Karácsony van - tudatosult bennem, mikor meghallottam a Last Chrismas-t üvölteni a bátyám szobájából.

- Húgi - tört be egy másodperccel később a szobámba a már említett illető - Ajándékbontás! Keljél már fel! Karácsony van baszki! - rángatta fel a redőnyt, és lerakjt az asztalomra a kis hangszóróját, hogy még véletlenül se tudjak visszaaludni - 10 perc múlva tali lent. Vissza ne aludjál, mert leöntelek a teával - húzott ki végre a szobámból. Úgy döntöttem, ideje felébredni, főleg hogy ajándékot is bontunk.

- Mi a reggeli? - robogtam le alig 5 perc múlva a lépcsőn.

- Választhatsz - mosolygott rám Anne - Van gofri, melegszendvics, pirítós és omlett.

- Ú, imádlak Anne. Te vagy a legjobb - ugrotam a nyakába, és szorosan átöleltem - Nem sokszor mondom, de ugye tudod, hogy... - suttogtam neki.

- Igen, tudom. Én is, és köszönöm - csillant meg a szeme.

Kedvesen rámosolyogtam, majd két melegszendviccsel a tányéromon levetődtem az asztalhoz, és falatozni kezdtem. A bátyám határtalan szeretettel ölelgetett meg, szinte fojtogatva, amit egyszerűen betudtam annak, hogy épp nincs barátnője, na meg hogy elég messze jár főiskolára, és ezért csak hónaponta egyszer találkoztunk.

- Nagyon kúl a karácsonyi ajándékod. Én tudom mi az - kacsintott rám, és szélesen elmosolyodott.

- Hát, ha te mondod, akkor csakis valami menő lehet.

A kezembe vettem a csomagot, amiről már kibontás nélkül is megmondtam, hogy egy könyv lesz, és feltéptem az unikornisos csomagoló papírt.

Valóban egy könyvet tartottam a kezemben, és egy klasszikus karácsonyi üdvözlőlap is társult hozzá.

- A fiúknak, akiket valaha szerettem - olvastam le a címet - Király, köszi Brian - tartottam fel a kezem, amibe belecsapott, majd rámutatott a karácsonyi lapra.

- Olvasd el, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciód - vigyorgott, mint a tejbetök.

- Oké, nyugi. Hangosan? - csak bólintott egyet, úgyhogy kicsúsztattam a kis levelet, és olvasni kezdtem.

- Nagyon boldog karácsonyt Halsey Elizabeth Clark!

Szeretettel: Anne és Apa

U.i.: Ja, kimaradt, hogy mi az ajándékod :) Nos, évek óta könyörögsz, úgyhogy végül Anne noszogatására beleegyeztem, és megengedjük, hogy csináltass tetoválást. De csakis azzal a feltétellel, hogy nem lesz nagy, és újév után csinálod. Szívesen! - olvastam fel hangosan, majd a szám elé kaptam a kezem, apuhoz és Anne-hez rohantam, és jó erősen megszorongattam őket.

- Köszönöm - suttogtam mindkettőjüknek.

Egy órával később a Brian szobájában csücsültem, és hallgattam a nagyszerű élmény beszámolóját a főiskolai bulikról, a főiskolai csajokról, hogy mennyire más odajárni, de hallok a kollégium szobájáról, a szobatársáról és még számos más dologról, amit minden alkalommal elmondott, de én még a mostani sokadik elbeszélés után is élveztem. A kezemben megvillant a telefonom, gyorsan feloldottam, majd válaszoltam is.

Adam: Ki tudsz jönni az ajtótok elé?
Halsey: Persze, miért?
Adam: Csak gyere😉

- Bocs, mindjárt jövök, csak Adam...

- Menj csak húgi - kacsintott rám Brian.

Sietve felkaptam a kabátomat, megfogtam Adam ajándékát és villám gyorsan kiléptem a ajtón. Barátom karjaiba vetettem magam, és még mielőtt bármit reagálhatott vagy mondhatott volna, megcsókoltam.

- Hiányoztam? - kérdezte ellenállhatatlanul nyájas és romantikus hangon, mire csak gyorsan megráztam a fejem, és elvigyorodtam.

- Tehát nem hiányoztam... akkor ezt meg sem érdemled - mutatott fel egy unikornisos zacskót, amit eddig észre se vettem, és feltételeztem a karácsonyi ajándékomat rejti.

- De akkor te se ezt - emeltem meg a Marvel-es zacskót, ami egyébként szintén ilyen képregényeket, meg egyéb kincsecskéket rejtett. Adam enyhén szólva Marvel fan. Konkrétan annyi plakátja és posztere van a szobájában, hogy elfelejtettem eredetileg milyen színű, és nemrég el kellett ajándékozza a képregénygyűjteménye egy részét, hogy elférjen a szobában.

- Na - durcizott be, és aranyosan ráncolta az orrát meg a homlokát, mint egy kis édes óvodás.

- Oké, ennek nem bírok ellenállni - csókoltam meg, és közben a kezébe nyomtam a zacsit, én meg elcsentem az unikornisosat.

- A kis szarka - nevetett fel Adam.

A lépcsőn ülve megtámasztottam a fejem a vállán, és a szomszéd házát figyeltem, aki mindegy versenyként felfogva mindig a legfényesebbre díszítette fel a házát, és a sok égőjének köszönhetően rendszeresen elment az utcában az áram, aminek minden lakó igazán örült... Szarkazmus volt.

- Halsey - suttogta Adam, mire felemeltem a fejem, és belenéztem igéző szemébe - Erik szilveszteri bulit tart, és számít rá, hogy ott leszünk mi is. De én nélküled nem igazán szeretnék menni, úgyhogy esetleg elkísérnél?

- Persze, szívesen - ha tudtam volna, hogy azon a bulin mi fog történni, valószínűleg heves fejrázással válaszoltam volna, és december 31-én ki sem merészkedtem volna a szobámból. De sajnos nem tudhattam, hogy mi minden lesz, így aznap boldogan hajtottam álomra a fejem, szörnyen szerelmes hangulatban.