Lara:

- Az egyik nap réges-régen, amikor nagymamám még csak kislány volt. - kezdte el a történetet- Betévedt egy idős férfi a faluba. Véres volt az egész ruhája, azt mondta a nagymamámnak, hogy vigyázzon a tekercsre az élete árán is, de rejtse el. A férfi idő közben elhunyt. Szerencsétlen embert háromszor is meglőtték. Mikor még élt, azt mondta, hogy adjuk egy nála méltóbb embernek a fegyverét, aki jobban fogja használni, mint ő. Aki majd meg találja a Piece of Eden-t. - fejezte be rövid történetét.

- Várjunk csak, ha nekem meg kell tanulnom fegyvert forgatni. Ki lesz a tanítom?

- Természetesen Connor lesz. - mondta határozottan az öreg anyó.

- Tessék? Az kizárt, nem vagyok képes megtanítani Larát. Nekem is még csomó dolgot meg kell tanulnom, mielőtt rendes assassiné válhatnék. - mondta miközben érzelemmentesen nézett rám.

- Hát jó, ha te nem tanítasz meg - erre a mondatra a színtiszta meglepődöttség ült ki Connor arcára. Ez az! Jól haladunk a végén lehet, hogy bele is egyezik. - akkor megkérdezem Achillest, ő biztos segítene nekem.

Azzal elindultam a falu kijáratának irányába. Kettőt léptem, de egy kéz megállított.

- N-nem mehetsz el!- mondta szakadozó hangon Connor.

- Már mért ne mehetnék, hisz te úgy se taníta-

- Akkor megtanítalak bármire, amire csak szeretnéd. Csak maradj itt!

- Jóóó, de megtennéd, hogy elengeded a kezem. Egyre erősebben fogod. - erre rögtön elkapta a kezét.

- B-bocsá...nat nem a-akartam, csak...- egyre jobban elpirult.

- Haha - kacagtam a hasamat fogva. - Nem hittem volna, hogy elhiszed, amit mondtam. Még, hogy elmegyek és szerinted hova? Nem ismerem ezt a helyet.

- Ez szép volt, jól rászedett téged ez a lány. - vihogott Kanen'tó.

- Ennek a lánynak van ám neve is! - csattantam fel.

- Igen persze. Lara...röhejes név. - jegyezte meg halkan. Erre, mondatra viszont villámokat kezdtem szórni a szemeimmel.

- Nekem legalább ki lehet ejteni rendesen a nevemet!

- Hogy mit mondtál? - lépett egyre közelebb és egyre mérgesebb kezdett lenni.

- Szerintem jól hallottad, de ha szeretnéd megismétle-

- Lara? - szólt közbe bájos mosollyal Kanen'tó barátja - szeretnéd, hogy megmutassam a helyet, ahol mától lakhatsz...biztos nagyon fáradt lehetsz. - kezdett gyalogolni, így én is követtem.

- Igen Connor örülnék, ha megmutatnád. Nagyon köszönöm szépen. - jó érzés, hogy ilyen kedves. Jobb lenne, ha én is kedvesebb lennék... Hirtelen visszafordultam Kanen'tóhoz, (amit valljuk be szívem szerint nem tettem volna) bocsánatot kértem.

- Kanen'tó elnézést a viselkedésemért. Nem akartam ilyen goromba lenni veled.

- Ja persze. Nekem mindegy... - ezzel a mondattal ott is hagyott kettőnket.

- Nézd el neki, nem minden nap találkozik egy olyan makacs lánnyal, mint te.

-...Ezt bóknak veszem - mosolyogtam Connorra.

- Amúgy mondani akartam, hogy tetszik a virágkoszorú kiem... - viszont a mondat végét nem hallottam, mert Connor az orra alatt motyogott.

- Tessék?

- S-Semmi...hagyjuk, hülyeséget mondtam... Na és milyen volt Mandánál?

Remek most már soha nem tudom meg, hogy mit akart mondani. Viszont elkezdtem kérdőn nézni rá.

