Annyira sajnálom, hogy nem hoztam a részeket, de semmi időm nem volt rá. :( De most újjúlt erővel ketek neki, és próbálom tartani magam, a heti egy részhez, (csak ígyfér ki az időmből)De most itt a következő rész, szóval jó olvasást!!!

Blair szemszöge:

Egyre közeledtünk a Victoria Secret bolthoz, azt vettem észre, hogy Harry a különböző fehérneműket nézte, amik jól láthatóak voltak a kirakatban. Láttam a szemén, ahogy megfigyelte a ruhadarabokat, mielőtt a pillantása találkozott az enyémmel.

„Nem.” Mondtam gyorsan.

„Miért nem?” Kérdezte, ahogy a szája összehúzódott.

„Nekem nem kell semmi onnan” Hagytam abba. ”Nem szorulok rá, néhány újbugyira.” Viccelődtem,próbálva megszabadulni a kínos helyzettől.

Amint elérte a boltot, tudtam mire gondol. Éreztem a kezét, ahogy az ujjai ez enyém köré fonódnak,megszortva azt. Kísérletet tettem, hogy kiszabaduljon a kezem a kezéből, de igyekezetem hiábavaló volt. Nem zavarta a szorításaelleni kzdelmem, nyilvánvaló volt, hogy ő fog nyerni, nem számít milyen erősen kűzdök.

Amikor elindultunk gyalog a boltba, megérkezésünket egy meglehetősen ápolt arcú nő ismerte el. Küldött felénk egy hamis mosolyt, megkérdezte, hogy szükségeünk van evalamire, de Harry durván leintette, mielőtt esélyt kaphatott volna, hogy beleavatkozzon.

„Tehát, mitveszel magadnak?” Kérdeztem tőle. „Néhány harisnyát, esetleg?” Felvontam a szemöldököm, mikor rámutatott a különböző típusokra, amiket kinézett. A megjegyzésemre, a szemét forgatta, felvett egy fekete csipke melltartót és a fehérneműt hozzá, átadta nekem, és nyengéden a vállamnál fogva a próbafülke felé lökött.

„Harry, mit művelsz?”

„Próbáld fel nekem.” Húzódott ajka egy vigyorba.

„Nem tudom, hogyföl kellene próbálnom, Harry.

„Nem tudod vagy nem fogod.” Kérdezte.

„Mindkettő.” Válaszoltam őszíntén.

„Talán tudok segíteni benne?” Ugratott.

Úgy  tűnik nem érti. Nem akartam fehérneműben nézegetni magam, nemhogy még bárki más is lássa. Harry volt már lányokkal, akik soványabbak, mint én, és akik sokkal jobban néztek ki. És ez valóban idegesített engem.

Harry belépett a pbafülkébe, figyelmen kvül hagyva a tiltakkozásomat, becsukta az ajtót, ezzel csak egy hüvelyknyi távolságot hagyva nekünk egymástól. Olyan közel volt, éreztem a meleg leheletét, ésa kölniét. Mámorító volt. De ez nem változtatott a hozzáállásomon, és még mindig nem akartam, hogy közel legyen hozzám, mikor átöltözök.

„Kifelé, Harry!” Mondtam türelmetlenül.

„Komolyan! Mozgás!” Ütöttem meg az egyik vállfával.

Meg se rezzent, csak mulatott rajtam. Tudtam, hogy nem fog kimenni.

„Oké, rendben. Megpróbálom.” Hazudtam „Megforulni.” Alkudoztam.

„Eltakarom a szemem.”

„Fordulj.” Vágom rányersen.

„Tudom, hogy megpróbálod, és működni fog Blair. Nem vagyok teljesen hülye.” Mondta

Hátra dőltem a falnak. „Megpróbálom, de nem akarom, hogy nézz.”

„Rendben.”

„Most fordulj el, vagy lehetőleg menj ki a fülkéből.” Jelentettem ki, egyik kezemet  a hasára téve meglöktem.

„Azt hiszem, csak megforuldok.”

Lassan kezdtem levetkőzni, levéve a farmerem, és az ingem.  Óvatosan méregettem Harryt, integettem a kezemmel az arca előtt, megtudva, hogy nem figyel rám.

„Kész vagy már?” Kérdezte.

„Igen, de nem szabad nézned!”

„Miért?” Nyöszörgött, megütve a falat mint egy gyerek.

„Mert nem akarom.” Válaszoltam.

Nem törődve vele, Harry mefordult, és rám nézett. Gyorsan lehajoltam, hogy megragadjaknéhány ruhát, eltakarva magam, de megállított. Kinyújtotta a kezét, és segített egyenesen állni, enyhe vigyorral az arcán bámulta a testem.

„Miért nem akard, hogy lássam mindezt, Blair? Biztosíthatlak, hogyszámomra ez igen jó látvány.”

„Nem kell próbálkoznod, hogy jobban érezzem magam, Harry. Tisztában vagyok azzal, hogy nem nézek ki úgy mint a többi lány akikkel előttem voltál.”

