Zayn morogva foglalt helyet a kanapén, állára egy a mélyhűtőből kivett mirelit borsót szorítva.
-Most remélem ettől jobban érzed magad, seggfej-sziszegte, szemeivel a helyiségbe éppen akkor belépő Liam-et követve. A barna hajú fiú fekete bőrkabátját megigazítva ült le a Zaynnel szemközti fotelben, arcán elégedett vigyorral.
-Hmm...el sem tudod képzelni, hogy mennyire-vigyorgott, kezeit tarkója mögé emelve, miközben kényelmesen hátra dőlt a bőr ülésen. A pakisztáni fiú fintorogva emelte le álláról a mirelitet, majd egy egyszerű mozdulattal az üveg dohányzó asztalra dobta. Lassan, ropogó ízületekkel állt fel, miközben ujjaival végig szántott napok óta fésületlen, kócos tincsein, amelyekre már ráfért volna egy alapos mosás. Csoszogva sétált ki a helyiségből, be egyenesen a konyhába, ahol most nem volt sem Michelle, sem Trisha, sem Perrie, Leigh-Anne..és Niall.
A korábban lefőzött kávét a legnagyobb zöld bögrébe öntötte, amit a szekrényben talált, majd morogva, félkezével állánál is jobban sajgó fejét masszírozva ült fel a konyhapultra.
Szinte mindene fájt. Borzalmasan érezte magát, mint akin átment egy kamion.
És talán meg is érdemelte volna, ha egy kamion egyszerűen csak áthajt megviselt testén. A napokon át folytatott ivászat miatt a gyomra olyan volt akár a tajtékzó tenger, étel helyett pedig buta módon csak kávét ivott, amely szintén nem tett neki jót. De, hát akkor még jónak látta, hogy legurítani azokat a whiskey-ket, kifosztani apja ital készletét, és botrányt okozni egy belvárosi kocsmában, ahonnan aztán Paul mentette ki őt. Nem is csodálkozott amikor másnap a címlapokon, valamint az internetes hír oldalakon találta magát, ahogyan verekedésbe bonyolodik az egyik szintén ittas taggal. Hiába érezte magát szabadnak, és gondtalannak a sok ital, és elszívott fű mennyiség után, a valóság mindig arcon csapta őt, amint elmúlt a tudatmódosító szerek hatása. Akkor volt igazán a padlón. Akkor érezte magát igazán a föld legalján, amikor egyedül ült a hideg fürdőszoba padlón, térdeit felhúzva mellkasához, hangosan sírva. Amikor tényleg nem találta az élet értelmét, és nem tudott mit kezdeni a bensőjében tomboló hiánnyal. Neki nem italra, nem drogra, és nem Gigire volt szüksége, aki csak kielégítette a szükségleteit. Neki Niallre volt szüksége.
Az Ő egyetlen Nialljére, nélküle pedig az egész élete üresnek tűnt. Minden reggel, ahogyan belépett a konyhába, azt várta, hogy a kékszemű fiú megjelenjen előtte. Várta, hogy csillogó szemekkel bámulja őt, miközben arca teljesen elpirul, kezei pedig remegnek kezdenek. Várta, hogy a fiú halkan beszéljen hozzá, és várta, hogy végre meghallhassa az édes nevetését, amelyet olyan ritkán hallhatott tőle. De hiába várt, Niall már napok óta nem volt sehol, Zayn pedig már az őrület szélén egyensúlyozott, akárhányszor belépett a fiú szobájába. Tudta, hogy csúnya dolog bemenni oda, de valamivel mégis enyhítenie kellett a hiányát, valami kellett neki, hogy tudja Niall és a közös gyermekük nem mentek el örökre.
Talált egy aprócska rugdalózót Niall párnája alatt. Egy igazán aprócska ruhadarabot, ami láttán Zayn sírni kezdett. Végül pedig a rugdalózót magához ölelve aludt el, minden egyes éjszaka, miután belépett Niall szobájába és feküdt be a Niall illattal átítatott húzatok közé. Gyerekük még meg sem született, de Zayn már most elhagyta őt és cserben hagyta. Cserben hagyta azt az apró életet, amiért ő is felel, hiszen ő a másik apukája, csalódást okozott a babának és Niall-nek is. Pedig nem akart.
-Hiányzol neki.
Zayn fejét felkapva nézett a konyha ajtóban ácsorgó Liam irányába, aki mellkasa előtt keresztezett karokkal állt, vállával az ajtófélfát támasztva.
Zayn nem felelt.
-Lehet, hogy egy igazi seggfej vagy, aki nem érdemli meg őt, és akivel szintén úgy kéne bánni, mint egy szardarabbal-mondta, majd ajkain halvány mosoly jelent meg- de mégis csak a haverom vagy.
A pakisztáni fiú szemeit forgatva csapta le a pultra a kezében tartott bögrét.
-A haverod, akinek ismét behúztál egyet?-mutatott a már feldagadt állára.
Liam beljebb lépve vállatt vont.
