KÉSÉSBEN VAGYOK, mert anya azt hitte, nyolc órát mondtam. Hét harmincat mondtam. Hogy lehet összekeverni a nyolcat a hét harminccal?

- Kinek van születésnapja? - kérdezi az autóban.

- Senkinek. Csak találkozunk.

- Van elég pénzed? Tudok adni.

- Van tizenöt fontom.

Becky ott lesz?

-Ah.

- És Lauren meg Evelyn?

- Valószínűleg.

Amikor a szüleimmel beszélek, tulajdonképpen nem hangzom túl mogorvának. Általában is elég derűsnek hangzom. Jó vagyok ebben. Kedd van. Evelyn szervezett valami „tanévkezdési" izét a Pizza Expressben. Nem igazán akarok menni, de úgy gondoltam, fontos, hogy erőfeszítéseket tegyek. Társadalmi szokások meg minden.

Köszönők az embereknek, akik észreveszik az érkezésemet, és leülé az asztal végéhez. Majdnem meghalok, amikor rájövök, hogy Lucas it van. Már most tudom, hogy nehéz lesz kitalálnom, mit mondjak neki. Sikeresen elkerültem őt a tegnapi nap hátralévő részében és main egész nap pontosan ezért. Nyilvánvaló, hogy Evelyn, Lauren és Becky megragadta a lehetőséget, hogy a csoportunk pasijává fogadják őt, ha van egy fiú a baráti körödben, az olyan, mintha lenne egy meden cés házad, dizájnerpólód vagy Ferrarid. Fontosabbá tesz téged.

Egy pincér odasiet hozzám, így rendelek egy cukormentes limonádét, és lebámulok a hosszú asztalra. Mindenki beszélget, nevet és mosolyog, ez egy kicsit elszomorít, mintha egy koszos ablakon ke- resztül nézném őket.

- Ja, de a legtöbb lány, aki átmegy a Truhambe, csak azért teszi, mert állandóan a fiúk körül akar lenni. - A mellettem ülő Becky Lucashoz beszél, aki velünk szemben ül. Elég hülye indoknak tűnik.

- Az az igazság - mondja erre Lucas, hogy a Truham-lányokat lényegében imádják.

Elkapja a tekintetemet, és esetlenül elmosolyodik. Vidám hawaii ing van rajta: szűk szabású, felhajtott gallérral és kissé feltűrt ujjakkal. Nem tűnik annyira feszélyezettnek, mint tegnap valójában egész divatos. Nem ilyen srácnak gondoltam, nem ilyennek, aki hawaii inget visel.

Csak mert a fiúk a fiúiskolában nem szoktak lányok között lenni - mondja Evelyn, aki Lucas mellett ül, és a karjával hadonászik, hogy nyomatékosítsa a mondandóját. - Már korábban is mondtam, és újra elmondom. Az egynemű iskola szörnyű ötlet.

- Nem a való élet - felel Lucas, és komolyan bólogat. - A való életben minden nem együtt lóg.

-Bár a Truham-egyenruhát irigylem - sóhajt Lauren. - Mi úgy nézünk ki az egyenruhánkban, mintha tizenkét évesek lennénk. Mind bólogatnak, aztán valami másról kezdenek beszélni. Én folytatom, amiben a legjobb vagyok. Figyelek.

Lauren mellett egy fiú ül, aki az asztal túlsó végén lévő lányokkal beszélget. A neve Ben Hope. Ben Hope a srác a Higgsben. És a snfc alatt azt a fiút értem a végzősök között, akibe az iskolából minden egyes lány bele van zúgva. Mindig van egy ilyen. Magas és karcsú. Feszes nadrágok és szűk ingek. Általában kiegyenesíti sötétbarna haját, és istenemre esküszöm, ez dacol a gravitációval, mert egyfajta szervezett örvényben hullámzik, de amikor nem egyenesíti ki, teljesen göndör, és olyan cukin néz ki, hogy meg akarsz halni. Mindig nyugodtnak tűnik, és gördeszkázik.

