Az a valami már nem kacag. Hátrál. Nekirontok. Könyörtelenül tépem, karmolom, rúgom ahol csak érem, míg egyszercsak szertefoszlik és újra meglátom a fényt. A célt. Indulok. Már semmi sem tarthat vissza. Érzem, erős vagyok. Megállíthatatlan. Bátor.
Már csak karnyújtásnyira van. Érzem hogy hív. Hogy rám vár. A hangok fülsiketítőek. Fájdalmasak.
Egy sóhajt hallok.