- NEM VICCELEK, TORI. Ez egy rendkívül komoly döntés. Egyenesen Becky szemébe nézek.

- Ó, tudom. Ez meghatározhatja az emberiség egész jövőjét. A hálószobájában vagyunk. Délután négy óra tizenkettő van, péntek. A kétszemélyes ágyán ülök törökülésben. Itt minden pink meg fekete, és ha ez a helyiség egy személy volna, egy mérsékelt jövedelmű Kardashian lenne. A falon van egy poszter Edward Cullenről és Bella Swanről. Valahányszor látom, be akarom tenni egy aprítógépbe.

- Nem, komolyan gondolom, nem viccelek. Ismét felmutatja a jelmezeket, mindkét kezében egyet-egyet. - Csingiling vagy angyal? Mindkettőt megnézem. Nem nagyon különböznek, kivéve, hogy az egyik zöld, a másik fehér.

- Csingiling - mondom. Csingiling legalább egy filmből van. Az angyal" az egyik valaha volt legáltalánosabb jelmez.

Bólint, és az angyalruhát a folyamatosan növekvő ruhahegyre dobja.

- Én is így gondoltam - kezd átöltözni. Kinek a bőrébe bújsz újfent?

Vállat vonok.

Nem akartam beöltözni.

Becky egy szál melltartóban és bugyiban csípőre teszi a kezét. Tudom, hogy nem kéne furcsán éreznem magam, mert ő a legjobb barátom több mint öt éve. De attól még így érzek. Mióta lett normális a meztelenség?

-Tori, be fogsz öltözni. Ez az én jelmezes partim, és azt mondom.

- Rendben. Erősen gondolkozom, mérlegelem a lehetőségeimet. Lehetnék Hófehérke?

Becky hallgat, mintha a poénra várna. Összeráncolom a homlokom.

- Mi az?

Semmi. Nem mondtam semmit.

- Nem gondolod, hogy Hófehérke lehetnék.

-Nem, nem, lehetsz az. Ha akarsz.

A kezemre nézek.

Rendben. Én... öhm... gondolkozom ezen - kezdek malmozni a hüvelykujjammal. - Egészen hullámosra... tudnám csinálni... a hajam...

Elégedetten néz, és felveszi a parányi zöld ruhát tündérszárnyakkal.

- Megpróbálsz ma este beszélgetni az emberekkel? - kérdezi.

- Ez valódi kérdés vagy parancs?

- Parancs.

- Nem ígérem.

Becky nevet, és megveregeti az arcomat. Utálom ezt.

- Ne aggódj! Majd vigyázok rád. Mindig ezt teszem, vagy nem?

Orthon felveszek egy fehér inget és egy fekete rakott miniszoknyát, amit egyszer egy állásinterjúra vettem, amire soha nem mentem el. Aztán megkeresem a kedvenc fekete pulcsimat és a fekete harisnyanadrágomat. A hajam nagyjából elég hosszú ahhoz, hogy két apró fonator készítsek, és több szemceruzát teszek fel a szokásosnál.

Wednesday Addams. Vicceltem a Hófehérkével, és amúgy is megvetem a Disney-t.

Hét körül elhagyom a házat. Nick, Charlie és Oliver épp leül vacsorázni. Anya és apa elment megnézni egy színdarabot, aztán egy hotelben töltik az éjszakát. Hogy őszinte legyek, Charlie és én ra- gaszkodtunk ahhoz, hogy inkább maradjanak éjszakára, mint hogy két órát vezessenek haza. Gondolom, aggódtak, hogy nem lesznek itt Charlie mellett. Majdnem úgy döntöttem, hogy itthon maradok, és nem megyek el Becky partijára, de Charlie mindenkit biztosított, hogy jól lesz, amiben biztos vagyok, mert Nick mellette marad ma este. És nem is maradok ki sokáig.

Ez egy sötét parti. A fényeket letompították, és tinédzserek özönlenek ki a házból. Elhaladok a dohányosok és az alkalmi dohányosok mellett, akik gyűrűkbe gyűlnek odakint. A dohányzás olyan értelmetlen! Az egyetlen ok, amiért érdemes dohányozni, ha meg akarsz halni. Nem tudom. Talán mind meg akarnak halni. A legtöbb embert felismerem az iskolából és a Truhamből, vannak itt 11. évfolyamosoktól 13.-ig, és pontosan tudom, hogy Becky nem ismer min- denkit személyesen.

A Mi Osztályrészünkből néhányan beszorultak a télikertbe pár másik emberrel együtt, akiket nem ismerek. Evelyn vesz észre először, aki összekuporodott egy kanapé sarkában.

- Tori! - integet, úgyhogy odaballagok. Elgondolkozva megnéz, és azt kérdezi: - Ki vagy?

