Zayn fáradtan dörzsölte meg szemeit, majd a márvány asztalon lévő bögrét a szájához emelte és nagyot kortyolt a forró, fekete folyadékból. Szemei minden egyes másodpercben majd leragadtak az álmosságtól és a negyedik bögre kávé sem segített azon a tényen, hogy hullafáradt. Hatalmas ásítás hagyta el a száját, miközben könnyes szemeit az asztal végén ülő férfira emelte, aki papírjaiba temetkezve olvasott fel nekik egy újabb unalmas menetrendet, amelynek minden egyes pontját be kell majd tartaniuk. Egy teljes hónap múlva.
Zayn ujjait hosszú tincseibe temette, amikor megérzett az oldalánál egy tompa ütést.
-Mi van?-meredt a jobbján ülő Liam-re, aki összeráncolt szemöldökkel nézett vissza rá.
-Veled mi van? Nem adok olyan sok időt ahhoz, hogy bealudj itt nekünk..-biccentett, a Zayn asztalon görnyedő alakja felé.
-Tudod,-morogta a pakisztáni tarkóját vakarva, kimérten nézve Liamre.-nem hazudok ha azt mondom, hogy háromnegyed órája szállt le a gépünk és egy percet sem pihentem. Három óra óta fent vagyok, a két órás utam pedig nem az ágyamba vezetett, hanem egyenesen egy fos, korai megbeszélésre, amit azonnal elfelejtünk ha kimegyünk innen. Mégis mi bajom lehetne Liam?
Zayn alig szállt le a repülőről, amikor Pault hívást kapott a menedzsmenttől, hogy azonnal bekéne jönnie a fiúnak egy megbeszélésre. A pakisztáni fiúnak egyáltalán nem hiányzott egy újabb, unalmas megbészélés, ahol megmondják, hogy mikor, hol, hová kell menniük és mit kell mondaniuk. Az albumuk néhány hét múlva kijön, és egyre több ilyenen kell részt venniük. Nem beszélve a sok sajtó tájékoztatóról, amiket mindennél jobban utált. Alig tudott elköszönni Nialltől, akit szó szerint úgy rángattak ki a karjaiból.
-Igaz.-biccentett egyetértően a fiatalabbik fiú, majd halványan elmosolyodott és újra meglökte a pakisztáni vállát, kicsalva belőle egy elégedetlen morgást.
-Mi van már?-nézett fel Zayn, fáradtan sóhajtva.
Liam közelebb araszolt a fiúhoz a székével, nem törődve azzal, hogy Louis idegesen ciccegve húzódott arrébb, amikor a fiú véletlenül őt is oldalba könyökölte.
-Milyen volt?-kérdezte mosolyogva.
-Mi?-pislogott a pakisztáni.
Liam a szemeit forgatva sóhajtott fel, majd könyökölt az asztal márvány felületére, teljes testével a fekete hajú felé fordulva.
-A kis kiruccanásotok-felelte.
Zaynnek azonnal eszébe jutott, Niall. Eszébe jutott, hogy a Párizsban töltött két borzalmas nap után mennyire jól alakult minden. Hogy mennyire jól érezték magukat, hogy mennyire jó volt egymás karjaiban. A túlfűtött esték, Niall édes csókjai, a fiú csodálatos teste, a mosolya, a nevetése. Tetszett neki, hogy most az egyszer nem törődött azzal, hogy mit gondolnak mások. A szigeten töltött néhány nap alatt rájött arra, hogy Niall az élete és nem akar mással lenni csak vele. És tudatni akarta mindenkivel, hogy az imádnivaló Ír fiú már pedig hozzátartozik és senki máshoz.
-Csodálatos volt-suttogta továbbra is maga elé bámulva, miközben mosolyogva kopogtatta a félig már kiürült bögréje oldalát.-Legszívesebben ott maradtam volna még hetekig.
Liam elégedetten bólintva paskolta meg legjobb barátja hátát, majd fordult vissza Aaron felé, aki még mindig ugyanazt a papírt olvasta félig lecsukott szemekkel.
