-E..El..Elizabeth?

-Itt Elizabeth Rose, miben segíthetek?

-P..Pe..Perrie vagyok, Liz!

-Oh, Perrie! Hogy vagy drágám, minden rendben..?

-N..Niall..

-Jól van? Mi van vele? Megint hányingere van? Ha igen mond meg neki, hogy igyon sok vizet és...

-Nincs! Beszélgettünk..aztán..aztán..azt mondta, hogy le kell ülnie mert szédül..csak egy percre fordultam el, és..és összeesett!

-Elájult? Eszméleténél van?

A vonal másik oldalán lévő lány sírása megijesztte Elizabeth-et. És még Perrie ki sem mondta, ő már automatikusan tápászkodott fel az otthoni dolgozó szobájában lévő gurulós székről, miközben szabad kezével, amellyel nem a telefont markolászra, nyúlt a kocsi kulcsáért.

-Perrie..lélegezz..be, ki. Rendben? Megtudod csinálni?

Hallotta, ahogyan Perrie reszketeg lélegzetet vesz, próbálva csillapítani légzését és valahogy lenyugtatnia magát.

-Nagyon jó..és, most kérlek, mond el, hogy mi történt Niall-el.

-Vérzik..annyira..nagyon vérzik..és nem reagál! Kurvára nem reagál!

Elizabeth azonnal feltépte a bejárati ajtót és sietősen indult meg autója felé.

-Hívjatok mentőt azonnal, a kórházban találkozunk! Ne mozdítsátok, ne rángassátok, ne csináljok semmit, ami még jobban terheli a szervezetét!