-Minden barátság más. De hidd el, volt okom rá, és kurvára megérdemelted-mondta, kemény arckifejezéssel illetve Zaynt. Zayn bólintott, majd fejlt lehajtva kezdte pásztázni a cementlapot.
Liam hangosan felsóhajtott.
-Mint már mondtam, hiányzol neki. Ez pedig csak annyit árul el, hogy Niall mennyire jó ember veled ellentétben.
-Most azért jöttél, hogy becsmérelj?-suttogta a pakisztáni, fejét lassan felemelve.-Hogy elmondd mekkora szar ember vagyok? Hidd el Liam, anélkül is tudtam, mielőtt még ide jöttél volna.
-Mit vártál?-ráncolta a szemöldökeit mérgesen.-Hogy majd pátyolgatni fogom a lelkedet? Hogy majd megveregetem a vállad, mondván remek Zayn! Remek munkát végeztél, amiért tönkre teszed a gyereked apját!-bokszolt levegőbe cinikus megjegyzését, mozdulatával fogozva, majd fejét ingatva nézett ismét a pakisztánira.-Hát, akkor rögtön felejtsd el! Azért jöttem, hogy végre egy kicsit észhez térítselek. Már amennyire téged lehet...
Zayn érezte, hogy a torka égni kezd, mellkasában pedig megjelenik a már ismerős fájdalom érzése, ami miatt a légzés nehezére esett. Liam szomorú szemekkel figyelte néhai legjobb barátját, akivel kapcsolata mostanában borzalmas irányba változott meg. És ezt nem hagyhatta tovább fajulni. Nem hagyhatta, hogy a mindig vidám, őszinte, Zaynt elveszítse és legjobb barátjából egy lelketlen személy váljon.
-Mit művelsz Zayn?-suttogta, miközben fejét ingatta.-Te nem ilyen vagy..Az a Zayn, akit én igazán ismerek..az nem csinálná azt, amit most te..
-A régi Zaynnek sosem lettek volna érzései egy fiú iránt-válaszolta halkan.
-A régi Zayn, talán soha sem ismerte önmagát-vágta rá Liam. -Nem tudhattad, hogy valaha egy fiút fogsz szeretni..mégis, hogyan tudhattad volna, amikor Niall a te igazid? Akibe igazán szerelmes vagy és még kisbabátok is lesz? Te felfogod ezt haver? Neked megadatik az, ami sok embernek nem! Lehetne egy tökéletes kapcsolatod, egy imádnivaló fiúval, aki a gyerekedet várja, pedig nem is vagytok hivatalosan együtt. Te pedig ezt mind eldobod.
-Én nem do..
-De igen! Eldobod. És egy ostoba ember vagy-ingatta a fejét Liam.-Szerelmes beléd. Olyannyira szerelmes beléd, hogy hiába viselkedsz vele egy utolsó szemétládaként, ő egy pillanatra sem szűnt meg az irántad való reménykedése..
-E..ezt, hogy érted?-kérdezte a pakisztáni.
Liam szomorúan elmosolyodott.
-Tudod életem legnehezebb pillanatai közé tartozik, amikor Niallt kell vigasztalanom..És, amikor hallanom kell, hogyan becsméreli magát. Megvan győződve arról, hogy nem a akarod őt, mert nem elég csodás, vékony, és nem lány..
-De ez ne..
-Azt hiszi, hogy undorodsz tőle most, hogy terhes. És lehet, hogy ezeket mondja magáról, de ő mégis hisz abban, hogy egy család lehettek..Elviszed randizni, foglalkozol vele, végül pedig minden olyan szépen alakul, mint a filmekben. Ő hisz ebben, mert szerelmes beléd. És tudom, hogy te is...azt viszont, nem, hogy miért akarod eldobni őt egy Gigi-féle lányért.
Zayn szorosan lehunyta szemeit, egy pillanatra sem foglalkozva a szemhéjai alól kibukkanó forró könnyekkel, amelyek végig szánkáztak arcán.
-Én..Én..csak..-kezdte, hatalmas gombóccal torkában. Aztán halkan szipogva emelte fel fejét és nézett Liamre.-én..én félek. Rohadtul félek. Félek, hogy az emberek, mint gondolnak rólam..hogy Niall-ről mit gondolnak majd..És a baba..a baba egy..egy felelősség! Kibaszott nagy felelősség és..és én félek, hogy a legrosszabb apa leszek az egész Földön..És te nem láttad, miket írtak Niallről, miután lefotóztak minket a kórház előtt. Nem láttad, milyen ocsmány szavakkal illették őt..Ő nem ezt érdemli, nem báthatják miattam. Sem a kicsit, sem pedig őt, mert tudom, hogy nem bírná ki. És én sem..
-Az emberek gonoszak, Z. Hiszen pontosan jól tudod. De Niall szeret, te is szereted őt. Védd meg, legyen a tied, és végre legyetek kibaszottul boldogok. Csak hozd helyre ezt a káoszt, amit okoztál...-mondta végül a fiú, majd lassan legjobb barátja elé sétált és szorosan magához ölelte a halkan síró Zaynt.