Nekem személy szerint nem tetszik". Csak próbálom érzékeltet- ni a tökéletességét.

Ben Hope észreveszi, hogy bámulom. Kontrollálnom kell a tekintetemet.

Lucas beszél hozzám. Azt hiszem, megpróbál bevonni a társalgásba, ami kedves, de egyben irritáló és szükségtelen is.

-Tori, te kedveled Bruno Marst?

- Minket?

Hezitál, így Becky közbelép.

-Tori. Bruno Mars. Gyerünk! Ő híres, igaz?

- Minket?

- Azt. A. Dalt. Ami. Szól. Kedveled?

Nem tűnt fel, hogy ebben az étteremben zene szól. Ez a Grenade Bruno Marstól.

Gyorsan kielemzem a dalt.

-Szerintem... valószínűtlen, hogy bárki el akarna kapni egy grnátor valaki másért. Vagy vonat elé ugrana valakiért. Ez nagyon kom národuktiv: - Majd halkabban teszem hozzá, így senki sem halj Ha ezek közül bármelyiket meg akarnád tenni, azt magadért tenné

Lauren az asztalra csap.

- Pontosan ezt mondtam én is!

Becky rám nevet, és azt mondja:

- Csak azért nem szereted, mert a top 40-es listán van.

Evelyn is beszáll. A mainstream dolgok lehúzása az ő személys szakterülete.

- A slágerlisták - mondja - tele vannak hangkorrekciós és ször nyű tánczenékkel.

Ha teljesen őszinte vagyok, nem is szeretem annyira a zenét. Csak az egyedi dalokat kedvelem. Találok egy dalt, amit igazán szeretek, aztán meghallgatom vagy húszmilliárd alkalommal, míg meg nem gyűlölöm, és el nem rontom magamnak. Pillanatnyilag ez a Message in a Bottle a Police-tól, és vasárnapra már soha többé nem akarom majd újra hallani. Idióta vagyok.

- Ha annyira szar, akkor miért kerül fel a slágerlistákra? - kérdezi Becky.

Evelyn végigfuttatja az egyik kezét a haján.

- Mert egy elüzletiesedett világban élünk, ahol mindenki azért vesz zenét, mert mások is ezt teszik.

Rögtön azután, hogy befejezte ezt a mondatot, rájövök, hogy csend telepedett az asztalunkra. Megfordulok, és kisebb szívelégtelenséget tapasztalok.

Michael Holden rontott be az étterembe.

Azonnal tudom, hogy miattam jött. Vigyorog, a tekintete az asztalnak erre a végére szegeződik. Minden fej odafordul, amikor odahúz egy széket, és kényelembe helyezi magát az asztalfön, köztem és Lucas között.

Mindenki csak bámul, mormog, aztán megvonja a vállát, majd folytatja az evést, feltételezve, hogy biztosan valaki más hívta meg. Mindenki, kivéve engem, Beckyt, Lucast, Laurent és Evelynt.

- Valamit el kell mondanom neked - mondja nekem Michael lángoló tekintettel. - Feltétlenül el kell mondanom neked valamit.

Lauren megszólal.

- Te a mi iskolánkba jársz!

Nem viccelek, erre Michael odanyújtja neki a kezét, hogy Lauren megrázza. Azon kapom magam, hogy őszintén nem tudom megmondani, szarkasztikus-e, vagy sem.

-Michael Holden, 13. évfolyam. Örülök, hogy megismerhetlek...?

-Lauren Romilly. 12. évfolyam. - Lauren zavartan rázza meg a kezét. - Öhm... én is örülök.

-Nem azért - mondja Evelyn -, de miért is vagy itt?

Michael áthatóan bámulja őt, míg Evelyn rá nem jön, hogy be kéne mutatkoznia.

- Én... Evelyn Foley vagyok?

Michael vállat von.

-Az vagy? Bizonytalannak hangzol.

Evelyn nem szereti, ha ugratják.

Michael rákacsint.

-Beszélnem kell Torival.

Hosszú, fülsüketítő csend következik, mielőtt Becky megszólal.