- Manda? Így hívják a sámánt? Azt hittem, hogy olyan bonyolult lesz a neve, mint neked...ne vedd sértésnek. Amúgy jó volt nála, tetszett a dekoráció...

- Nyugi, nem veszem annak. És miket kérdezett tőled?

- Hát...mit ne mondjak fura kérdéseket tett fel nekem...nem olyanokat, amire számítottam. - ekkor már lassabban sétáltunk az ideiglenes szállásom fele.

- Például? - kíváncsiskodott Connor.

-...Mi a kedvenc színem, ételem, állatom, még azt is megkérdezte, hogy van e kedvenc mesebeli lényem, van e testvérem, esetleg allergiás vagyok e valamire. Ilyeneket, ja és, hogy honnét való vagyok. Mind felesleges kérdés, kivéve az utolsó.

- Szerintem nagyon is fontos kérdések...- mondta miközben minél jobban próbált más irányba nézni, nehogy szemkontaktusba keveredjen velem. De én gyorsan elé léptem, így kénytelen volt megállni és rám nézni. A mogyoró barna szemei gyönyörűek voltak. Élőben még jobban néz ki, mint a játékban. Viszont mély gondolataimból vissza kellet, hogy zökkenjek, mert túl sokáig bámultam.

- Tényleg úgy gondolod?

- Igen. Sőt annyira is, hogy én is szeretném tudni mik voltak a válaszok. - kezdett el újra sétálni, de most már lassabb tempóban mentünk.

- Lássuk csak...nagyon szeretem a vadmacskákat, kedvenc színem a kék, még hozzá a sötétkék. Nagyon szeretek rament enni és a tiramisu a világ legjobb desszertje, az eperfagyi után természetesen.

- Bocsáss meg, de egy dolgot nem értek. Mi az a ramen? - kérdezte félve.

- Mondjuk úgy, hogy ez egy kínai leves.

- Értem...kérlek folytasd. - mondta miközben egyre közelebb jött.

- Mesebeli lények közül a sárkány a kedvencem.

- Te hiszel az ilyesmikben?

- Persze, ugyan úgy, mint amikor 15 évesen elkezdtem hinni abban, hogy léteznek az assassinok. Most itt sétálok eggyel és éppen beszélgetek is vele. Ki tudja lehet, hogy lesz egy külön sárkányom is. - erre Connor elkezdet kacagni.

- Mi olyan vicces? - néztem rá összevont szemöldökkel.

- Csak az, hogy nagy képzelő erőd lehet.

- Nos, az iskolában csak bámulok ki a fejemből órákon, és arról fantaziáltam, hogy milyen király lenne eggyel élőben találkozni.

- És van testvéred?

- Igen van és volt is. - néztem le szomorkásan a földre, ezt Connor észrevette és azonnal a vállamra helyezte erős kezét.

- Ha nem akarod, nem kell beszélned róla.

- De elmondom...van kettő féltestvérem, akiket soha nem láttam. Anya néhányszor megemlítette őket, de nem tudok róluk sokat csak azt, hogy ikrek. Volt egy nővérem, aki meghalt egy balesetben. - ezután viszont elmosolyodtam mivel eszembe jutott drága kis húgom - Lili az én kicsi kincsem, ő a legkisebb a családba. Aztán ott van Dren, ő a kis öcsém. Árva volt, ezért anya örökbe fogadta.

- Hűha, nagy család lehettek. - vakargatta hátul a fejet.

- Igen egy nagy család...- suttogtam magam elé halkan.

- Megérkeztünk Lara, ha szeretnéd bent folytathatjuk a beszélgetést. - kezdte nyitni az ajtót.

- Azt hittem ti sátrakban szoktatok aludni...

- Azóta nem, amióta letelepedtek az őseink ezen a földön.

- Érdekes - jegyeztem meg miközben körül néztem a házban. Nem volt túl sok minden, ha jól láttam egy fürdőszoba, két ágy, amit elválaszt egy komód és egy kis nappali szerűség.

- Itt a fürdő - mutatta meg a kis szobát, amit jól sejtettem, hogy fürdőszoba. Van egy kád, egy tükör, meg egy vécé. Nagyon tetszik, hogy nincs zsúfoltság, mégis olyan pici házról van szó.

