlenül a komor tekintetű Jaser előtt.
-Nyugalom-kulcsolta össze ujjaikat az abroszon a pakisztáni fiú, hosszú csókot nyomva Niall kézfejére. Niall ideges mosolyt villantott szerelme felé, aki rettenetesen jól nézett ki fekete, tapadós anyagból készült hosszú ujjú ingjében, valamint ugyanilyen színű farmerében. Hálás volt Perrienek, amiért megcsinálta Zayn már eléggé hosszú haját valami kevésbé kócos styleba. A nyála minden percben kicsordult, akárhányszor ránézett az ő személyes Cry Baby-jére.
Zayn nyugodt mosollyal az arcán csúsztatta tenyerét a kékszemű pocakjára, elérve, hogy Jaser megköszörülje a torkát. Niall, akármennyire is szerette Zaynt és a mozdulatait, most azt kívánta, hogy bár abba hagyná. De már késő volt, nem mellesleg pedig a kisfiuk is felébredt és Niallel ellentétben boldogan adta az apuka tudtára, hogy mennyire jól érzi magát.
Patricia mosolyogva figyelte a párt, mielőtt hozzálátott volna a leveséhez, buzdítva ezzel a többieket az evésre.
Niall minden percben kényelmetlenül érezte magát, és nem tudta eldönteni, hogy azért mert Jaser árgus szemekkel figyeli őt, vagy azért, mert a babája lassan kirúgja az oldalát. Fejét leszegezve csipegette az elé tett ételeket, igyekezve nem felnézni és véletlenül belefolyni a beszélgetésbe, ami Trisha és Zayn között zajlott. A vacsora vége felé közeledve, Michelle felszolgálta a híres láva süteményét, ami Niall kedvence volt. A fiú nyála összefutott a szájában, elfelejtve mindent maga körül kanalazott bele a csokis süteménybe és kapott be egy hatalmas falatot.
-Ezért megérte ma felkelnem-motyogta boldogan, újabb falatot halmozva a kis kanalára. Zayn kuncogva rázta a fejét, majd felvéve egy fehér szalvétát törölte meg Niall csokoládétól maszatos arcát.
A kékszemű elvörösödve köszönte meg és mielőtt Zayn elhúzódott volna, automatikusan nyomott egy puszit Niall ajkaira.
Jaser élesen szívta be a levegőt, amitől Niallnek a torkába ugrott a szíve.
-Baj van apa?-vonta fel szemöldökét a fia, erősen állva apja komoly tekintetét.
-Úgy látom elég sok minden változott, amióta elmentem-felelte, pillantása Zaynről, az ingjét kényelmetlenül igazgató Niallre siklott, majd vissza a fiára. -Mondd csak fiam, miújság a karriereddel? Még mindig ragyog a One Direction csillaga?
Zayn lassan bólintott.
-A lemez hétfőn jön ki, azután lesz néhány interjúnk, pár kisebb koncertünk itt a közelben, valamint az államokban. Azután Szeptemberben indulunk turnézni.
Jaser hümmögve bólogatott, gyűrű fedte ujjaival az állát dörzsölve.
-Alig várom, hogy újra lássam az én kicsikémet a színpadon!-ujjongott Trisha izgatottan, kicsalva egy halk nevetést a fiából.
-És veled mi a helyzet Niall?-vonta fel szemöldökét a férfi, érzelemmentes arccal fordulva a fiú felé.
Niall remegő kezekkel tolta félre az üres tányérját, mielőtt válaszolt volna.
-Jól..jól va..vagyok uram. Köszönöm ké..kérdését-felelte halkan, félve pillantva fel a férfire.
És bár ez a kérdés is váratlanul érte, de a következő szavak, amelyek elhagyták a férfi ajkait nyíl egyenesen vágódtak neki.
-Úgy látom az elmúlt hónapokban elfelejtetted, hogy hol a helyed és miért vagy itt. Tudtommal az nem volt benne a munkaköri leírásodban a takarításon kívül, hogy csavard el a fiam fejét és egy életre kösd magadhoz-szólt rosszindulatúan.
Niall lehajtotta a fejét, apróra összehúzva magát, miközben igyekezett visszatartani a könnyeit.
-Apa!-csattant az ifjabbik Malik, idegesen villanó szemekkel nézve az apjára, aki ugyanolyan közömbösen nézett vissza rá, mint előbb.
-Ugyan, Zayn.-ciccegett az apja, hátra dőlve a székében.-Mindketten tudjuk, hogy csak szórakozol ezzel az ostoba fiúval. Reménykedtem benne, hogy tudod, mit csinálsz...de most úgy érzem, kicsit messzire ment a játékod.
-Jaser..-figyelmeztette a felesége, aggodalmasan pillantva a fia mellett ülő, könnyeit törölgető Niallre.
-Teherbe ejteni, egy szolgát? Ez túl mutat rajtad, fiam. Annak a szegény magzatnak meg sem kéne születnie
Zayn ideges volt. Nem elég, hogy megsiratta az ő Nialljét, még a gyerekét is szidja a saját apja?
-Niall nem szolga-morogta.-Hanem a kisfiam apja, a párom. Úgyhogy, válogasd meg a szavaidat, apám, mert nem tűröm, ahogy a családomat bántod. Engem lehet, de őket nem.
Jaser nevetni kezdett.
-Milyen családról beszélsz? Niall nem a családod, hanem egy utcáról felszedett ostoba, szolga, akit a szabadidődben csak úgy felcsináltál. Én ezt nem fogadom el! Nem fogadom el, hogy a fiam egy buzi és még egy átkozott gyereke is lesz! Ez nem normális dolog! Figyelnem kellett volna és nem elsiklani a dolgok felett, megelőzhettem volna, hogy az a valami megfoganjon!
