950. év

Ősz - Nu első hava

Honou

Kazu egykedvűen turkálta a reggelijét, miközben az öccse a császárságban található legkülönlegesebb tornyokról tartott előadást. Az első otthon töltött fél év egy pillanat alatt elrepült, és ez idő alatt nem volt ideje unatkozni. Édesapja egyre inkább bevonta őt a tanácskozásokba és rendszeresen osztott neki kisebb-nagyobb feladatokat. Ráadásul Viktoria hercegnő látogatása is rengeteg előkészülettel járt.

A lány, közel egy hetes ott tartózkodás után, aznap hajnalban távozott. Kazunak elégedettnek kellett volna lennie, hiszen úgy tűnt, jó benyomást tett a hercegnőre és az őt elkísérő tanácsadókra, de mégsem volt az. Már egyáltalán nem találta olyan szépnek Viktoriát. Nem nyűgözte le kecses mozgása és a kifogástalan viselkedése, ráadásul Lukannak igaza volt: Joya hercegnője rettentően unalmas.

Kazu többször is megpróbálta elképzelni őt a feleségeként, de ezt a képet minduntalan elhomályosította egy másik, amely sokkal élesebb és sokkal szívmelengetőbb volt: Elanor. A lány ugyan nem illene úgy Honou-ba, mint Viktoria. Igazából a sólyomvári hercegnőt nem is igen tudta elképzelni a völgyön kívül, mégis forró bizsergés járta át a testét, amikor arra gondolt, mit tenne, ha Joya elutasítaná az ajánlatát. Gondolatait öccse szavai szakították félbe.

- ... és Sólyomvárban található a Fészektorony.

Kazu torka összeszorult a név hallatán.

- Ez ad otthont a császárság legkülönlegesebb madarainak. Az itt található sólymok nem csak erősebbek és gyorsabbak, mint fajtájuk más egyedei, ráadásul sokkal hosszabb az élettartamuk is. Te ezt tudtad, Kazu?

- Mit?

- Hogy tovább élnek.

- Tudtam - dünnyögte, és a három óriás madárra gondolt.

Milyen csodálattal bámult Elanor azokra a hatalmas állatokra, és milyen tűzzel beszélt arról, mit is jelent neki Sólyomszülöttnek lenni. Elmondhatatlanul hiányzott neki a lány és a fivérei! Nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rájuk. Néha még Riont is szívesen látta volna, csak hogy megkérdezze tőle, hogy mennek a dolgok azóta, hogy eljött onnét. Távozása óta semmi hírt nem hallott felőlük. Bár többször neki állt levelet írni Elanornak, ahogy azt ígérte, de már nem volt biztos benne, hogy a lány valóban kíváncsi lenne a mondanivalójára.

Ekkor az édesapjuk lépett be az étkezőbe, alkarján pedig, Kazu legnagyobb meglepetésére Nim foglalt helyet. Yoshi csodálkozva pislogott a legalább tíz kilós madárra. Még a száját is eltátotta a hatalmas példány láttán.

Kazu izgatottan fészkelődni kezdett. Kíváncsi volt rá, hogy milyen hír érkezett Sólyomvárból.

- Ha végeztél a reggelivel, beszédem van veled, fiam! - jelentette ki Akiro szűkszavúan.

- Rendben - válaszolta Kazu, mire az apja ingatni kezdte a fejét.

- Az öcséddel.

Honou örököse megpróbálta leplezni csalódottságát, miközben Yoshi felállt, és az apjuk nyomában távozott. Neki sem volt már kedve tovább enni, így hát a szobájába ment, leült a székére, majd ujjait összekulcsolta tarkóján, és ismét arra gondolt, hogy levelet ír Elanornak. Mivel azonban fogalma sem volt, hogyan kezdjen neki, elvetette az ötletet, és inkább az öccse szobájába ment. Fivére még órákig nem ért vissza, ő pedig egyre idegesebb lett az idő múlásával. Először Yoshi asztalán dobolt, aztán fel-alá járkált, a végén pedig már hangosan szitkozódott. Ekkor lépett be az öccse.

- Mit akart? - támadta le Kazu.

- Tudod... csak a hercegnőről beszéltünk - válaszolta Yoshi megilletődve.

Kazu gyomrát jeges rettegés töltötte el.

- Mi történt Elanorral?

- Kora tavasszal lesz a felnőtté avatása. Éleon úr úgy véli jobb lesz addig várni az ünnepséggel, mivel a szorosban az utak hamarosan járhatatlanok lesznek a hó miatt.

- Ajánlatot akarsz tenni?

- Eljegyzem.

- Hogy-hogy? - kérdezte Kazu indulatosan, de azonnal elszégyellte magát, és higgadtabb hangon folytatta. - Te leszel az egyetlen kérője?

- Dehogy! - nevetett fel Yoshi. - Ez Éleon úr és apánk egyessége.

- Tehát feleségül fogod venni - ízlelgette a szavakat Kazu.

- Jövő tavasszal, Dah'mun harmadik havában. - jelentette ki a fiú. - Mesélsz róla? Úgy értem, milyen lány Elanor?