Aztán letette.
.
.
.
.
.
Zayn számára az idő lelassult. Mintha a körülötte lévő emberek megdermedtek volna, nem mozdultak, nem beszéltek és nem sírtak. Nem látott semmit, nem hallott, nem észlelt semmit a külvilágból.
Egyetlen dologra koncentrált.
Egyetlen valakire.
Zayn az ölébe húzta az aprócska alakot, kinek nadrágját teljesen áitatta a vörös folyadék, amely belőle távozott. Nem látott rajta semmiféle sebet, ahol megvághatta magát, megüthette..semmi.
-Niall..Ni..-suttogta, remegő ujjaival az eszméletlen fiú arcát simogatva, aki egyáltalán nem reagált semmire.
Falfehér volt, az élet távozni készült belőle, bőre hideg, sápadt, már-már rendellenesen fehér. Mellkasa lassan süllyedt fel s alá, pulzusa egyre csak lassult, Zayn pedig egyre jobban félt.
-Ne hagyj itt Kicsim..ne csináld ezt velem-a fekete hajú fiú érezte, hogy szemeiből forró könnyek hullnak alá, egyenesen Niall sápadt arcára. Zayn-t abban a pillanatban nem érdekelte, hogy kilátja őt, vagy kihallja, az sem érdekelte, hogy a többiek valószínűleg döbbenten figyelik a jelenetet. A pakisztáni fiú erősen ölelte magához a törékeny vérző alakot, fejét Niall mellkasára fektetve. Hangosan zokogott fájdalmában, bűntudatában és abban a pillanatban minden fájt neki.
Legszívesebben üvöltött volna.
Kivert volna néhány ablakot, ütötte volna a falat teljes erejéből, de tudta, hogy a dolgokat akkor sem fordíthatja vissza. Nem tudja visszavonni a szavakat, amelyet mindennap Niall fejéhez vágott. Nem tudja visszaszívni a jelzőket, a bántó megjegyzéseket, amikkel rendszerint a fiút illette. Nem tudja az ütéseket, pofonokat, lökéseket meg nem történté tenni. Gyűlölte magát, amiért önmagát helyezte előtérbe! Miért nem tudja közölni mindenkivel, hogy meleg?? Miért tagadja meg önmagát? Miért kellett azt az embert bántania, akit mindennél jobban szeret?
Miért ennyire undorító?
Niall a legjobbat érdemli, a legtökéletesebbet..de ő elvett tőle mindent.
-Bocsáss meg, bocsáss meg..-suttogta, miközben előre-hátra ringatta magát, s az ölében lévő, haldokló fiút.
Trisha szájára szorított kezével probálta elrejteni zokogását, miközben fiát nézte, ahogyan apró darabokra törik, karjában azzal a szeretett alakkal, aki mindnyájuknak olyan fontos.
Tudta, hogy miért vérzik.
És tudta, hogy mi folyik a háttérben.
-Hol vannak azok az átkozott mentők?!-üvöltötte a nő.-Elveszítjük őket!
Harry hangosan sírt, fejét Louis nyakába temetve. Az alacsonyabbik lehunyt szemekkel tartotta szerelmét, és valamiféle támogatást nyújtva neki. 
-Azt mondták jönnek...de hiába sürgetem ez a ribanc állandóan leráz!-zsörtölődött Liam, remegő kezekkel nyomkodva fekete mobilját és magában hangosan  átkozta a telefonközpontos lányt, amiért ennyire seggfej. Senki sem fogta fel, hogy a barátja haldoklik?!
Zayn mindent tompán hallott és látott.  Csak Niall volt.
Az Ő édes, egyetlen Niall-je, aki olyan sok mindent tűrt, most pedig úgy látszik feladja..
A következő pillanatban aztán egy piros ruhát viselő alak, egyszerűen kitépte Niall-t a karjai közül, őt pedig félre lökték.
Üvöltött.
Hangosan üvöltve kapálózott, de nem engedték oda hozzá.
Látta, ahogyan szerelmét, mentősök hada veszik körbe. Az egyikük hevesen magyarázott valamint a fülébe helyezett szerkezetbe, de egyáltalán nem érette, hogy mit. Látta, ahogyan hordágyra helyezik,  oxigénmaszkkal az arcán, infúzióval a karjában, tapaszokkal a testén.
Aztán valaki lefogta, lefogta és nem eresztette, miközben Niall-t futólépésben kivitték a házból és tolták be a folyamatosan szirénázó mentőautóba.
Úgy zokogott, mint egy kisgyerek, mint egy öt éves gyerek, amikor elveszik tőle azt, amit igazán szeret.
De, hát tényleg elvették tőle azt, amit igazán szeret és kitudja, hogy egyáltalán vissza kapja-e az életben.
Liam szorosan tartotta őt.
.
.
.
-Jöjjön kisasszony. Segítek, megtisztálkodni-egy halványan mosolygó, alacsony szemüveget viselő nővér sétált feléjük, szavait a műanyag székben remegő Perrie személyének címezve.
A szőke hajú lány, Louis segítségével tápászkodott fel, és kísérte a nővér felé, aki azonnal megragadta a karját, nehogy elájuljon. Bár, amilyen állapotban volt nem is lett volna csoda.
Perrie-n még mindig az otthon viselt munkaruhája volt. Kék kötényének elején sötét foltok éktelenkedtek, térdei, valamint jobb felkarjára szintén rászáradt Niall vére. A nagyszájú, állandóan csacsogó, energikus Perrie most hatalmasra nyílt szemekkel, sokktól lebénulva, mint egy robot követte az alacsony nővért, aki nyugtatólag simogatta a lány hátát, miközben halk "minden rendben lesz"-t suttogott neki.
Az idő lassan tizenkettő felé közeledett. Három órája ültek már a váróban, és három órája, hogy betolták Niall-t a műtőbe. A kórház lassan kiürült, csak ők ültek a gyógyszer, a fertőtlenítő, valamint a betegség édeskés szagától bűzös váróban. Elgémberedett háttal ültek a műanyag székekben, mélyen gondolataikba merülve a beszélgetést mindenképpen mellőzték. Senki sem tudott megszólalni a történtek után, senkinek sem volt egy ép gondolata.