- Ha szeretned előveszek neked tiszta ruhákat. - mondta miközben szétnézett a szobában - elvégre is nem hagyhatom, hogy sáros ruhákba járj.

- Azt nagyon megköszönném...addig nem baj, ha lefürdök? - kérdeztem félénken. Nem akarom, hogy túlságosan elkényelmesedjek, de egy fürdő jót tenne. Meg egy kicsit össze is szedhetem a gondolataimat...

Viszont amire nem számítottam, hogy Connor nagyot nyelt és elkezdett más felé nézni, aztán elkezdet dadogva válaszolni. Gondolom meg nem nagyon volt nővel...sőt egyáltalán nem láttam, hogy a játék során bárkivel együtt lett volna. Hmm. Lehet, hogy az egyik DLC-ben...viszont azzal nem játszottam. Ahhh most már bánom, hogy nem is néztem videókat arról.

- Pe-persze csak nyugodtan...én pedig keresek ruhákat. - mutatott az egyik rumlis szekrény fele. Elmentem a fürdő irányába és becsuktam az ajtót. Ideje, hogy ki tisztítsam az elmémet. Miután lefürödtem és magamra csavartam egy törölközőt, egy finom kopogást hallottam az ajtón. Résnyire kinyitottam az ajtót és Connor konkrétan bedobta a ruhát és elrohant az ellenkező irányba. Oké ez elég fura volt...

Connor:

Huhh. Megúsztam egy kínos beszélgetést, de nem volt szép tőlem, hogy csak úgy odadobtam neki. Amikor ott álltam a ruhákkal a kezemben, lejjebb néztem és láttam, hogy egy szál törölközőben állt. Szívem szerint letéptem volna róla, de csak hátat fordítottam neki és kimasíroztam a nappaliban. Te jó ég, miért gondolok én ilyesmikre, még csak fél napja ismerem Larát! Viszont a magamban lévő gondolat kavalkádot, félbe kellet, hogy szakítsam, mert Lara felvette a ruhákat, amiket adtam...olyan jól állt neki, nem tudtam levenni róla a szemem. Aj, gyerünk Connor embereld meg magad és mondj valami szépet neki.

- Nagyon csinos vagy ezekben a ruhákban! - ne már ez túl nagypapásan hangzott, de amint kimondtam ezeket a szavakat, Lara elkezdett nevetni. Remélem azért, mert tetszett neki a bókom.

- Köszi Connor - mondta miközben leült a kanapéra, erre a mozdulatra én is leültem mellé - Lenne kedved folytatni a társalgásunkat?- kérdeztem és oldalba bökött a könyökével.

- Hogy ne...és mire vagy allergiás?

- Háát - kezdett szégyenlősen az ablak felé nézni - elég bénán hangzik,dddeee...allergiás vagyok a mentolra.

- A mire??? - néztem meglepetten rá - van olyan allergia?

- Én inkább érzékenységnek nevezném, de ha eszem mentolt vagy belélegzem, akkor elkezd fájni a fejem, émelygek, hányingerem van, ha megeszem piros lesz a bőröm a szám körül...egy szóval szar érzés.

- Ohh...és a mentára is allergiás vagy?

- Hmmm...annál nem olyan intenzív a mellékhatás, de igen.

- Az rossz lehet...

- Hát még úgy, ha kiskoromban szerettem is enni...de most ne az én allergiámról beszéljünk, hanem egy kicsit rólad is.

Ez az, itt az alkalom, hogy mondjak én is valamit magamról...a vadásztudásomat megmutathatnám neki, no meg amiket Achillestől tanultam. Biztos lenyűgözném vele.

- Mi lenne, ha...- félbe szakította egy kopogás a mondatomat. Ki az, aki pont ilyenkor akar beszélni velem. Mérgesen felpattantam a kanapéról és kinyitottam az ajtót. Kanen'tó volt az.

- Szia Kanen'tó...bocs, de most éppen egy fontos dolgom van, gyere vissza később.