- És... ööö... hogy ismerted meg Torit?

-Tori és én történetesen a Pasziánsz-nyomozásaink közepette találkoztunk.

Becky oldalra dönti a fejét. Rám néz.

- Te nyomoztál?

Ööö, nem mondom.

- Akkor...?

- Csak követtem azt a post-it jegyzetösvényt.

- Egy mit?

- Követtem egy post-it jegyzetösvényt. Ezek vezettek el a Pasziánsz bloghoz.

-Ah... Ez klassz...

Eközben Michael kiszolgálja magát az előétel-maradékainkból Szabad kezével bizonytalanul mutogat Becky felé.

- Becky Allen vagy?

Becky lassan odafordul hozzá.

- Látnok vagy?

- Csak egy egész tehetséges Facebook-követő. Mind szerencsések vagytok, nem vagyok sorozatgyilkos. - Ujja, még mindig behajlítva Lucas felé mozdul. És Lucas Ryan. Mi már találkoztunk. - Olyan erőltetetten mosolyog rá, hogy az lekezelőnek tűnik. - Meg kellene köszönnöm neked. Te vagy az, aki elvezetett engem ehhez a lányhoz.

Lucas bólint.

- Tetszik az inged - mondja Michael kissé üveges tekintettel.

- Köszi - feleli Lucas, de határozottan nem gondolja komolyan. Kíváncsi vagyok, hogy Lucas ismerte-e Michaelt a Truhamben. Nick és Charlie reakciójából ítélve, valószínűleg igen. Talán nem igazán akar barátkozní vele. Szinte már megsajnálom Michael Holdent. Másodszor is.

Michael elnéz. Becky mellett.

- És mi a te neved?

Egy pillanatig nem igazán értem, kihez beszél. Aztán meglátom Ritát. Kidugja a fejét Becky másik oldaláról.

-Ohm, Rita. Rita Sengupta-nevet. Nem vagyok biztos benne, miért nevet, de azt teszi. Rita talán az egyetlen lány, akivel civilint, magyok Becky, Lauren és Evelyn mellett. Laurennel lóg, de az ember hajlamos észre sem venni. Ő az egyetlen lány, akinek jól áll az ismeretségi körömben a pixie frizura.

Michael felragyog, mintha karácsony reggel lenne. -Rita! Ez egy csodálatos név. Lovely Rita!

Mire rájövők, hogy a Beatles dalára utal, a beszélgetés már tovább haladt. Meglep, hogy felismertem. Gyűlölöm a Beatlest.

- Szóval te és Tori csak most... találkoztatok? És elkezdtetek beszélgetni? - kérdezi Becky. - Ez elég hihetetlennek tűnik. Vicces, mert igaz.

- Igen - mondja Michael. – Hihetetlen, igen. De ez történt. Ismét az arcomba néz, mellékesen kitakarva az egész csapatot. Nincsenek szavak arra, hogy mennyire kényelmetlenül érzem most magam. Rosszabb, mint a tavalyi színjátszóvizsga.

- Egyébként, Tori, van itt valami, amit el akarok mondani neked. Csak pislogok, és kukán ülök.

Lauren, Becky, Evelyn, Lucas és Rita érdeklődve hallgat. Michael minden arcot megnéz a nagy szemüvege fölött.

-De... izé... nem emlékszem, mi volt az.

Lucas gúnyosan elmosolyodik.

- Egészen az étteremig követted őt, hogy elmondj neki valamit, és most mégsem emlékszel, hogy mit?

Ezúttal Michael nagyon is érzékeli Lucas hangsúlyát.

- Én kérek elnézést, hogy a memóriám egy szita. Úgy érzem, elismerést érdemlek az erőfeszítésért, hogy idejöttem.

-Miért nem tudtál egyszerűen egy Facebook-üzenetet külden neki? KlA Facebook olyan triviális dolgokra való, mint hogy az embe milyen kaját rendelnek, és mennyit röhögtek előző este a csajszik Lucas megrázza a fejét.

