Meg is érkezett az ötödik fejezet. Nagyon szépen köszönöm a megtekintéseket, és a kommenteket. :)

Harrry szemszöge:

Arra ébredtem, hogy Blair rajtam fekszik, és én csak figyeltem, ahogy egyikünks sem mozdult. Békésen fekdüdt, halkan éreztem a szívverését a mellkasomon.  Apró kis lélegzeteket vett, ki s be, úgynézett ki mint aki békés és nyugodt, az előző naphoz képest. Oldalra néztem, és furcsánhangzott ahogy aludt. Lenyűgözött. A haja mindenütt elterült, és a kis rószaszín arca, sem volt rossz látvány, mikor felébredt akkorsem.

Féltem, hogy mikor felébred, az összes változás ami tegnap történt eltűnik. Nem ébredt még fel, és sajnáltam, amiket tegnap mondott nekem.

Mindent mondattal utalt arra, hogy ő még sosem nyílt meg senkinek, mint nekem tegnap este. Én csak reménykedtem, hogy semmi nem fog változni reggel, csak az ő kedvéért akartam megpróbáni a legjobbat, és meg akartam szabadulni a kínos helyzettől.

Az orrombanéreztem, hogy tüsszentenem kell. Gyorsan tettem a karomat a szám elé, meakadályozva, hogyhangod adjak ki.  Blair mocorgott, és szorosabban fogta az ingem.  Morgott egy kicsit mielőtt kinyitottavolna a szemeit.

„Jó reggelt.” Mondtam.

Blairszemszöge:

Harry reszelős hangjára  ébredtem fel. Az emlékek szétrobbantak a fejemben, eszembe juttatva, hogy mindent elmondtam neki. Hirtelen jöttem zavarba, a bizonytalan helyzet miatt. Azt hiszem Harrynek tudnia kell, mit gondolok.

„Semmi baj.” Nyugtatgatott.

Felültem, ő pedig fészkelődött. Egy részem sem sajnálta, hogy megnyíltam felé.

„Ígérem, nem mondok semmit.”Mondtahalkan. „Kettőnk között marad."

Megdermedtem.  „Honnan tudjam ezt?” Kérdeztem.

„Nos, még mindig itt vagyok, nem?” Vonta fel a szemöldökét.

„Hát igen,figyelembe véve, hogytegnap azengedélyem nélkül léptél a házamba.” Ugrattam.

„Hé.” Duzzogott, megbökve a karomat. „Ha tényleg azt akardtad, hogy elmenjek, elküldesz.”

Igaza volt, ez nem volt kifogás vele szemben. „De akkor hívtad volna a zsarukat, vagy valami, mert nemadtamválaszt.” Tette hozzáőszintén.

„Nos,valóban szét rúgtam volna a segged. Csak visszafogtam magam.” Vigyorogtam.

„Tényleg, most is?”

„Igen, valóban.” Mondtam, próbálva megvédeni magam Harryellen. Tartott egykis szünetet, mielőtt újramegszólalt.

„Remélem nem látsz engem másképpen.” Állapítottam meg.

„Nos, hazugság lenne azt mondani, hog nem, mert igen. Most már látom, hogy milyen bátor, erős, figyelmesés még csodálatra méltó is vagy.” Az utolsó szónál elfordította a fejét, nem keresve a tekintetem, és felismerve, hogy mitmondott az imént.  Mondott valamit nekem, és nem tudtam magamra úgy gondolni, hogy valaki azt mondja ne vegyen figyelembe amit mások mondanak.

De jött Harry, és kicsit másképp éreztem magam; szinte igazinak éreztem magam.

„Mit szeretnél reggelire? Kérlek, mond, hogy még midig fagyit, és gófrit készítesz szamóca öntettel, mint minden ittalvásnál.” Fecsegett, egyértelműen próbált elterelni a figyelmemet, az előző mondatáról.

„Nem szeretem, tőbbé.” Adtam tudtára,teljes komolysággal, a hangomban. „Csakvicceltem.” Mondtam gyorsan, megpróbálva elfojtani a nevetésem.

Harry ellágyult, csillogás, éshumor keletkezett a szemeiben. „Ó, tehát viccesek vagyunk, ugye? Vigyorgott, és tettem egy lépést hátra.

Bezárta a köztünk évő távolságot, lenézett rám mielött belebökött a hasamba. Tudtam mi fog következni, megpróbáltam elfutni, de elkapta aderekamat, és a vállára dobott. Öklömmel a hátát ütöttem, hogy tegyen le, de nem mozdult, csak sétált megszüntetve a kanapé közti távolságot, mielőtt lerakott.

A homloka az enyémen pihent, és remegett a várakozástól. Vissza húzodott egykicsit, mielőtt rátette a kezét a hasamra, és bökdösni kezdett. Még mindig tudta, hol vagyok a legcsikisebb – ahónom alatt, és a bordáimnál. Hisztérikusan próbáltamrávenni, hogy hagyja abba, de tvább folytatta a kegyetlen kuncogást. Egy kis idő után, meghátrált. Kifulladt voltam, könnyek gyűltek  a szemembe, és folytak le azarcomon, a sok nevetéstől.

„Állj! Kérlek.”

„Oké, Blair abbahagyom, ha csinálsz nekem gofrit.” Alkudozott.

„Mi lenne ha azt mondanám, hogy segíthetsz?” Alkudoztam én is.

