Nos azt hiszem meg szeretném köszönni, a :

8033 megtekintést  a 343 szavazatot, és a 30 hozzászólást. Imádlak titeket. <3

Most pedig mehoztam a következő részt, szóval jó olvasást!!!

Blair szemszöge:

Egyszer bólintott, Harry ajkain kéjes vigyor jelent meg.

Éreztem, ahogy a nagy keze simogatja a bőrömet, megállt, mikor elérte a mellemet. Gyengéden húzta végig rajta az ujját, ami miatt kirázott a hideg. Válaszul vigyorgott, és kissé rászorított.

„Karokat fel." Utasított.

Felemeltem a karomat, Harry felemelte az ingem, és levette, így teljesen ki lettem neki szolgáltatva, eltekintve a bugyimtól. Kísérletet tettem, hogy eltakarjam magam, de kifeszítette a karjaim. Úgy éreztem ki vagyok szolgáltatva, és ahogy éhesen rám nézett, egyáltalán nem segített az idegeimnek. Beszívta kövér alsó ajkát, míg szemei a nyakam bőrét figyelte.

„H-Harry." Nyöszörögtem, mikor lehajtotta a fejét, ajkaival a csupasz nyakamra tapadva.

Szívni kezdte, de időről időre elmosolyodott.

„C-csak." Nyöszörögtem, ahogy nyelvét végighúzta a nyelvét az államon, ami miatt lefagytam.

Éreztem, ahogy a nagy keze fel és lecsúszik a combom sima bőrén, annyira hálás vagyok, hogy leborotváltam zuhanyzáskor. A lábam belső felén futott végig, amiért fészkelődtem az érintése alatt.

Hosszú ujjai elindultak a bugyim felé, telt ajkai csókokkal halmozták el a csípő csontom. Harry megtámasztotta magát, és a szemembe nézve kért ismét engedélyt.

Egy pillanatig haboztam, de bólintottam, jelezve neki, hogy tovább mehet.

Megrántotta a bugyim szegélyét, lehúzta azt, így teljesen meztelen voltam.

A legtávolabbi emlékem, mikor valaha elmentem egy sráccal, 14 éves voltam, és üvegeztünk, de ez most megváltozik. Annyira ideges, és nyugtalan voltam, hogy éreztem a pillangókat a gyomromban.

Harry annyi erőfeszítést tett, hogy jól érezzem magam, tudván, hogy ő tapasztaltabb, amitől még jobban megijedek néha. Fogalmam sem volt, hogyan reagáljak rá, kellett volna segítenem? Vagy csak itt ülnöm kellene.

„Lassan haladok... élvezni fogod. Bízz bennem." Mondta, lenézett rám, sötétséggel a szemeiben.

Felemelte a lábamat a vállára, nem megszakítva a szemkontaktust. Egyik ujjával elkezdte izgatni az érzékeny pontomat, lassan csúsztatva. Ziháltam az érzéstől. Kényelmetlen volt, de mégis olyan intim. Küzdöttem, hogy elfojtsak egy nyögést, de csúfos kudarcot vallottam, amikor ujját belém csúsztatta.

„Ez érzed, ugye?" Kérdezte, beljebb csúsztatva az ujját.

Nem tudtam beszélni, kezem a kusza hajába csúsztatta, rámenős ajkait felém tolva.

„Túlbuzgó, nemde?" Vigyorgott.

A lágy fürtök csiklandozták a bőröm, ahogy lehajtotta a fejét. Zihálás szökött ki az ajkaim közt, ahogy megcsípte a bőrt a belső combomon, éreztem a forró leheletét ellenem. Még egyszer felnézett rám, mielőtt rám kacsintott.

Pillanatokkal később éreztem a nyelvét a középpontomnak nyomódni. Megragadta a combom, és szorosan tartott, mikor vonaglottam a szorításában, nyelvével továbbra is dolgozott. Küzdöttem a sóhajok és a nyöszörgések ellen, de nem volt menekvés ezek elől.

Láttam, ahogy szórakozottsággal nézett a szemembe. Megragadtam egyik kezemmel a lepedőt, másikkal Harry kusza hajába túrtam. Halkan rángattam, ő pedig mormogott jóváhagyásként.

Telt ajkai a legérzékenyebb helyen, kezdett el szívni, ami miatt egy hangos nyögés szökött ki ajkaim közül. Mélyen nevetett, hátam a matracra hanyatlott, keze a csípőmet tartotta, ahogy folytatta tovább.

Éreztem, ahogy a hő emelkedik a gyomromban, megpróbáltam összezárni a combjaim, de Harry nyitva tartotta őket határozottan, szívása nehezebb lett, ujjával gyorsabban mozgott. Meg tudtam mondani, hogy még jobban gyorsított a mozgásán.

„Harry." Nyögtem, összeszorítottam a szemem, mikor az elsöprő érzés, legyőzött.

Soha nem volt még ilyen eufórikus érzésem. Harry érintése elvitt a szakadék szélére, a testem remegett az örömtől. A lélegzetem rövid ideig zihálás volt, míg a bizsergés alább nem hagyott, a testem kimerült.

Harry megtámasztotta magát a könyökén, majd egyik karját átfutatta a vállamon.

„Milyen volt?" Lehelte.

Megragadtam az ingem, és rátettem a testemre, valamint visszavettem a bugyimat, amin Harry jót kuncogott.

„É-én.." Nem tudtam mit mondjak. Hirtelen éreztem kínosan ezt, abban a pillanatban nem, csak most mikor vége lett.

„Tehát annak ellenére, amit most tettem veled, még mindig szégyenlős vagy előttem." Nevetett, szórakozottsága egyértelmű volt a hangjában.

Elpirultam, és félrenéztem, zavarban voltam, hogy Harry látott engem a leg kiszolgáltatott állapotomban. Nem tűnik úgy, hogy minden kellemetlen, ami történt, neki ez gyakori eset. A gondolat, hogy hányszor tehette ezt, ott volt a fejemben.

Persze, valószínűleg sok lánnyal kísérletezett, akik hajlandóak többre is, de soha nem tudtam biztosan, hogy ez velem más volt e. Azt hiszem most ez volt a remény, hogy ezek a dolgok értelmüket vesztették, és ahogyan bánt velem, az hasonlóan új volt számára, pont mint nekem. Úgy bánt velem, mintha bármelyik pillanatban összetörhetek, és ezt képtelen vagyok megfejteni.

Elvágva a gondolataimat, Harry a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Az ölébe emelt, éreztem a keménységet magam ellen.

„Te tetted ezt velem." Lehelte, megharapva a fülemet.

Oldalra döntöttem a nyakam, több hozzáférést adva, de előtte a fülembe suttogott.

„Tudod, azt hiszem itt az ideje, hogy adjál nekem valamit cserébe." Mondta.

„Nem tudom, mire gondolsz." Dadogtam.

„Ó, nem vagy te buta Blair, pontosan tudod, mit akarok." Vigyorgott.

„Nem tudom, hogyan." Ismertem be, ismét zavarba jöttem, az ismeretei hiányossága miatt.

„Megtanítom."