-Wednesday Addams - mondom.

-Ki?

-Láttad már az Addams Familyt?

- Nem.

A lábammal kapálok.

- Ó! - Az ő szerelése meglehetősen látványos: kiegyenesített haj előkelő kontyba tűzve, rovaros napszemüveg és ötvenes évekbeli ruha. - Te Audrey Hepburn vagy.

Evelyn a levegőbe bokszol a karjával.

KÖSZÖNÖM! Valakinek ezen a partin van némi kibaszott műveltsége...

Lucas is itt van, egy lány és egy fiú mellett ül, akik tulajdonkép pen egy lénnyé olvadtak. Svájcisapkát visel, és egy feltűrt ujjú, csíkos pólót egy, a bőrhöz simuló, bokáig érő fekete farmerrel, és egy igazi fokhagymaláncot akasztott a nyakába. Valahogy egyszerre látszik na gyon divatosnak és nagyon nevetségesnek. Félénken integet nekem a sörösdobozával.

-Tori! Bonjour!

Visszaintegetek, aztán gyakorlatilag elszaladok.

Flőször a konyhába megyek. Egy csomó 11.-es van itt, a lányok többnyire úgy néznek ki, mint egy Disney-hercegnő-válogatás, és három fiú is Supermannek öltözött be. Izgatottan csevegnek a Pasziánsz csínytevéseiről, látszólag viccesnek találják ezeket. Egy lány még azt is állítja, hogy hozzájuk tartozik.

Úgy tűnik, mindenki a Pasziánsz találkozós blogposztról beszél. amit Michael és én találtunk, miután kiszabadított engem abból a számítástechnikatanteremből. hogy részt vesz. Látszólag az egész város úgy tervezi,

Egy magányos kinézetű lány mellett találom magam-talán 11.- a de nem igazán vagyok biztos benne -, aki a David Tennant Je Dokinak öltözött a Ki vagy doki?-ból, nagyon hitelesen. Azonna érnek egyfajta kapcsolódást hozzá, mert olyan magányosnak tűnik. Rám néz, és mivel már késő úgy tenni, mintha nem bámultam volna, azt mondom:

-A jelmezed, öhm, igazán jó.

- Köszönöm - mondja. Bólintok és elsétálok.

Ignorálom a sört, a vodkát és a Bacardi Breezert, rajtaütök Becky hűtőjén néhány cukormentes limonádéért. A műanyag poharammal a kezemben kibaktatok a kertbe.

Igazán káprázatos kert: enyhén lejtős, az alján egy tavacskával, körülzárva csupasz fűzfák csoportjaival. Emberek zsúfolódnak össze a fiból készült teraszon és a füben, pedig körülbelül nulla fok van. Valahonnan Becky kapott egy valódi reflektort. Olyan fényes, mint a nap, és tinédzsercsoportok szórnak imbolygó árnyékot a fűre. Kiszúrom Beckyt/Csinglinget egy másik 12.-es csoporttal. Felmegyek hozzá.

- Hé! - mondom becsusszanva a körbe.

- Toriiiiiiiii! - Egy üveg Baileys van a kezében, benne egy olyan kanyargó műanyag szívószál. - Haver! Nem hiszed el! El kell monda- nincs neked valami csodálatosat! Egyszerűen olyan csodálatos! Meg fogsz halni, annyira, annyira, annyira csodálatos! Meg fogsz halni!

Rámosolygok annak ellenére, hogy a vállamnál fogva ráz engem, és rám loccsantja a Baileyst.

-Te. Meg. Fogsz. HALNI!

- Igen, igen. Meg fogok halni...

- Ismered Ben Hope-ot?

Igen, ismerem Ben Hope-ot, és azt is pontosan tudom, mit ké szül mondani.

- Ben Hope randira hívott! - hadarja.

-Ó-mondom, istenem!

- Tudom! Nem is számítottam rá! Beszélgettünk korábban, és be. ismerte, hogy kedvel engem; ó, istenem, olyan cuki és esetlen volt.

- És aztán elég sokáig beszél Ben Hope-ról, miközben a Baileysét szopogatja, én pedig mosolygok, bólogatok, és kétségtelenül nagyon örülök neki.

Kicsivel később Becky elkezdi megismételni az egész sztorit né hány Minnie egérnek öltözött lánynak, úgy érzem, kicsit unatkozom, így lecsekkolom a blogomat a telefonomon. Van egy kicsi (1) szimbólum, jelezve, hogy egy üzenetem érkezett:

Anonymous: Napi gondolat: Miért adnak az autók mindig helyet a mentőknek?

Többször elolvasom az üzenetet. Bárkitől származhat, azt hiszem, bár senki, akit a való életben ismerek, nem tud a blogomról. Hülye névtelen író. Miért adnak az autók mindig helyet a mentőknek? Mert a világ nincs tele seggfejekkel. Azért.

