4.
Elesek. Rossz. Fáj. A gonosz kacag. Felállok. Ismét rohanok, ezúttal fejemet lehajtva, tiszta erőből. Visszataszít. Nem enged át. Egy darabig csak nézem. Sietnem kellene, mintha a fény kissebb lenne. Lehet, hogy eltűnik? De akkor mi lesz? Örökké ez? Nem tetszik. Inkább a zaj, a színek, a hideg, a fájdalom, a szenvedés... Bármi ami nem csak semmi. Nem veszíthetek!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro