Nagyon, és még annál is jobban sajnálom, hogy nem hoztam részt, de elkezdődtek a szóbeli vizsgáim, és inkább tanulni szerettem volna rájuk. Még vissza van pár tantárgy, de után szabad vagyok :)

Viszont ehez a részhez nem tuok mit hozzá fűzni, nagyon fárdat vagyok/voltam, és nem tudom miről szól a rész, csak fordítottam.

De remélem ti élvezni fogjátok.

Jó olvasást!

**Blair szemszöge**

Arra ébredtem, hogy Harry izmos karjai körülöttem vannak. A fejem a mellkasán volt, hallottam a szíve halk dobogását, és halványan még a kölniét is. Gyakorlatilag rajta feküdtem, és a testünk tökéletesen illeszkedett egymáshoz. A lábaim aránytalanok voltak az ő hosszú lábaihoz képest, de valahogy így tűnt jónak. Óvatosan néztem fel rá, figyelembe véve minden festői arcvonását.

Minden alkalommal mikor levegőt vesz, rózsaszín ajkai megmozdulnak. Volt néhány pattanása, de így is tökéletes volt. Annyira határozott volt, az arccsontja, eltekintve a piercingtől az ajkában, a jobb szeménél, igazán befolyásolhatónak, és ártatlannak tűnt

Őszintén nem akartam foglalkozni az órával.

„Miért bámulsz?" Mormolta Harry reszelős reggeli hangján.

Gyorsan másfelé néztem, az arcom pirosan égett.

„Én nem b-bámultalak." Dadogtam. „Honnan tudod, ha csukva volt a szemed."

Kuncogott. „Honnan tudod, hogy csukva volt a szemem, ha nem néztél rám?"

„É-én..."

Félbeszakított azzal, hogy ajkait lágyan az enyémekhez nyomta. Csókja gyengéd volt, és megnyugtató, nem olyan durva mint ahogy vitatkozunk.

„Meg tudnám szokni ezt." Húzódott el vigyorogva.

Kissé lehajolt, és elkezdte csókokkal hinteni az álkapcsom, és a nyakam, lassan haladva kulcscsontom felé. Ajkaival kiszívta a nyakam, majd nyelvét átfuttatta rajta, kiengedtem egy nyögést. Folytatta a nyakam csókolását, a keze pedig végigsiklott a testemen. Amint az ingemhez ért, kissé felemelte, hosszú ujjai a bőrömön cikáztak. Libabőrös lettem tőle, amitől elvigyorodott.

Kezemmel a kusza hajába túrtam, és ajkait az enyémrekre húztam. Éreztem amint anagy keze fel s le csúszik a combomon, amit még mindig fedett a leggingsem. Hátborzongató érzés cikázott fel és lefele a gerincemen. Harry egyértelműen élvezte a reakcióm, mert elhúzódótt.

Nem törődtem a reakciójával, azt akartam, hogy átvegyem az irányítást.

Megcsókoltam az állát, míg a kezem elkalandozott az inge alján. A kezem félretúrta az ingét, s ujjaimat végig futtattam a hasán. Felnéztem rá a szemem sarkából, és láttam az önelégült vigyorát az acán. Felemelte a kezeit a feje fölé.

„Vedd le, akkor." kuncogott.

Éreztem, hogy az arcom égni kezd, de megtartottam az önbizalmam. Ujjaim közé vettem az ingének nyagát, és felemeltem azt. Különböző tetoválások fedték a felsőtestét, valamint számtalan hegek is.

Követtem az ujjammal a hegek teteját, és láttam összerezzeni, mikor a csípőjénál jártam. több zúzódásis volt, és frissebbnek tűnt, mint a többi.

„Honnan vannak?" Kérdeztem,  megtörtve a csendet.

„Kicsit megsérültem a kocsiajtóval tegnap, nem nagy ügy." Állította.

Éreztem, hogy nem mondje el nekem a teljes igazságot, de nem kérdeztem tovább.

„Levetted az ingemet, most úgy fair, hogyte is le veszeda tiedét...." Vigyorgott, romba döntve a gondolataimat.

Nem volt elégedett a showal, de mielőtt tiltakozhattam volna, rángatni kezdte az ingem alját.

„Karokat fel." utaított. Felemeltem a karomat, és az anyag lekerült a testemről. Harry eldobta, az ingem a másik üllésre. Kezei felfedezték a mellkasomat, kéjsóvár égető szemekkel.

Gyengéden fejtette le az ujjaimat, és végig nézett rajtam. Fogai közé vette az alsó ajkát, és közeebb húzódott hozzám. Kezével kissé hátrább lökött, hogy fölém kerüljön. A nyakam csókolgatásával indult, le a mellkasomig. A haja csiklandozta a vállam, ami miatt fészkelődtem.