*
-Ez mégis minek?-pillantott le a kezében tartott McDonald's-os zacskóra.
Liam napszemüvegét fekete pólójának nyakába tűzte, majd nézett mosolyogva az előtte ácsorgó Zayn-re. A két fiatal fiú a stúdió ajtaja előtt ácsorogott, miután Liam-nek végre sikerült rendbe szendie kicsit a pakisztáni fiút. Zayn immáron tisztán, frissen borotváltan, erősen fájó fejjel, jól lakottan állt a barna ajtó előtt. Ajkait kissé beharapva fordult oldalra, így tökéletes rálátása lehetett a pihenő részen kialakított nagy kanapéra, ahol Niall ült.
-Mit keres itt?-kérdezte halkan, szemeit egy pillanatra sem szakítva el a csodás alakról, akinek sejtelme sem volt arról, hogy a két fiú őt nézi.
-Nem akartam egyedül hagyni, úgyhogy elhoztam-vont vállat.
Zayn nem felelt. Halványan mosolyogva figyelte az apró alakot, aki  piros póló fedte gömbölyű pocakját simogatta, hátát kényelmesen a kanapénak támasztva. Szőkés-barna tincsei homlokába hullottak, kék szemeivel a falra szerelt tévét bámulta, amelyen valamiféle főző show ment. Zayn tudta, hogy Niall imádja az ilyen sorozatokat és ezt is különlegesnek tartotta a fiúban. Niall maga volt a különlegesség, a csoda Zayn számára.
-Menj be hozzá-biccentett előre a barna hajú.
-Mégis..mi..miért? Nem..nem hiszem, hogy tetszene neki..-rázta fejét szaporán a pakisztáni, hevesen dobogó szívvel pillantva az ajtó irányába.
Liam szemeit forgatva lépett Zayn mellé, tenyerét a fiú hátára helyezte, másik kezét pedig az ajtó kilincsre. A pakisztáni fiú rémülten nézett a mellette állóra.
-Li..Liam? Ne..kérlek..én..nem tudok most vele beszélni!-könyörgött a barna hajúnak, aki semmibe véve Zayn szavait nyomta le a kilincset, majd résnyire kinyitott az ajtót.
-Dehogynem. Most pedig menj! Nekem is dolgom van nem érek rá egésznap-morgott, aztán egy utolsót taszított Zaynen, az ajtót teljesen kinyitotta, majd egy egyszerű mozdulattal belökte rajt a pakisztánit.
Liam vigyorogva integetett a fiúnak a csukott ajtó üvegén keresztül, végül megfordult és gyorsan elslisszolt mielőtt még Zayn utána rohant volna.
Zayn háttal volt Niall-nek, a fiú valószínűleg nem láthatta őt, így hát volt egy kis ideje, hogy összeszedje magát. Szorosan lehunyta szemeit, miközben orrán beszívta a levegőt, majd kifújta a száján. Elismételte ezt párszor, de mind hiába. Rettenetesen ideges volt. És nem is értette, hogy miért. Ha a két fiú szobájába egy helyiségben volt, akkor általában Niall volt az, aki rettenetes idegességgel küzdött. Most pedig Zayn, aki meg sem tudta magyarázni, hogy pontosan mitől is tart.
Bánta már, hogy otthon nem vett be még néhány fájdalom csillapítót, mert feje szüntelenül lüktetett, az izgalom pedig nem segített állapotán. Már éppen fordult meg volna..
-Za..Zayn?
A pakisztáni fiú elkerekedett szemekkel kapta fel fejét és nézett egyenesen a kanapé irányába. Hevesen dobogó szívvel figyelte az ő kis Niall-jét, aki tágra nyílt kék szemekkel, kócos hajjal, nézett vissza rá, miközben pocakját ölelte védelmezően.
-Mit..mi..mit akarsz tőlem?-kérdezte halkan a fiatalabbik, rémülten figyelve Zayn arcát, amikor az idősebbik megindult felé. Zayn nem tudott megszólalni. Nem tudott egy épkézláb mondatot sem kinyögni, csupán ingatag lábakkal állt meg közvetlenül a kanapé mellett, és úgy bámulta Niallt, mintha életében most látna először fehér embert. Pedig nem, csak Niall túlságosan is csodálatos volt, kipirult arcával, kócos hajával és csillogó szemeivel, és gömbölyű pocakjával és a..
-Zayn?
-Én..öhm..-rázta meg fejét, hogy kitisztítsa gondolatait. Feleszmélve nyújtotta a fiú felé a gyors ételt rejtő zacskót.-Liam..Liam szólt, hogy éh..éhes vagy..
Niall némán bámulta Zayn arcát, miközben óvatosan nyúlt a zacskóért.
Aztán Zayn meglepetésére, Niall hirtelen elmosolyodott.
-Köszönöm.
Zayn pedig szégyenlősen lehajtotta a fejét...