- Az a fontos dolog ott ül a szobádban? - nézett rám a barátom undorodva. Aztán hirtelen bement és odasétált Larához. Esküszöm, ha egy ujjal is hozzá mer érni...megbánja azt is, hogy ebbe a faluba született.

- Nocsak, ki van itt. Csak nem a lányos hajú Kanen. - mondta gúnyos mosollyal, de harcra kész szemekkel Lara.

- Oh, hello fehér emberlány. Most már kevésbé vagy ronda, mint az előző ruháidban. - nézett Kanen'tó egyre lejjebb és lejjebb. Na jó, most már biztos, hogy megölöm.

- Ha Connorhoz jöttél beszélni, akkor kimegyek, csak szólj.

- Nem, épp ellenkezőleg...hozzád jöttem. Manda mondta, hogy ezt adjam oda neked. - nyújtott felém egy tőrt.

- Köszi Kanen! - mondta Lara meg nagyobb mosollyal.

- Ne hívj így - morgott Kanen'tó - és nehogy megvágd magad a kis késeddel. - sétált ki az ajtón.

- Még nem is tudom, hogy kell harcolni, de már kaptam fegyvereket...aaah - ásítottam egy nagyot. Már körülbelül 10 vagy 15 órája egy szemhunyásnyit se aludtam.

- Szerintem jobb lenne, ha a tréninget holnapra halasztjuk. - mondta és utánna visszaült mellém.

Connor:

Lassan leültem mellé és egyre közelebb húzódtam hozzá. Huh...itt az alkalom, hogy mondjak valami normálisat. Nem szabad elszúrnom.

- Mi lenne, ha újra belekezdenék a történetembe...nos az anyám nevelt fel és tudod...az apámat nem ismertem. Nem tudom, mit érzek, de valahogy megkedveltelek. Persze nem úgy, mintha szerelmes lennék beléd, hanem, mint egy jó barát - mért mondok ilyen kínos dolgokat - nagyon kedves vagy velem és tetszik a beszéd stílusod is, nagyon tetszik, hogy ki mered mondani a véleményed annak ellenére, hogy nő vagy. Azóta, hogy meghalt Ziio most először mosolyogtam. Te neked mi volt az első benyomásod rólam? Remélem nem ijesztettelek meg! - fordultam Larához, aki a vállamra támasztva a fejét, aludt.

Remek elaludt...legalább nem hallotta, amit mondtam. Miért beszélek ilyen idiótán vele? Egy ideig még bambultam, de utána lassan felemeltem, nehogy felkeltsem. Oda ballagtam a kezeimben az alvó Larával az ágyhoz és finoman leraktam. Miután betakargattam egy számomra meglepő dolgot tettem. Odahajoltam Larához és megpusziltam a homlokát. Ezután egy pillanatra megmozdult és egy kis mosoly volt az arcán. Te jó ég! Ugye nem ébredt fel? Kérdeztem magamban aggodalmasan, de néhány perc elteltével megbizonyosodtam arról, hogy tényleg alszik. Huhh... ezt megúsztam, de hülye vagyok. Mégis mit képzelek. Jobb, ha elmegyek, had aludjon békében. Amikor elkezdtem eltávolodni tőle éreztem, hogy Lara fogta a kezem. Egy hirtelen mozdulattal ki akartam rántani, de nem sikerült. Ez nagy hiba volt a részemről, mert ezután elfordult a másik oldalara miközben fogta a kezem. Emiatt mellé huppantam az ágyra. El akartam menni, de egyszerre nem is akartam felébreszteni. Pont háttal volt nekem, ezért a hajkoronája közel volt hozzám. Finom virágillatú volt még mindig. Lassan elkezdtek becsukódni a szemeim. Csak egy kicsit itt maradok...nem lesz gond, úgyis mindjárt felkelek. Végül mégis csak elaludtam és az eddigi legjobbat álmodtam.

Mi újság veletek? Én, mint látjátok hoztam nektek egy új részt.

Köszönöm, hogy elolvastátok!
A

deus~