Louis ásítva döntötte fejét a kemény falnak, tenyerével az ölében pihengető Harry hátát simogatva, aki szipogva próbált túllépni a pár órája történteken. Rózsaszín pulóvere kapucniját arcába húzta, csupán orra látszódott ki.
Liam egy műanyag poharat szorongatott, melynek tartalma már percekkel ezelőtt elfogyott, de kedve egyáltalán nem volt kidobni. Így hát csendben ült és meredt a recepciós pult oldalára, ami mögött egy fiatal lány csacsogott telefonon néha-néha szomorú tekintettel illetve a  társaságot.
A jóval később érkező Leigh-Anne és Michelle, a városban voltak a bevásárlóközpontban, amikor Trisha felhívta őket, hogy értesítse a történtekről a lányt és az asszonyt is. Mindketten, a konyhára vett csomagjaikkal azonnal a kórházba rohantak.
Zayn úgy érezte magát, mint akit elhagyott az összes ereje. Csak ült, melegítője cipzárját álláig felhúzva, miközben tompa tekintetgel meredt a semmibe. Szemei vörösek voltak, arca szürke, sápadt, mint aki napok óta nem aludt egy percet sem. Sötét haja csapzottan lógott a szemébe, és most még a borostája is zavarta. Minden zavarta.
A csend.
A várakozás.
A kórház.
Még édesanyja keze is a vállán.
De nem tudtak mit csinálni csak várni és remélni a legjobbakat.
Hogy Niall túléli.
-Miért vérzett?-suttogta maga elé, magára vonva barátai figyelmét.-H..honnan jött az a sok vér?
Liam szorosan lehunyta a szemét és megrázta a fejét.
A baba elment. Biztosan elment és már nem számít.
Trisha reszketeg lélegzetet vett, már éppen válaszolt volna, amikor megjelent egy Zayn számára ismeretlen vörös hajú nő. A nő magas, vékony volt. Hosszú fehérköppenye alatt egyszerű fekete pólót viselt, farmernadrággal. Vörös haja szépen keretezte szív alakú arcát, szemén lila keretes szemüveg. Mellkasához egy barna mappát szorított.
-Jó estét, a nevem Doktor Elizabeth Rose Sawyer-állt meg előttük, kedvesen végig nézve a társaságon.-férfi terhesség specialista vagyok, egyben pedig Niall orvosa.
Zayn szeme kikerekedett. Mi?? Jól hallott?
-Mo..mondja..Niall, jól van?-szólalt meg Liam halkan, kezével erősen szorítva a mellette lévő radiátor csövét.
Zayn hevesen dobogó szívvel bámulta a nőt. Legszívesebben ráüvöltött volna, hogy beszéljen! Eleget várt az Isten szerelmére!
Elizabeth reszketeg sóhajt eresztett.
-Niall sok vért vesztett. Az utóbbi időben rengeteg stressz érte a szervezetét, tehát várható volt, hogy feladja-mondta tárgyilagosan.-De az állapotát stabilizáltuk, most pedig altatásban van.
-És..és..és a baba?-hallatszott a tétova kérdés a jobb oldaláról.
Zayn kikerekedett szemekkel fordult Leigh-Anne irányába, aki Michelle kezét markolászta, reménykedve nézve fel a negyvenes éveiben járó orvosra. Milyen baba?
Elizabeth elmosolyodott.
-A baba egy igazi harcos-felelte jelentőségteljes pillantással illetve Zayn-t.-Kérem, csak néhányan menjenek be hozzá. Szeretném, ha Niall ma pihenne, hogy holnap a vizsgálatokra elég ereje legyen. Jó éjszakát-mondta, majd megfordult, és komótosan elsétált.
-Hála az Istennek!-suttogta Liam, boldogan nézve fel a plafonra.
-Ti meg mi a francról beszéltek?!-szólalt meg Zayn, arcán összezavarodott kifejezés ült. -Milyen baba? Mi köze van Niall állapotához egy kibaszott babának?!
-Fiam!-süvöltötte Trisha.-Vigyázz miket mondasz!
-Nem!-pattant fel a fiú.-Tudom, hogy Niall teherbe ejtett valakit. Gyereke lesz, oké! De miért vérzett? Miért nem  mondja ez a gyökér nő, hogy tulajdonképpen mi a franc baja van?!
-Azért mert majdnem elvetélt te seggfej!-egyenesedett fel Harry.
Zayn meghökkenve nézett a Louis mellett ülő göndör hajú fiúra, aki szemeit törölgetve szipogott.
-Te meg miről beszélsz?! Agyadra ment a napsütés Harry?! Milyen vetélés??
-Niall terhes! Kurvára terhes!-kiáltotta a göndör hajú.-Nem ejtett senkit teherbe. Mégis kit ejtett volna teherbe, amikor annyira szerelmes beléd, hogy csak téged lát és senki mást?!
Zayn kínjában felnevetett, kezét szemeire szorítva.
-Te szórakozol velem?-röhögött, körbe fordulva valamiféle megerősítést várva a poénhoz ..de csupán szomorú, lesajnáló tekinteteket kapott.-Ti ugye..nem..nem hiszitek el ezt a baromságot? Liam? Louis? Lányok? Anya??
Zayn kétségbeesetten hátrált egy lépést.
-Haver..-suttogta Liam, megindulva felé, de megállt, amikor Trisha visszahúzva.
-Ki..ki..az..az apja..ha egyáltalán ez..ez lehetséges?-kérdezte hevesen dobogó szívvel.
Nem.
Nem lehet.
Ilyen nincs.
Ez lehetetlen.
Ez abnormális.
-Niall három hónapos terhes..ti pedig..ti..három hónappal ezelőtt...-motyogta Leigh-Anne ujjait bámulva.
-Te vagy az apja Z-suttogta Liam.

És Zayn-nek ennyi elég is volt, hogy hátat fordítson és kirohanjon az épületből....