Lara:

Reggel kinyitottam a szemeimet, szép lassan felkeltem. Mikor eszembe jutott milyen nap van ma ...Végre Karácsony!

- Juhé végre eljött a mai nap! - ugrottam fel örömömben. Észre se vettem, hogy Connor akkora már ült egy széken és élezte a tomahawkját.

Connor:

Már kora reggel fönn voltam, kint esett a hó már mindent elborított a fehérség. Lara még mindig aludt nem akartam felébreszteni, olyan békésen szunyókált...

- Végre Karácsony!!! - pattant föl.

- Ah ...- morogtam az orrom alatt.

Basszus elvágtam a kezem. Ez őszintén meglepet. Gyorsan betekertem egy ruhadarabbal, hogy elállítsam a vérzést és a hátam mögé dugtam a kezem.

- Jó reggelt Lara. - mondtam mosolyogva.

- Reggelt! - Lara azonnal felém rohant. Puszit nyomott a homlokomra és leült az ölembe.

- Na mit tartasz a kezedbe? - kíváncsiskodott - csak nem egy ajándék. A franca én még nem találtam neked semmit ...- kezdett bele, de félbe szakítottam.

- Nem nincs semmi a kezembe. Minek kellene ajándékot adni egymásnak nincs is semmiféle ünnep, ami miatt lehetne.

- Hát karácsony van te buta még is mi másért kellene... - mondta egy kicsit morcosan Lara- várjunk csak egyáltalán tudod, hogy mi az a karácsony? - kérdezte döbbenten.

- Nem sajnos még nem volt alkalmam erről hallani. - kicsit már érdekel is, hogy mi ez az ünnep. - Az micsoda?

- Egy olyan esemény, amikor a családoddal esztek utána pedig megajándékozzátok egymást, a karácsonyfa mellett ... dióhéjban ennyit jelent. - mondta egy kicsit hadarva.

- Oké eddig értem, de pontosan mit csinálnak ekkor az emberek? - kérdeztem egyre kíváncsibban.

- Majd meglátod, most viszont menjünk!!! - pattant fel az ölemből vígan.

- De még is hova, elég korán van ...- egyre jobban nem értem, hogy minek ez a felhajtás.

- Na gyere már vén öregember. - próbált kirángatni a székből. Persze azt a kezemet fogta meg ami be volt kötözve. A fenébe most biztos elkezd megint aggódni miattam.

- Úristen, mi történt a kezeddel? - igen kezdődik megint.

- Semmi különös csak megcsúszott a kezem és megvágtam a tomahawkkal. - kezdtem magyarázkodni.

- Amikor fölugrottam akkor ugye? - nézett felém csillogó szemekkel.

- Nem dehogy is ... nem a te hibád volt.

-Connor Kenway ne merj nekem hazudni! - mondta komolyan. Őszintén nem szeretek hazudni különösen nem Larának. Így hát bevallottam neki.

- Igen akkor. - mondtam el neki miközben a padlót bámultam.

Ahh csak ne kezdjen el sírni ... igaz még nem láttam soha sírni, de akkor is a nők könnyebben sírják el magukat, mint a férfiak. Ahelyett, hogy elkezdett volna bőgni gyorsan elrohant ... mikor visszaért egy alkoholos üveget és fáslit tartott a kezében.

- Na mutasd azt a sebet. - mikor már elkezdte levenni a félig véres ruhadarabot közbe szóltam.

- Hagyjad, majd én meg csinálom. - eddig is én kötöztem be a sebeimet, most mért ne lenne másképp.

- Mivel én miattam történt, ezért nekem kell bekötöznöm. - mondta határozottan Lara.

Eddig észre se vettem, hogy olyan arcot vágtam, mint aki meglepődött volna azon , hogy Lara tudja egyáltalán hogyan is kell ellátni egy sebet.

- Azt hitted, hogy összegombolyodok a padlón és elkezdek bőgni emiatt? Ilyennek ismersz te engem? - kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett.

- Nem, egyáltalán nem csak - kezdtem bele a mondatomba, de félbeszakított.

- Már megbocsáss, de nem minden nő olyan gyenge mind amennyire ti férfiak hiszitek ...szerintem jobb lenne, ha lezárnánk ezt a témát. Kész is van! Na ugye, hogy nem lett olyan rossz?!

- Őszintén megmondom neked jól néz ki, habár én nem raktam volna ennyi kötést egy ilyen kicsi sebre.

- Azért raktam rá ennyit, mert maga a sérülés felülete kicsi, de a seb maga nagyon mély. Nem fáj annyira, mint egy horzsolás, de ne kelljen nekem itt vért adnom nekem, mert elájulsz valahol!

- ...Ömm nem jutok szóhoz ezeket meg honnan tudod?

- Anyám nővérnek tanult, így az alapvető dolgokat, mint a sebsterilizálás megjegyeztem. - mondta büszkén.

- De most ne erről beszéljünk, szépen menj ki, amíg felveszek valami meleg ruhát. - tolt az ajtó felé - ja és még mielőtt kimennél. Hozd majd magaddal a tomahawkod, egy fejszét és egy kis pénzt is. Köszi! - ezzel az orromat meg puszilta és becsukta az ajtót.

Egyre furábban viselkedik ...Vajon mi ez a karácsony?

Még mielőtt bárki bármit mondana, tudom előbb kellet volna kiraknom ezt a kis karácsonyi részletet,de eléggé el voltam foglalva... Viszont itt az első karácsony Connorral együtt!!!
Sajnos a következő rész lesz az utolsó rész, ami a karácsonyról fog szólni.

Innen is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!😘❤