Reggel még Liam nappalijában ült és nutellás pirítóst reggelizett, miközben a kedvenc reality sorozatának ismétlését tézte a tévében. Nem tervezett semmit aznapra a szokásos lustuláson, evésen, és filmnézésen kívül. Amióta nem a Malik házban lakott, és már nem dolgozott, a napjai olyan egyhangúvá, unalmassá váltak az üres házban. Mert borzalmasan egyedül érezte magát, amikor Liam nem volt otthon és amikor Niallnek sem volt kedve elhagyni jelenlegi szobájának rejtekét. Kissé hiányzott neki a munka..Michelle, Leigh-Anne és az idegesítő kertész is, akinek a kert rendezgetésén kívül az állandó cigarettázás volt a dolga.
Már agyban eltervezte az egésznapját, amiben helyet foglalt az internetes babaruha vásárlás, valamint a palacsinta sütés, aztán pedig késő estig a tévé előtt fog ülni. Tökéletes terv. De aztán Liam megjelent a nappaliban, eltakarta Niall elől a kilátást és a kékszemű tudta, hogy a terve azonnal füstbe ment. Az idősebbik fiú jobb kezében egy jól megpakolt utazó táskával hintázott a sarkán, szemeit egy pillanatra nem vette le Niall ijedt arcáról, aki azonnal sirni kezdett. Megijedt, hogy Liam kiakarja dobni őt, mert többé nem tűri el a házban Niall-t és a kisbabáját, így hát inkább megszabadul tőlük.
Liam kissé megrökönyödött a fiú viselkedésén, de azonnal karjaiba zárta és megnyugtatta, hogy semmi ilyenről nincs szó, csupán van egy meglepetése.
Niall pedig négy teljes órával később ijedten ácsorgott a rajongóktól hemzsegő repülőtéren. Hatalmasra nyílt szemekkel nézett körbe. Mindenhol sikítozó lányokat, üvöltöző biztonsági őröket látott. A nagy darab férfiak igyekezték visszatartani az őrült lányokból álló tömeget, akik rájuk mutogattak, fényképeztek és vörös fejjel sírtak, mint akiknek tényleg elment otthonról az eszük. Niall félt, a félelem pedig teljesen lebénította őt, annyira, hogy fel sem tudta fogni, hogy pontosan hol is van és mit keres a reptéren. Már nem érezte Paul szorítását a karján, nem látta az őt védő testőröket sem, mivel minden egy sötét pacává változott körülötte. Érezte az arcán lefolyó könnyeket, a mellkasában lévő fájdalom miatt pedig nem kapott levegőt. Tenyerét védelmező mozdulattal helyezte pocakjára, fejét pedig lehajtotta, mert nem akarta, hogy valaki meglássa mennyire rosszul van és mennyire fél.
Niall gyűlölte a tömeget, a bezárt helyeket, a zsúfolást..ez a három együtt pedig maga a véget jelentette.
Fogalma sem volt, hogy mióta állnak egy helyben és várnak, hogy végre kijuthassanak, de egyre rosszabbul volt, lábai majd leszakadtak és rettenetesen szédült. Már fekete pontok táncoltak szemei előtt, a füle pedig sípolni kezdett.
Halkan nyöszörögni kezdett, amikor valaki hirtelen előtte termett és a vállát átkarolva húzta szorosan magához. Niall azonnal felismerte az illatot, amely már az első másodpercekben felébresztette a gyomrában lévő pillangó sereget.
-Semmi baj, semmi baj. Nyugalom-Zayn apró puszikat szórt szét Niall hajában, miközben továbbra is szorosan ölelte magához a fiút. 
Niall könnyes arcát a pakisztáni piros pólójába rejtette, karjaival úgy kapaszkodva Zayn vékony felsőtestébe, mintha ő lenne az egyetlen mentőöve az egész borzasztó világban.
-Három kibaszott percet kaptok, hogy kijuttassatok minket innen, különben mindannyian ki lesztek rúgva a picsába!-üvöltötte a pakisztáni, mire Niall szorosabban bújt a fiúhoz, akinek idegességében néhány ér ijesztően dagadt ki a nyakán.
-Niall! Ni, nézz rám, jó?-szólt kedvesen az idősebbik, ujjával Niall álla alá nyúlva emelte fel a fiú fejét. Niall könnyes szemekkel, maszatos arccal nézett fel az őt ölelő félistenre, aki édesen mosolyogva simogatta az arcát. Zayn egyáltalán nem törődött azzal, hogy vagy ezrek fényképezik őket és rakják fel azonnal a közösségikre. Őt csak a karjaiban reszkető fiú érdekelte, aki ujjaival markolta a pakisztáni pólójának anyagát, nehogy egy pillanatra is, de elengedje őt. De Zaynnek esze ágában nem sem volt, hogy elengedje, ő csak tartani akarta, amíg szerelme meg nem nyugszik és végre kijuthatnak ebből a pokolból.
-Minden rendben-szólt a feket hajú nyugodt hangnemet felvéve.-semmi baj nincs, Niall. Csak néhány lány.
A kékszemű alsó ajkába harapva nézett körbe óvatosan. Néhány lány? Néhány lány nem népesíti be csak úgy az egész repteret..
-Mi..mi..miért vannak i..ilyen sokan?-kérdezte a fiú rémülten. Zayn vállat vont.
-Gondolom láttak ma a városban, és követtek. Fogalmam sincs.
-Követtek?!
-Szoktak ilyet-bólintott a fiú komolyan, de aztán azonnal elmosolyodott, amikor Niall ismét rémülten nyomta fejét Zayn mellkasába. Pakisztáni kezét a remegő fiú hátára simította és igyekezett minnél előbb megnyugtatni zaklatott szerelmét. Zayn nem így tervezte az indulást. Fogalma sem volt arról, hogy miután megérkezik a reptérre egy halom rajongó és újságíró várja majd őt. Nem hiába, hogy Niall megijedt. Nem szokott hozzá a tömeghez, főleg ahhoz a tipikus a semmiből előbukkanó tömeghez.
-Csinálj valamit-tátogta az őt bámuló Billnek, aki sóhajtva bólintott, majd rohant el a recepciós pult irányába.

