Connor:

Amikor Lara végre kitoppant az ajtó mögül, hirtelen elállt a lélegzetem. A régi kopott csizmája volt rajta és a fekete nadrágja, amit az első találkozásunk kor viselt, persze nem ez fogta meg a tekintetemet. Hanem a kabát és a sál, amit felvett mellé. Maga a kabát puha barna színű anyagból állt, de a sál félig elfedte a kabát felső részét, egy nagy sál formájú farkas prém volt. Valami eszméletlen csinos volt benne, ahogy rám mosolygott.

- Na mehetünk vagy még bámészkodsz egy ideig?- kérdezte tőlem pimaszul.

- Bármikor, akár órákon át is néznélek. - feleltem kaján vigyorral az arcomon. Erre a megjegyzésemre azonban elpirult és elfordult, hogy ne lássam az arcát, ahogy olyan vörössé válik, mint egy paradicsom. Ezt a kört én nyerem, úgy tűnik, mert az út során nem szólt egy szót se. Viszont megtörtem a csendet a kíváncsiságom miatt.

- Hova megyünk?

- Először a legközelebbi városba ahol díszeket lehet venni és egyéb kis dolgokat, aztán meg az erdőbe. - mondta gondolkodás nélkül mintha már előre eltervezte volna azt is, hogy mit veszünk.

- Akkor mért nem megyünk lóval úgy is messze van a város innen ... - kezdtem bele a mondandómban, de félbe szakított, amikor a számra helyezte mutató ujját.

- Nem romantikusabb, ha kettesben sétálunk az erdő mellett?- kérdezte, miközben a kezével meg fogta az enyémet. Így a városig egymás kezét fogva sétáltunk. Mikor megérkeztünk elsőnek egy díszekkel teli boltba vettünk az irányt, ahol sok színes gömböt és még valami kötélszerű rojtokkal díszített színes szalagokat vettünk. Amikor már mentem volna ki még gyorsan megvett egy csillogó arany sárga, hatalmas darab csillagot.

- Nem volt elég az, amit a kezem tartok ... jó, hogy nem az egész boltot vettük meg. - jelentettem ki morogva.

- Nyugi morcos medve ez különleges ez lesz a fa csúcsán! - eközben végig kacagott- és ne aggódj nem kell elvinned vissza a faluba majd megkérek valakit. Úgy is még sok mindent meg kell vennünk még mielőtt, elmennénk innen.

- Akkor azért megyünk majd az erdőbe, hogy fát vágjunk ... ez kicsit zavaros nekem. - motyogtam halkan.

- Majd mindjárt meglátod, hogy miért! - mondta sóhajtozva- nagyon kíváncsi maci vagy, ugye tudod?

- T-te pedig e-egy... - hirtelen nem tudtam, hogy mit szóljak vissza.

- Ahhh piros az arcod macika! - mondta incselkedve.

- Inkább meg se szólal! - jelentettem ki miközben egyre jobban zakatolt a szívem.

- Egy pont a griffendélnek! - kacsintott rám.

- Griffendél? - néztem csodálkozva.

- Hát, hogy is mondjam... van egy könyv, amiben vannak házak, mint a griffendél is.

- Én melyik házban lennék? - kérdeztem még mindig vörös arccal.

- Hmmm talán Hugrabug, ahol a hűség, becsületesség, sportszerűség és tisztességes munka jellemzi az embereket és ott a címeren van egy borz is, de elvileg egy sólyomszerű madár volt. - magyarázta nekem - viszont megérkeztünk a következő boltba itt várj meg. - mondta miközben a még mindig piros arcomat elkezdte simogatni. Olyan meleg volt a keze, nem lett volna ellenemre, ha még így maradtunk volna még néhány percig, de sajnos megfogta a kilincset és elengedte az arcomat. Mikor már félig belépett a cukrász üzletbe. Emiatt boci szemekkel pillantottam felé.

- Connor ne vágj ilyen arcot mindjárt itt leszek. Komolyan mondom rosszabb vagy, mint egy kis kutya. - nevette el magát.

