Meg is hoztam a következő részt/fejezetet. Remélm elnyeri a tetszéseteket. Sajnálom asok kimaradást, de most már itt vagyok. És nagyon úgy tűnik, hogy akadt egy kis segítőm is, akinek most nagyn hálás vagyok, mert segített mikor elakadtam a fordítással (beustutlam).

De most akkor jó olvasást!

Blair szemszöge:

Körülbelül két órát át utaztunk, csak azért, hogy megálljunk reggelizni, de Harry még így se mondta el hová megyünk. Nem volt nyugtató, hogy ilyen messze voltunk otthontól, főleg hogy iskola van. Harry folyamatosan beszélgetett velem, és próbálta mellékvágányra juttatni, hogy megtudjam hová megyünk.

„Harry, még nem is zuhanyoztam, és nem öltöztem át, undorítónak érzem magam." Nyöszörögtem

.„Van egy bevásárló központ úgy tízpercnyire, a barátom a tulajdonos. Tud intézni neked tiszta ruhát, és elmehetsz a mosdóba is arcot mosni." Mondta.

„Oké. De légy szíves mond meg hová megyünk?" Kérdeztem, meg újra.

Harry fújtatott. „Elviszlek a tóparti házamhoz. Még úgy fél óra és ott vagyunk."

„Van egy tóparti házad?" Kérdeztem, felvont szemöldökkel.

„Igen, a családomé, de rajtam kívül senki nem megy oda." Mondta.

„Rendben, De Harry, mi elpazarolunk fél napot az oda meg a vissza úttal. Valójában csak egy órát tudunk pihenni." Nyöszörögtem.

„Majd csak akkor aggódj, most állj le ezzel."

„Sajnálom, hogy logikusan gondolkodom." Sóhajtottam.

„Hát persze." Ugratott.

Amint megérkeztünk a plázába, Harry leállította a kocsit, és kinyitotta nekem az ajtót. Bementünk, és ő vezetett, a második emeleti irodába.Mi köszöntünk a férfinek, aki úgy tűnt, körülbelül a húszas évei végén járt, egy begombolt ingben, és farmerben volt. Szőkés haja volt, kék szemei, és nagy mosolya. Harry és ő üdvözölték egymást, nyílván régóta jóban vannak.

„Andy vagyok." Elmosolyodott, megfogta a kezem és megrázta.

„Blair vagyok, Harry barátja." Válaszoltam, egy barátságos mosollyal.

Andy adott egy pillantást Harrynek, meglepődve, hogy egy lánnyal volt. Láttam, ahogy Harry álkapcsa megfeszül, láttam a vonásait eltorzulni, amely alapvetően azt mondta, hogy fogjam be, mielőtt átugrik az asztalon, és a szart is kiveri belőle.

„Mit tehetek érted Harry?" Kérdezte, mit sem törődve a helyzettel.

„Elmegyünk, Blairnek szüksége van néhány élelmiszerre, és kozmetikumokra. Tudnál segíteni?" Kérdezte Harry kétségbeesve.

„Egyszerű. Még tartozom, neked a múl korival." Mosolyodott el.

Nem tudtam nem, figyelmen kívül hagyni, amikor azt mondta, „tartozom neked." Mi történt köztük, Harry pénzt adott neki szívesség gyanánt?

 „Adok egy négyszáz dolláros kártyát. Bárhová mehettek az első, a második, és a harmadik emeleten." Jelentette ki Andy, és átadta a kártyát. Négyszáz dollár? Ki a fene ez a srác?

„Kösz, haver." Mondta Harry, és megveregette a vállát. Úgy tűnt most már sokkal nyugodtabb volt. Elbúcsúztunk, és kiléptünk az ajtón.

„Szóval honnan ismered, Andyt?" Kérdeztem, próbáltam leplezni a kíváncsiságom.

„Mi dolgoztunk együtt, néhányszor." Felelete, nem tartva a szemkontaktust.

Éreztem, hogy Harry, nem mondja el a teljes igazságot, de most félre toltam ezeket a gondolatokat, mikor a plázában voltunk. A gondolat, hogy milyen munkát végeztek el együtt, ott időzött a fejem hátsó részében, és figyelembe véve egy rendes munkahely, általában ez miatt nem osztogatnak négyszáz dolláros kártyákat.

„És miért is van szükségünk, piperecikkekre? Mi csak egy napot leszünk itt." Estem kétségbe.

„Hát csak abban az esetben kell, ha túl jó a móka és maradni akarsz." A szája sarkát, egy huncut mosolyra húzta.

„Harry, ezt nem lehet." Fújtattam. „Mi lesz az iskolával?"

Nagyot sóhajtott. „Blair, élned kell egy kicsit. Ez egy kis szünet, semmi más 'iskolai baromság', csak adj egy kis időt magadnak. Néhány nap nem fog neked rosszat tenni."

„Anyám meg fog ölni." Motyogtam.

„Van ott egy telefon, hívd fel, és mond el neki, mond meg, hogy rendben vagy, és hogy nem vagy iskolában, egy kis ideig. „ Mondta.