- Én csak nem értem, tulajdonképpen miért jöttél ide, ha már el is felejtetted. Nem felejtenéd el, ha valami fontos lett volna.

- Ellenkezőleg, valószínűleg könnyebben felejted el a legfonto sabb dolgokat.

Becky közbeszól:

- Szóval te és Tori most barátok vagytok?

Michael tovább tanulmányozza Lucast, mielőtt Beckynek feleine

- Ez egy fantasztikus kérdés. - Szembefordul velem. - Mit gondolsz? Barátok vagyunk?

Tényleg nem tudok válaszolni, mert a válasz véleményem szerint határozottan nem igen, de határozottan nem is nem.

- Hogyan lehetnénk barátok, ha nem tudsz rólam semmit? - kérdezem.

Elgondolkozva megkocogtatja az állát.

- Nézzük csak. Tudom, hogy a neved Victoria Spring. 12.-es vagy A Facebook szerint április 5-én születtél. Introvertált vagy kiegészít ve pesszimizmussal. Csinos, egyszerű ruhákat viselsz, pulcsit, farmert, nem szereted a cicomát és a felhajtást. Nem érdekel, hogy kiöltözz az embereknek. Margherita pizzát rendeltél, szóval válogatós vagy. Ritkán posztolsz a Facebookodra, szóval nem érdekel a szociális aktivitás. De követted a post-it ösvényt tegnap, akárcsak én. Kíván- csi vagy - hajol közelebb. - Szeretsz úgy tenni, mintha semmi sem érdekelne, és ha így folytatod, akkor bele fogsz zuhanni abba a szakadékba, amit elképzeltél magadnak.

Leáll. Elrünik a mosolya, csak az árnyéka marad hárra.

Jérusom, haver, te leskelődtél utána, vagy mit próbálkozik meg Lauren egy nevetéssel, de senki más nem csarlakozik hozzá. Nem-mondja Michael. - Én csak figyelek.

Olyan, mintha szerelmes lennél belé, vagy ilyesmi - mondja Evelyn.

Michael tudálékosan mosolyog.

-Feltérelezem, egy kicsit olyan.

- De meleg vagy, nem? - kérdezi Lauren. Sosem fél kimondani. amit mások csak gondolnak. - Azt hallottam, hogy meleg vagy. -Oh, azt hallottad rólam? - Michael közelebb hajol. - Érdekes. - De az vagy? - kérdezi Lucas. Közömbösnek próbál tűnni, siker- telenül.

Michael mosolyog.

- Azt hiszem, mondhatnád, hogy nem vagyok túl válogatós a nemek tekintetében. - Aztán elvigyorodik, és rászegezi az ujját. - Sosem tudhatod, még az is lehet, hogy te vagy az, akibe szerelmes vagyok.

Lucas azonnal elvörösödik.

- Szóval pánszexuális vagy? - kérdezi Becky, Michael pedig megvonja a vállát, mintha azt mondaná, ez egy rejtély.

- Pisilnem kell - mondom, még akkor is, ha nem kell. Felállok az asztaltól, és az étterem mosdójában találom magam, amint a tükörbe himulok, míg Pink azt nem mondja nekem, „emeljem a poharam". Tül hosszan maradok itt. Az idősebb hölgyek rosszalló pillantásokat vermek rám, miközben ki-be tipegnek a fülkékből. Nem tudom, igazából mit csinálok. Csak arra gondolok, amit Michael mondott. Belezuhanok a szakadékomba. Nem tudom. Miért fontos ez? Miért zavar engem?

Jézus Krisztus, miért is jöttem el ma este? Tovább bámulom magam a tükörben, és elképzelem, ahogy egy hang arra emlékeztet, hogy legyek vicces, beszédes és boldog, mint a normális emberek. Amint a hang megteszi ezt, kezdek kicsit pozití vabban állni a dolgokhoz, még akkor is, ha elszállt minden maradék lelkesedésem, hogy Lucas újra felbukkant. Azt hiszem, a hawaii ing miatt. Visszamegyek az étterembe.