Fél óra múlva a két fiú felsóhajtott, amint a friss levegő arcul csapta őket kilépve a kifutópályára. Niall-t nem is érdekelte az aprón szemerkélő eső. Ő lehunyt szemekkel, boldogan fordította fejét a szürke égbolt irányába.
-Friss levegő!-kiáltotta boldogan, mire a mellette álldogáló, cigarettáját szívó Zayn nevetve karolta át a derekát és húzta magához. Niall fintorogva tolta arrébb a pakisztáni arcát, amikor amaz feléhajolt.-Nem! Azzal a borzalommal a kezedben nem jössz közel hozzánk!-lépett félre, pocakjára simított kézzel.
Zayn szemeit forgatta, majd egy utolsó nagyot szippantott a félig elszívott cigarettájából és csak azután hajította az esőtől nedves talajra.
-Most már jó vagyok?-tárta szét a karjait teljes testével Niall felé fordulva.
A kékszemű száját elhúzva rázta meg a fejét, mire Zayn értetlenül meredt rá.
-Mi a baj?-pislogott nagyokat.
-Csak..-kezdte halkan a fiatalabbik.-nem tudom, hogy hova megyünk. És idegesít, hogy nem tudom..És éhes vagyok..és fájnak a lábaim..
A pakisztáni fiú ajkai édes mosolyba húzódtak, mielőtt közelebb lépett volna szerelméhez.
-Amint Paul, Bill és a pilótám megbeszél mindent mi felülünk arra a repülőre-mutatott a fiú háta mögötti fekete-fehér gépre.-és órák múlva megtudhatod, hogy hova megyünk.
Niall csillogó szemekkel, hevesen dobogó szívvel nézett mélyen Zayn aranyló szemeibe. Boldog volt.
-Elutazunk?-suttogta halkan.
Zayn mosolyogva bólintott és ölelte át Niall derekát.
-Csak..csak mi ketten? Mi..mint egy randi?
-Hát..nem pont ketten-kezdte a fekete hajú, de amint meglátta Niall arcáról leolvadni a mosolyt, azonnal hozzátette.-a mi kis angyalkánkat nem hagyhatjuk csak úgy otthon. A kékszemű fiú könnyes szemekkel nevetett fel, Zayn pedig őszinte mosollyal az arcán kulcsolta össze ujjaikat és húzta szerelmét a repülőgép irányába.
Niall izgatottan nézett körbe, ahogyan szemei elé került a luxus gép belseje, amiben még sosem lehetett része. Most pedig ő és Zayn készen állnak arra, hogy elutazzanak és távol legyenek az otthonuktól.
Ketten.
Teljesen egymásra hagyatkozva...

Előbb is írtam volna, de hozzátenném három napon keresztül józanodni nem valami jó dolog.

Még annyit hozzáfűznék, hogy a következő részek később fognak érkezni. A jövő évem kissé durva lesz, én pedig nem akarok szar részekkel elkeseríteni mindenkit, tehát egy időre megint belassulok.

És így utoljára...

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A MI KIS HŐSÜNKNEK! Boldog 27. Születésnapot bébi, hagyd már el végre Eleanort és élj sokáig még százezer évig!