Lara:

Amikor elkezdtem zuhanni lepergett előttem az egész életem, de szerencsére két erős kéz megmentett a fájdalmas haláltól. Amikor kinyitottam a szemeim, de nem láttam  a csuklyás fiú arcát. Erősen magához szorított, úgy éreztem magam mintha biztonságban lennék a karjai között. Ekkor nagy meglepetésemre megszólalt egy már számomra ismert nyelven.
- Jobb lesz, ha inkább így viszem el a faluig. - mosolygott rám.

Ez valahogy nem nyugtatott meg, még mindig kapkodva vettem a levegőt.
- Te tudsz ilyen nyelven is beszélni? - őszintén egy kicsit sokkolt, hogy ismeri a nyelvet, amit beszélek. Aztán megpillantottam az arcát is a fehér kapucnis fiúnak. Connor volt az.

Olyan izgatott lettem mivel a kedvenc assassinom karjai közt lehetek. Nem hittem a szememnek mindig is erről álmodoztam, hogy egyszer találkozzak vele, de most valamiért félelem lett úrrá rajtam. Ha ő létezik, akkor a templomosok is léteznek, emiatt elkezdtem pánikolni. Persze próbáltam leplezni egy mosollyal, ami sikerült is. Amikor a faluhoz értünk óvatosan letett a földre, hogy megszokjam a talajt. Hirtelen gyerekek rohantak a fiúkhoz ugrándoznak a vadkan láttán. Gondolom ők nem ismerik a bolt elnevezést, de ez most lényegtelen. Az egyik kislány odajött hozzám és elkezdett bámulni engem én meg elmosolyodtam rá. Láttam, hogy valamit tart a kezében. Először azt hittem, hogy egy kést, amivel megvédheti magát tőlem, ezért inkább nem közelítettem felé. A lány viszont felém emelte egyik kezét és a kezével mutatta, hogy menjek közelebb. Ahogy lehajoltam hozzá, rögtön ráhelyezett valami furcsa dolgot a fejemre. Tágra nyíltak a szemeim, egy virágkoszorú volt az. Szóval mégis csak barátságosak.

- Jól áll neked. Ugye tetszik? - kérdezte félve a lány, kicsi akcentussal.

- Elképesztően tetszik, köszönöm szépen. Csak még senki se adott nekem ilyesmit. - mondtam széles mosollyal. Eszméletlenül szép volt a koszorú még érezni lehetett a friss virágillatot.

- Zoha kérlek, menj a többiekkel és mond anyukádnak is, hogy meghoztam a zsákmányt. A többiek is mindjárt visszaérnek a vadászatról. - szólt közbe Connor. A lány vígan elszaladt, így Connorral kettesben maradtam.

- Hát amm - kicsit zavarban volt nem tudta, hogy hol kezdje el a beszélgetés.

- Hol vagyok? Ez milyen hely, itt még soha nem jártam... - basszus remélem nem veszi tolakodásnak.

Connor:

Nagyon megdöbbentem, hogy a lány elkezdett beszélni hozzám. Azt hittem, hogy nem akar majd szólni egy szót se.

- Kanatahsétonban vagyunk és ez a Kanien'kehá:ka törzs. Tudom egy kicsit bonyolult nevek ezek neked... - reménykedtem, hogy nem lesz dühös, amiért ide hoztam.

- Engem Lara Shadowindnak hívnak, nagyon örvendek. - nyújtotta felém a kezét a lány.

- Én m-meg... - próbáltam megszólalni, de valahogy összeszorult a torkom és nem jött ki egy szó se, miközben kezet ráztam vele. - Connor próbáld megemberelni magad, nem lehetsz ennyire puhány!-mondtam magamban.

- Tudom, hogy ki vagy Ratonhnaké:ton ugye? Bocsi a kiejtésért. - mondta a lány. Elég vicces volt, ahogy próbálta Lara kimondani a nevemet. Olyan boldogság töltötte el a szívem, hogy végre meg tudtam szólalni.

- Hívj nyugodtan csak Connornak, szinte mindenki így hív a városban is.

- Rendben Connor Ken... - Lara nem fejezet be mondatát. Így egy kicsit  gyanakvóan nézzem rá.

Kínos másodpercek eltelte után Kanen'tó végre kibújt rejtekhelyéről.