Úgy tűnt a három fiú közül egyedül Louis figyel, aki bár hatalmas sötét karikákkal a szemei alatt ült mégis elég éberen figyelte menedzserüket.
-Aaron, mikor mehetünk már?-dőlt hátra a székén a pakisztáni fájdalmas arckifejezéssel dörzsölve meg borostás állát.
-Hamarosan-dörmögte a férfi fel sem nézve a mappájából, miközben félkézzel nyúlt a laptopja mellett lévő energiaitalos dobozért.
Zayn szemeit forgatva csúszott le a- szerencsére,- párnázott széken, mélyen arcába húzva kapucniját.
Alig várta már, hogy hazaérjen és átaludja az egész napot.
Egy hosszú fél óra múlva, Aaron végre  felállt az asztaltól, a három fiú pedig sietősen követte őt az ajtó felé. Zayn lassú, komótos léptekkel indult el, de mielőtt átlépte volna a küszöböt egy kar húzta vissza.
-Mi az már?-sóhajtotta fáradtan, vérágas, könnyes szemeit a fehér plafonra emelve.
Aaron laptop táskáját a vállára véve nézett mélyen a fiú szemébe.
-Nem vagyok semminek sem az elrontója. Nem Richard vagyok-kezdte halkan, ujjait végig futtatva világos barna tincseit.-Részben én irányítalak titeket, a saját meglátásaim szerint és persze törődöm azzal, amit szeretnétek.
Zayn összeráncolt szemöldökkel nézett a nála fél fejjel alacsonyabb férfire, karjait összefonva mellkasa előtt.
-Mit akarsz ezzel mondani?-kérdezte gyanakvóan. Zayn bírta Aaront. Ő volt a kedvenc menedzsere, Richarddal ellentétben, akit bár ritkán láthatott még a nevének említése is képes volt elrontani a fiú napját.
Aaron felsóhajtott.
-Richardnak nem tetszett, hogy csak úgy elmentél, itthagytál mindent és megjelentél nyilvánosan egy terhes fiúval.
-A neve Niall. Niall a neve..-morogta a a fiú, mire a férfi kedvesen mosolyogva bólintott.
-Szóval Niallel-korrigált.-Figyelj Zayn..én boldog vagyok, amiért te is boldog vagy végre. Örülök, amiért családod lesz és minden remekül alakul...de a karriered..-mondta halkan. A pakisztáni fiú pislogva meredt a férfira, mint aki valami csúnya, szentségtelen dolgot mondott.
-Leszarom a karrierem Aaron, ha Niall-ről van szó. Ezt pontosan jól tudod-célzott arra, hogy a férfi már nem egyszer volt tanúja Zayn kiborulásainak, és hallgatta meg nem egy alkalommal a történteket.
-De Richard nem..-rázta a fejét szomorúan.-A banda jövője az ő kezében van, és a ti jövőtök is. Szerinted ha elmész turnézni..olyan könnyedén hazafog engedni, amikor Niallnél beindul a szülés? Szerinted megengedi majd, hogy csak úgy félbe hagyj mindent és haza rohanj? Mert nem. Richard mérges, Zayn. És ha nem leszel óvatosabb még mérgesebb lesz és annak elég rendesen megisszátok majd a levét.
A pakisztáni fiú nagyot nyelve bólintott, mélyen Aaron szemeibe nézve.
-Csak ígérd meg, hogy óvatosabb leszel-kérte a férfi, kezével megszorítva a pakisztáni vállát.
-Megpróbálom-morogta, majd hátrébb lépek.-De ne hidd azt, hogy nem leszek elég bátor hátat fordítani Richardnak, ha választanom kell a karrierem és a családom között.
A fekete hajú fiú idegesen csapta be maga után az ajtót és sétált végig a kihalt, homályos folyosókon, miközben morogva halászta ki cigarettás dobozát a melegítője szűk zsebéből. Most szüksége volt valamire, hogy megnyugodjon.
