-És, mikor tudhatjuk már a nemét?-érdeklődött Niall a vizsgálóasztalon ülve, miközben egy papírtörlő segítségével távolította el hasáról az ultrahanghoz szükséges gél maradékát.
Dr. Elizabeth Sawyer, szemüvegét megigazította kissé görbe orrán, jobb kezével pedig hátra tűrt egy rakoncátlan vörös tincset, amely kiszabadult laza kontyából. A fiatalos nő, negyvenes évei elejét taposta, nőgyógyász valamint férfi terhesség specialista volt. Niall emlékezett rá, hogy milyen elutasítóak voltak vele szemben az orvosok, amint elmondta nekik a terhességi teszt eredményét. Azonnal elküldték vizsgálat nélkül és közölték vele, hogy nem normális, keressen fel egy pszichológust. Amikor már az összes reményét elveszítette volna, akkor talált rá Doktor Sawyer-re, Leigh-Anne segítségével, aki annyit kutakodott a neten, míg meg nem találta a hölgyet. Niall azonnal felvette vele a kapcsolatot, és bár félve, de elmondta neki azt, amit minden más orvosnak. Meglepődött, mert Elizabeth nem nevette őt ki, nem küldte el, nem csapta rá a telefont. A hölgy kedvesen, végig hallgatta, majd megbeszéltek egy időpontot.
Elizabeth egy magánklinikán dolgozott, közvetlenül London határában. Bár messze volt Niall jelenlegi lakóhelyétől, a fiút ez sem tartotta vissza attól, hogy végre válaszokat kapjon lehetséges terhességére. A doktornő kedvesen fogadta. Leült vele beszélgetni, de úgy igazán. Először alaposan megismerték egymást, mert Liz fontosnak tartja a páciensei közti bizalmat. Niall nehezen, de mindent elmondott magáról, amit fontosnak tart. Elmesélte, hogy a szülei elküldték őt, amikor megtudták róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. Elmesélte, hogy hogyan ismerte meg Perrie-t egy mozi jegypénztáránál. Azt is, hogyan került a Malik házba. Zayn iránti viszonzatlan szerelmét, Zayn viselkedését vele szemben, elmesélte, hogy a fiú mennyire kihasználta őt és dobta el, mint valami mocskos rongyot. Félt, hogy Liz elutasítja őt, amint meghallja ezeket a dolgokat róla és ha eddig nem küldte el, akkor itt lesz az ideje. De Liz nem tett semmi ilyesmit. Meghallgatta őt, és ez bárminél jobb volt.
-Attól függ, hogy a kicsike mennyire szégyenlős!-válaszolta most a Doktor, ajkain őszinte mosollyal.
-Ha Niall-re üt? Akkor majd kilenc hónap múlva láthatjuk először, hogy tulajdonképpen a kicsi fiú-e vagy lány-mondta Perrie szemeit forgatva, aztán Niall-re kacsintott. A fiú, nyelvét kiöltve reagált a lány csipkelődésére, miközben felhúzta vékony kardigánját, immáron legjobb barátja mellett álldogálva.
Elizabeth csak halkan kuncogott a két fiatalon, majd hátra nyúlva, fehér íróasztaláról leemelt egy halom papírt, amit átnyújtott a fiúnak. Niall szemöldökét ráncolva tanulmányozta a papírokat. Receptek voltak.
-Ezeket a gyógyszereket kikéne váltanod, lehetőleg minnél előbb. Nem károsak sem neked, sem pedig a babának, így nyugodtan szedheted őket-magyarázta az orvos, kezeit szorosan összefonva mellkasa előtt.
Niall csak bólintott, a recepteket pedig átnyújtotta szőke hajú barátnőjének, aki a papírokat hatalmas, fekete táskájába rejtette.
-Lenne egy kérdésem..-szólalt meg Niall halkan, ujjaival pólója alját piszkálva.
Elizabeth szemöldökeit kíváncsian emelte a magasba, jelezve a fiúnak, hogy hallgatja.
-Én..öhm..m-meddig..vagyis..meddig fogok még hányni? M-mert lassan enni nem tudok..a baba miatt..azonnal kijön minden-motyogta a fiú.
Doktornő ujját feltartva kérte őket, hogy várjanak egy pillanatot, míg ő elő nem húzott egy lapot, egy fekete mappa rejtekéből.
A nő sóhajtva elolvasott rajta valamit, majd azt is étadta a két fiatalnak.