- Connor sürgősen beszélnünk kell! - mondta kicsit felzaklatva Kanen'tó. Így elvonultunk egy olyan helyre, ahol Lara nem hallott minket.

- Megmondanád, hogy mi volt ez az előbb?

- Mi-micsoda csak próbáltam beszélgetni Larával. - mondtam kicsit értetlenül legjobb barátomnak.

- Tudod mire gondolok. Arra, hogy mégis honnan tudta a nevedet?! - mondta egyre idegesebben - szerintem egy kém.

- Akár honnét tudhatja, manapság már mindenki tudja a falunk kívül a nevemet, még Bostonban is. - mondtam meggyőzően, de Kanen'tó tovább morfondírozott.

- Az igaz, de a falunkon kívül senki nem tudja az indián nevedet. Ő pedig tudja. Még mindig azt gondolom, hogy egy besúgó.

Lara:

- NEM HISZEM EL, hogy lehetek ilyen ostoba. Most biztos azt fogják hinni,hogy egy kém vagyok. - mormogtam az orrom alatt halkan. Ez az elmondom nekik az igazat. Nem az rossz ötlet lenne.

- Sziasztok bocsi, hogy közbe szólok, de én egy másik világból vagy idősíkból jöttem, ahol van egy videojáték, ami rólatok szól. Amiről ti azt se tudjátok, hogy mi az! HAHAHA...Hahhh - nagyon sóhajtottam. Nevetséges kizárt, hogy bemeséljék ezt a sztorit. Ekkor elém lépett Connor és barátja.

- Úgy gondoljuk, hogy a sámánhoz el kell viszünk! Nyugodj meg nagyon kedves és megértő, majd fel fog tenni neked néhány kérdést. - mondta komoly hangon Connor.

- Oké...haha. Úgy sincs más választásom, ugye? - mondta kicsit félve.

Mikor a sámán házához értünk a két fiú megállt, jelezve, hogy egyedül kell bemennem. Illedelmesen kopogtam az ajtón, amikor egy öreg néni nyitott ajtót.

- Ohh...kit tisztelhetek? - kérdezte egy kicsit rekedt hangon a nő.

- Lara Shadowind vagyok és a mögöttem lévő két fiatalember mondta, hogy ide kell jönnöm. Megtiszteltetés, hogy önnel találkozhatok Sámán. - mondtam udvariasan, ahogy kellett.

- No lám azt mondták, hogy nem idevalósi, de arra nem gondoltam volna, hogy ilyen úrihölgyhöz méltóan viselkedik.

- Hááát... erre én sem számítottam. - mondta még mindig gyanakvóan Kanen'tó - Persze minden lehetséges. Az is, hogy egy kém. - tette hozzá halkan.

- Kanen'tó hagyd már abba! Lezártuk a témát... - dühösen oldalba vágta Connor a mellette álló férfit.

Szóval ő Kanen'tó , most már legalább ezt is tudom. Mindezek után óvatosan beléptem a házba.

- Ne félj kedvesem, egy ilyen vén öregasszony, mint én nem fog bántani téged. - mondta mosolyogva az öreganyó, ahogy becsuktam magam mögöttem az ajtót.

- Szóval...hmm mennyi kérdést fog fel tenni?? - kérdeztem, miközben a furcsa kinézetű házban próbáltam körül nézni.

Ahogy beléptem az ajtó rögtön megcsapott a vaníliás gyertya illata. Amint tovább kémleltem a terepet megláttam a polcokon lévő üvegcséket, mind tele volt valamiféle tartósító folyadékkal. Az üvegekben csontvázak, kis állatok és egyéb állati testrészek voltak, mint például koponyák és lábszárak. Ezután tovább szegeztem a tekintetemet a szekrény melletti kis asztalkára, amin különféle alkímiához szükséges dolgok voltak. Gondoltam, hogy lesznek szemgolyók üvegekben, de azt nem hogy az előttem álló anyó még aranyat is akar csinálni egy kőből.

- Amennyit a szellemek szeretnének, ha tudnánk rólad. - mondta nyugodtan, de valahogy kirázott a hideg, ahogy kimondta ezeket a szavakat. Egyszerre előhúzott egy régi poros ládikóból egy fényesen csillogó tárgyat.

- Csak nem egy Piece of Eden?! - mondtam kikerekedett szemekkel.