Bármennyire is nem akartam bevallani magamnak, maradni akartam Harryvel, hisz nem olyan rossz. Olyan jól kijöttünk, hogy túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen.

„Rendben. Csak egy éjszakára." Jutottam el erre a következtetésre.

Egy hatalmas mosoly formálódott meg Harry arcán, lehajolt, kezét a derekamra tekerte, és keményen megcsókolt. A hűvös fém az ajkán, belemélyedt a húsomba, mikor a csók elmélyült. Elhúzódtam tőle, és észrevettem, hogy az emberek felháborodva néznek minket.

„Vannak emberek kiknek nem tetszik a nyílvános érzelem kimutatás. Azt hiszem, jobb ha mi inkább privátan tesszük ezt" Suttogta közel a fülemhez.

Elpirultam a megjegyzésére, és elfordítottam a fejem. Annak ellenére, hogy látott engem, gyakorlatilag meztelenül, tudta, hogy zavarba tud hozni ezzel. Volt egy idős hölgy, aki az egyik számtalan pad egyikén ült, és szidott minket, amin Harry csak felnevetett.Továbbra is folytattuk az utunkat a plázában. Megvettük az összes dolgot, amire szükségünk volt, Harry felkapott két inget, egy farmert, valamint néhány alsónadrágot. Én is találtam magamnak néhány fehérneműt. Majd csak élelmet vásároltunk.

„A szupermarket ugyanazon az emeleten van, mint amelyiken parkoltunk." Mondta Harry.

Harry a liftig vezetett, míg a kezünkben a táskák voltak, megnyomta a gombot, ami levitt minket a földszintre. Amint a lift ajtaja becsukódott, elejtette a táskákat, csípőjét nekem nyomta, majd ajkai a nyakamra tévedtek

.„Harry, ne itt" Nyöszörögtem, próbálva tartani magabiztosan a hangom.

„Miért ne?" Mormolta a bőrömre.

„Talán azért mert egy liftben vagyunk." Mondtam gúnyosan.

„Sajnálom. Csak nem tudom levenni a kezem rólad." Elvigyorodott, mielőtt elhúzódott, csókot nyomott a nyakamra.

A hasára téve a tenyerem, könnyedén eltoltam, felvette a szatyrokat, amiket leejtett. Előre engedett a kinyílt ajtón, és a bolt felé vettük az irányt.

Előtte mentem, és éreztem, ahogy égető tekintete a fenekemet bámulja. Nem tudtam mit tenni, te tudtam, hogy tudatosan bámult engem.

Bementünk a boltba, vettünk reggelire valamit, meg estére, és néhány csomag chipset, amihez Harry ragaszkodott. A hűtőnél fogtunk tejet. Tovább mentünk a folyosón, átnézve a dolgokat, mi kell nekünk. Harry megállt, felvett egy üveget, miről nem tudtam, hogy micsoda. Ahogy oda tartotta nekem láttam, hogy tejszínhab.

„Mit akarsz vele?" Kuncogtam sötéten.

Már a századik alkalommal, kezd égni az arcom.

„Úgy gondoltam, csinálhatnánk palacsintát. De ha voltak más gondolataid..." Hallgatott el.

„Ne már, Harry. Mennünk kell." Mondtam, próbálva elterelni a figyelmét, mire gondoltam.

„Persze, mondhatsz bármit." Nevetett, és beletette a krémet a kosárba.

A pénztárhoz mentünk, fizetni. Sétáltunk az autóhoz, Harry kinyitotta a csomagtartót, és mindent betett, majd becsukta.

„Innen még, olyan fél óra." Indította el az autót, Harry.

Igaza volt, egy fél óra múlva elértünk a házhoz. Sokkal nagyobb é szebb volt, mint amire számítottam, a tó szinte megfagyott a hidegtől. Volt egy nagykapu a bejáratnál, amihez jelszó volt szükséges. Harry beírta a kódot, mire a kapu kinyílt, mi pedig felvittük az összes holmit a házba.

Szép volt. Kandallóval, kanapéval a nappaliban, valamint egy hatalmas TV. Ahogy kicsit tovább mentem, láttam a konyhát, és az étkezőt.

„Tetszik a ház?" Harry mély rekedt hangja zavart meg.

Bólintottam, ahogy az ujjam átfutott pár poros könyvön, amik a tölgyfa polcokon álltak.

„Gyere, és ezt nézd meg." Mondta Harry, és kézen ragadott.

Átsétált velem a folyosón, majd elértünk a második ajtóig.

„Csukd be a szemed." Utasított.

Lassan létem előre, nem akartam belefutni a falba vagy megbotlani.

„Neki megyek valaminek." Kuncogtam.

„Nem, nem fogsz."  Hallottam az ajtóhangját, majd be lettem húzva a szobába.

„Oké, most nyisd ki a szemed." Mondta.

Kinyitottam a szemem. Egy hálószoba volt, nagyon csodálatos. Volt egy két személyes ágy, egy hatalmas TV, valamint egy wellness fürdőszoba. Ez volt a ház legszebb része.

„Ez a kedvenc szobám." Mondta Harry.

„Szeretni való."

„Itt fogunk aludni este." Mondta, és karjait kígyóként fonta a derekam köré.