A szemét forgatta mielőtt megfogta a kezem, és félig sétálva, félig vonszolva ment velem a koonyhába. Kinyitottam a kamrát, csináltam négy gófrit, és a sütőbe raktam, míg Harry epret vágott.

„Remek.” Húzódott el tőlem. „Hozom a fagyit.” Mondta.

A gófrit sütöttem, kitettemőket egy tálra, a pultra. Egy tálba raktam a fagyitamivel Harry visszatért. „Tegyél többet.”

„Viccelsz? Ez van már három gombóc!” Szálltam vitába.

Harry a szemét forgatta, elvéve a kanalat tőlem. Minden tálba tett gombócot, majd a gófri mellé tette, kicsit sem volt arányos. Bénán nézett ki.

„Van csokoládé?” Kérdezte Harry lenyalva az ujján maradt fagyit.

„Van csoki és ships a szekrényben.” Mondtam.

Vonakodva bár, de felállt a székről, és oda ment a szekrényhez. A nadrágja félig lelógott az inge kissé felcsúszott, megmutatva az izmos hátának egy részét. Nem tudtam nem oda nézni.  Ahogy megfordult meglátta, hogy nézem. Harry félig kinyitotta a csokis dobozt. „Szép volt.” Kuncogott, ahogy lehajotl, hogy felvegyen pár csokidarabot, a földről.

„Én vagyok ebben a legjob.” Mondta, és kiszedett egy kisdarab csokit a dobozból.  A levegőbe dobta, megpróbálva elkapni a szájáva, de a szemei közé esett. Nem bírtam nem kiröhögni.

„Szép szemek, Styles” Kuncogtam. „Igazán jól játszolreggel, ugye?” Cukkolom.

„Viccelsz? Mindig jó vagyok a játékban” Gúnyolódott Harry.

„Tehát soha nem mulasztod el a játékot?” Vigyorogtam.

„Lehet.” Harry összeráncolt homlokkal, megdobott egycsokival.

Néztem, ahogy a pulthoz megy,és minden tálbacsokit rakott. Leültünk enni, még aháromnegyedét sem tudtam megenni, annak ami a tányéron volt. Ránéztem Harryre, aki már mindent megevett amielőtte volt.

„Hogy lehet ennyit enni reggelire?” Kérdeztem rá.

„Nem vagyok nő.” Vigyorgott. „Nézd meg ezeket az izmokat.” Dicsekedett felemelve a pólóját.

„Ó, istenem.” Néztem félre,eltakarva a piros arcomat.

„Tetszik, és ne hazudj.” Nem válaszoltam.

Miután ettünk, elmentem zuhanyozni,Harryt lent hagyva. Izzadtam,megnéztem akaromon lévő sebeket, amik nem gyógyultak még be. Annak ellenére, hogy Harry tudott róla, még nem voltam biztos benne, hogylássa őket, ezért egy hosszú inget húztam fel.  A hajamat lófarokba kötöttem, és feltettem egy kis sminket, meg ajakbalzsamot, majd lementem a földszintre. Harry a pultnak támaszkodva egy törölközővel a derekán, nézete a telefont. A felsőteste meztelen volt, így láttam a tetoválásait. Felnézett, elkapta a tekintetem, éselvigyorodott, megrázvaa vizes haját.

„O-uh, sajnálom. Nem tutam hogy még mindig ilyen vagy.” Jöttem zavarba.

„Nincs ingem, piszkos.” Megjegyezte, hogy még mindigzavarba jövök ettől.

„Hozok egyinget apámtól.” Mondtam, rohanva vissza a lépcsőre.

Egy ingel jöttem vissza, és dobtam oda Harrynek, aki már felvette anadrágját. Nem csalódtam benne, sose volt szégyenlős, úgy értem nem rossz látvány. Próbáltam kiűzni ezeket a gondolatokat, a fejemből, ezért töltöttem magamnak egy pohár vizet.

„Szóval mit akarsz ma csinálni?” Kérdezte Harry.

„Te vagy a vendég, mond meg te.” Feleltem.

„Nos, ha ragaszkodszhozzá… Azt hiszem… hm elmehetnénk valahova?” Kérdezte.

„Ne, inkább maradjunk itthon, ha nemgond.

„Tudsz még Xbox-ozni? Hajlandó vagyok engedményt adni neked, ha már nem megy.” Ugratott.

„Ez egy komoly kérdés vol? Én vagyok a legjobb Xbox játékos. Simán legyőzlek.” Vágok vissza.

„Persze.” Vette ki a kontrolert afiókból, és adta oda az egyiket.

Még órákig játszottunk, felváltva a győzelemért. Én voltam az egyik ellenfél , és próbáltam a karommalelterelni a figyelmét.Az sem segített.

„Ez nem fair! Hagytalaknyerni.” Nyöszrögött.

„Jobb vagyok mint te Harry, vald be. Blair Whitley megvert Xbox-ban.” Mondtam könnyedén.

„Jobb ha futsz.” Mondta, felkészülve arra, hogy elkapjon.

Felkeltem, és amilyen gyorsan csaktudtam menekültem Harrytől. Alig tíz másodperc múlva elkapott. Afalnak szorított, a csuklóimat egy kézzel tartotta. Oda hajolt a fülemhez.

„Mondtam, hogy nyerek.” Suttogta. Meleg lehellete megborzongtatott  a gerincem mentén. Ebben a pilanatban használta ki a dominanciáját felettem. Elhúzódott belenézve a szemembe, majd közelebb hajolva, ajkát az arcomra nyomta, közel a számhoz.