-Minden terhesség más. Van akinél ez egy hónapig, két hónapig vagy kicsivel tovább tart. A férfi terhesség ugyanilyen. Niall, nálad is hamar elfog múlni, amint nem idegeskedsz és hajtod túl magad. Ebben a táblázatban a súlyod van feljegyezve, amit minden vizsgálatnál muszáj feljegyeznem. Ahelyett, hogy híznál, te fogysz-magyarázta az orvos, komoly arckifejezést véve fel, sima profiljára, melyen egyetlen ránc vagy bőrhiba sem látszott.
Niall lenézett a lapra...és valóban. Rengeteg változás történt az első vizsgálata óta.
-A stressz miatt hánysz annyit. A gyomrod összeszűkül, és az a kevéske étel is amit beviszel kijön belőled. Ennek nem így kéne lennie. Ez nem egészséges, mert így egyaránt kárt okozol magadban és természetesen a piciben is. Betegségekhez vezethet, nem fog rendesen fejlődni, kora szülést okozhat, vagy vetélést-mondta Elizabeth szemeit egy pillanatra sem véve el Niall sápadt ábrázatáról.
Hogy elveszíteni az ő kicsikéjét? Nem! Nem és nem! Az ő babája mindennél fontosabb, nem hagyhatja, hogy bármi baja essék az ő figyelmetlensége miatt.
Perrie összekulcsolta ujjaikat, és szorította meg őket finoman. Aggódott Niall-ért.
-R..rendben..köszönöm..
Elizabeth elmosolyodott.
-Ezt nem  azért mondom, hogy megijesszelek szívem. Csupán elmondom, hogy mire számíts ha nem változtatsz idő előtt az életmódodon. Gondolj a picire! Mindig rágondolj, mert ő a legfontosabb!
Niall szabad keze-amit nem fogott Perrie,- automatikusan lapos pocakjára csúszott, amin nem látszódott semmi, de ha alaposan megtapogatta volna valaki, aki érezhetővé vált volna egy aprócska dudor, amit eddig csak a fiú érezhetett.
-Köszönjük Liz!-mosolyodott el Perrie, és óvatosan az ajtó felé húzta a szótlan ír fiút.-Mikor jöjjünk legközelebb?
Elizabeth doktornő legyintett.
-Majd hívlak titeket. Vigyázz magatokra Niall, és kérlek tartsd be, amire kértelek!
A lány és a fiú elköszöntek, de mielőtt kiléphettek volna az ajtón, Elizabeth hangja megtorpanásra kényszerítette őket.
-Ezt elfelejtettem odaadni-kacsintott a fiúra, aki immáron halvány mosollyal az arcán vette át a fekete-fehér kis képet, amit minden vizsgálat után elkér. Kisbabája első képei.

*

A borongós idő ellenére ő és Perrie beültek egy kedves kis cukrászdába, ahol minden sárga, és napocska mintás volt. Színes, vidám hely, borzalmasan finom francia krémessel.
Perrie elégedett mosollyal figyelte az előtte ülő fiút, aki tudomást sem véve a többi vendégről lapátolta magába a negyedik francia krémesét. Niall nem tehetett róla, de nagyon megkívánta az édeset és ölni tudott volna egy jó fajta süteményért.
-Lassan Niall! A végén megfájdul a hasad!-szólt rá a szőke hajú lány kuncogva, miközben beleharapott a tányérján lévő hatlmas csokis muffinba. Perrie elégedetten sóhajtott fel, amint megérezte az édes sütemény ízét a szájában. Lassan egy teljes hete, hogy fogyókúrázásba kezdett, így az édességeket egészen a mai napig elhagyta. Úgy gondolta, hogy a kemény munka után neki is kijárhat ennyi luxus, mellesleg, majd holnaptól újra folytatja a koplalást mintha mi sem történt volna.
Niall az utolsó falat megrágása után, ami krémeséből maradt még, dőlt hátra a székén teljesen jól lakottan és elégedetten, kezét aprócska pocakjára simítva.
-Tele vagyok-sóhajtotta a fiú, nyelvét játékosan kidugva.
-Biztos? Nem kérsz még valamit, esetleg egy fél tehenet?-kérdezte a lány szempilláit rebegtetve.
Niall szemeit forgatva nyúlt pohara után, és emelte a szájához, hogy egy jókora kortyot ihasson a narancsléből, amelyet pár perccel ezelőtt rendelt, amint rájött, hogy amúgy tök szomjas.