Niall most már zokogva markolta a pocakját, összetörve Zayn szívét, valamint Trishaét, aki elképedve meredt a férjére.
-Tudod, mit apa?-állt fel Zayn az asztaltól, keserű mosollyal az arcán, miközben lassan Niall mellé lépett és óvatosan felhúzta őt a székről, majd szorosan a mellkasához ölelte a zokogó fiút. -Nem kell elfogadnod, hogy szerelmes vagyok ebbe a fiúba. Sőt, azt sem kell elfogadnod, hogy lesz egy kisfiam, aki mellesleg a te unokád. Csak a döntésemet fogadd el, miszerint nem szeretnélek itt látni. Nem tűröm, hogy bántsd azokat, akiket szeretek. Elég idős vagyok ahhoz, hogy tudjam mit akarok. És én most azt szeretném, hogy menj el, mielőtt olyat tennék, amit megbánok. -Zayn ijesztő nyugodtsággal beszélt az apjával, annak ellenére, hogy belül tombolt.
Néhány hosszúnak tűnő másodperc után, Jaser felállt és kiviharzott.
Zayn megkönnyebülten sóhajtva fúrta orrát szerelme illatos tincsei közé.
-Csinálok teát-suttogta az édesanyja halkan, kicsalva Zaynből egy hálás mosolyt.
-Addig apuci, gondoskodik az ő babáiról-mosolyodott el, könnyedén ölbe kapva Niallt. És bár a pakisztáni mosolygott, Niall jól tudta, hogy egy darab kiszakadt a lelkéből.
*
Valamikor az éjszaka közepén, Niall felkelt és a helyet maga mellett üresen találta, de mielőtt megijedhetett volna, Zayn félmeztelenül sétált ki a fürdőszobából.
-Miért nem alszol?-ült le az idősebbik az ágy szélére, tenyerei közé véve Niall apró jobbját.
Niall szótlanul nyúlt fel és túrt bele a fiú már kócos hajába, majd vállat vont.
-Aludtam, de felkeltem, mert nem voltál mellettem-suttogta, ujját Zayn nyakláncába akasztva. A pakisztáni lustán mosolyogva hajolt le és nyomott egy hosszú csókot szerelme ajkaira.
-Minden rendben?-vonta fel szemöldökeit az idősebbik.
Niall ismét vállat vont.
-Csak..amiket apukád mondott..
-Ugye, nem hiszed el egy szavát sem?
-Én..én nem tudom..-sóhajtotta a kékszemű, szomorúan pislogva a pakisztánira. -Nem tudom, hogy mit gondoljak. Fáj, amiért így beszélt rólam és a fiúnkról, de valamiben mégis igaza volt..
Zayn szemöldökei összeugrottak.
-Miben?
Niall lehunyta a szemeit.
-Hogy lekötöttelek. Te nem akartál még családot, tudom jól. És engem sem, de elrontottam mindent. A karriered, az életed..és borzalmasan félek, hogy egy napon megunod az állandó babázást..aztán nem jössz vissza.
Zayn ajkait összepréselve nézte őt, nem szólva semmit. Aztán bólintott, majd Niall kezét megragadva óvatosan felhúzta őt.
-Mutatok valamit-felelte egyszerűen, felkapva egy apró kulcsot a laptopja tetejéről.
Niall kíváncsian követte a fiút, aki ruganyos léptekkel lépett ki a folyosóra, telefonja vakujával világítva.
-Ez a régi festőszobád? Miért hoztál ide?-kérdezte a fiú értetlenül, amint megálltak a Zayn és Niall szobája között lévő ajtó előtt.
-Csak volt. Most már vettem a városban egy termet, ahová átvittem innen mindenemet. Ezt pedig átalakítottam egy kicsit, az elmúlt néhány hónapban-mondta, majd elmosolyodott.-Akarod látni?
-Persze!-bólintott Niall türelmetlenül. Zayn szó nélkül helyezte a kulcsot a zárba, amint kattant a zár vigyorogva lökte be az ajtót és engedte be maga -előtt a kékszeműt.
Niall egészen addig állt tanácstalanul a sötétben, míg Zayn fel nem kapcsolta a villanyt. A kékszemű fiú, szája elé kapta a kezét.
-Ez..ez..egy babaszoba?-suttogta remegő hangon, hatalmas szemekkel nézve körbe a helyiségben.
A falak halvány sárga színben pompáztak, táncoló elefántokkal, tigrisekkel díszítve. A szobában helyet foglalt egy fából készült kis ágy, néhány puha játékkal. A sarokban pelenkázó, két aprócska szekrény, alaposan megpakolva elengedhetetlenül fontos kellékekkel és még több plüss álattal.
-Is-lépett elé az idősebbik, fél karjával átkarolva Niall derekát. Niall szemeiből újabb könnyek kezdtek hullani, amint átvette a felé nyújtott apróságot: egy pár barna, az elején mosolygó macival díszített cipőcskét. -Ez nem csak egy egyszerű babaszoba. Hanem az ígéretem is.
Megígérem, hogyha elmegyek turnézni, akkor visszajövök mert abban a kiságyban hamarosan aludni fog valaki és már alig várom. Visszafogok jönni, mert veled akarok lenni. Itt akarok lenni, amikor nevet választunk, amikor megszületik, amikor a kezembe foghatom. Visszajövök, mert én szeretném lefektetni ide aludni és nézni szeretném, ahogy alszik. Visszajövök, mert szeretem a kisfiam. És mert szeretlek, Niall Horan és veled akarok lenni, bármilyen nehéz is elhinned...