- Hozz nekem is valamit. - böktem ki végül mikor már zárni kezdett az ajtót. Egy nagyot bólintott ezután. Mikor kijött egy nagy tálat tartott a kezében.

- Viszont látásra és boldog karácsonyt önnek is! - mondta széles mosollyal a száján.

- Na vettél valamit nekem kérlek mutasd meg - léptem egyre közelebb hozzá, hogy kaphassam a kezéből. Mikor már nyúltam volna, hogy megnézzem mégis mit vett, rácsapott a kezemre. Persze nem olyan erőset, hogy fájjon utána a kezem, de megtette a hatását. Így eggyel hátrébb léptem.

- Ne olyan hevesen, az meglepi, amit vettem neked ... a többi pedig apró sütik a falunak!- emelte felhangját.

- Biztos unod már azt, hogy a kezedbe kell hoznod ide meg oda a díszeket. Gyere, most olyan helyre megyünk, ahol lerakhatjuk a cuccokat. Utána irány az erdő.

Lassan odaértünk egy házhoz, ami valami oknál fogva nagyon ismerős volt.... Lara illedelmesen bekopogott és várta, hogy valaki kinyissa neki az ajtót. Egy maga úriember lépett ki az ajtó mögül. Puccos ruhába volt, amikor az arcát láttam rögtön felismertem... George Washington. Hirtelen vidámság töltötte el az arcát és sajnos nemcsak azért mert engem látott....

- Á micsoda kellemes meglepetés! Connor nagyon örülök, hogy újra láthatlak. - hirtelen el is vette a tekintetét rólam és Larára szegezte- és önt is jó látni Miss Shadowind. Kegyed egyre elbűvölőbb! - mondta csábos mosollyal és hozzá érintette száját Lara kezéhez. Tudom, hogy minden nővel ezt szokták csinálni a nemesek, de nem tetszik még a gondolata is annak, hogy hozzá ér a szerelmemhez.

- Mi is örülök, hogy láthatunk téged és kérlek, szólítson csak Larának. Kerüljük a formalitásokat. Boldog karácsonyt George!- és ekkor kiemelt egy nagy szív alakú csokis sütit, ami egy csinos ki zacskóban volt.

- Nagyon köszönöm kedvességed, viszont én nem számítottam erre ezért nem tudok ajándékot adni. Mással szolgálhatok egy meleg teával esetleg? - kérdezte Larától miközben én gyilkos pillantásokat vetettem Washingtonra.

- Nem sajnos mennünk kell, de segítenél azzal, ha el tudnád vinni, esetleg vitetni ezeket a díszeket és a sütiket a faluba. Persze ha nincs ellenedre.

- Értetek bármit barátaim... biztos nem tudtok maradni, legalább addig amíg felmelegedtek egy kicsit. - mondta vigyorogva míg Larát bámulta. Kezdtem egyre idegesebb lenni, ezért közbe szóltam.

- Elnézést, de nagyon sietünk. Még sok dolgunk van, úgyhogy boldog karácsonyt és viszont látásra. - mondtam kicsit mogorván, miközben elkezdtem Larát elhúzni Washington elől.

- Valaki féltékenykedik? - kérdezte mikor elkezdett hozzám bújni.

- Igen borzasztóan, ezért többet nem akarom látni se hallani, hogy vele beszélsz. - mondtam egyre nyugodtabban.

- Legalább beismered! Ami azt jelenti, hogy nem szégyellsz engem mások előtt.

- Ne beszélj butaságokat persze, hogy nem szégyellem, hogy a párom vagy ... csak kerüld el az éhes férfiakat, akik megbámulnak. Mert megeshet, hogy szétloccsantom a koponyájuk a tomahawkommal.

- Én macsó medvém... - suttogta a fülembe, mire összerezzentem és egyre hevesebben pattogott a szívem. Mikor elértük az erdőt sokáig nézelődött, de meg talált egy fát, amit tökéletesnek gondolt.