Mert a világ nincs tele seggfejekkel.

Amint levonom ezt a következtetést, Lucas rám talál. Egy kicsit részeg.

- Nem tudom kitalálni, ki vagy mondja. Mindig olyan feszé lyezett.

- Wednesday Addams vagyok.

- Ááá, olyan cuki, olyan cuki - bólogat tudálékosan, de látszik, hogy ötlete sincs, ki az a Wednesday Addams.

Elnézek mellette, ki a megvilágított kertbe. Az összes ember csak elmosódott sötétség. Egy kicsit rosszul érzem magam, a cukormentes limonádé pedig kellemetlen ízt csinált a számban. Menni akarok, & kiönteni a mosogatóba, de azt hiszem, még elveszettebbnek érez ném magam, ha nem lenne semmi, amibe kapaszkodhatnék.

- Tori?

Ránézek. A fokhagyma rossz döntés volt. Nem jó illatú.

- Mm?

- Azt kérdeztem, hogy minden rendben van-e. Úgy nézel ki, mintha életközepi válságod lenne.

- Ez nem életközepi válság. Ez csak életválság.

- Tessék? Nem hallottalak.

- Jól vagyok. Csak unatkozom.

Rám mosolyog, mintha viccelnék, de nem viccelek. Minden parti unalmas.

- Tudod, mehetsz és beszélgethetsz más emberekkel - mondom. - Tényleg nem tudok semmi érdekeset mondani.

- Neked mindig van érdekes mondanivalód - feleli. - Csak nem mondod ki.

Hazudok, és azt mondom, szükségem van egy másik italra, annak ellenére, hogy a poharam több mint félig van, és rosszul érzem magam. Kimegyek a kertbe. Kifulladtam, és ok nélkül baromi mérges vagyok. Árvágok a hülye, részeg tinédzserek sokaságán, és ma- gamra zárom a földszinti fürdőszobát. Valaki hányt itt - érzem a szagát. Magamat nézem a tükörben. A szemceruzám elkenődött, ezért
rendbe teszem. Aztán lekönnyezem, ezzel újra elrontom, és megpró bálok nem sírni. Háromszor is megmosom a kezem, és kiszedem a fonatokat a hajamból, mert idiótán néznek ki.

Valaki dörömböl a fürdőszoba ajtaján. Nagyon régóta itt vagyok, és bámulom magamat a tükörben, nézem, ahogy a szemem könnye zik és felszárad, könnyezik és felszárad. Kinyitom az ajtót készen arra, hogy pofán vágjak valakit, és közvetlenül szemben találom magam Michael istenverte Holdennel.

-Ó, köszönöm, Krisztus! - száguld be, és anélkül, hogy hagyna elmenni, vagy becsukná az ajtót, felemeli a vécéülőkét, és pisil ni kezd. - Köszönöm. Krisztus. Azt hittem, a virágágyásba kell pisilnem, az isten szerelmére!

Rendben, pisilj csak egy hölgy jelenlétében - mondom.

Lezserül int a kezével.

Kimegyek.

Ahogy kilépek a bejárati ajtón, Michael elcsíp. Sherlock Holmesnak öltözött. Még kalapja is van.

-Hová mész? - kérdezi.

Vállat vonok.

-Túl meleg van odabent.

-Túl hideg van idekint.

- Mióta van testhőmérsékleted?

- Képes leszel valaha is anélkül beszélni velem, hogy szarkasztikus megjegyzést tennél?

Megfordulok és távolabb megyek, de még mindig üldöz.

Miért követsz engem?

Mert senki mást nem ismerek itt.

-Nincsenek 13.-os barátaid?

Én... ohm...

Megállok a járdán Beckyék felhajtója előtt. Azt hiszem, hazamegyek - mondom.

-Miért? - kérdezi. - Becky a barátod. Ez az ő születésnapja.

-Nem bánja - mondom. Észre sem veszi.

Mit fogsz csinálni otthon? - kérdezi. Blogolok. Alszom. Blogolok.

-Semmit.

- Miért nem húzzuk meg magunkat az egyik emeleti szobában, és nézünk filmet?

Bárki más szájából ez úgy hangzana, mintha arra kérne, menjek vele szobára, és szexeljünk, de mivel Michael mondja, tudom, hogy teljesen komolyan gondolja.

Észreveszem, hogy a diétás limonádé eltűnt a poharamból. Nem emlékszem, mikor ittam meg. Haza akarok menni, de nem teszem, mert tudom, hogy nem fogok aludni. Csak fekszem majd a szobámban. Michael kalapja igazán hülyén néz ki. Ezt a tweedkabátot pedig valószínűleg egy holttesttől kérte kölcsön.

-Rendben - mondom.