-Minden redben?-Liam állt előtte, ujjai között szintén egy cigaretta szálat tartva, akárcsak Louis, aki tőle szokatlan csendességben üldögélt a beton lépcsőn, szemeivel a felkelő Napot bámulva a távolban.
Zayn szemeit lehunyva támaszkodott a háta mögött lévő tégla falnak.
-Néha bánom, hogy híres lettem-morogta.
-Mindnyájan, haver. Hidd el-hallotta Louis halk hangját, Liam pedig vigasztalóan ölelte át a vállát, miután elszívta a gyilkos szálat.

-Zaynie?-szólította meg egy halk hang, mire homlokát ráncolva fordult meg a tengelye körül és nézett csodálkozó szemekkel a közvetlenül előtte álló alakra.
Niall kerek pocakját ölelve ásítozott, fáradt arcán halvány mosoly látszott, amikor a fekete hajú megindult felé.
-Hát te? Miért nem alszol?-húzta magához a fiút, a kinti levegőtől hűvös ajkait Niall forró homlokának nyomva.
A kékszemű kuncogva ölelte át a pakisztáni vékony derekát, arcát kemény mellkasába fúrva, mielőtt elnyomott volna egy hatalmas ásítást.
-Megakartalak várni-motyogta.-de véletlenül elaludtam a kanapén és csak most keltem fel.
-Reggel hét óra van-tolta el magától a fiatalabbikat, szemeit végig vezetve Niall alakján. A fiún még mindig ugyanaz a melegítő, valamint Zayn egyik pulcsija volt, amiben imádnivalóan kerekedett a pocakja. A csomagjaik még mindig a hallban, tehát még senki sem volt ébren csak ők, Niall pedig egész hajnalban őt várta.
Szó nélkül hajolt le és csókolta meg a kékszeműt, mielőtt nemes egyszerűséggel felkapta volna és indult meg vele az emelet irányába.
-Nehéz vagyok! Zayn! Tegyél le!-nevetett a fiatalabbik, szorosan fonva karjait a pakisztáni nyaka köré.
Zayn nem felelt. Bár Niall nem volt könnyű, ő mégis egy tollpihe súlyát érezte a karjaiban. Az ő gyönyörűséges szerelmét tartotta a karjaiban, akinek mosolya egy pillanat alatt elfeledtetett vele minden rosszat, csak ő volt és senki más.
Zayn szobájában feküdtek az ágyon egymással szemben, mosolyogva bámulták a másikat, miközben a pakisztáni igyekezett megjegyezni minden egyes kis részletet Niall arcából. Aztán Niall lehunyta a szemeit, ő pedig szorosan húzta magához a törékeny testet.
Nyugodt volt.
*
Jó pár évnyi barátság elég volt Liamnek, hogy feltűnjön neki, valami nincs rendben Zaynnel.
Este hét óra volt. Mindnyájan átjöttek, hogy végre együtt töltsenek néhány órát a legjobb barátaikkal. Míg Harry, fent volt a lányokkal, hogy kibeszéljenek mindent Niallel, addig ő és Louis Zaynnel iszogattak a nappaliban. Csak, hogy Louis furcsa viselkedése mellett, Zayn rossz kedve sem törpült el.
-Hajnal óta valami nincs rendben veled-foglalt helyet legjobb barátja mellett a kanapén, félig elfogyasztott sörét a dohányzó asztalra téve.
Zayn némán vállat vont, ujjaival a párától nedves üveg oldalát kocogtatva.
-Fáradt vagyok.
Liam szemöldökét felemelve pillantott oldalra, amikor Louis úgy döntött néma társaságával megtiszteli barátait és helyet foglal az egyik fotelben.
-Na ne etess-forgatta a szemeit.-Több, mint tíz órát aludtatok a pároddal, aki bár hat hónapos terhes nem úgy néz ki, mint aki fáradt lenne. És pont te vagy az..na hagyjuk már. Inkább beeszélj,-paskolta meg a pakisztáni combját.-attól jobban leszel.