Kazu nagyot sóhajtott, aztán lassan belekezdett:

- Szereti azt tenni, amihez kedve van, és nem nagyon tartja magát a szabályokhoz. - Yoshi csalódottan elhúzta a száját. - Ügyesen lovagol és kiváló íjász. Szereti Sólyomvárat és rendkívül büszke a felmenőire. Makacs és keményfejű, ugyanakkor kitartó és ragaszkodó. Imádja a sólymokat, úgyhogy ha igazán le akarod őt nyűgözni, ajándékozol neki egyet eljegyzésetek alkalmából, és hagyod, hogy idomítsa. Hosszú, hullámos, gesztenyeszín haja van és hatalmas, elképesztően zöld szemei, dús, sötét szempillával. Elragadó a mosolya, és nyáron az orrán halvány szeplők jelennek meg. - Kazu mosolyogva folytatta. - Szerencséd van, hogy így alakult. Igazánszemre való lány.

- Te pedig beleszerettél.

Kazu gondterhelten felsóhajtott, és komoly arccal az öccsére nézett.

- Ha úgy is lenne, az sem számítana.

- Dehogynem! Ha apánk helyébe lépsz, én leszek a legfőbb tanácsadód. Kapcsolatunk őszinteségre és megbízhatóságra épül. Nem szeretném, ha közben azon kellene gondolkodnom, hogy vajon viszonyt folytatsz- e a feleségemmel, vagy sem.

- Nem húzhatod keresztbe az apánk számításait.

- Tudom.

Kazunak még akkor is öccse szavai jártak a fejében, amikor az árnyékos udvaron állt kivont karddal, és képzeletbeli ellenfelével küzdött. Mozdulatai villámgyorsak és pontosak voltak. Fegyverét könnyeden mozgatta, csapásaiból mégis félelmetes erő áradt. Homlokán egy izzadságcsepp gördült végig, majd kardját oldalra lendítette, és az acélpenge hangos csattanással egy másiknak ütközött. Kazu meglepetten fordult a hang irányába, ahol Ittaro állt. Az idősebb fiú arca elszánt volt, fekete szeme résnyire szűkült. Hosszú, sötét haját copfba kötötte, hogy ne lógjon a szemébe.

- Kaname mester azt mondta, hogy szüksége van egy ellenfélre, ifjú örökös.

- Mióta figyeltetek engem?

Ittaro fürgén hátrébb ugrott, és Kazura szegezte a fegyverét.

- Meddig akar még beszélgetni?

Kazu szája széles vigyorra húzódott, és szélsebesen ellenfelére támadt. A párbaj izgalma, ha csak rövid időre is, feledtette vele a sólyomvári hercegnőt, neki pedig pont erre volt szüksége ahhoz, hogy utána tiszta fejjel átgondolhasson mindent.

Ittaro meglepően jól bírta. De amint abbahagyták, és letelepedtek a fűbe, Kazu gondolatai azonnal visszatértek Elanorhoz.

- Te voltál már szerelmes? - kérdezte Ittarót, miközben eltűrte a homlokára és arcára tapadt izzadt tincseket.

- Nem hiszem - válaszolta a fiú tűnődve.

- Mit tennél akkor, ha valaki feleségül szeretné venni azt a lányt, aki egészen a szívedhez nőtt?

- Azt hiszem, párbajoznék érte.

- Azornak igaza volt - sóhajtotta Kazu. - Túlságosan elhamarkodottan döntöttem a Gyémánt Palotában.

- Viktoria hercegnő igazán szemrevaló lány, és a hozomány is nagyszerű. Joya az egyik leggazdagabb tartomány, magának pedig remek esélyei vannak, hogy...

- Azt hiszed, én nem tudom? - szakította félbe Kazu ingerülten.

- Mitől olyan különleges az a másik?

Honou örököse szótlanul bámult maga elé, aztán halványan elmosolyodott.

- Ha ismernéd, tudnád.

- A sólyomvári hercegnő az?

- Igen. Az öcsémnek szánják. Abban reménykedtem, hogy a császárság túlsó felébe kerül, és soha többé nem látom majd, erre Yoshi közölte, hogy feleségül veszi. Nem akarom, hogy ő legyen az, aki elveszi Elanor ártatlanságát. Még azt sem akarom, hogy két lépésnél közelebb menjen hozzá, vagy hogy egyáltalán ránézzen. Megőrjít a gondolat, hogy az öcsém minden éjszaka vele fog hálni, Elanor pedig majd gyerekeket szül neki.

- Mit akar tenni, Kazu úr?

- Mit tehetnék? Az ajánlatomat nem vonhatom vissza, hiszen akkor mit gondolnának rólam az emberek? Tudom, hogy jól jönne az anyagi támogatás Honounak, hiszen békeidőben rengeteg pénzt emészt fel a katonák ellátása és kiképzése, Joyának pedig szüksége van ilyen kitűnő harcosokra, mint a mi embereink. A tartományaink közötti kötelék megerősítésére Viktoria hercegnő tökéletes lenne, ráadásul szép és jólnevelt. Ötféle hangszeren játszik hibátlanul, nagyon tájékozott és otthonosan mozog a politikában.

- Ideális társ.

- Nem vonhatom vissza az ajánlatomat, mert akkor ostobának és meggondolatlannak tűnnék, apám pedig folyton azt ismételgette már kiskorom óta, hogy a meggondolatlan uralkodó hamar elveszíti tekintélyét és az emberek bizalmát. Nem akarok ebbe a hibába esni!

- Maga Honou örököse. Ilyen szemmel kell vizsgálnia a kérdést, és akkor már nem lesznek kételyei döntése helyességét illetően.