- Jó ez jó lesz, add a fejszét. - mondta, rám se nézve és nyújtotta a kezét felém.

- A-a az kizárt, hogy én pihenjek, míg te dolgozol. Ez egy férfimunka, majd én megcsinálom.

- Jól van, te tudod. - azzal lehuppant a hóba. Mire végeztem a fenyőfa kivágásával, addig Lara vidáman játszott a hóval. Gyorsan fölállt és végig nézte a remekművet, amit csinált.

- Ez mi akar lenni? - kérdeztem sejtelmem sincs, hogy mi lehet ez.

- Egy hó angyal. - vágta rá büszkén.

- Nem túl gyerekes ez egy kicsit?

- Te nem vagy túl zsörtölő öregemberes?- kérdésre kérdéssel válaszolt ravasz, ezután persze elnevettük magunkat. Néhány percig kacagtunk még, viszont utána visszamentünk a faluba. Én a faalját a vállamra dobtam, Lara pedig a végét fogta, hogy ne legyen túl havas.

Nyüzsgött mindenki a faluban. Lara elmondta a tervet, ami alapján beosztott néhány ember, hogy segítsenek nekünk. Lara felmászott néhány fára kötelekkel, így a fát biztonságosan rögzítette. Néhány gyerek nézte, ahogy díszítjük a fát néhányan meg segíteni akartak. Föl emeltem Zohát, mert fel akart tenni egy csillogó zöld gömböt a fára miután feltette szép lassan letettem a földre. Ekkor megpillantottam, ahogy Lara mindenkinek ad egy sütit. Kanen'tónak is adott egyet és megölelte Larát, erre a mozdulatra nem számítottam. Ott álltam bambán, le se vettem a szemem róluk miközben ők továbbra is beszélgettek. Észre se vették, hogy nézem őket. Ekkor egy negatív gondolat futott át az agyamon. Vajon tényleg én vagyok az a férfi, aki boldogságot tud adni ennek a gyönyörű angyalnak? Egyre jobban éreztem, hogy összeszorul a szívem a fájdalomtól. Annyira elgondolkodtam, észre se vettem, hogy Lara szólongatott a nevemen.

- Connor! Connor hahó, hallasz? - emeráld zöld szemei most csak engem néznek. Végre erre vártam, de féltem, hogy egyszer majd nem így lesz. Majd valamikor nem fog többé rám mosolyogni, nem érezhetem öleléseit, de vajon mikor?

- Igen persze, m-mit is mondtál?

- Még semmit nem mondtam, de jól érzed magad? Azonnal ide rohantam, amikor láttam, hogy bánatosan nézel engem és Kanen'tót.

- Lara ugye szeretsz és örökké szeretni is fogsz?- kérdeztem elcsukló hangon.

- Persze, hogy szeretlek, sőt egyenesen imádlak. Nekem te vagy a mindenem - válaszolta határozottan.

- Biztos?- kérdeztem miközben szemeimmel a friss fehér havat néztem.

- Tudod mit bebizonyítom, ha nem hiszel a szavaknak, akkor a tettek beszéljenek! - szinte már kiabálta, amikor valami meleget éreztem a számon. Hirtelen kitágultak még jobban a szemeim. Lara helyezte ajkait a számra. Miután végeztünk a csókkal magamhoz szorítva öleltem át őt, mivel nem akartam elengedni.

- Boldog karácsonyt szerelmem. - nyögtem ki miután kifújtam magam.

- Boldog karácsonyt macim! - ugrott a nyakamba, ezután oda adta az én ajándékomat, ami egy nagy csokis keksz volt. Én meg ajándékként még egyszer megcsókoltam.

Itt van a befejező rész a különkiadásból.
Ez a rész kifejezetten hosszúra sikerült. (Remélem nem untad el magad miközben olvastad.)
V

an benne egy részlet, ami Harry Potter-es elnézést, ha nem jól írtam valamit megesik az ilyen mindenkivel.

Viszont nagyon köszönöm, ha elolvastad, és további szép napot!