Az emeletről leszűrődő hangos nevetés zaja volt az egyetlen hangforrás, különben az egész lakás csendes volt és üres. Michelle szabadságon volt, Trisha a lányok elmondása szerint néhány napra visszautazott Jaserhez, aki mégsem tudta meglátogatni a családját úgy, ahogy tervezte. Zayn nem lepődött meg túlságosan, csak sajnálta, hogy az édesanyja nem volt otthon.
-Apa leszek-sóhajtott fel.
-Tudjuk-nézett rá furcsán Louis.
-Nem, nem értitek-rázta meg a fejét idegesen.-Három hónap múlva lesz egy gyerekem. Egy kisbabám, akinek szüksége lesz rám mert én vagyok a másik apja. Egy gyerek, aki felelősséget teljes odafigyelést, megfelelő környezetet igényel. De az én helyzetemben ő és Niall mit fognak kapni? Az sem biztos, hogy itthon leszek, amikor Niall szülni fog, mert én barom turnézni fogok.
-Zayn..-kezdte Liam, de a pakisztáni egy intéssel beléfojtotta a szavakat és folytatta.
-Tudod mit akarsz mondani..hogy úgy is hazaengednek, kapok néhány hetet és aztán újra...de nem..-rázta meg a fejét.-Nekem ez nem elég. Én a gyerekem mellett és a csodálatos barátom mellett szeretnék lenni egész életemben. Nem akarok csak néhány napot eltölteni velük, mielőtt újra útnak indulok. Nem akarok az a szülő lenni, aki kihagyja a legfontosabb pillanatokat a gyereke életéből..Ez..ez nekem nem jó..És az sem tetszik jó ideje, hogy nem adhatom önmagam.
-Az hidd el nekünk sem..de ez az életünk..-felelte szomorúan a barna szemű, nagyot kortyolva a söréből.
A két fiú fejét a fotelben ülő Louis felé kapták, amint meghallották keserű nevetését. Nem mondott semmit, pillantásukat kerülte.
-Én nem akarom ezt az életet..-rázta a fejét a pakisztáni, felkelve a kanapéról.
Liam összeráncolt szemöldökkel nézett fel a fiúra.
-Öhm..mit..mit akarsz akkor tenni? Mert ha fenyegetni akarsz, mint jó múltkor akkor felejsd el, mert nem fog bejönni.
Zayn vállat vont.
-Talán már nem akarok semmit sem tenni, hogy a bandában maradjak.

Harry egész este túl csendes volt. Még akkor sem nevetett, amikor Perrie a szokásos vicces történeteit mesélte. Egész este csendben ült Niall ágyán, miközben popcort és különböző édességeket evett, nem törődve azzal, hogy mennyire hizlalnak
A göndör hajú most Niall teraszán üldögélt egy pokróccal a hátán, miközben csendesen bámulta a sötét, csillagtalan égboltot.
-Ha valami baj van, tudod jól, hogy elmondhatod nekem..-kulcsolta össze ujjaikat, kedvesen mosolyogva a szomorú arcú Harryre.
A göndör nem felelt, csak némán bólintott.
-Zayn..szereti a babátokat?-kérdezte halkan, óvatosan pillantva Niall kerek pocakjára, amelyet most egy macikkal díszített, Perrietől kapott póló borított.
A kék szemű nagy szemekkel pislogott.
-Persze..imádja..-mosolyodott el, arra gondolva, hogy Zayn mennyire szeret a pocakjához beszélni és mennyire szereti simogatni. -Alig várja, hogy megszülessen..
Harry kényszeredetten mosolyodott el.
-A..az..az jó..-suttogta maga elé.
Niall lebiggyesztett ajkakkal nézett legjobb barátjára, mielőtt elkerekedett szemekkel pillantott le Harry lapos hasán lévő kezére.
-Jézusom!-kapta szája elé a tenyerét.-Te terhes vagy!

Harry könnyei között bólogatott. Aztán Niall szorosan zárta a karjaiban és hagyta, hogy kisírja magát...