Kellemetlennek gondoltam, de nem volt az. Nem éreztem magam kényelmetlenül és ideges Harry jelenlétében, ugyanakkor ismerősen nyugatató volt.

Ujjaimat a hajába futattam, amikor ajkai a haamnál voltak. Időnként felnézett rám, és szemkontaktust tartott velem, megmutatva a bal gödröskéjét.

Láttam, hogy valaki a kicsi ablakánál sétált.

„Harry, ne valaki figyel." Estem pánikba

„Mhmm.." Mormolta a megjegyzésemre.

„Harry, francba.... állj." Toltam el a mellkasánál. „Kelj fel ,nézd!" Kiabáltam suttogva, próbálva erősen eltoltni.

Egy férfi volt, fekete kapucniban állt Harry autójánál. Minden amit láttam, sötét haja volt, és pár tetoválása, ami oda nem illett.

Megragadtam az igngem, és felhúztam, Harry is így tett.

„Ki az?" Kérdezte, zavaromban.

„Megnézem, maradj itt." Utasította.

Harry felhúzta a cipőját, kistállt a kocsiból, és a fáhozkocsogott. A férfi ftni kezdett ahogy Harry is. Üldözte őt az utcán, próbálva elkapni, de előnyben volt. Láttam Harryt vissza felé jönni, ökölbe szorított kezekke. Láttam a haragot az arcán.

Kinyitottam az ajtót neki, beült, és becsapta maga mögött. Öklével a kormánykerékre csapott, mielőtt az ablaknak dőlt.

„H-Harry... Ki volt az?" Dadogtam, szinte féltem megkérdezni ki volt, mert feldühítette.

„Nem számít." Szorította össze az állát.

„Harry..."

„Blair, nem számít. Csak hagyd, oké?" Csattant fel. Nem volt fair, ugyan annyi közöm van hozzá mint neki.

„Sajnálom a kiabálást, én csak..." Halgatott el.

„Mi?" Kérdeztem halkan.

„Tudod az a srác minap, Zayn?" Mondta tétován.

Blintottam. „Azt hiszem ő volt, de nem voltam elég közel hozzá." Tette hozzá.

„De miért?" Kérdeztem. Nem ismertem a srácot, tehát mi érdeke van miattam? Vagy talán én voltam a közeli kapcsolat Harryhez. A lehetőségek számtalanok voltak.

„Nem tudom." Éreztem a hangjában az elfogultásot, biztos voltam benne, hogy valamit nem mond el.

„Bántani akar?" Kédeztem kis várakozás után, de nem vártam választ.

„Megint csak nem tudom." Mondta. „De tudod, hogy ezt nem fogom hagyni? Nem fog a közeledbe kerülni." Mondta határozottan.

„Nos, haza kell mennem, és ez itt egy pont, Harry."

„Én veled maradok." Kifigásolt. „Nicole, még most sem rajong értem, ugye?" Kérdezte, az anyámra utalva.

„Nos, igen..." Megálltam egy pillanatra. „Említtte tegnap este, mert megtudta, hogy beszélünk, és úgy tűnik ez nem tetszik neki. Azt állítja rossz hatással vagy rám.

„Lehet, hogy az vagyok." Vigyorodott el, s kezét a combomon pihentette. A szemei ellágyultak, és nem volt önelégült. Felemelte a kezét rólam, és felvonta a szemöldökét.

„Harry ez komoly. Ha Zayn bántani akar minket, vagy ha vadászik ránk, akkor hívnunk kell a rendőrséget." Tanácsoltam.

„Ez a legrosszabb dolog amit tehetünk, B."

„De segíthet, Harry. Az isten szerelmére, olyan makacs vagy néha." mondtam

„Az aja a seriff. Valahogy nem hiszem, hogy a zsaruk, segítenének nekünk." Mondta.

„Mit tegyünk, akkor?" Kérdezte, kissé pánikolva.

„Nem kell aggódnod, biztonságban vagy amíg itt vagyok és vigyázok rád." Mondta megfogva a kezem. „Menjünk reggelizni, éhen halok." Mosolyodott el.

„Ma iskola van, Harry. Már késésben vagyunk." Tágultak ki a szemeim.

„Ha egy napot hiáyzol,senki nem hal bele." Mondta.

Olyan nyugodt volt, mintha semmi se történne, mintha ez napi rendszersség lenne. Kényelmetlenül éreztem magam. Még soha nem lógtam, főleg egy egész napot.

„Az istenit Blair, csak nyugi. Csak egy nap. Olyan prűd vagy." Ugratott.

Úgy volt, hogy bizonyítani fogok neki

„Rendben, hová megyünk?" Kérdeztm, felvont szemöldökkel.

Mosolya kiszélesedett, fogta a kulcsokat, éselindította az autót.

„Ez egy nagyon jó nap kettőnk számára."