Lara:

Nem hittem a szememnek, ezt valóban nem álmodom? Azonban észre kellet, hogy vegyem, ez nem az igazi. Mivel nem ragyogott olyan fényesen, mint a Nap. Az öreg anyó észre vette a hirtelen hangulat változásomat és elkezdett beszélni.

- Szóval te vagy az, akit említettek a szellemek. Te, aki felismeri a szellemek legendás erejét. Akiről szól a jóslat. - mondta tapsikolva az asszony miközben kutatott valami után.

- De ha ez hamisítvány, akkor hol az igazi? - kérdeztem, ahogy próbáltam levonni a helyes következtetéseket.

- Nos, gyermekem erre csak a szellemek tudják a választ én viszont nem.

- Na és miről szól a jóslat? - kérdeztem kíváncsian.

- Nono, ne olyan hevesen fiatal hölgy úgy volt, hogy én teszek fel kérdéseket nem pedig fordítva! - csattant fel a néni miközben még mindig kereste azt a valamit, amit perceken át nem talált.

-Bo...bocsánat nem akartam udvariatlan lenni, csak olyan sok mindent nem értek még. Például, hogy kerültem ide, és ha szándékosan, akkor miért pont én mért nem valaki erősebb se magasabb vagy bátrabb. - mondtam szomorúan, amikor már láttam, hogy előttem áll a sámán.

- Minden idővel ki fog derülni addig is várj türelemmel. - szólt bölcsen a sámán- és ne aggódj szerintem te vagy a legtökéletesebb arra a feladatra, amit a szellemek akarnak tőled.

Kicsit megnyugtatott, hogy ezt mondta, de akkor is nagyon furdalt a kíváncsiság. Végül rápillantottam az előttem álló idős nőre,aki egy dobozt tartott a kezében.

- Tessék, kedvesem itt van, amire most szükséged van. Csak akkor nyisd ki, ha kimentél innen. Megértetted? - mondta komolyan. Gyorsan bólintottam.

- Most akkor beszéljünk a jóslatról......

Connor:

Föl-alá járkáltam miközben Kanen'tó próbált meg nyugtatni.

- Nyugi Connor minek izgulsz ennyire? - kérdezte kicsit fáradtan - Nem lesz semmi baj.

- De mi lesz, ha nem maradhat itt? Mi van, ha meg akarják ölni...minden miattam van, csakis miattam. - teljesen bepánikoltam. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és megpillantottam Larát.

- Végre itt vagy! Na, mit mondott? Ugye maradhatsz? - nagyon sok kérdéssel bombáztam, ezért elkezdte takargatni a paradicsom színű arcát - Jól vagy teljesen elvörösödtél minden rendben van?

- Kérlek egy kicsit távolabb mennél-szinte alig lehetett hallani olyan halkan mondta.

- Mi minek? - kérdeztem meglepődve.

- NA, MOST MÁR ELÉG!! AZT HITTEM, HOGY ENNÉL UDVARIASABB VAGY! - kiabált rám a sámán miután rácsapott a botjával.

- Au, ez fájt!- ekkor megláttam a lány kezében egy dobozt.

- Az micsoda?

Lara:

- Oh, ezt a sámántól kaptam....-elkezdet kinyitni a dobozt. Sejtelmem sincs, hogy mi lehet benne. Amint kinyitottam, megláttam a legkirályabb, legelképesztőbb dolgot. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer kapok egy hideblade-et.

- Aaaaahhhhhhh ez nagyon király!!!!!! - ordítottam föl örömömben- Ez tényleg az enyém, nem álmodom? Mindenki nagyon fura arcot vágott...szerintem egy nem várt reakció volt, amit láttak.

- Persze, hogy a tiéd. Miért ne lenne az gyermekem?- nézet a kedves öregasszony miközben bólogatott. Én meg olyan boldog voltam, hogy a nyakába ugrottam az öreg sámánnak.

- Hohó, nyugodj meg nem kell összetörnöd egy ilyen kis semmiségért.

- Még, hogy semmiség! Ahol én lakok ott az ilyesmihez kell engedély is méghozzá fegyvertartási engedély. Sőt nem mindenhova vihetem a hidenblad-et... mindenki csinálhat maga ilyet, de én egy eredeti darabot kaptam most öntől. Nagyon köszönöm szépen! - megfogtam a kezét és boldogságtól csillogó szemekkel még egyszer megköszöntem. Viszont az öreganyó bosszúsan nézet rám.

- Nehogy azt hidd, hogy csak ennyi volt. A lényeget még meg se nézted!- mondta miközben egyre jobban felemelte a hangját.

Csodálkozva néztem, vajon mi lehet meg a kis ládában. Ekkor észrevettem egy papírdarabot, amit összetekertek és megkötöttek egy madzaggal. A tekercset pedig egy viasszal zártak le, amin egy díszes A szerű betű volt belenyomva. Nem volt túl díszítve a pecsétnyom, viszont elég réginek nézett ki. Egyre jobban kavargottak bennem a kérdések, mégis miért van egy amerikai navi törzs birtokában egy ilyen régi iromány. Kérdőn pillantottam a többiek felé, hogy kinyithatom-e. A sámán csak bólintott egyet jelezve, hogy nyugodtan nyissam csak ki. A papírtekercs nem egy papírból állt, mint azt hittem, hanem kettőből. A nagy papír egy világtérkép volt. Remek, még szerencse hogy épphogy négyes voltam földrajzból. Így most elő kell majd kaparnom az agyam legmélyéről mit is tanultam a gimiben eddig, a föci órákon. A másik papír egy levél volt.

Kedves Mary!
Sok jó és rossz dolog történt velem, míg távol voltam tőletek. A térképen bejelöltem, hogy hol vannak az ellenség táborai. A templomosok elérték a rejtekhelyünket, de még van remény. Az Almával végre legyőzhetünk őket egyre közelebb és közelebb jutok. Én sajnos nem tudnék elmenni és megkeresni. Nem vagyok egy nagyon képzett assassin, bárcsak hamarabb csatlakoztam volna hozzátok. Úgy gondoltam te lehet, hogy megtalálnád. Elvégre te vagy a híres James Kidd. Remélem jól vagy. Nagyon hiányzik a csapat, rég találkoztam velük. Ja és mi van azzal a kalózzal vagy kivel, remélem tudod, hogy nem bízhatsz meg akárkiben. Persze pont én mondom, aki egy gyilkos volt már fiatalon.
Vigyázz magadra Mary nem akarom, hogy bajod essen. Vannak dolgok, amiket titokban írtam meg neked. Nem akarom, hogy az ellenség vagy valamelyik assassin tudjon arról, hogy hova rejtettem a Piece of Eden-t ezért

- Ezért mi ?? - mondtam hangosan. - nem értem, mért nem fejezte be a mondatát!

- Biztos megölték, amikor írta. - mondta Connor okoskodóan.

- Akkor nem pecsételte volna le senki csak úgy elszórták volna...Honnét van ez a tekercs?