-Nagyon vicces vagy Pezz-morogta a fiú, miközben összehúzott szemeket meresztve a lányra tette vissza az asztalra az üvegpoharat, amelyben csupán egyetlen kortyocska maradt.
Perrie halkan nevetve tette kezét Niall mindig hideg, vékony kezére és paskolta meg kedvesen.
-Tudod, hogy csak vicceltem te kis morci-gügyögte a lány.-Örülök, hogy van étvágyad és eszel. Engem az sem érdekelne, ha most elmennénk és rendelnénk egy egész sült malacot, hogy aztán bezabáld az egészet-Perrie flegmán legyintett, kicsalva egy kellemes nevetést Niall-ből.
-Most, hogy mondod..-imitált töprengést a fiú, szemöldökeit összehúzva, majd hirtelen elnevette magát és vállat vont.-Néha nem igazán tudom eldönteni, hogy én vagyok éhes és emiatt eszem sokat, vagy a pici. Lehet, hogy amúgy most nem is voltam éhes, csak a baba.
-Hülye elméleteid vannak-biccentett a lány.
-Utállak.
-Dehogy utálsz,-vigyorgott rá Perrie fehér fogait megvillantva.-imádsz.
Niall kihúzta kezét a lány fogásából és fonta össze végtagjait mellkasa előtt, fejét oldalra fordítva, orrát sértődötten felhúzva.
-Ez nem igaz-szólt.
-Hisztis vagy Horan.
Niall ciccegve fordult vissza felé.
-Ne mondj ilyet! Nem vagyok az-háborodott fel a fiú.
Perrie szokásához híven szemeit forgatta, de azonnal elmosolyodott, ahogy a kedves pincér fiú kijött az asztalukhoz és vitte el tányérukat.
-Kértek még valamit?-kérdezte a fiú udvariasan, csillogó szemeket meresztve a szőke hajú Perrie irányába.
-Nem köszönjük-mosolygott rá a lány.-Később fizetnénk, ha lethetne.
-Természetesen-biccentett a barna hajú pincér, majd egy utolsó mosoly után elhagyta az asztalukat és visszasétált a pult mögé, hogy kiszolgálja az ott ülő vendégeket.
-Most mi a baj Ni?-kérdezte az Ír fiút, ajkait lebiggyesztve. Niall fejét lehajtva ült, miközben ölében lévő ujjait bámulta kitartóan, mintha lett volna rajtuk valami érdekes. -Rosszat mondtam?
A fiú nem felelt, csak némán ült továbbra is. Hogy mi baja volt pontosan? Ő maga sem tudta, csak azt érezte, hogy nem jó neki semmi.
-Fáj valamid szívem?-kérdezte a lány.
Fejrázás volt a válasz.
-Nem érzed jól magad?
Újabb fejrázás.
Perrie abban a pillanatban nagyon utálta magát. Nem volt jó ötlet egy terhes fiúval piszkálódni, akinek annyira zavartak a hormonjai, mint egy felbolydult méhkas.
-Hé! Sziasztok!
Az ismerős hang hallatára mindketten felkapták a fejüket. Niall azt kívánta bárcsak a föld alá süllyedhetne szégyenében, amint megpillantotta Liam Payne mosolygós alakjét éppen az ő asztaluk irányába tartva. A borostás fiú, napszemüvegét megigazítva huppant le Perrie és Niall közé.
-Hát te?-kérdezte Perrie kíváncsian, miközben félszemmel Niall felé lesett, aki teljesen elpirult. Niall igyekezett arrébb húzodni, és kisebbre összehúzni magát a székén lehetőleg annyira, hogy Liam ne vegye őt észre.
-Zayn-hez megyek és megígértem Harry-nek, hogy út közben megállok és veszek néhány sütit-felelte a fiú, vállait lazán megvonva, majd újra felvette kedves mosolyát és most Niall-re nézett.-Szia Niall!
-Szia-köszönt halkan az Ír, ujjait tördelve az ölében.
-Hogy érzed magad? Remélem már jobban vagy! Mellesleg, hol is voltatok?
Niall lederment és félve pillantott Perrie felé, aki már nyitotta is a száját, hogy válaszolhasson.
-Elkísértem Ni-t az orvoshoz. Ugye Niall?
Liam elkerekedett szemekkel nézett a mellette ülő kék szemű fiúra.
-Beteg vagy? Ugye nem komoly?
-N..nem..csak egy kis..csak egy kis gyomorrontás semmi más..-felelte remegő hangon, majd egy halvány mosolyt erőltetve ajkaira nézett fel a barna szeműre.-Már jól vagyok..