„Azt mondod, velem?” Gúnyolódott.

Fújtattam, meglöktem Harryt egy kézzel, utasítva, hogy forduljon meg, hogy átöltözhessek.

„És amit mondtál, te nem vagy olyan lány, mint akikkel korábban voltam. „Már a kezdetek kezdetén nem kellett ez a pocsék álarc.” Mosolygott, megpróbálva enyhíteni a tompa hangulatomat. „Nagyon tetszik, hogy ennyire… tiszta vagy.” Fejezte be gondosan.

Áthúztam a fejemen a pólót, amennyire csak tudtam, és még minig nem volt kényelmes, a tény, hogy egyedül voltam a próbafülkében, egy fiatal fiúval aki bámult. Láttam ahogy a szeme alattomosan egy kicsit elidőzik a mellkasomon, és láttam ahogy nyelvével végignyalta a felső ajkát, mielőtt a fogai közé vette.

„Ne takard magad.”

Úgyviselkedtem, mink aki nincs tudatában a megjegyzésének, az ingem elkezdett lecsúszni, de megállt, mikor a távolság köztem és Harry között nem létezett, puha ajkai azenyének nyomódtak.

Harry csókjai elkúsztak azajkaimtól, egészen az álkapcsomig. Amikor elérte a nyakam,elsöpörte a hajamat a vállamról,szívni kezdte a bőrt, hogy egy kis nyöszörgést váltson ki belőlem.

Egy édes foltot hagyva másodperceken belül, egy kicsit erősebben szívta,hogy reszketés fusson végig a gerincemen, és kis dudorok emelkedjenek a bőröm feszínére.

Nem voltam biztos benne mit tegyek a karjaimmal, így a nyaka köré tekertem őket. Felemelte őket egy kicsit magasabbra,  megragadtam a tarkóját, és a haját rángattam. Mégegyszer összeérintette ajkainkat, megharapta az alsó ajkamat, nyelvével át siklott rajta, amit tétován nyújtott ki. A csók gyorsan mélyült el, Harry nagy kezeit a csupasz csípőmön, és a hátamon pihent. Megsimogatta a bőrt, amitől kirázott a hideg. Lassan elhúzódott, zöld szemeit az enyémbe méllyesztve.

„Be kell fejezned azt, hogy lealacsonyítod magad, Blair. Nem veszed észre milyen lenyűgöző vagy valójában.” Lehelte. Félszegen visszamosolyogtam, és megpróbáltam elrelyteni a pírt az arcomon. Még nem igazán tudom, hogyan kell elfogadni a bókot, amit kapok, ezért úgydöntöttem témát válltok.

Előrehajoltam, ajkaimat a füléhez nyomtam. „Felveszem a ruháimat, oké?” Suttogtam.

Kuncogott. „Így is maradhatsz, ha szeretnéd.” Simogatta ujjával a vállamat.

Játékosan megütöttem a karját, és fogtam a ruháit.

Amikor kiléptünk a fülkéből, a hölgy a pultnál megvető pillantást lövelltfelénk, amint Harry a pultra rakta a fehérneműt, és fizetett.

„Elrontasz engem.”

„Az én kedvemre is.” Kuncogott.

„Te perverz vagy.”Mondtam.

„Ez egy kicsit nyomasztó.” Mondta ráncolódva.

„Hosszászoksz.” Nevettem.

Úgy döntöttünk beülünk egy kis kévázóba, valamit enni, és inni, mielőtt folytatjuk ez eddig érdekes bevesárlásunnkat.

Míg  a rendelést vártuk, beszélgettünk mit fogunk csinálni mánap az iskolában. Harry megnyugtattott, hogy minden rendben lesz, és hogy meg fog védeni engem, de még mindig volt némi kétség a fejemben, hogyvalami rossz fog történni, legyen szó Harry barátairól, vagy Sophieról.

Sophie szemszöge:

Igazán dühös vagyok. Tudva, hogy egy kis senki megalázott engem. Különösen egy olyan alacson szintű ember, mint Blair. Harry határozottanlefelé süllyedt ebben az időben.

Figyelmen kívül hagyva ezeket a gondolatokat, tudtam hogy tennem kell valamit,Harry miatt. nem igazán tetszik ez nekem, hogyőszinte legyek, ő mindig túl önzetlennek tűnt, bármit mondtam vagy tettem ez ellen, bár ez nem változtat a tényen, hogy nagyon népszerű, és vonzó, tökéletes kombináció, hogy fölemelje a társadalmi státuszomat. Imádtam a figyelmet, amiért sóvárogtam.

Blair nem kellett a képbe. Úgy volt, hogy Harry és ő utálják egymást, vagy legalábbis minimális az érdekük egymás iránt.

Holnap iskola, és kedves Blair, lesz neked egy kis meglepetés. Senki nem merte felvenni a háborút velem, mert én nyertem. Én mindig nyerek.